Ugrás a tartalomhoz

Sándor szerb fejedelem

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sándor

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1842. szeptember 14. 1858. december 23.
ElődjeMihály
UtódjaMiloš
Életrajzi adatok
UralkodóházKarađorđević család
Született1806. október 11.
Topola
Elhunyt1885. május 3. (78 évesen)
Temesvár
NyughelyeOplenac
ÉdesapjaPetrović Đorđe Karađorđe
ÉdesanyjaJelena Petrović
Testvére(i)Aleksa Karađorđević
HázastársaPersida Nenadović
GyermekeiI. Péter szerb király
Sándor aláírása
Sándor aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Karagyorgyevics Sándor (szerbül: Александар Карађорђевић), (Topola, 1806. október 11.Temesvár, 1885. május 3.) szerb fejedelem 1842-től 1858-ig.

Petrović Đorđe Karađorđe harmadszülőtt fiaként született. 1817-től az orosz hadseregben szolgált, majd Mihály szerb fejedelem hadsegédje lett. Amikor 1842-ben Mihályt egy felkelés száműzetésbe kényszerítette, a szerb parlament (Szkupstina) Sándort választotta Szerbia fejedelmévé. Bár az oroszok tiltakoztak a megválasztása miatt, a törökök pedig nem voltak hajlandók örökletessé nyilvánítani a címét, Sándor elfoglalta a trónt. Ugyanakkor hagyta, hogy egy befolyásos szerb szenátorokból álló csoport gyakorja az uralmat, akik megkísérelték megreformálni az oktatásügyet, a jogrendszert és az igazságszolgáltatást, ösztönözték a pénz és a hitel használatát. A reformok – és az elharapódzó korrupció – azonban heves ellenállást keltettek a parasztságban, ráadásul a megreformált államigazgatás ellátására kinevelt új értelmiség is Sándor ellen lépett fel: ők a reformok egyszerű átvétele helyett a nyugat-európai parlamentáris kormányzás meghonosítása mellett szálltak síkra.[1]

1848-ban a fejedelem nem támogatta a magyarok ellen fellázadó szerbeket, azt azonban engedélyezte, hogy önkéntesek átléphessék a magyar határt. Később Ausztria követelésének engedve nem támogatta Oroszországot, és semleges maradt a krími háború idején is, ezzel azonban a pánszlávizmus eszméjéért lelkesedő szerb többség támogatását elveszítette. Bár 1857-ben eltávolított néhány oligarchát a hatalomból, az 1858-ban összeülő Szkupstina ragaszkodott Sándor lemondásához. A fejedelem némi vonakodás után engedett a nyomásnak, és élete hátralévő részét pesti és romániai birtokán élte le emigrációban.[1]

Sándor 1885-ben, 78 évesen hunyt el. Fia, I. Péter szerb király később (1901) Szerbia királya lett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Uralkodók és dinasztiák, 601. o.

Források

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Mihály
Következő uralkodó:
Miloš