Miloš Obrenović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miloš Obrenović
Miloš Obrenović 1848-ban
Miloš Obrenović 1848-ban

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1817. november 17. – 1839. június 25.
Elődje nem volt
Utódja I. Milán
Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1858. december 23. – 1860. szeptember 26.
Elődje Sándor
Utódja Mihály
Életrajzi adatok
Született 1780. március 18.
Gornja Dobrinja
Elhunyt 1860. szeptember 26. (80 évesen)
Belgrád
Gyermekei Mihály szerb fejedelem
Édesapja Teodor Mihailović
Édesanyja Višnja Urošević
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miloš Obrenović témájú médiaállományokat.

Miloš Obrenović [ejtsd: 'obrenovity'] (szerbül: Милош Обреновић), (1780. március 18., Gornja Dobrinja1860. szeptember 26., Belgrád), Szerbia fejedelme (Knjaz) 18151839, valamint 18581860 között, s egyben a második szerb felkelés vezetője. Uralkodása alatt az Ottomán Birodalomtól hercegi címet kapott, s erre alapozva – szultáni jóváhagyással – megalapította az Obrenović dinasztiát.

Korai évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pozsega melletti Dobrinja faluban született szegény családból, szülei Montenegróból vándoroltak Užice körzetbe. Apja, Teodor Mihailović szegény földműves volt. 1810-ben féltestvére, Milán halála után felvette az Obrenović nevet a mostohaapja neve (Obren Martinović) után; aki Milán apja volt. Anyja, Višnja Gojković első férjének három gyermeket szült: Jakov, Milan és Stana, s később – második férjének – újabb hármat: Miloš, Jevrem és Jovan. Miloš Obrenović ifjúkorában egy gazdag zlatibori marhakereskedő családnál volt szolga.

A második szerb felkelés és autonómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miloš Obrenović, valamint féltestvére, Milan szintén harcolt az első szerb felkelésben, ahol a rudniki vajda címig vitte. Miután a lázadás összeomlott, Obrenović volt az a vezető Szerbiában, aki megpróbált szembeszállni a bosszúra szomjazó törökökkel szemben. 1817-ben meggyilkoltatta Petrović Đorđe Karađorđe száműzetésből hazatérő szerb vezetőt Radovanjski Lug, Vujica Vulićević és Nikola Novaković segítségével.

1815-ben megszervezte és az élére állt a második szerb felkelésnek. 1817-ig a törökök többször vereséget mértek Obrenović hadseregére, de előtte nem tárgyaltak Maraşlı Ali pasával. E tárgyalások eredményképp jött létre a részleges szerb autonómia, de az Ottomán Birodalmon belül, valamint ekkor vált Szerbia teljhatalmú uralkodójává. 1830-33 között – szultáni dekrétummal megerősítve – uralmát nagyobb területre terjesztette ki (további 6 szerb körzet), valamint sikerült jóváhagyatnia az örökös hercegi címet is.

Uralkodásának késői évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerbia népe gyakran fellázadt Obrenović autokratikus, és gyakran brutális uralma ellen. 1835-ben kénytelen volt egy alkotmányt elfogadni, mely hatalmát erőteljesen korlátozta.

Uralkodásának második periódusában – egy hosszú száműzetést követően – megpróbálta hatalmát és tekintélyét helyreállítani.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Irodalmi hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
nem volt
Szerbia fejedelme
18151839
Obrenović
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
I. Milán
Előző uralkodó:
Sándor
Szerbia fejedelme
18581860
Obrenović
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
Mihály