„Fehér cápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
egyszerűbb fogalmazás és linkdoktor gyógyítgat |
Linkdoktor gyógyít |
||
| 48. sor: | 48. sor: | ||
A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik, legelső képviselői körülbelül tizenhatmillió évvel ezelőtt, a [[miocén]] időszak végén jelentek meg a [[Csendes-óceán]] északkeleti területén.<ref name="CA" /> A fehér cápa a legnagyobb, [[ragadozó életmód]]ot folytató [[halak|hal]], és a [[Föld]]ön őt tekintik az [[ember]]re nézve a legveszélyesebb [[cápák|cápafajnak]]. |
A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik, legelső képviselői körülbelül tizenhatmillió évvel ezelőtt, a [[miocén]] időszak végén jelentek meg a [[Csendes-óceán]] északkeleti területén.<ref name="CA" /> A fehér cápa a legnagyobb, [[ragadozó életmód]]ot folytató [[halak|hal]], és a [[Föld]]ön őt tekintik az [[ember]]re nézve a legveszélyesebb [[cápák|cápafajnak]]. |
||
A Föld összes [[óceán]]jában megtalálható és a part menti részeket kedveli. Főleg a méretéről híres; [[angol nyelv|angol]] neve, a ''great white shark'' „nagy fehér cápá”-t jelent. A fajon belül, a nemek között jelentős [[nemi kétalakúság]] van; a legnagyobbak egyes kifejlett [[nőnem (biológia)|nőstények]], melyek elérhetik a 610 centiméteres hosszúságot és az 1950 kilogrammos testtömeget.<ref name=Guardian>{{cite web |url=https://www.theguardian.com/environment/ng-interactive/2014/nov/26/-sp-great-white-sharks-10-myths-debunked|publisher=The Guardian |title=Great white sharks: 10 myths debunked |
A Föld összes [[óceán]]jában megtalálható és a part menti részeket kedveli. Főleg a méretéről híres; [[angol nyelv|angol]] neve, a ''great white shark'' „nagy fehér cápá”-t jelent. A fajon belül, a nemek között jelentős [[nemi kétalakúság]] van; a legnagyobbak egyes kifejlett [[nőnem (biológia)|nőstények]], melyek elérhetik a 610 centiméteres hosszúságot és az 1950 kilogrammos testtömeget.<ref name=fishbase/><ref name=Guardian>{{cite web |url=https://www.theguardian.com/environment/ng-interactive/2014/nov/26/-sp-great-white-sharks-10-myths-debunked|publisher=The Guardian |title=Great white sharks: 10 myths debunked|accessdate=2016-06-03}}</ref><ref name="LGWS">{{cite web|last=Viegas|first=Jennifer|title=Largest Great White Shark Don't Outweigh Whales, but They Hold Their Own|url=http://dsc.discovery.com/sharks/largest-great-white-shark.html|publisher=Discovery Channel|accessdate=19 January 2010}}</ref> Azonban az átlagos fehér cápa ennél kisebb, a [[hímnem (biológia)|hím]] általában 335-396 cm, a nőstény 457-488 cm.<ref name=Smithsonian>{{cite web |url=http://ocean.si.edu/ocean-photos/how-big-are-great-white-sharks|title=How Big are Great White Sharks?|author=Parrish, M.|publisher=Smithsonian National Museum of Natural History Ocean Portal |accessdate=2016-06-03}}</ref><ref name="LGWS" /> Egy 2014-ben végzett kutatás szerint élettartama akár 70 év is lehet;<ref name=ADW>{{cite web |url=http://animaldiversity.org/accounts/Carcharodon_carcharias/ |title=Carcharodon carcharias |publisher=Animal Diversity Web |accessdate=2016-06-05}}</ref> ez jóval több, mint azt korábban gondolták. Ezzel az éltartammal a legidősebb kort megélő porcos hallnak lehet tekinteni.<ref name="sciencedaily.com">{{cite news |title=New study finds extreme longevity in white sharks |work=Science Daily |date=January 9, 2014 |url=https://www.sciencedaily.com/releases/2014/01/140109004145.htm }}</ref> Ugyanebből a kutatásból kiderült, hogy a hím körülbelül 26, míg a nőstény 33 évesen válik ivaréretté.<ref name="livescience.com">{{cite web|url=http://www.livescience.com/49874-sharks-mature-later-thought.html|title=Great White Sharks Are Late Bloomers|work=LiveScience.com}}</ref> Rövid távon akár 56 km/órás sebességgel is tud úszni.<ref>{{cite book|title=''Alaska's Great White Sharks'' |author=Bruce A. Wright, |year=2007, |page=27 |id=ISBN 9780615155951}}</ref> |
||
A [[kardszárnyú delfin]]en ''(Orcinus orca)'' kívül a fehér cápának nincs más természetes ellensége.<ref>{{cite book|title=Currents of Contrast: Life in Southern Africa's Two Oceans|url=http://books.google.com/books?id=C9Zk75zD6YcC&pg=PA31|year=2005|publisher=Struik|isbn=978-1-77007-086-8|pages=31–}}</ref> Az eddigi ismeretek szerint, manapság a szóban forgó cápa a legnagyobb ragadozóhal és a tengerben élő [[emlősök]] egyik legfőbb természetes ellensége. A tengeri emlősökön kívül [[halak]]kal és [[madarak]]kal is táplálkozik. A ''[[Carcharodon]]'' nevű cápanem utolsó életben maradt képviselője. Az [[ember]]t ért [[cápatámadás]]okban legtöbbször a fehér cápa az érintett.<ref name="flmnh">{{cite web|url=http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Gallery/Descript/Tigershark/tigershark.htm | publisher=Florida Museum of Natural History Ichthyology Department | title=Tiger Shark|accessdate=2 July 2009|last=Knickle|first=Craig|archiveurl=http://web.archive.org/web/20130707045131/http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Gallery/Descript/Tigershark/tigershark.htm | archivedate=7 July 2013}}</ref><ref name="sharkAttackStats">{{cite web|url=http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Sharks/Statistics/species2.htm |title=ISAF Statistics on Attacking Species of Shark |publisher=Florida Museum of Natural History University of Florida |accessdate=4 May 2008 |deadurl=unfit |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120424202737/http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Sharks/Statistics/species2.htm |archivedate=24 April 2012 }}</ref> A [[Természetvédelmi Világszövetség]] ''(IUCN)'' világszerte [[sebezhető faj]]nak minősíti,<ref name=iucn>{{cite web |url=http://www.iucnredlist.org/details/3855/0|title=''Carcharodon carcharias'' in IUCN 2012 |author=Fergusson, I., Compagno, L.; Marks, M. |year=2000 |work=IUCN Red List of Threatened Species, Vers. 2009.1 |publisher=International Union for Conservation of Nature and Natural Resources |accessdate=28 October 2009}} (Database entry includes justification for why this species is vulnerable)</ref> továbbá a [[Washingtoni egyezmény]] ''(CITES)'' ''2. listájában'', a veszélyeztetett fajokról szólón is szerepel.<ref name=CITES>{{cite web|url=http://www.unep-wcmc.org/isdb/CITES/Taxonomy/tax-species-result.cfm?Genus=Carcharodon&Species=carcharias&source=animals|title=Carcharodon carcharias|publisher=UNEP-WCMC Species Database: CITES-Listed Species On the World Wide Web|accessdate=8 April 2010|archiveurl=http://www.webcitation.org/6HPHFlS2F|archivedate=15 June 2013}}</ref> |
A [[kardszárnyú delfin]]en ''(Orcinus orca)'' kívül a fehér cápának nincs más természetes ellensége.<ref>{{cite book|title=Currents of Contrast: Life in Southern Africa's Two Oceans|url=http://books.google.com/books?id=C9Zk75zD6YcC&pg=PA31|year=2005|publisher=Struik|isbn=978-1-77007-086-8|pages=31–}}</ref> Az eddigi ismeretek szerint, manapság a szóban forgó cápa a legnagyobb ragadozóhal és a tengerben élő [[emlősök]] egyik legfőbb természetes ellensége. A tengeri emlősökön kívül [[halak]]kal és [[madarak]]kal is táplálkozik. A ''[[Carcharodon]]'' nevű cápanem utolsó életben maradt képviselője. Az [[ember]]t ért [[cápatámadás]]okban legtöbbször a fehér cápa az érintett.<ref name="flmnh">{{cite web|url=http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Gallery/Descript/Tigershark/tigershark.htm | publisher=Florida Museum of Natural History Ichthyology Department | title=Tiger Shark|accessdate=2 July 2009|last=Knickle|first=Craig|archiveurl=http://web.archive.org/web/20130707045131/http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Gallery/Descript/Tigershark/tigershark.htm | archivedate=7 July 2013}}</ref><ref name="sharkAttackStats">{{cite web|url=http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Sharks/Statistics/species2.htm |title=ISAF Statistics on Attacking Species of Shark |publisher=Florida Museum of Natural History University of Florida |accessdate=4 May 2008 |deadurl=unfit |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120424202737/http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Sharks/Statistics/species2.htm |archivedate=24 April 2012 }}</ref> A [[Természetvédelmi Világszövetség]] ''(IUCN)'' világszerte [[sebezhető faj]]nak minősíti,<ref name=iucn>{{cite web |url=http://www.iucnredlist.org/details/3855/0|title=''Carcharodon carcharias'' in IUCN 2012 |author=Fergusson, I., Compagno, L.; Marks, M. |year=2000 |work=IUCN Red List of Threatened Species, Vers. 2009.1 |publisher=International Union for Conservation of Nature and Natural Resources |accessdate=28 October 2009}} (Database entry includes justification for why this species is vulnerable)</ref> továbbá a [[Washingtoni egyezmény]] ''(CITES)'' ''2. listájában'', a veszélyeztetett fajokról szólón is szerepel.<ref name=CITES>{{cite web|url=http://www.unep-wcmc.org/isdb/CITES/Taxonomy/tax-species-result.cfm?Genus=Carcharodon&Species=carcharias&source=animals|title=Carcharodon carcharias|publisher=UNEP-WCMC Species Database: CITES-Listed Species On the World Wide Web|accessdate=8 April 2010|archiveurl=http://www.webcitation.org/6HPHFlS2F|archivedate=15 June 2013}}</ref> |
||
| 64. sor: | 64. sor: | ||
[[Fájl:Carcharodon carcharias 01.jpg|bélyegkép|balra|140px|A faj 4 centiméteres, miocén kori megkövesedett foga]] |
[[Fájl:Carcharodon carcharias 01.jpg|bélyegkép|balra|140px|A faj 4 centiméteres, miocén kori megkövesedett foga]] |
||
A [[fosszília|kövületek]] szerint a fehér cápa mint önálló faj a [[miocén]] kor közepén jelent meg, körülbelül 16 millió évvel ezelőtt.<ref name="CA">{{cite journal|last=Gottfried |first=M. D. |last2=Fordyce |first2=R. E.|title=An associated specimen of ''Carcharodon angustidens'' (''Chondrichthyes, Lamnidae'') from the Late Oligocene of New Zealand, with comments on ''Carcharodon'' interrelationships|year=2001|journal=Journal of Vertebrate Paleontology|volume =21|issue=4|pages=730–739|doi=10.1671/0272-4634(2001)021[0730:AASOCA]2.0.CO;2}}</ref> Ettől eltérően e cápa [[filogenetikus rendszertan|családfája]] még vitatott. Az eredeti elméletek szerint a fehér cápának és a ma már [[fosszilis élőlény|fosszilis]] állapotban lévő, hatalmas méretű [[óriásfogú cápa|óriásfogú cápának]] ''(C. megalodon)'' közös őse volt. A C. megalodon fogai első ránézésre nagyon hasonlítanak a fehér cápa fogaira; a különbséget a méret teszi. Habár a porcos csontváz nem kövesedik meg, a hatalmas fogakból ítélve a kihalt cápa jóval nagyobb volt, mint a modern fehér cápa; egyes becslések szerint 17 méter és {{szám|59400}} kilogramm lehetett.<ref>Portell, R. W., Hubbell, G., Donovan, S. K., Green, J. L., Harper, D. A., & Pickerill, R. |
