Darányi Ignác (politikus)

Darányi Ignác
Magyarország földművelésügyi miniszter
Hivatali idő 1895. november 2. – 1903. november 3.
Előd	Festetics Andor
Utód	Tallián Béla
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő 1906. április 8. – 1910. január 17.
Előd	Feilitzsch Artúr
Utód	Serényi Béla
Született	1849. január 15. Pest
Elhunyt	1927. április 27. (78 évesen) Budapest
Párt	Szabadelvű Párt Országos Alkotmánypárt
Szülei	Darányi Ignác
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium (–1867) Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1871, jogtudomány)
Díjak	Munkács díszpolgára (1897)
A Wikimédia Commons tartalmaz Darányi Ignác témájú médiaállományokat.

Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác (Pest, 1849. január 15. – Budapest, Erzsébetváros, 1927. április 27.) magyar jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter, ifj. Andrássy Gyula elkötelezett híve. 1909-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A 19–20. század fordulójának kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.

Darányi Ignác szobra 1935-ben a Mezőgazdasági Múzeum Városligeti-tó felőli oldalán (a szobor a II. világháború alatt megsérült, majd beöntötték). Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása

A Györfi Sándor szobrászművész által újraalkotott szobor, 2017

Élete

Pesten született Kecskemétről elszármazott, református vallású középnemesi családba, Darányi Ignác (1811-1877) ügyvéd és földvári és bernátfalvi Földváry Borbála (1821-1888) első gyermekeként. Anyai nagyszülei földvári és bernátfalvi Földváry Sándor (1809–1868) 1848-as honvédezredes és a Nyitra vármegyei nemesi származású pani Hamar családból való pani Hamar Mária voltak.

A budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban 1867. július 31-én érettségizett. Ősztől a Pesti Egyetem orvosi, 1868-tól a jog- és államtudományi karát látogatta, ahol 1871-ben végzett. A végbizonyítvány megszerzése után megkezdte kétéves joggyakornokoskodását Lövény György ügyvédi irodájában. 1872-ben jogtudori, 1873-ban ügyvédi vizsgát tett, majd 1874-ben köz- és váltóügyvéd lett. Ezután nem sokkal apjával közösen ügyvédi irodát nyitott a Belvárosban, amelyet apja 1877-ben bekövetkezett halála után, 1892-ig egyedül vezetett. 1874 nyarán közép-európai körutazásra indult Bécs–München–Zürich–Bern–Bécs útvonalon.

1875-ben az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár titkárává, 1876-ban Budapest székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagjává választották. 1877. június 3-án a Darányi család nemesi címet kapott. Édesapja halála után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányi tagja, 1878-ban a Tiszavölgyi Ármentesítő Társulat ügyész-titkára lett.

1882-től az Országgyűlés Közlekedés és Pénzügyi Bizottságának előadójaként is működött. 1887-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. 1892-ben felhagyott az ügyvédi praxissal és földeket vásárolt a Kiskunságban: dunaújfalui, töki (anyácsapusztai) és tassi birtokain gazdálkodott. 1897. november 3-án Munkács díszpolgárává választották.

1881 és 1905 között Budapest II. kerülete országgyűlési képviselőjévé választotta, a Szabadelvű Párt programjával. 1893-tól 1905-ig a Szabadelvű Párt alelnöke, 1895-ben a képviselőház alelnöke volt. 1905-ben többekkel együtt kilépett a pártból, és a belőlük szerveződött „disszidensek” csoportja, majd az abból alakult Országos Alkotmánypárt elnöke lett. 1905 és 1910 között a tapolcai kerület ellenzéki, 1910–1927 között ugyanazon kerületben a független, pártonkívüli 67-es programmal került be az Országgyűlésbe.

1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig a földművelésügyi miniszteri posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusban pedig Wekerle Sándor kabinetjében. Miniszterségéhez kapcsolódóan nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények bevezetését. Támogatta a Mezőgazdasági Múzeum, az Ampelológiai Intézet (ma Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet) létrejöttét és a Földtani Intézet új, Stefánia úti palotájának építését. 1918-ban a politikától visszavonult, és nem vállalt további felelős beosztást.

Emlékezete

• A „Balaton Szövetség” 1938-ban Tihanyban, a hajókikötő bejáratánál emlékművet állított tiszteletére.
• Budapest XVIII. kerületében utcát neveztek el róla
• A második Orbán-kormány 2012 januárjában 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégiát hirdetett meg, amelyet róla neveztek el Darányi Ignác Tervnek.

Művei

Ferenc József az 1896-os tenyészállat-kiállításon vizitál, mögötte áll Darányi Ignác

• The state and agriculture in Hungary. Report on his agricultural administration during the years 1896-1903 (London, 1905)Online
• Okos hazafiság (Bp., 1908)
• A vámpolitikai kérdésekről (Bp., 1911)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 348. o.  
• Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. — Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. — 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7)
• Darányi Ignác (magyar nyelven). Vidékfejlesztési Minisztérium, 2004. november 2. [2012. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 16.)

További információk

• In memorian Darányi Ignác (magyar nyelven). Magyar Mezőgazdasági Múzeum. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
• Fehér György: Darányi Ignác Válogatott dokumentumok (magyar nyelven). Osiris Kiadó, 1999. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
• Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003. ISBN 963 8312 890