Ipolyszalka
Ipolyszalka (Salka) | |
Ipolyszalka - római katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Nyitrai |
Járás | Érsekújvári |
Rang | község |
Első írásos említés | 1156 |
Polgármester | Silvia Cagalová |
Irányítószám | 943 61 |
Körzethívószám | 036 |
Forgalmi rendszám | NZ |
Népesség | |
Teljes népesség | 974 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 40 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 110 m |
Terület | 26,07 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 53′ 16″, k. h. 18° 45′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 16″, k. h. 18° 45′ 20″ | |
Ipolyszalka weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyszalka témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Ipolyszalka vagy Szalka (szlovákul Salka) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.
Fekvése
Párkánytól 7 km-re észak-északkeletre, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján fekszik. Letkés határátkelőtől 1 km-re nyugatra van.
Története
A település területe ősidők óta lakott, határában az újkőkori vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra települését, valamint a kora bronzkori hatvani kultúra emberének urnasírjait találták meg. További urnasírok kerültek elő a hallstatt korból is. A 2. századból római kori település, a 10. századból pedig a belobrdi kultúra, azaz honfoglalás kori temető került elő.
Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megszálltak itt. A falut 1156-ban említik először "Zalka" néven, ekkor királyi birtok. Ebből az időből említik vámszedőhelyét és királyi sóraktárait. 1261-ben a király az esztergomi érseknek adja, mely egészen 1848-ig birtokosa a falunak. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér fiai dúlják fel a települést.
Szűz Máriának szentelt templomát 1332-ben említik először. A falu a középkorban a módosabb települések közé tartozott. 1544-ben határában verte meg Thury György és Nyáry Ferenc serege[2] a környéket fosztogató török sereget.
Az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját említik. Mária Terézia vásártatási és mezővárosi jogokkal ruházta fel, ekkor már az Alsó-Ipolymente legjelentősebb települése volt. 1828-ban 195 házában 1173 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szövéssel, hímzéssel foglalkoztak. A 18. században még virágzott a szőlőtermesztés, lótenyésztés és állattartás is.
Vályi András szerint "SZÁLKA. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Esztergomhoz 1 3/4 mértföldnyire; határja jeles, réttye, legelője hasznos, javai külömbfélék."[3]
Fényes Elek szerint "Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésű és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelőjén sok szarvasmarhát lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek."[4]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.
Népessége
1910-ben 1590, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2001-ben 1073 lakosának 93%-a magyar.
2011-ben 1052 lakosából 960 magyar és 72 szlovák.
Neves személyek
- Itt született a 18. században Ipoly Gáspár esztergomi kanonok, majd szentgyörgymezei prépost.
- Itt született 1842-ben Csepreghy Ferenc népszínműíró, szülőházán születésének 150. évfordulóján emléktáblát helyeztek el.
- Itt született 1867-ben Halász Ferenc író, lapszerkesztő.
- Itt született 1887-ben Radványi Kálmán nyelvész, író, lapszerkesztő.
- Itt született 1917-ben Turczel Lajos irodalomtörténész, kritikus. Itt helyezték örök nyugalomra 2007. október 2-án.
- Itt él és alkot Albert István képzőművész és festő.
- Itt hunyt el 1944-ben Ferenczy György katolikus plébános, szentszéki tanácsos.
Nevezetességei
- Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 18. század második felében épült. 1850-ben bővítették. Keresztelőkútja a 15. századból való, késő gótikus. Szent Péter és Szent Pál szobra a 18. századból való.
- Az út menti Szent Flórián és Szűz Mária szobrok 18. századiak.
- A Szentháromság-szobrot 1851-ben állíttatta Zeifer Ferenc és Varga Anna (a szobron latin nyelvű felirat látható).
- A templom mellett álló Krisztus-szoborfülkét 1856-ban állíttatta Varga Joáhim.
- 1907. szeptember 1-jén avatták fel az óvodaként és leányiskolaként működő Szent Teréz Intézetet. 1950-től általános iskolaként működött tovább 1984-ig, az új iskola felépítéséig.
- A településen rendezik évente az Ipolyparti Randevú nevű fesztivált június utolsó hétvégéjén, a szabadtéri színpadon; valamint kézművestábort tartanak 3 turnusban (júliusban és augusztusban) a Tájházban.
- A szalkai Tájház naponta 8-16 óráig tart nyitva a látogatók számára.
- A községet Verne Gyula is megemlíti „A Dunai hajós” című művében.
Képtár
-
A községháza
-
A Szentháromság-szobor
-
Park a falu központjában
-
A régi iskola épülete
-
A katolikus templom
-
Emléktábla a katolikus templom falán
-
A katolikus templom
-
A templom mellett álló Krisztus-szobor
-
Emléktábla Csepreghy Ferenc szülőházán
-
Kopjafa
-
Útmenti feszület
-
Ipolyszalkai utcakép
-
Híd az Ipoly felett
-
Az Ipoly Szalkánál
-
A régi könyvtár épülete
-
A volt határőrlaktanya épülete
-
A tájház udvara
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ [1] Tinódi Sebestyén: Az szalkai mezőn való viadaláról, 1544
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.