A [[fosszília|kövületek]] szerint a fehér cápa mint önálló faj a [[miocén]] kor közepén jelent meg, körülbelül 16 millió évvel ezelőtt.<ref name="CA">{{cite journal|last=Gottfried |first=M. D. |last2=Fordyce |first2=R. E.|title=An associated specimen of ''Carcharodon angustidens'' (''Chondrichthyes, Lamnidae'') from the Late Oligocene of New Zealand, with comments on ''Carcharodon'' interrelationships|year=2001|journal=Journal of Vertebrate Paleontology|volume =21|issue=4|pages=730–739|doi=10.1671/0272-4634(2001)021[0730:AASOCA]2.0.CO;2}}</ref> Ettől eltérően e cápa [[filogenetikus rendszertan|családfája]] még vitatott. Az eredeti elméletek szerint a fehér cápának és a ma már [[fosszilis élőlény|fosszilis]] állapotban lévő, hatalmas méretű [[óriásfogú cápa|óriásfogú cápának]] ''(C. megalodon)'' közös őse volt. A C. megalodon fogai első ránézésre nagyon hasonlítanak a fehér cápa fogaira; a különbséget a méret teszi. Habár a porcos csontváz nem kövesedik meg, a hatalmas fogakból ítélve a kihalt cápa jóval nagyobb volt, mint a modern fehér cápa; egyes becslések szerint 17 méter és {{szám|59400}} kilogramm lehetett.<ref>{{cite journal|author=Portell, R. W., Hubbell, G., Donovan, S. K., Green, J. L., Harper, D. A., & Pickerill, R. |year=2008. |title=''Miocene sharks in the Kendeace and Grand Bay formations of Carriacou, The Grenadines, Lesser Antilles''. |journal=Caribbean Journal of Science, |issue=44(3), |page=279-286.}}</ref> A két cápafaj hatalmas mérete, valamint a fogak hasonlósága miatt a kutatók sokáig úgy vélték, hogy közeli rokon fajokról van szó, emiatt a ''megalodon'' fajt a Carcharodon nembe helyezték. Azonban az újabb feltételezések szerint e két cápa nem közeli rokona egymásnak, bár a fosszilis faj még mindig a [[heringcápafélék]] közé van sorolva. A fehér cápa inkább közelebbi rokonságban áll a [[Isurus|makócápákkal]], főleg a fosszilis [[Isurus hastalis]]szal. Ezt az elméletet alátámasztja egy 1988-ban felfedezett teljes állkapocs, melyen 222 fog ült, továbbá 45 darab [[csigolya]]; ezek a kövületek egy kihalt átmeneti fajhoz, az úgynevezett [[Carcharodon hubbelli]]hez tartoznak. A felfedezésről készült leírást csak 2012. november 14-én adták ki.<ref>{{cite web|url=http://www.sciencedaily.com/releases/2012/11/121114172939.htm|date=14 November 2012|title=New Ancient Shark Species Gives Insight Into Origin of Great White|publisher=University of Florida|website=sciencedaily.com}}</ref> Az új elmélet szerint az óriás C. megalodon nem is Carcharodon-faj, hanem ''Carcharocles'', azaz porcos halnem, mely magába foglalja a többi óriásfogú cápát is. A Carcharocles-cápaágnak az első képviselője az [[Otodus|Otodus obliquus]] lehetett.<ref name="Trace">{{cite journal|author1=Kevin G. N. |author2=Charles N. C. |author3=Gregory A. W. |title=Tracing the ancestry of the great white shark|year=2006|url=http://www.biology.duke.edu/wraylab/papers/Nyberg&al_2006.pdf|format=PDF|accessdate=25 December 2007 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20081216220610/http://www.biology.duke.edu/wraylab/papers/Nyberg&al_2006.pdf |archivedate=2008-12-16}}</ref> |
||
== Előfordulása == |
== Előfordulása == |
||
| 127. sor: | 127. sor: | ||
[[Fájl:Great white shark at his back11.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Tonhalcsalit elkapó példány. Támadáskor állkapcsai előreugranak]] |
[[Fájl:Great white shark at his back11.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Tonhalcsalit elkapó példány. Támadáskor állkapcsai előreugranak]] |
||
A fehér cápa főleg [[ragadozó életmód]]ot folytat, azonban opportunista [[dögevő]] is lehet. Zsákmányállatai lehetnek: [[halak]] ([[Thunnus|tonhalak]], [[rájaszerűek|ráják]],<ref name="NHmag" /> egyéb [[cápák]]),<ref name="NHmag" /> [[cetek]] ([[delfinfélék]], [[disznódelfinfélék]], [[bálna|bálnák]] - ez utóbbinál inkább borjak és elpusztult példányok), [[úszólábúak]] ([[fókafélék]], [[fülesfókafélék]]),<ref name="NHmag" /> [[tengeri teknősök]],<ref name="NHmag" /> [[tengeri vidra|tengeri vidrák]] ''(Enhydra lutris)'' (Kaliforniában a cápaharapások, főleg a fehér cápa támadásai okozzák a tengerividra-halálozások 10 százalékát; emiatt a vidraállományok nem nagyon terjednek északabbra<ref name = Nickerson65>Nickerson, 65. old.</ref>) és tengeri madarak.<ref>{{cite journal| last = Johnson| first = R. L. |author2=Venter, A. |author3=Bester, M.N. |author4=Oosthuizen, W.H. | title = Seabird predation by white shark ''Carcharodon Carcharias'' and Cape fur seal ''Arctocephalus pusillus pusillus'' at Dyer Island| journal = South African Journal of Wildlife Research| volume = 36| issue = 1| pages = 23–32| location = South Africa| year = 2006| url = http://www.oceans-research.com/media/publications/SeabirdPublishedManuscript.pdf | format =pdf | archiveurl =https://web.archive.org/web/20120403003541/http://www.oceans-research.com/media/publications/SeabirdPublishedManuscript.pdf | archivedate =2012-03-02}}</ref> Ez a cápafaj olyan tárgyakat is lenyel, melyet nem tud megemészteni. A kis és a fiatal fehér cápa elsősorban halakkal, főleg kisebb porcos halakkal táplálkozik, mivel amíg el nem éri a 3 méteres hosszúságot, amikor is az állkapcsai meg nem ásványosodnak, keményednek, addig az állkapcsai túl gyengék a tengeri |
A fehér cápa főleg [[ragadozó életmód]]ot folytat, azonban opportunista [[dögevő]] is lehet. Zsákmányállatai lehetnek: [[halak]] ([[Thunnus|tonhalak]], [[rájaszerűek|ráják]],<ref name="NHmag" /> egyéb [[cápák]]),<ref name="NHmag" /> [[cetek]] ([[delfinfélék]], [[disznódelfinfélék]], [[bálna|bálnák]] - ez utóbbinál inkább borjak és elpusztult példányok), [[úszólábúak]] ([[fókafélék]], [[fülesfókafélék]]),<ref name="NHmag" /> [[tengeri teknősök]],<ref name="NHmag" /> [[tengeri vidra|tengeri vidrák]] ''(Enhydra lutris)'' (Kaliforniában a cápaharapások, főleg a fehér cápa támadásai okozzák a tengerividra-halálozások 10 százalékát; emiatt a vidraállományok nem nagyon terjednek északabbra<ref name = Nickerson65>Nickerson, 65. old.</ref>) és tengeri madarak.<ref>{{cite journal| last = Johnson| first = R. L. |author2=Venter, A. |author3=Bester, M.N. |author4=Oosthuizen, W.H. | title = Seabird predation by white shark ''Carcharodon Carcharias'' and Cape fur seal ''Arctocephalus pusillus pusillus'' at Dyer Island| journal = South African Journal of Wildlife Research| volume = 36| issue = 1| pages = 23–32| location = South Africa| year = 2006| url = http://www.oceans-research.com/media/publications/SeabirdPublishedManuscript.pdf | format =pdf | archiveurl =https://web.archive.org/web/20120403003541/http://www.oceans-research.com/media/publications/SeabirdPublishedManuscript.pdf | archivedate =2012-03-02}}</ref> Ez a cápafaj olyan tárgyakat is lenyel, melyet nem tud megemészteni. A kis és a fiatal fehér cápa elsősorban halakkal, főleg kisebb porcos halakkal táplálkozik, mivel amíg el nem éri a 3 méteres hosszúságot, amikor is az állkapcsai meg nem ásványosodnak, keményednek, addig az állkapcsai túl gyengék a tengeri lehetett.<ref>{{cite web |author= |url=https://www.sciencedaily.com/releases/2010/12/101202124556.htm |title=Teenage great white sharks are awkward biters |accessdate=2017-06-20 |date=2010-12-02 | publisher=sciencedaily.com | work=University of New South Wales }}</ref> Miután megközelíti a 4 méteres hosszúságot, táplálékának legnagyobb részét a tengeri emlősök alkotják. Nem mindegyik fehér cápának ugyanaz az étlapja, egyedenként különböző zsákmányállatok vadászatára specializálódhatnak.<ref>{{cite web |author= |url=https://www.sciencedaily.com/releases/2012/09/120929140238.htm |title=White shark diets show surprising variability, vary with age and among individuals |accessdate=2017-06-20 |date=2010-12-02 | publisher=sciencedaily.com | work=University of California - Santa Cruz }}</ref><ref name="Feeding">{{cite journal| last = Estrada| first = J. A. |author2=Rice, Aaron N. |author3=Natanson, Lisa J. |author4=Skomal, Gregory B. | title = Use of isotopic analysis of vertebrae in reconstructing ontogenetic feeding ecology in white sharks| journal = Ecology| volume = 87| issue = 4| pages = 829–834| location = US| year = 2006|doi = 10.1890/0012-9658(2006)87[829:UOIAOV]2.0.CO;2 | pmid = 16676526}}</ref> [[Opportunizmus|Opportunista]] táplálkozó, vagyis ha lehetősége adódik, mindig a legkönnyebb és legdúsabb zsákmányt választja, még ha az egy romlott húsú, döglött állat is.<ref name= Ferguson>Fergusson, I. K., Compagno, L. J., & Marks, M. A. (2000). ''Predation by white sharks Carcharodon carcharias (Chondrichthyes: Lamnidae) upon chelonians, with new records from the Mediterranean Sea and a first record of the ocean sunfish Mola mola (Osteichthyes: Molidae) as stomach contents''. Environmental Biology of Fishes, 58(4), 447–453.</ref><ref name= Hussey>Hussey, N. E., McCann, H. M., Cliff, G., Dudley, S. F., Wintner, S. P., & Fisk, A. T. (2012). Size-based analysis of diet and trophic position of the white shark (Carcharodon carcharias) in South African waters. ''Global Perspectives on the Biology and Life History of the White Shark''.(Ed. ML Domeier.) pp. 27–49.</ref> Az energiadús zsírokat kedveli. Egy kísérlet során Peter Klimley cápaszakértő, a Dél-[[Farallon-szigetek]]nél a hajója után egy fókát, egy [[juh|birkát]] és egy [[házisertés|disznót]] vontatott; a környékbeli fehér cápák mindhárom csalidögre rátámadtak, azonban a birka megevését visszautasították.<ref>{{cite web|url=http://www.elasmo-research.org/education/topics/b_catch.htm |title=Catch as Catch Can |publisher=ReefQuest Centre for Shark Research |accessdate=16 October 2010}}</ref> |
||
Kalifornia vizeiben a szóban forgó cápafaj úgy vadászik az [[északi elefántfóka|északi elefántfókára]] ''(Mirounga angustirostris)'', hogy annak nagyot harap a hátsó részébe - ez a testrész az állat mozgásáért felelős -, ezután pedig a cápa kivárja, míg áldozata elvérzik. Ezt a vadászati módszert főleg a kifejlett hím elefántfókák esetében használja, mivel ez a zsákmányállat általában nehezebb nála - átlagos testtömege 1500-2000 kilogramm között van -, és veszélyes lehet támadójával szemben.<ref>Le Boeuf, B. J., Crocker, D. E., Costa, D. P., Blackwell, S. B., Webb, P. M., & Houser, D. S. (2000). Foraging ecology of northern elephant seals. ''Ecological monographs'', 70(3), 353–382.</ref><ref>Haley, M. P., Deutsch, C. J., & Le Boeuf, B. J. (1994). Size, dominance and copulatory success in male northern elephant seals, ''Mirounga angustirostris''. ''Animal Behaviour'', 48(6), 1249–1260.</ref> Az elefántfóka kolóniákban főleg a kölykök képezik a fehér cápa céláldozatát.<ref>Weng, K. C., Boustany, A. M., Pyle, P., Anderson, S. D., Brown, A., & Block, B. A. (2007). Migration and habitat of white sharks (Carcharodon carcharias) in the eastern Pacific Ocean. ''Marine Biology'', 152(4), 877–894.</ref> Támadás közben a mélyből közelít. A [[borjúfóka|borjúfókát]] ''(Phoca vitulina)'' azonban a vízfelszínen kapja el, azután leviszi a mélybe, amíg a fóka meg nem fullad. Ugyanitt, a mélyben fogyasztja el áldozatát. A [[kaliforniai oroszlánfóka|kaliforniai oroszlánfókára]] ''(Zalophus californianus)'' szintén a mélyből támad; az oroszlánfóka testének közepe tájékán ütközik vele, ezután leviszi a mélybe és elfogyasztja.<ref>{{cite web|last=Martin|first=Rick|url=http://www.sharkresearchcommittee.com/predation.htm |title=Predatory Behavior of Pacific Coast White Sharks |publisher=Shark Research Committee}}</ref> |
