Olajpala

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Égő olajpala

Az olajpala vagy égőpala[1][2] egy szerves vegyületekben gazdag porózus, kerogéntartalmú üledékes kőzet, melyből folyékony szénhidrogént, palaolajat lehet előállítani. A palaolaj a szokványos kőolaj helyettesítője, de a palaolaj kinyerése sokkal nagyobb anyagi és környezeti ráfordításokkal jár, mint a kőolaj kitermelése.[3] Olajpala a Föld minden táján található, többek között nagy mennyiségben előfordul az Amerikai Egyesült Államokban is. Egy 2016-os felmérés szerint a világ palaolaj-tartalékának olajegyenértékese 962 milliárd köbméter.[4]

Ha az olajpalát megfelelően magas hőmérsékletre hevítik fel, beindul egy pirolízises folyamat, melynek során gőz szabadul fel. A gőz hűtése közben szétválasztják a palaolajat (egy nem természetesen előforduló olajfélét) a gyúlékony olajpalagáztól. Az olajpalát közvetlenül is elégethetik kemencékben, és az így nyert üzemanyagot áramfejlesztésben és távfűtésben hasznosíthatják. Ezen kívül alapanyagként hasznosíthatják a kémiai anyagok és az építőipari alapanyagok előállításánál.[5]

Mikor a kőolaj ára megemelkedik, az olajpala mindig szóbakerül, mint potenciális helyettesítőforrás.[6][7] Ugyanakkor az olajpala bányászata és feldolgozása sok környezetvédelmi problémát vet fel. Ezek közé tartozik a földhasználat, a hulladékelhelyezés, a vízhasználat, a szennyezett víz kezelése, az üvegházhatású gázok kibocsátása és a légszennyezés.[8][9] Észtországban és Kínában kiépült olajpalaipar van, Brazília, Németország és Oroszország pedig szintén felhasználja az olajpalát.[10]

Az olajpala felépítésében szervetlen matrix is szerepet játszik, így van benne bitumen és kerogén is. Azt olajpala különbözik az olajospalától, melyeket néha olajkutakból nyernek ki, és kőolajat tartalmaz. Olajospalára példa a Bakken-formáció, a Pierre-pala a Niobrara-formáció és az Eagle Ford-formáció.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horváth Réka: Erőműi pernye komplex hasznosítása (magyar nyelven) pp. 31. Miskolci Egyetem. (Hozzáférés: 2019. április 13.)
  2. ENERGIAGAZDÁLKODÁS Oktatási segédanyag (magyar nyelven). EON, 2003. (Hozzáférés: 2019. április 13.)
  3. Youngquist, Walter (1998). „Shale Oil - The Elusive Energy” (PDF). Hubbert Center Newsletter (4), Kiadó: Colorado School of Mines. (Hozzáférés ideje: 2008. április 17.)  
  4. WEC (2016), p. 16
  5. Dyni, John R. (2006). „Geology and resources of some world oil shale deposits. Scientific Investigations Report 2005–5294” (PDF), Kiadó: United States Department of the Interior, United States Geological Survey. (Hozzáférés ideje: 2007. július 9.)  
  6. (2006. szeptember 1.) „Energy Security of Estonia” (PDF), Kiadó: Estonian Foreign Policy Institute. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2007. október 20.)  
  7. Oil Shale and Other Unconventional Fuels Activities. United States Department of Energy. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
  8. Burnham, A. K. (2003. augusztus 20.). „Slow Radio-Frequency Processing of Large Oil Shale Volumes to Produce Petroleum-like Shale Oil” (PDF), Kiadó: Lawrence Livermore National Laboratory. [2017. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. UCRL-ID-155045. (Hozzáférés ideje: 2007. június 28.)  
  9. Environmental Impacts from Mining, The Abandoned Mine Site Characterization and Cleanup Handbook (PDF), United States Environmental Protection Agency, 3/1–3/11. o. (2000. augusztus 1.). Hozzáférés ideje: 2010. június 21. 
  10. Dyni (2010), pp. 103–122

Bibliográfia[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]