Besenyő (Románia)
- Ez a szócikk a Beszterce-Naszód megyei településről szól. Található szócikk a besenyőkről, a korábban így nevezett Besenyőfaluról, Rinyabesenyőről, Sajóbesenyőről, Sepsibesenyőről, Székásbesenyőről, Zalabesenyőről, Zsitvabesenyőről és az azonos nevű, elpusztult faluról is.
| Besenyő (Viișoara) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Rang | falu |
| Községközpont | Beszterce megyei jogú város |
| Irányítószám | 420006 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 32465 |
| Népesség | |
| Népesség | 3404 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 57 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 340 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 06′ 10″, k. h. 24° 26′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 10″, k. h. 24° 26′ 54″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Besenyő (románul: Viișoara, korábban Beșineu, németül: Heidendorf, szász nyelven Heendref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Besztercétől két kilométerre délnyugatra, a Beszterce jobb partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Magyar nevét besenyőkről kapta, akik valószínűleg a szászok beköltözése előtt lakták. Német neve ugyancsak rájuk vonatkozik: Heidendorf a m. 'pogány falu'. Első említésekor a német név latin tükörfordításával jelölték: villa Paganica (1332). 1468-ban Bessenyew, majd 1501-ben Heidendorf. Hivatalos úton megállapított román nevének jelentése 'szőlőskert' és hagyományos bortermelésére utal.
Története[szerkesztés]
Szász szabadfalu volt, a középkorban egyrészt kőfaragóiról, másrészt már bortermeléséről híres. A 16. század elején Petru Rareș moldvai vajda birtokaihoz tartozott. 1541-ben azután tért át a lutheri hitvallásra, hogy plébánosa megházasodott. A Basta-korszak és a 17. század későbbi pusztításai következtében csak 14 család maradt a faluban. 1713-ban 26 szász és 10 román család lakta. 1717-ben a tatárok égették fel. 1750-ben 40 szász és 12 román család élt benne, de román lakóit 1760 körül Naszód vidékére telepítették.
Az újkorban Erdély északkeleti részén a leghíresebb bortermő falu volt. Charles Boner 1865-ben egy Velencéből importált rizlingfajtából készült borát dicsérte,[3] a 20. században steiniger nevű cuvée-jéről volt híres, amelyet egy 1907–1911-ben a Rückrich és a Lukas családok által telepített dűlő boraiból, legnagyobbrészt királyleánykából állítottak elő.[4] 1876-tól Beszterce-Naszód vármegyéhez tartozott, a megye egyik járásának székhelyeként.
Népessége[szerkesztés]
- 1900-ban 680 lakosából 563 volt német, 93 román, 19 magyar és 5 cigány anyanyelvű; 615 evangélikus, 36 görögkatolikus, 13 református, 11 zsidó és 4 római katolikus vallású. Nem magyar anyanyelvű lakóinak 6%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 1393 lakosából 1304 volt román, 69 cigány és 13 magyar nemzetiségű; 1262 ortodox, 46 adventista, 44 pünkösdista és 11 református vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Ortodox, 1977-ig szász evangélikus temploma eredetileg gótikus stílusú, eklektikus átépítéssel. A 18. században még várfalak övezték.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ [1]
- ↑ Electronic Text Archive. [2008. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 24.)
- ↑ Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 228–29. o.
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 68. o. ISBN 973-9203-56-6
További információk[szerkesztés]
- Sulyok és favilla Besenyőről, a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [2][halott link] és [3][halott link]
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}