Kalifornia vizeiben a szóban forgó cápafaj úgy vadászik az [[északi elefántfóka|északi elefántfókára]] ''(Mirounga angustirostris)'', hogy annak nagyot harap a hátsó részébe - ez a testrész az állat mozgásáért felelős -, ezután pedig a cápa kivárja, míg áldozata elvérzik. Ezt a vadászati módszert főleg a kifejlett hím elefántfókák esetében használja, mivel ez a zsákmányállat általában nehezebb nála - átlagos testtömege 1500-2000 kilogramm között van -, és veszélyes lehet támadójával szemben.<ref>Le Boeuf, B. J., Crocker, D. E., Costa, D. P., Blackwell, S. B., Webb, P. M., & Houser, D. S. (2000). Foraging ecology of northern elephant seals. ''Ecological monographs'', 70(3), 353–382.</ref><ref>Haley, M. P., Deutsch, C. J., & Le Boeuf, B. J. (1994). Size, dominance and copulatory success in male northern elephant seals, ''Mirounga angustirostris''. ''Animal Behaviour'', 48(6), 1249–1260.</ref> Az elefántfóka kolóniákban főleg a kölykök képezik a fehér cápa céláldozatát.<ref>Weng, K. C., Boustany, A. M., Pyle, P., Anderson, S. D., Brown, A., & Block, B. A. (2007). Migration and habitat of white sharks (Carcharodon carcharias) in the eastern Pacific Ocean. ''Marine Biology'', 152(4), 877–894.</ref> Támadás közben a mélyből közelít. A [[borjúfóka|borjúfókát]] ''(Phoca vitulina)'' azonban a vízfelszínen kapja el, azután leviszi a mélybe, amíg a fóka meg nem fullad. Ugyanitt, a mélyben fogyasztja el áldozatát. A [[kaliforniai oroszlánfóka|kaliforniai oroszlánfókára]] ''(Zalophus californianus)'' szintén a mélyből támad; az oroszlánfóka testének közepe tájékán ütközik vele, ezután leviszi a mélybe és elfogyasztja.<ref>{{cite web|last=Martin|first=Rick|url=http://www.sharkresearchcommittee.com/predation.htm |title=Predatory Behavior of Pacific Coast White Sharks |publisher=Shark Research Committee}}</ref> |
||
| 139. sor: | 139. sor: | ||
Az óriásbálna tetemek szintén fontos szerepet játszanak az étlapján, azonban e tengeri emlősökből való fehér cápa lakomákat ritkán lehet látni, mivel a bálnák általában nem az ember közelségében döglenek meg. Becslések szerint 30 kilogramm bálnazsír egy 4,5 méteres fehér cápát másfél hónapig tart el. 2000 és 2010 között pontos megfigyelések születtek False Bay-ben, négy elhunyt bálnából való táplálkozásról. A fehér cápákat az erős szelek hordozta, elbomló bálnatetemek szaga vonzotta oda. A cápák legelőször a bálnák farktövének és farkúszójának fogtak neki, aztán lassan megkerülve a tetemeket a szájtájékból is táplálkoztak; csak ezek után fogtak neki a testet borító vastag hájrétegnek. Táplálkozás közben a fehér cápa megemeli az [[orr]]hegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak a táplálék felett. Ezt követően a cápa 15-20 másodpercen keresztül a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, kitép egy darab [[hús]]t vagy zsírt a tetemből. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab akár 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyeli le. Azt is megfigyelték, amint a fehér cápa lenyelt darabokat öklendezett vissza, de utána máris egy másikat falt; ezt valószínűleg azért tette, mert az előbbi darabnak nem volt elég nagy tápértéke és foglalta volna a gyomrát hiába. Több órás táplálkozás után a fehér cápa letargikussá válik és a mélyebb vizekbe vonul. Egy-egy bálna tetemnél akár nyolc példány is összegyűlik, sokuk meghaladhatja az 5 méteres hosszúságot is. A bálnatetemeknél nem mutatnak agresszív viselkedést egymással szemben, sőt ha bőséges a táplálékkínálat, az egész viselkedésük és úszási szokásaik megváltoznak; átmenetileg nyugodtabb természetűekké válnak. Mivel a döglött bálnák köré óriás példányok is gyűlnek, a kutatók feltételezik, hogy ezek az ideiglenes táplálkozóhelyek e cápafaj párkeresésében is szerepet játszanak; hiszen ilyenkor találkoznak az általában magányos fehér cápák.<ref name="KrkosekFallows2013">{{cite journal|last1=Krkosek|first1=Martin|last2=Fallows|first2=Chris|last3=Gallagher|first3=Austin J.|last4=Hammerschlag|first4=Neil|title=White Sharks (Carcharodon carcharias) Scavenging on Whales and Its Potential Role in Further Shaping the Ecology of an Apex Predator|journal=PLoS ONE|volume=8|issue=4|year=2013|pages=e60797|issn=1932-6203|doi=10.1371/journal.pone.0060797}}</ref> Bálnatetemekből táplálkozó fehér cápák társaságában [[tigriscápa|tigriscápákat]] ''(Galeocerdo cuvier)'' is megfigyeltek.<ref>{{cite web|last=Dudley |first=Sheldon F. J. |author2=Anderson-Reade, Michael D. |author3=Thompson, Greg S. |author4=McMullen, Paul B. |title=Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, Carcharodon carcharias, and tiger sharks, Galeocerdo cuvier |work=Marine Biology |publisher=Fishery Bulletin |year=2000 |url=http://fishbull.noaa.gov/983/13.pdf |format=PDF |accessdate=4 May 2010 |deadurl=yes |archiveurl=http://web.archive.org/web/20100527182623/http://fishbull.noaa.gov/983/13.pdf |archivedate=27 May 2010 }}</ref> Azzal, hogy felfalja az elpusztult állatok tetemeit, jót tesz a tengerek és óceánok vizeinek, mivel azok már nem lehetnek fészkeik a betegségeknek, illetve a különböző élősködőknek. |
Az óriásbálna tetemek szintén fontos szerepet játszanak az étlapján, azonban e tengeri emlősökből való fehér cápa lakomákat ritkán lehet látni, mivel a bálnák általában nem az ember közelségében döglenek meg. Becslések szerint 30 kilogramm bálnazsír egy 4,5 méteres fehér cápát másfél hónapig tart el. 2000 és 2010 között pontos megfigyelések születtek False Bay-ben, négy elhunyt bálnából való táplálkozásról. A fehér cápákat az erős szelek hordozta, elbomló bálnatetemek szaga vonzotta oda. A cápák legelőször a bálnák farktövének és farkúszójának fogtak neki, aztán lassan megkerülve a tetemeket a szájtájékból is táplálkoztak; csak ezek után fogtak neki a testet borító vastag hájrétegnek. Táplálkozás közben a fehér cápa megemeli az [[orr]]hegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak a táplálék felett. Ezt követően a cápa 15-20 másodpercen keresztül a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, kitép egy darab [[hús]]t vagy zsírt a tetemből. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab akár 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyeli le. Azt is megfigyelték, amint a fehér cápa lenyelt darabokat öklendezett vissza, de utána máris egy másikat falt; ezt valószínűleg azért tette, mert az előbbi darabnak nem volt elég nagy tápértéke és foglalta volna a gyomrát hiába. Több órás táplálkozás után a fehér cápa letargikussá válik és a mélyebb vizekbe vonul. Egy-egy bálna tetemnél akár nyolc példány is összegyűlik, sokuk meghaladhatja az 5 méteres hosszúságot is. A bálnatetemeknél nem mutatnak agresszív viselkedést egymással szemben, sőt ha bőséges a táplálékkínálat, az egész viselkedésük és úszási szokásaik megváltoznak; átmenetileg nyugodtabb természetűekké válnak. Mivel a döglött bálnák köré óriás példányok is gyűlnek, a kutatók feltételezik, hogy ezek az ideiglenes táplálkozóhelyek e cápafaj párkeresésében is szerepet játszanak; hiszen ilyenkor találkoznak az általában magányos fehér cápák.<ref name="KrkosekFallows2013">{{cite journal|last1=Krkosek|first1=Martin|last2=Fallows|first2=Chris|last3=Gallagher|first3=Austin J.|last4=Hammerschlag|first4=Neil|title=White Sharks (Carcharodon carcharias) Scavenging on Whales and Its Potential Role in Further Shaping the Ecology of an Apex Predator|journal=PLoS ONE|volume=8|issue=4|year=2013|pages=e60797|issn=1932-6203|doi=10.1371/journal.pone.0060797}}</ref> Bálnatetemekből táplálkozó fehér cápák társaságában [[tigriscápa|tigriscápákat]] ''(Galeocerdo cuvier)'' is megfigyeltek.<ref>{{cite web|last=Dudley |first=Sheldon F. J. |author2=Anderson-Reade, Michael D. |author3=Thompson, Greg S. |author4=McMullen, Paul B. |title=Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, Carcharodon carcharias, and tiger sharks, Galeocerdo cuvier |work=Marine Biology |publisher=Fishery Bulletin |year=2000 |url=http://fishbull.noaa.gov/983/13.pdf |format=PDF |accessdate=4 May 2010 |deadurl=yes |archiveurl=http://web.archive.org/web/20100527182623/http://fishbull.noaa.gov/983/13.pdf |archivedate=27 May 2010 }}</ref> Azzal, hogy felfalja az elpusztult állatok tetemeit, jót tesz a tengerek és óceánok vizeinek, mivel azok már nem lehetnek fészkeik a betegségeknek, illetve a különböző élősködőknek. |
||
Felboncolt fehér cápák gyomrában egyaránt találtak fiatal és felnőtt [[cetcápa]] ''(Rhincodon typus)'' maradványokat; azonban még nem lehet tudni, hogy a világ legnagyobb cápájára a szóban forgó porcos hal vadászott is, vagy csak elhunyt példányokból táplálkozott.<ref>https://www.newscientist.com/article/2077291-white-sharks-diet-may-include-biggest-fish-of-all-whale-shark/</ref><ref> |
Felboncolt fehér cápák gyomrában egyaránt találtak fiatal és felnőtt [[cetcápa]] ''(Rhincodon typus)'' maradványokat; azonban még nem lehet tudni, hogy a világ legnagyobb cápájára a szóban forgó porcos hal vadászott is, vagy csak elhunyt példányokból táplálkozott.<ref>{{cite web | title =White shark’s diet may include biggest fish of all: whale shark | publisher =newscientist.com | author =Brian Owens | url =https://www.newscientist.com/article/2077291-white-sharks-diet-may-include-biggest-fish-of-all-whale-shark/ | date =2016-02-12 | accessdate = 2017-06-20 }}</ref><ref>{{cite web | title =Whale shark on a white shark’s menu | publisher =springer.com | work =Marine Biodiversity | author =R. Thiel | url =https://link.springer.com/article/10.1007%2Fs12526-015-0430-9 | date =2016-02-12 | accessdate = 2017-06-20 }}</ref> |
||
=== Vízelhagyásai === |
=== Vízelhagyásai === |
||
| 239. sor: | 239. sor: | ||
Az idők során több óriásméretű példányról is érkeztek beszámolók.<ref name=Mollet>Mollet, H. F. (2008) [http://web.archive.org/web/20120531074111/http://homepage.mac.com/mollet/Cc/Cc_list.html White Shark Summary ''Carcharodon carcharias'' (Linnaeus, 1758)]. Home Page of Henry F. Mollet, Research Affiliate, Moss Landing Marine Laboratories.</ref> Évtizedekig több ichthiológiai szakirodalom, valamint a [[Guinness Rekordok Könyve]] két példányt tartott a valaha feljegyzett legnagyobbnak. Az egyiket az 1870-es években, Ausztrália déli részén lévő Port Fairy mellett fogták ki, ezt 10,9 méteresre becsülték; míg a másikat az 1930-as években, a kanadai [[Új-Brunswick]] vizeiből egy heringháló fogta ki, ezt 11,3 méter hosszúnak vélték. Ezek a becslések és mérések azonban nem hivatalosak, mivel nem szakértők végezték, és jóval nagyobbak, mint amiket hivatalos megfigyelésekből és mérésekből lehet tudni. A későbbi kutatások és átvizsgálások igazat adtak a halbiológusoknak. Az új-brunswicki példány óriáscápának bizonyult; a kettőnek a testalkata hasonló. Az ausztráliai cápáról az 1970-es években tudódott ki az igazság, amikor is J. E. Randall megvizsgálta az állat állkapcsát, és rájött, hogy valójában körülbelül 5 méteres lehetett.<ref name="SAWP">{{cite web|url=http://homepage.mac.com/mollet/Cc/Mike_Cappo.html|title=Size and age of the white pointer shark, ''Carcharodon carcharias'' (Linnaeus)|accessdate=27 September 2006 |format=Pdf|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120504130620/http://homepage.mac.com:80/mollet/Cc/Mike_Cappo.html|archivedate=2012-05-04}}</ref> Ha ezek a téves mérések igaznak bizonyultak volna, akkor az „óriások” az igazi hosszúságú példányoknál vagy ötször lettek volna nehezebbek. |
Az idők során több óriásméretű példányról is érkeztek beszámolók.<ref name=Mollet>Mollet, H. F. (2008) [http://web.archive.org/web/20120531074111/http://homepage.mac.com/mollet/Cc/Cc_list.html White Shark Summary ''Carcharodon carcharias'' (Linnaeus, 1758)]. Home Page of Henry F. Mollet, Research Affiliate, Moss Landing Marine Laboratories.</ref> Évtizedekig több ichthiológiai szakirodalom, valamint a [[Guinness Rekordok Könyve]] két példányt tartott a valaha feljegyzett legnagyobbnak. Az egyiket az 1870-es években, Ausztrália déli részén lévő Port Fairy mellett fogták ki, ezt 10,9 méteresre becsülték; míg a másikat az 1930-as években, a kanadai [[Új-Brunswick]] vizeiből egy heringháló fogta ki, ezt 11,3 méter hosszúnak vélték. Ezek a becslések és mérések azonban nem hivatalosak, mivel nem szakértők végezték, és jóval nagyobbak, mint amiket hivatalos megfigyelésekből és mérésekből lehet tudni. A későbbi kutatások és átvizsgálások igazat adtak a halbiológusoknak. Az új-brunswicki példány óriáscápának bizonyult; a kettőnek a testalkata hasonló. Az ausztráliai cápáról az 1970-es években tudódott ki az igazság, amikor is J. E. Randall megvizsgálta az állat állkapcsát, és rájött, hogy valójában körülbelül 5 méteres lehetett.<ref name="SAWP">{{cite web|url=http://homepage.mac.com/mollet/Cc/Mike_Cappo.html|title=Size and age of the white pointer shark, ''Carcharodon carcharias'' (Linnaeus)|accessdate=27 September 2006 |format=Pdf|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120504130620/http://homepage.mac.com:80/mollet/Cc/Mike_Cappo.html|archivedate=2012-05-04}}</ref> Ha ezek a téves mérések igaznak bizonyultak volna, akkor az „óriások” az igazi hosszúságú példányoknál vagy ötször lettek volna nehezebbek. |
||
A modern időkből is származik néhány megerősítetlen beszámoló, melyek több mint 7 méteres fehér cápáról szólnak;<ref name="GWS">{{cite book|last1=Klimley|first1=Peter|last2=Ainley|first2=David|title=Great White Sharks: The Biology of Carcharodon carcharias|publisher=Academic Press|year=1996|pages=91–108|isbn=0-12-415031-4}}</ref> azonban ezeket kritikák érték.<ref name="EllisMcCosker" /><ref name="GWS" /> Viszont J. E. Randall elfogadhatónak tartja, hogy élhetnek 610 centiméternél is hosszabb példányok.<ref name="SAWP" /> 1987. április 1-jén az ausztráliai [[Kenguru-sziget]] közelében egy 7 méteresnél hosszabb fehér cápát fogtak ki; legalábbis ezt állítja Peter Resiley.<ref name="SAWP" /><ref>{{cite web|url=http://homepage.mac.com/mollet/Cc/Ken_Jury.html|title=Huge 'White Pointer' Encounter |accessdate=20 January 2010 |
A modern időkből is származik néhány megerősítetlen beszámoló, melyek több mint 7 méteres fehér cápáról szólnak;<ref name="GWS">{{cite book|last1=Klimley|first1=Peter|last2=Ainley|first2=David|title=Great White Sharks: The Biology of Carcharodon carcharias|publisher=Academic Press|year=1996|pages=91–108|isbn=0-12-415031-4}}</ref> azonban ezeket kritikák érték.<ref name="EllisMcCosker" /><ref name="GWS" /> Viszont J. E. Randall elfogadhatónak tartja, hogy élhetnek 610 centiméternél is hosszabb példányok.<ref name="SAWP" /> 1987. április 1-jén az ausztráliai [[Kenguru-sziget]] közelében egy 7 méteresnél hosszabb fehér cápát fogtak ki; legalábbis ezt állítja Peter Resiley.<ref name="SAWP" /><ref>{{cite web|url=http://homepage.mac.com/mollet/Cc/Ken_Jury.html |title=Huge 'White Pointer' Encounter |accessdate=20 January 2010 |work=SAFISH 1987, Vol. II, no. 3, pp 12-13. |archiveurl=https://web.archive.org/web/20010506151816/http://homepage.mac.com/mollet/Cc/Ken_Jury.html |archivedate=2001-05-06}}</ref> A példány a ''KANGA'' megnevezést kapta.<ref name="GWS" /> 1987. április 16-án [[Málta]] vizeiben, Alfredo Cutajar egy másik óriást fogott ki. John Abela, aki a példánynak a ''MALTA'' megnevezést adta,<ref name="GWS" /> körülbelül 7,13 méteresre becsülte. Azonban Cappo, aki J. E. Randall méretbecslési rendszerét alkalmazta a példány felméréséhez, a ''KANGA'' példányt csak 5,8-6,4 méteresnek találta,<ref name="GWS" /> míg I. K. Fergusson ugyanezt a rendszert használva, a ''MALTA'' példányt 5,3-5,7 méteresre írta át.<ref name="GWS" /> Randall felmérési rendszerét azonban megcáfolják a példányokról készült fényképek, ahol is az állatok nagyobbaknak tűnnek az átbecsült adatoknál.<ref name="GWS" /> 1996-ban, hogy véget vessenek a vitának, egy tudóscsapat - H. F. Mollet, G. M. Cailliet, A. P. Klimley, D. A. Ebert, A. D. Testi, és [[Leonard Compagno|L. J. V. Compagno]] - morfometrikus vizsgálatokat végeztek a ''KANGA'' és a ''MALTA'' példányon és a róluk készült képeken. A vizsgálatok és kutatás végén P. Resiley-nek és J. Abelának igazat adtak, az általuk becsült adatok mégis valódinak bizonyultak.<ref name="GWS" /> 2014-ben, miközben a „Shark Week” ismeretterjesztő sorozat „Jaws Strikes Back” című részét filmezték, Guadalupe közelében, egy hatalmas, 609 centiméteresre becsült nőstény példány került lencsevégre; ez a ''Deep Blue'' nevet kapta.<ref>Shark Week: Jaws Strikes Back</ref> ''Deep Blue'' további hírnévre tett szert, amikor is Mauricio Hoyas Pallida nevű kutatóval kölcsönösen megbámulták egymást; a kutató 2015. június 11-én feltette a videót a [[Facebook]]ra.<ref>{{cite web|url=http://www.discovery.com/tv-shows/shark-week/shark-feed/learn-more-about-deep-blue-one-of-the-biggest-great-white-sharks-ever-filmed/|title=Learn More About Deep Blue, One of the Biggest Great White Sharks Ever Filmed|work=Discovery}}</ref> Az 1980-as évek első felében, a dél-afrikai False Baynél egy rekordméretűnek vélt fehér cápa tartózkodott; becslések szerint több mint 7 méteres lehetett. A ''Submarine''-nek nevezett óriás példány azért is lett híres, mivel - állítólag - könnyen meg lehetett közelíteni, azaz nem bánta az ember vagy a hajók társaságát. Egyesek tagadták ''Submarine'' óriás méretét, vagy egyáltalán a létezését is. Ezzel szemben Craig Anthony Ferreira - a Dél-Afrikában jól ismert halbiológus -, aki akkortájt gyerek volt, és az ő apja, feltűnően hatalmas fehér cápáról számol be. Ennek a példánynak az igazi méretét nem lehet tudni, mivel akárhányszor ki akarták fogni, mindig sikeresen elszabadult. Ferreira állítása szerint négyszer találkozott a ''Submarine'' nevű fehér cápával; az állatot részletesen leírja a „Great White Sharks On Their Best Behavior” című könyvében.<ref>{{cite book |last=Ferreira |first=Craig |year=2011 | title=Great White Sharks On Their Best Behavior}}</ref> |
||
A húsevő cápák között a fehér cápa méretével talán csak a tigriscápa veheti fel a versenyt. A tigriscápa általában kisebb méretű, könnyebb és karcsúbb testfelépítésű, mint a szóban forgó porcos hal. A tigriscápa bebizonyított adatok szerint elérheti az 5,5 méteres hosszúságot és az 1524 kilogrammos testtömeget.<ref name="Wood" /><ref name= |
A húsevő cápák között a fehér cápa méretével talán csak a tigriscápa veheti fel a versenyt. A tigriscápa általában kisebb méretű, könnyebb és karcsúbb testfelépítésű, mint a szóban forgó porcos hal. A tigriscápa bebizonyított adatok szerint elérheti az 5,5 méteres hosszúságot és az 1524 kilogrammos testtömeget.<ref name="Wood" /><ref name=fishbase/><ref>{{cite web|url=http://homepage.mac.com/mollet/Gc/Gc_large.html|title=Summary of Large Tiger Sharks ''Galeocerdo cuvier'' (Peron & LeSueur, 1822)|accessdate=3 May 2010|archiveurl=https://web.archive.org/web/20021122120446/http://homepage.mac.com/mollet/Gc/Gc_large.html|archivedate=2002-11-22}}</ref> Azonban megerősítetlen beszámolókból 7,4 méteres és 3110 kilogrammos tigriscápa is létezik. Egyéb nagytestű húsevő cápák: a [[grönlandi cápa]] ''(Somniosus microcephalus)'' és a [[Somniosus pacificus]]; mindketten megközelítik a másik két cápa hatalmas testméretét, azonban karcsúbb testfelépítésük miatt meglehet, hogy könnyebbek, mint a közismert fehér cápa.<ref>{{cite web|last=Eagle|first=Dane|title=Greenland Shark|url=http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Gallery/Descript/GreenlandShark/GreenlandShark.html|work=Florida Museum of Natural History|accessdate=1 September 2012}}</ref><ref>{{cite web|last=Martin|first=R. Aidan|title=Pacific Sleeper Shark|url=http://www.elasmo-research.org/education/ecology/deepsea-pacific_sleeper.htm|work=ReefQuest Centre for Shark Research|publisher=Biology of Sharks and Rays|accessdate=1 September 2012|archiveurl=http://web.archive.org/web/20130420170134/http://www.elasmo-research.org/education/ecology/deepsea-pacific_sleeper.htm|archivedate=20 April 2013}}</ref> A cápák testtömegének a lemérését az is megnehezíti, mivel nincs közös megegyezés arról, hogy ilyenkor a cápa gyomortartalma is hozzászámítható-e vagy sem. Egyetlen harapással a fehér cápa 14 kilogrammos falást is kitép zsákmányából. Egy alkalommal akár több száz kilogramm táplálékot is képes elfogyasztani. |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2017. június 20., 15:45-kori változata
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Miocén - jelen, 16–0 Ma | ||||||||||||||||||||||
 Fehér cápa a természetes élőhelyén
| ||||||||||||||||||||||
 A faj mérete az emberhez viszonyítva
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Carcharodon carcharias (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Az elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehér cápa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér cápa témájú médiaállományokat és Fehér cápa témájú kategóriát. |
A fehér cápa (Carcharodon carcharias) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó Carcharodon porcos halnem egyetlen élő faja és egyben a típusfaja is.[1]
A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik, legelső képviselői körülbelül tizenhatmillió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén jelentek meg a Csendes-óceán északkeleti területén.[2] A fehér cápa a legnagyobb, ragadozó életmódot folytató hal, és a Földön őt tekintik az emberre nézve a legveszélyesebb cápafajnak.
A Föld összes óceánjában megtalálható és a part menti részeket kedveli. Főleg a méretéről híres; angol neve, a great white shark „nagy fehér cápá”-t jelent. A fajon belül, a nemek között jelentős nemi kétalakúság van; a legnagyobbak egyes kifejlett nőstények, melyek elérhetik a 610 centiméteres hosszúságot és az 1950 kilogrammos testtömeget.[3][4][5] Azonban az átlagos fehér cápa ennél kisebb, a hím általában 335-396 cm, a nőstény 457-488 cm.[6][5] Egy 2014-ben végzett kutatás szerint élettartama akár 70 év is lehet;[7] ez jóval több, mint azt korábban gondolták. Ezzel az éltartammal a legidősebb kort megélő porcos hallnak lehet tekinteni.[8] Ugyanebből a kutatásból kiderült, hogy a hím körülbelül 26, míg a nőstény 33 évesen válik ivaréretté.[9] Rövid távon akár 56 km/órás sebességgel is tud úszni.[10]
A kardszárnyú delfinen (Orcinus orca) kívül a fehér cápának nincs más természetes ellensége.[11] Az eddigi ismeretek szerint, manapság a szóban forgó cápa a legnagyobb ragadozóhal és a tengerben élő emlősök egyik legfőbb természetes ellensége. A tengeri emlősökön kívül halakkal és madarakkal is táplálkozik. A Carcharodon nevű cápanem utolsó életben maradt képviselője. Az embert ért cápatámadásokban legtöbbször a fehér cápa az érintett.[12][13] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) világszerte sebezhető fajnak minősíti,[1] továbbá a Washingtoni egyezmény (CITES) 2. listájában, a veszélyeztetett fajokról szólón is szerepel.[14]
Peter Benchley „Cápa” (Jaws) című regényében, amelyből híres film is készült, Cápa (Jaws) címmel, Steven Spielberg rendezésében, ezt az állatot „vérszomjas emberevőként” mutatják be. Az ember nem a kedvelt táplálékforrása,[15] ettől eltérően a nem provokált cápatámadások többségéért a fehér cápa a felelős.[16]
Neve
A fehér cápát először 1758-ban Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le, illetve nevezte meg. Leírását a „Systema Naturae” című enciklopédiájába foglalta bele. A porcos halat Squalus carcharias-ként ismertette meg a nagyvilággal. Aztán 1833-ban Sir Andrew Smith skót sebész, felfedező és zoológus, megalkotta e cápafaj mai tudományos nemi szintű nevét, a Carcharodon-t; ezt 1873-ban megerősítették. A mai tudományos neve e két híres biológus taxonjainak összevonásából született meg. A Carcharodon, összetett szó, mely a görög nyelvből ered: karcharos = „éles” vagy „fűrészes”, míg odous = „fog”.[17]
Ősei és fosszíliái
A kövületek szerint a fehér cápa mint önálló faj a miocén kor közepén jelent meg, körülbelül 16 millió évvel ezelőtt.[2] Ettől eltérően e cápa családfája még vitatott. Az eredeti elméletek szerint a fehér cápának és a ma már fosszilis állapotban lévő, hatalmas méretű óriásfogú cápának (C. megalodon) közös őse volt. A C. megalodon fogai első ránézésre nagyon hasonlítanak a fehér cápa fogaira; a különbséget a méret teszi. Habár a porcos csontváz nem kövesedik meg, a hatalmas fogakból ítélve a kihalt cápa jóval nagyobb volt, mint a modern fehér cápa; egyes becslések szerint 17 méter és 59 400 kilogramm lehetett.[18] A két cápafaj hatalmas mérete, valamint a fogak hasonlósága miatt a kutatók sokáig úgy vélték, hogy közeli rokon fajokról van szó, emiatt a megalodon fajt a Carcharodon nembe helyezték. Azonban az újabb feltételezések szerint e két cápa nem közeli rokona egymásnak, bár a fosszilis faj még mindig a heringcápafélék közé van sorolva. A fehér cápa inkább közelebbi rokonságban áll a makócápákkal, főleg a fosszilis Isurus hastalisszal. Ezt az elméletet alátámasztja egy 1988-ban felfedezett teljes állkapocs, melyen 222 fog ült, továbbá 45 darab csigolya; ezek a kövületek egy kihalt átmeneti fajhoz, az úgynevezett Carcharodon hubbellihez tartoznak. A felfedezésről készült leírást csak 2012. november 14-én adták ki.[19] Az új elmélet szerint az óriás C. megalodon nem is Carcharodon-faj, hanem Carcharocles, azaz porcos halnem, mely magába foglalja a többi óriásfogú cápát is. A Carcharocles-cápaágnak az első képviselője az Otodus obliquus lehetett.[20]
Előfordulása
A fehér cápa minden olyan part menti és partközeli vízben előfordul, melynek hőmérséklete 12-24 ℃ között van. A világállományának legtöbb példánya a következő térségekben lelhető fel: az Amerikai Egyesült Államokbeli északkeleti partok mentén, Kaliforniánál, a Dél-afrikai Köztársaságnál, Japánnál, Óceániában, Chilénél és a Földközi-tengerben.[21] A fehér cápákban legsűrűbb terület a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Gansbaainál van; a fehér cápákon végzett kutatások többsége ezen a helyen zajlik.
Egy újabb kutatás azt mutatja, hogy a Kalifornia környékén élő fehér cápák elvándorolnak a Kaliforniai-félsziget és Hawaii közti térségre, mely a „Fehér Cápa Kávézó” (White Shark Café) nevet kapta. A porcos halak legalább száz napot töltenek itt, mielőtt visszaindulnak az észak-amerikai partok felé. A vándorlás során a cápák lassan úsznak, és akár 900 méter mélyre is lemerülnek. Amikor megérkeznek a „Kávézóba”, viselkedésük megváltozik; rövid, körülbelül tízperces merüléseket tesznek, körülbelül 300 méteres mélységbe. A Dél-afrikai Köztársaság vizeiben egy jeladóval felszerelt példány egy év alatt elúszott Ausztrália déli partjáig, és vissza Afrikába. Egy másik példány, melyet szintén a Dél-afrikai Köztársaság vizeiben láttak el jeladóval, Ausztrália északnyugati partjáig úszott, aztán pedig vissza; ez az állat kevesebb mint kilenc hónap alatt 20 ezer kilométert tett meg.[22] Ezek a megfigyelések megdöntötték azt a hagyományos véleményt, mely szerint a fehér cápa területvédő, part menti ragadozó és a különböző állományai között csak ritkák az érintkezések. Az újabb megfigyelések ellenére, még most sem tudjuk, hogy miért vándorolnak ezek a cápák és hogy a megérkezési helyeken miket csinálnak. Feltételezhető, hogy évszakos táplálkozásról vagy párkeresésről lehet szó.[23]
Megjelenése
.jpg)
Ennek a porcos halnak nagy, tompa, kúp alakú orra van. A farokúszójának a felső és az alsó nyúlványa majdnem ugyanolyan méretű; ez jellemző a többi heringcápafélére is. Egyértelműen felismerhető arányos testéről, magas elülső hátúszójáról és nagy, holdsarló alakú farokúszójáról; a második hátúszója kicsi és a faroktő közelében helyezkedik el. Háti része sötétebb árnyalatú, általában barnás vagy kékes árnyalatú, míg alsó, hasi része fehér, innen kapta nevét. Ezek a tónusok kiválóan segítik a cápát, hogy mind a víz felszíne felől, mind a fenék felől bele tudjon olvadni környezetébe. Mellúszóinak a hátsótövében fekete foltok láthatók; a végüknek alsó fele szintén fekete színű. Az akár 6,4 centiméter hosszúra megnövő, háromszögletű fogainak szegélye csipkézett, ezért rendkívül jól meg tudják ragadni és feldarabolni a zsákmányt.[24] Mint mindegyik cápaféle, a fehér cápa is képes pótolni elvesztett vagy letört fogait, amelyek a szalagfűrész elve szerint képződnek és helyezkednek el az állkapocsban, amíg szükség nem lesz rájuk a pótláshoz (ez az úgynevezett „revolverfogsor”). Amikor a cápa elveszíti egy fogát, újabb jelenik meg helyette. Mikor ráharap valamire, akkor a fejével heves oldalmozgásokat végez, így kiszakít zsákmányából egy darabot.[25] A szemei feltűnően feketék. Bőre sok ezer apró, éles fogaspikkelyel fedett, melyet ha előre simítunk, a dörzspapírhoz lehet hasonlítani, viszont ha fordítva, elölről hátulra simítjuk, akkor bársonyos tapintású. Mindegyik pikkelykének három éles oldala van, és ezek fedik egymást.[26]
Mérete
.jpg)
Testmérete változó; a faj nőstényei nagyobbra nőnek a hímeknél - a hím általában 335-396 centiméter közötti, míg a nőstény átlagos hossza 457-488 centiméter között van.[6] A kifejlett példány átlagos testtömege 520-770 kilogramm,[27] bár egy-egy nőstény elérheti a 680, vagy akár az 1110 kilogrammot is.[5] A legnagyobb lemért nőstény 610 centiméteres és 1950,[5][4][3] vagy talán 2268 kilogrammos lehetett.[28] A faj maximális mérete még manapság is vita tárgya, mivel egyes beszámolók nyers becsléseken és megkérdőjelezhető spekulációkon alapszanak.[29] A ma élő porcos halak közül a fehér cápánál csak a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és az atlanti ördögrája (Manta birostris) nagyobb és nehezebb - ebben a sorrendben. Ez a három óriás békés és nyugodt természetű, mindegyikük apró élőlények vízből való kiszűrésével táplálkozik.[27] Emiatt a negyedik legnagyobb porcos hal, azaz a szóban forgó cápa Földünk legnagyobb húsevő hala. Születésekor ez a cápa 120 centiméter hosszú, és évente körülbelül 25 centimétert nő.[30]
J. E. Randall szerint a legnagyobb, pontosan megmért fehér cápa 6 méter hosszú volt; ezt a példányt a nyugat-ausztráliai Ledge Pointnál fogták ki 1987-ben.[31] Egy másik hasonló méretű nőstényt a kanadai cápakutatási központ (Canadian Shark Research Center) dolgozói jegyezték fel; ezt a nőstényt 1988 augusztusában, a Prince Edward-szigeten lévő Alberton közelében, a Szent Lőrinc-öbölből David McKendrick fogta ki. Ez a példány 610 centiméteres volt.[5] Azonban korábbi beszámolók szerint, melyeket egyes kutatók valósnak vélnek, ezeknél nagyobb fehér cápák is éltek. 1945-ben Kuba vizeiből[24][32] egy 6,4 méter hosszú és 3324 kilogramm testtömegű példány került elő.[24][33][32][34] Azonban későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy ez a példány csak 490 centiméteres volt, mint egy átlagos nagytestű fehér cápa.[5]
A legnagyobb fehér cápa, melyet az International Game Fish Association (IGFA) elfogad, 1959-ben lett kifogva Ausztrália déli partjai mentén; a halász Alf Dean volt. A mérések szerint ez az egyed 1208 kilogrammot nyomott.[29] Az évek során több, és ennél nagyobb példány is emberkézre került, azonban az IGFA nem fogadja el a feljegyzéseibe, mivel szabálytalanul lettek kifogva.
Környezetéhez való alkalmazkodása
A fehér cápának, éppúgy, mint az összes többi cápának is, van egy különleges érzéke, melyet a Lorenzini-ampullák segítségével visz végbe. A Lorenzini-ampullák olyan érzékszervek, melyek segítségével egyes halak (főleg a cápák és ráják) más élőlények által kibocsátott elektromos mezőket érzékelik.[35][36] A szóban forgó cápa annyira érzékeny erre, hogy egy voltnak a félmilliárdnyi változását is észreveszi. Ez a tulajdonság megengedi a fehér cápának, hogy a közelében levő, mozdulatlan zsákmányának a szívverését is észrevegye. Másféle halaknál is vannak ilyen érzékszervek, azonban azoknál kevésbé ilyen érzékenyek és inkább az oldalvonal mentén helyezkednek el.[37]
Mint családjának többi tagja, a fehér cápa is képes testmeleget előállítani. A vörös izmok anyagcseréje által létrehozott meleget speciális véredény rendszer tárolja. Ezt a véredény rendszert, az úgynevezett „csodálatos hálót” - latinul: retia mirabiliá-nak (egyes számban: rete mirabile) nevezzük. Ez a véredény rendszer igen jól hasznosítja a testmeleget. A fehér cápának több ilyen rete mirabile rendszere van: az egyik a fejében, amely az agyát és a szemeit látja el, a másik az oldalain található, ez az úszóizmokat táplálja, és a harmadik rendszer a belső szerveket, beleértve a veséket is melegíti.[38] E porcos halnak ez a tulajdonsága a testhőmérsékletét - főleg a gyomrát - akár 14 °C-kal is magasabban tartja, mint a környező víz hőmérséklete.[39] Azonban a szív és kopoltyúk hőmérséklete megegyezik a környező vízével. A fehér cápa ennek a tulajdonságának - mely a hatalmas méretéből is ered - köszönhetően ál-melegvérűnek számít; azaz a melegvérűsége nem olyan, mint az emlősöknél és madaraknál - tehát nem állandó -, hanem ezt a hőt maga a cápa állítja elő.[25] Mivel a környező víznél magasabbra tudja emelni a testhőmérsékletét, gyorsabb és ügyesebb mozgásokra képes, amikor olyan fürge zsákmányra vadászik, mint az oroszlánfóka. Amikor az egyik táplálkozó helyről a másikra vándorol, akkor a cápa a májában levő zsírok és olajok fogyasztására hagyatkozik. A két táplálkozó hely között, meglehet, hogy semmivel sem fog táplálkozni.[40] A Stanford University és a Monterey Bay Aquarium közös kutatása szerint, melyet 2013. július 17-én adtak ki, a különböző példányok vándorlási szokásait a májukban levő zsírok és olajok feldolgozásának üteme befolyásolja; vagyis mivel nincs úszóhólyagja, a fehér cápa lebegő képességét a mája oldja meg - mája a jól táplált példányok esetében, az egész test tömegének negyedrészét is kiteheti, ez szolgál a vízben való lebegés megvalósítására is (amire más halak úszóhólyagot alkalmaznak)[41] -; ha pedig az adott cápa hamarább fogyasztja el a májában tárolt zsírokat, hamarabb és többször merülhet a mélybe, míg a zsírt lassabb ütemben fogyasztó példány vándorlásának nagyobb részét tölti a felszín közelében.[42]
Látása a kutatások szerint igen jó. Ezzel magyarázzák, hogy a fehér cápa az egyetlen cápafaj, ami gyakran teljes egészében kidugja fejét a vízből, hogy szétkémleljen a felszínen.[43] Kopoltyúfedője nincs, emiatt más, nyílt vízi cápafajhoz hasonlóan állandóan úsznia kell, hogy az oxigénáramoltatást kopoltyúin keresztül biztosítsa. Szemeit a sérülésektől egy harmadik szemhéj, az átlátszó pislogóhártya védi.
Harapásának ereje
2007-ben, az ausztráliai Sydney székhelyű Új-Dél-Wales Egyetem (University of New South Wales) kutatói komputertomográfia alá vették egy fehér cápa koponyáját és számítógépes programok és modellek segítségével megpróbálták meghatározni a szóban forgó porcos hal maximális harapásának erősségét. Ez a kutatás több olyan elméletet is megoldott, ami e cápa táplálkozási viselkedéséről, harapáserősségéről és a koponya működéséről - e tevékenységek során - született.[44] 2008-ban egy Stephen Wroe vezette tudóscsapat kutatásából kiderült, hogy egy 3324 kilogrammos példánynak - a legnagyobb feltételezett fehér cápának - körülbelül 18 216 newton erejű a harapása.[32]
Életmódja
Ez a cápafaj idejének legnagyobb részét a legfelső vízrétegben tölti, általában zsákmányállatainak közelében, melyek lehetnek: oroszlánfókák, medvefókák, cetek, más cápák és nagyobb csontos halak. A nyílt óceánban akár 1200 méteres mélységben is észlelték már.[45] Az ilyen megfigyelések megkérdőjelezik a fehér cápa partlakó mivoltát.[45] Az állat magányos és állandóan mozgásban van.
A viselkedése és társadalmi struktúrája nem, vagy csak alig ismert. A Dél-afrikai Köztársaság vizeiben dominanciai ranglétrát vettek észre a kutatók, mely méreten, nemen és megérkezési elsőbbségen alapszik. Például a nőstény előnyt élvez a hímmel szemben, szintén így van a különböző méretűeknél is, ahol a kisebb elsőbbséget kell adjon a nagyobbnak, továbbá a helybéli példány nagyobb magabiztosságot élvez az odavándorolt egyeddel szemben. Vadászatkor és táplálkozáskor a ranglétrát és a nézeteltéréseket egymás felmérésével oldják meg, csak igen ritkán kerül sor harcra, bár néha ez is megtörténik - bizonyítékként állnak a harapás nyomok. Amikor egy fehér cápa egy másikhoz túlságosan közel úszik, akkor az utóbbi figyelmeztető harapást ad az előbbinek. Még az is meglehet, hogy a fehér cápák aktívan verekednek a felsőbbségűségért.
A fehér cápa azon kevés cápák egyike, mely rendszerint kidugja fejét a vízből, kémkedési célból. A cápák között ezt a viselkedést megfigyelték a feketeúszójú szirticápánál (Carcharhinus melanopterus) is, bár ennél a fajnál ezt a viselkedést, meglehet, hogy az ember okozta. Másik feltételezés szerint a cápák azért emelik ki a fejüket a vízből, hogy jobban szagoljanak - a szag, illat jobban, gyorsabban terjed a levegőben, mint a vízben. A fehér cápa kíváncsi természetű, intelligencia jeleit mutatja és ha a helyzet igényli, kezdetleges társadalmi ranglétrát képes létrehozni. A Seal Islandnél a kutatók megfigyelték, amint a fehér cápák 2-6 fős „klánokba” gyűltek és minden évben együtt tették meg vándorútjaikat. Nem ismert, hogy a „klántagok” rokonok-e, azonban békésen viszonyulnak egymáshoz. Feltételezések szerint a fehér cápa klán farkasfalka módjára működik, ahol mindegyik tagnak megvan a maga szerepe, és az egészüket egy alpha-példány vezeti. Amikor két különböző klántagbeli egyed találkozik, a dominanciát általában egymás felmérésével oldják meg - a fentebb felsorolt módszerek segítségével.[43]
Táplálkozása
A fehér cápa főleg ragadozó életmódot folytat, azonban opportunista dögevő is lehet. Zsákmányállatai lehetnek: halak (tonhalak, ráják,[43] egyéb cápák),[43] cetek (delfinfélék, disznódelfinfélék, bálnák - ez utóbbinál inkább borjak és elpusztult példányok), úszólábúak (fókafélék, fülesfókafélék),[43] tengeri teknősök,[43] tengeri vidrák (Enhydra lutris) (Kaliforniában a cápaharapások, főleg a fehér cápa támadásai okozzák a tengerividra-halálozások 10 százalékát; emiatt a vidraállományok nem nagyon terjednek északabbra[46]) és tengeri madarak.[47] Ez a cápafaj olyan tárgyakat is lenyel, melyet nem tud megemészteni. A kis és a fiatal fehér cápa elsősorban halakkal, főleg kisebb porcos halakkal táplálkozik, mivel amíg el nem éri a 3 méteres hosszúságot, amikor is az állkapcsai meg nem ásványosodnak, keményednek, addig az állkapcsai túl gyengék a tengeri lehetett.[48] Miután megközelíti a 4 méteres hosszúságot, táplálékának legnagyobb részét a tengeri emlősök alkotják. Nem mindegyik fehér cápának ugyanaz az étlapja, egyedenként különböző zsákmányállatok vadászatára specializálódhatnak.[49][50] Opportunista táplálkozó, vagyis ha lehetősége adódik, mindig a legkönnyebb és legdúsabb zsákmányt választja, még ha az egy romlott húsú, döglött állat is.[51][52] Az energiadús zsírokat kedveli. Egy kísérlet során Peter Klimley cápaszakértő, a Dél-Farallon-szigeteknél a hajója után egy fókát, egy birkát és egy disznót vontatott; a környékbeli fehér cápák mindhárom csalidögre rátámadtak, azonban a birka megevését visszautasították.[53]
Kalifornia vizeiben a szóban forgó cápafaj úgy vadászik az északi elefántfókára (Mirounga angustirostris), hogy annak nagyot harap a hátsó részébe - ez a testrész az állat mozgásáért felelős -, ezután pedig a cápa kivárja, míg áldozata elvérzik. Ezt a vadászati módszert főleg a kifejlett hím elefántfókák esetében használja, mivel ez a zsákmányállat általában nehezebb nála - átlagos testtömege 1500-2000 kilogramm között van -, és veszélyes lehet támadójával szemben.[54][55] Az elefántfóka kolóniákban főleg a kölykök képezik a fehér cápa céláldozatát.[56] Támadás közben a mélyből közelít. A borjúfókát (Phoca vitulina) azonban a vízfelszínen kapja el, azután leviszi a mélybe, amíg a fóka meg nem fullad. Ugyanitt, a mélyben fogyasztja el áldozatát. A kaliforniai oroszlánfókára (Zalophus californianus) szintén a mélyből támad; az oroszlánfóka testének közepe tájékán ütközik vele, ezután leviszi a mélybe és elfogyasztja.[57]
Ez a cápafaj a kisebb ceteket, mint például a delfineket és disznódelfineket alulról, hátulról vagy oldalról támadja meg, hogy azok ne vegyék észre a hanglokátor-rendszerükkel. E két cetcsoportból főleg a sötét delfinre (Lagenorhynchus obscurus),[58] a Risso-delfinre (Grampus griseus),[58] a Tursiops-fajokra,[58][59] a Sousa-fajokra,[59] a barna delfinre (Phocoena phocoena)[58] és a Dall-disznódelfinre (Phocoenoides dalli) vadászik.[58] Ha a delfinek csapatban vannak és időben észreveszik támadójukat, akkor sikeresen tudnak védekezni ellene; sőt ők kezdeményezik a támadást a cápa ellen.[59] Az előbb felsorolt ceteken kívül, a fehér cápa más kisebb cetfajt is zsákmányol. 1989 augusztusában, Kalifornia partjaira egy 180 centiméteres fiatal kis ámbráscet (Kogia breviceps) hím vetődött ki; a faroktövén fehér cápa harapás volt.[60] Néha a nagytestű csőröscetfélék (Ziphiidae) is szerepelnek az étlapján.[58][59] Beszámolók érkeztek, amint felnőtt, körülbelül 1000 kilogrammos Stejneger-féle csőröscet (Mesoplodon stejnegeri),[61] valamint fiatal, körülbelül 3 méteres Cuvier-féle csőröscet (Ziphius cavirostris) is estek áldozatul ennek a cápafajnak.[62] Amikor tengeri teknősökre vadászik, a szóban forgó cápa egyszerűen átharapja a hüllő teknőjét, valamelyik úszója tájékán, ezzel lebénítva azt. Földünk legnehezebb csontos halát, az úgynevezett holdhalat (Mola mola) is megtalálták felboncolt fehér cápák gyomrában.[51]
A Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Seal Island közelében, az úgynevezett False Baynél, a dél-afrikai medvefókák (Arctocephalus pusillus) a fő zsákmányállatai, melyeket sebesen testük közepe tájékán üt meg. Ilyenkor olyan sebesen úszik, hogy az egész teste a medvefókával a szájában, teljesen kiugrik a vízből. Ilyenkor a csúcssebesség becsült értéke 40 km/óra.[63] Ha az első, lesből való támadás sikertelen, akkor követni próbálja elszalasztott áldozatát. A támadások többsége általában a vízfelszín közelében történik.[64] A fehér cápa főleg reggel indul vadászni, körülbelül 2 órával a napfelkelte után, amikor is a mélyebb vizekben a látási viszonyok még nem annyira jók. Ebben a reggeli két órában a vadászati siker körülbelül 55%-os; a nappal haladtával a siker esélye 40%-ra csökken; ilyenkor a cápa úgy határoz, hogy a vadászattal arra a napra leáll.[43]
_scavenging_on_whale_carcass_-_journal.pone.0060797.g004-A.png)
Az óriásbálna tetemek szintén fontos szerepet játszanak az étlapján, azonban e tengeri emlősökből való fehér cápa lakomákat ritkán lehet látni, mivel a bálnák általában nem az ember közelségében döglenek meg. Becslések szerint 30 kilogramm bálnazsír egy 4,5 méteres fehér cápát másfél hónapig tart el. 2000 és 2010 között pontos megfigyelések születtek False Bay-ben, négy elhunyt bálnából való táplálkozásról. A fehér cápákat az erős szelek hordozta, elbomló bálnatetemek szaga vonzotta oda. A cápák legelőször a bálnák farktövének és farkúszójának fogtak neki, aztán lassan megkerülve a tetemeket a szájtájékból is táplálkoztak; csak ezek után fogtak neki a testet borító vastag hájrétegnek. Táplálkozás közben a fehér cápa megemeli az orrhegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak a táplálék felett. Ezt követően a cápa 15-20 másodpercen keresztül a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, kitép egy darab húst vagy zsírt a tetemből. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab akár 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyeli le. Azt is megfigyelték, amint a fehér cápa lenyelt darabokat öklendezett vissza, de utána máris egy másikat falt; ezt valószínűleg azért tette, mert az előbbi darabnak nem volt elég nagy tápértéke és foglalta volna a gyomrát hiába. Több órás táplálkozás után a fehér cápa letargikussá válik és a mélyebb vizekbe vonul. Egy-egy bálna tetemnél akár nyolc példány is összegyűlik, sokuk meghaladhatja az 5 méteres hosszúságot is. A bálnatetemeknél nem mutatnak agresszív viselkedést egymással szemben, sőt ha bőséges a táplálékkínálat, az egész viselkedésük és úszási szokásaik megváltoznak; átmenetileg nyugodtabb természetűekké válnak. Mivel a döglött bálnák köré óriás példányok is gyűlnek, a kutatók feltételezik, hogy ezek az ideiglenes táplálkozóhelyek e cápafaj párkeresésében is szerepet játszanak; hiszen ilyenkor találkoznak az általában magányos fehér cápák.[65] Bálnatetemekből táplálkozó fehér cápák társaságában tigriscápákat (Galeocerdo cuvier) is megfigyeltek.[66] Azzal, hogy felfalja az elpusztult állatok tetemeit, jót tesz a tengerek és óceánok vizeinek, mivel azok már nem lehetnek fészkeik a betegségeknek, illetve a különböző élősködőknek.
Felboncolt fehér cápák gyomrában egyaránt találtak fiatal és felnőtt cetcápa (Rhincodon typus) maradványokat; azonban még nem lehet tudni, hogy a világ legnagyobb cápájára a szóban forgó porcos hal vadászott is, vagy csak elhunyt példányokból táplálkozott.[67][68]
Vízelhagyásai
A vízelhagyás alatt azt értjük, amikor a fehér cápa nagy sebességgel részben vagy egészen kiszökik a vízből. Ezt a viselkedést a fehér cápa akkor használja, amikor medvefókákra vadászik. Ez a viselkedés főleg a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Seal Island közelében, az úgynevezett False Bayél figyelhető meg. Mivel sohasem lehet tudni, hogy a cápa hol fog kiszökni, a jelenség megfigyelése igen nehéz. Hogy a jelenséget le tudják fényképezni, Chris Fallows és Rob Lawrence a hajójuk után mesterséges fókacsalit vontattak.[69] A fókacsali bevált, mivel április és szeptember között körülbelül 600 vízelhagyást vettek lencsevégre. Ilyenkor a fehér cápa a mélyből a felszín közelében úszó medvefókára támad, körülbelül 40 km/órás sebességgel, és akár 3 méteres magasságba is felugrik, vagy kidobja magát a medvefókával a szájában. Megfigyelések alapján kevesebb mint 50%-a sikeres ennek a vadászati módszernek.[70] 2001-ben egy 3 méteres példány a hétfős kutatóhajóba szökött be, a Seal Island közelében lévő Mossel Baynél. A kutatócsapat állományszámlálást végzett szardíniacsali segítségével. A hajóba való vízelhagyás nem emberre való támadás volt, hanem tévesen kiszámított ugrás.[71]
Természetes ellenségei
A fehér cápa és a kardszárnyú delfin között létrejöhet fajközi versengés olyan helyeken, ahol mindkét faj ugyanarra a zsákmányállatfajra vadászik.[59] 1997. október 4-én az Amerikai Egyesült Államokbeli Kaliforniához tartozó Farallon-szigeteknél egy 4,7-5,3 méteresre becsült kardszárnyú delfin nőstény elkapott egy 3-4 méteresre becsült fehér cápát.[72] A delfin hátára fordította a cápát, hogy annál beinduljon a tonikus merevség (tonic immobility). A cet körülbelül 15 percig tartotta így a cápát, amíg az meg nem fulladt. Ezután a kardszárnyú delfin megette a fehér cápa máját.[59][72][73] A kutatók feltételezik, hogy az elpusztított fehér cápa szaga elrettentette fajtársait a környékről, emiatt akkor a kardszárnyú delfinek többet nem fogtak ilyen cápát.[74] Állítólag egy másik ilyen eset is történt, ez 2000-ben, azonban az esemény végkimenetele nem ismert.[75] A támadások után a helybéli fehércápa-állomány, ami körülbelül 100 egyedből állhatott, teljesen eltűnt a környékről.[73][75] A 2000-ben történt támadáskor egy jeladóval felszerelt cápa azonnal 500 méter mélyre úszott, és a mélyben Hawaii felé vette az útját.[75] 2015-ben, Dél-Ausztráliából olyan beszámoló érkezett, miszerint egy kardszárnyú delfin csapat fehér cápát fogott el.[76]
Élősködői
Habár a gerincesek közül a fehér cápával kizárólag a kardszárnyú delfin táplálkozik, a szóban forgó heringcápafélének annál több apró élősködője van. A külső élősködői a következő evezőlábú rákok (Copepoda): Achtheinus oblongus, Alebion carchariae, Anthosoma crassum, Dinemoura latifolia, Dinemoura producta, Echthrogaleus coleoptratus, Echthrogaleus denticulatus, Nemesis lamna, Nemesis robusta, Nesippus orientalis, Pandarus bicolor, Pandarus cranchii, Pandarus floridanus, Pandarus satyrus, Pandarus sinuatus, Pandarus smithii és Perissopus dentatus. A belső ismert élősködője a galandférgek (Cestoda) közé sorolt Clistobothrium carcharodoni.
Szaporodása
Szaporodásáról keveset tudunk. Amint fentebb leírtuk, meglehet, hogy a párosodások az elhullott bálnák közelében létrejött nagy lakomák alkalmával történik meg.[77] Korábban úgy vélték, hogy az ivarérettséget körülbelül 15 éves korukban érik el, de manapság tudják, hogy ez jóval később következik be; a hímnél 26, míg a nősténynél 33 évesen.[9][78][79] Szintén korábban úgy vélték, hogy legfeljebb valamivel több mint 30 évig élnek, azonban az újabb kutatások szerint - melyeket a Woods Hole Oceanographic Institution végzett - akár 70 évig is élhetnek. A csigolya növekedési gyűrűinek számolása szerint, a hím legfeljebb 73, míg a nőstény legfeljebb 40 évig él. Mivel a fehér cápa igen lassan nő, későn éri el az ivarérettséget és kevés utódnak ad életet, ezért a túlhalászás és a környezeti változások igen erősen érintik.[8]
A párzási szokásairól szinte semmit sem tudunk. Fehér cápa ellését soha nem látta még ember, azonban vemhes példányokat vizsgáltak kutatók. A hímnek, mint a legtöbb cápafajnak, két nemi szerve van, de csak egyet tud használni egy időben. Mint családjának többi tagja, a fehér cápa is ál-elevenszülő, vagyis kölykei a méhében kelnek ki, ezután pedig tojásevőkké válnak, azaz az anyaállat méhében levő kis cápák felfalják kevésbé fejlett testvéreiket és a meg nem termékenyített petéket. A vemhesség első felében az anyaállat rengeteg kis, meg nem termékenyített petét termel, amelyeket a méhekbe juttat.[80] A vemhesség 11 hónapig tart. A vemhesség első hónapjában a kölyköknek már jól kifejlett állkapcsaik vannak. Az ellések többsége tavasszal és nyáron történik.[81] Az észak-csendes-óceáni állományok feltételezhetően a Kaliforniai-öbölben szaporodnak; ezt alátámasztják a halászok beszámolói, akik azt állítják, hogy ilyen cápák kerültek a hálóikba, továbbá fehér cápa fogak találhatók a szemétlerakóiknál.
A fehér cápa és az ember
Védelme
Nem ismert, hogy miként és milyen mértékben érintette a fehér cápát a halászata az 1970-es évektől napjainkig. Még manapság sem ismert ennek a cápafajnak a világszintű állománya, de feltétezhetően sebezhető fajnak vélhető.[1] Mivel egy adott fehér cápa születése és ivarérettsége között igen hosszú idő van, meglehet, hogy számos kifogott példány sohasem szaporodott, tehát nem hagyott utánpótlást maga után; ami megnehezíti e faj létszámának helyreállását.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) is csak keveset tud a fehér cápa világszintű állományáról, azonban megjegyzi, hogy kevésbé gyakori, mint más kozmopolita cápafajok, emiatt sebezhetőnek véli.[1] Ez a cápafaj rajta van a Washingtoni egyezmény (CITES) veszélyeztetett fajokról szóló 2. listáján;[14] ennek értelmében a fehér cápával való nemzetközi kereskedelméhez különleges engedély kell.[82] 2010 márciusában a fajt feljegyezték a bonni egyezmény (Convention on the Conservation of Migratory Species of Wild Animals, CMS) vándorló cápákról szóló határozatának (Memorandum of Understanding on the Conservation of Migratory Sharks) első számú ajánlatában; ebben nagyobb mértékű nemzetközi közreműködést és további kutatásokat sürgetnek.[83] 2010 februárjában a Stanford Egyetem (Stanford University, teljes nevén Leland Stanford Junior University) egyik kutatója, Barbara Block becslései szerint, a fehér cápa világszintű állománya kevesebb mint 3500 fő; ez az állomány körülbelül akkora, mint a tigrisé (Panthera tigris), de mivel a cápát még mindig halásszák, a hamarábbi kihalása valószínűbb.[84] Egy másik kutatás szerint, melyet a Florida Egyetemhez (University of Florida) tartozó Természettudományi Múzeum (Florida Museum of Natural History, FLMNH) egyik kutatója, George H. Burgess végzett 2014-ben, Kalifornia vizeiben körülbelül 2000 fehér cápa élne, ez nagyjából tízszer több, mint amit Barbara Block becsült, aki 219 kaliforniai fehér cápát képzelt el.[85][86]
A halászok számos cápát fognak ki állkapcsaik, fogaik és uszonyaik miatt; továbbá a sporthorgászat is célba vette. A fehér cápának csak ritkán van ipari mértékű halászata; bár a húsa értékesnek számít. A Földközi-tengerben a tonhalászok időnként kifogják ezt a fajt, és csillagos cápaként (Mustelus mustelus) árusítják.
Ausztráliában
1999-ben az ausztrál kormány sebezhető fajnak nyilvánította a szóban forgó cápát, mivel a helybéli állományai erősen lecsökkentek; most pedig az úgynevezett 1999-es Környezetvédelmi és Biológiai sokféleséget megőrző Határozat (Environment Protection and Biodiversity Conservation Act 1999, EPBC Act) védelmezi.[87] A védelem előtti elhalálozásoknak a legfőbb okai a sporthorgászok által való begyűjtések, valamint a partok közelében kifeszített úszók, fürdőzőket védelmező hálók voltak, amikben a cápa megfulladt.[88]
Ausztráliai összes állama törvénybe iktatta a fehér cápáról szóló államszövetségi védelmet; így ez a cápa az összes ausztrál vízben védelmet élvez.[87] Ausztrália több állama is már az országszintű védelem előtt betiltotta a fehér cápa vadászatát és a testrészeivel való kereskedelmet. Victoria államban a Növény- és Állatvilágot Garantáló Határozat (Flora and Fauna Guarantee Act) értelmében fenyegetett fajnak számít, míg Nyugat-Ausztráliában a Vadvilág Megőrzésének 5. Terve (Schedule 5 of the Wildlife Conservation Act) szerint, a fehér cápa igen ritka és kihalófélben van.[87]
2002-ben az ausztrál kormány fehér cápát megmentő tervezetet hozott létre, melyben a kormány által feljogosított kutatások és megfigyelések folytatódnak, de szigorították a fehér cápával való kereskedelmet és a cápaturizmust.[88] Ezt a tervezetet 2013-ban felújították és átdolgozták az újabb felfedezéseknek és állománybecsléseknek megfelelően.[89] Egy 2012-es kutatás következtében a biológusok rájöttek, hogy az ausztrál vizekben két, genetikailag különböző fehér cápa állomány létezik; a kettőt a Bass-szoros választja el. Ez a felfedezés további regionális védelmi tervezeteket követel.[90]
Az ember által való fehér cápa elhalálozások még mindig folytatódnak, főleg a véletlenszerű kifogások miatt, valamint az orvhalászat miatt is. A fürdőzőket védelmező cápahálók is nagy károkat okoznak e fajnak. Az ausztráliai fehér cápa állományok helyreállása még messze van.[89]
Új-Zélandon
2007 áprilisában Új-Zéland betiltotta a fehér cápa halászatát a parttól 370 kilométeren belüli távolságban, továbbá az összes Új-Zélandon bejegyzett hajónak e védelmi területen kívül való halászatot is. A törvény megszegőire 250 000 új-zélandi dolláros pénzbüntetés és hat hónap börtön vár.[91]
Észak-Amerikában
2013-ban a fehér cápát feltették a Kaliforniai Veszélyeztetett fajok Határozatának (California's Endangered Species Act) listájára. A kutatók adatai szerint az Észak-Csendes-óceán-i állomány, kevesebb mint 340 főből áll. A kutatások bebizonyították, hogy genetikai különbségek vannak ezek a példányok és a világ más fehér cápái között, mint például az afrikai, ausztráliai vagy éppen az atlanti-óceáni állományok példányai között.[92]
Egy 2014-es kutatás szerint a kaliforniai állományt körülbelül 2400 egyedre becsülték.[93][94]
2015-ben Massachusetts állam betiltotta - különleges engedélyek hiányában - a fehér cápa halászatát, a ketrecmerüléseket, a hajókkal vontatott csalikat és a hajókhoz való odacsalogatásokat feldarabolt állatok által. Mindezek ugyanis megzavarhatják a fehér cápa vándorlásait. Ez a határozat egyaránt védelmezi a cápát és az embert is.[95]
Támadásai
A világon a legtöbb embert ért cápatámadásért a fehér cápa felel - 2012-ben 272 hivatalos eset -, de alig fordul elő halálos kimenetelű.[16] Ennek ellenére a fehér cápa híre sokkal rosszabb, mint például a második legveszedelmesebb cápafajé, a tigriscápáé, holott ez utóbbi egyedei is sok támadásért felelősek, és a támadásaik között nagyobb arányban fordulnak elő halálosak. Filmbéli ábrázolásai felelősek valószínűleg nagyobbrészt azért, hogy a közvélemény a fehér cápát véli a legveszedelmesebb és ezért legfélelmetesebb cápafajnak, mert a valóságos viselkedésüknél jóval vadabbnak mutatja be a fajt számos alkotás.
Mind Peter Benchley „Cápa” (Jaws) című regénye, mind pedig az ebből 1975-ben Steven Spielberg rendezésében készült Cápa (Jaws) „vérszomjas emberevőként” ábrázolja a fehér cápát.[96] Habár a hivatalos feljegyzések szerint a fehér cápa provokálatlanul legalább 74 embert ölt, a mi fajunk nem szerepel az étlapján. Az utóbbi kétszáz évben a Földközi-tengerben, feljegyzések szerint 31 fehércápa-támadás történt, de ezek közül a legtöbb nem volt halálos. Úgy tűnik, e támadások többsége csak úgynevezett „próbakóstolgatás” volt. Ez a porcos hal efféle próbakóstolgatásokat végez a bójákon, egyéb élettelen, vízen lebegő tárgyakon és minden egyéb olyan tárgyon, amellyel még nem találkozott; ugyanígy mivel az ember és a szörfdeszka újdonságok számára, tesztet végez rajtuk.
Tévhit, miszerint a fehér cápa összetéveszti az embert a fülesfókákkal.[97] A legtöbb emberre való támadás általában zavaros vízben történik meg, ami megzavarhatja a cápa érzékeit. Úgy tűnik, hogy e cápának nem tetszik az ember íze, legalábbis fura számára. A kutatások bebizonyították, hogy ez az cápa meg tudja ítélni egy harapásból, ha az adott tárgyat érdemes-e vagy sem megtámadni. A legtöbb esetben az ember túl csontos és nem szolgáltat elég zsiradékot ahhoz, hogy megérje a cápa által való vadászatát. Emiatt a zsírokban gazdag fülesfókákat és valódi fókákat kedveli.[98]
Az ember azért is nemkívánatos zsákmány a számára, mert izmaihoz és zsiradékához képest túlságosan sok a csontja, amit a cápa nehezen tud megemészteni. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy a fehér cápa a legtöbb esetben békén hagyja az embert a próbakóstolgatás után. A halálesetek többsége eme próbakóstolgatás utáni elvérzésből származik, nem pedig az ember részben vagy egészben való elfogyasztásából. 1990 és 2011 között 139 provokálatlan fehér cápatámadás történt, ezekből 29 volt halálos kimenetelű.[99]
Eme adatoktól eltérően, vannak olyan kutatók, akik úgy vélik, hogy a kevés haláleset nem azért történik, mert a fehér cápa nem kedveli az ember izét, hanem a próbakóstolgatás után az áldozat valamilyen módon megszabadul - vagy kiúszik ő maga, vagy valaki más menti ki. Az 1980-as években, a Kaliforniai Tudományos Akadémia (California Academy of Sciences) tengerbiológus igazgatója, John McCosker szerint, az egyedül fürdőzőket cápatámadás esetén senki sem tudja kimenteni, emiatt nagyobb a valószínűsége a halálnak, míg a csoportban fürdőzőket valamelyik társuk kivonszolhatja a partra. McCosker és Timothy C. Tricas - az utóbbi a Hawaii Egyetem (California Academy of Sciences) egyik írója és professzora - általános támadási mintát dolgoztak ki a fehér cápa támadásról; ebben a fehér cápa rátámad áldozatára, utána pedig kivárja, hogy az elvérezzen vagy legalább eléggé legyengüljön. Az embernek az a képessége, hogy elhagyhatja a vizet vagy valaki megmenteni, nagyon fura a fehér cápa számára, hiszen második harapásra vagy elfogyasztásra már nem kerül sor.[100]
2014-ben a nyugat-ausztráliai kormány miniszterelnöke, Colin Barnett a nagy cápák megölése politikáját vezette be. Ez az elhatározás a 2012-2013-as nyugat-ausztráliai cápatámadások következtében született - a támadások alatt hét ember vesztette életét.[101] A közkedvelt fürdőző helyeken horgokkal ellátott csalikat helyeztek ki; ezek a csalik a fehér cápán kívül a bikacápát (Carcharhinus leucas) és a tigriscápát is odacsalják. A még élő, horogra akadt cápákat lelövik, és kivonszolják a nyílt tengerre.[102] A kormány azt állítja ezzel, hogy nem ritkítja a cápákat, hanem „célzott, helybéli veszélyeket elkerülő stratégiáról van szó”.[103] Barnett az ellenzéket „nevetségesnek” és „túlzottnak” nevezte, és azt mondta, hogy semmi sem fogja rávenni, hogy meggondolja magát.[104]
Támadásai csónakok és hajók ellen
Néhány esetben a fehér cápa csónakokra támadott, sőt ha elég kicsi a csónak, akkor el is süllyesztette azt. A 20. században a Csendes-óceánban 108 feljegyzett, provokálatlan fehércápa-támadás történt; ezekből csak öt volt kajakosok ellen.[105] Nagyon ritka esetben ez a porcos hal akár 10 méternél hosszabb hajókra is rátámad. Megtörtént, hogy a cápa nekiment a hajó végének, és a hajószélén álló ember bebukott a vízbe. 1936-ban a Dél-afrikai Köztársaság vizeiben egy Lucky Jim nevű hajóba beszökött egy nagyméretű fehér cápa, a tengerbe lökve a legénység egyik tagját. Tricas és McCosker víz alatti megfigyelései azt mutatták, hogy cápát a motoros hajók keltette elektromos mezők vonzzák.[106]
Fehér cápák fogságban
1981 augusztusáig egyetlen fehér cápa sem élt 11 napnál többet fogságban. 1981 augusztusában a San Diegó-i SeaWorldnek (tengeri akvárium és szórakoztatópark) sikerült életben tartania egy példányt 16 napon keresztül, ezt követően visszaengedték az óceánba.[107] Az ötlet, miszerint fehér cápát kéne fogságban tartani, a floridai Orlandóban született, és az ötletet felhasználták az 1983-ban bemutatott „Cápa 3” című filmben.
1984-ben a kaliforniai Montereybeli Monterey-öböl Akvárium (Monterey Bay Aquarium, MBA) röviddel a megnyitása előtt 10 napon keresztül egy fehér cápának adott otthont, azonban ez a példány elpusztult. 2003 júliusában a montereyi kutatók elfogtak egy kisebb, nőstény példányt és Malibu vizeiben, egy hálókarámban öt napig tartották. Mielőtt szabadon engedték, sikerült nekik fogságban táplálniuk.[108] 2004 szeptemberéig az Akváriumnak sem sikerült hosszútávon fehér cápát mutatnia a közönségnek. A kaliforniai Ventura vizeiből az akvárium kutatói kifogtak egy fiatal nőstényt, amelyet egy 3,8 millió literes tartályba tettek. Az Outer Bay nevű kiállítás 198 napot tartott, mígnem 2005 márciusában szabadon engedték. Szabadon eresztése után 30 napig nyomon követték.[109] 2006. augusztus 31-én az Akvárium a Santa Monica-öbölből egy fiatal hím példányt fogott ki.[110] Ennek a fehér cápának az első fogságban levő tápláléka egy nagy lazac volt, melyet 2006. szeptember 8-án fogyasztott el; ekkortájt 1,72 méteres és 47 kilogrammos volt a porcos hal. Ezt a fehér cápát 2007. január 16-án, 137 nap után szabadon engedték.
2007. augusztus 27. és 2008. február 5 között, 162 napon keresztül, a Monterey-öböl Akvárium egy harmadik fehér cápát is bemutatott; ez is egy fiatal hím volt. Megérkezésekor 1,4 méteres és 30,6 kilogrammos volt. Mikor eleresztették, 1,8 méter és 64 kilogramm volt. 2008. augusztus 27-én az Outer Bay Exhibit-ben egy másik fiatal nőstényt állítottak ki. Az ittléte alatt jól úszott, azonban csak egyszer táplálkozott; 2008. szeptember 7-én ellátták jeladóval és szabadon eresztették. 2009. augusztus 12-én Malibu vizeiből egy harmadik fehér cápa nőstényt fogtak ki, melyet 2009. augusztus 26-án állítottak ki, az Outer Bay Exhibit-ben. Ezt sikeresen szabadon engedték 2009. november 4-én.[111] 2011. augusztus 31-én, a Monterey-öböl Akvárium az áttervezett Open Sea nevű kiállításban egy 1,4 méteres hím fehér cápát mutatott be. Ez a példány Malibu vizeiből származott.
Az egyik legnagyobb, fogságban tartott fehér cápát 2016-ban Japánban az Okinawa Churaumi Aquariumban mutatták be. Ez a példány 3,5 méteres hím volt, azonban három napi fogság után elpusztult.[112][113] Talán a leghíresebb fogságban tartott fehér cápa a 2,4 méteres Sandy nevű nőstény példány volt; ezt 1980 augusztusában a San Franciscó-i California Academy of Sciences' Steinhart Aquariumban tartották. Az állatot szabadon engedték, mivel nem evett, és állandóan nekiúszott tartálya falainak.[114]
Fehér cápa-turizmus
Ahol rendszeresen előfordul ez a cápafaj, mint például Dél-Afrikában, a dél-ausztráliai Neptune-szigeteknél[115] és a Kaliforniai-félsziget közelében lévő Guadalupe-szigetnél, gyakran ketrecmerülések láthatók. A ketrecmerülés, valamint a cápákkal való úszás robbanásszerű érdekeltséget mutat a turisztikai iparban.[116][117] A cápák odacsalogatásához a turistavezetők haldarabokat és vért dobnak a vízbe. Ez a tevékenység szoktatja a cápát az ember jelenlétéhez és annak táplálékkal való összefüggését. Ez azonban később veszélyes lehet az emberek számára. Ketrecmerüléskor az eseményszervező kötélre akasztott halat lóbálhat a ketrec mellett, így a cápa nekimegy a ketrecnek is, vagy a halat a ketrec mellett vonszolja el; a cél, hogy a búvárturisták mellett ússzon el a nagytestű porcos hal.
Manapság a Guadalupe-szigetnél tilosak a köteleken függő csalik és itt a tisztességes eseményszervezők nem használják. Azonban Dél-Afrikában és Ausztráliában még mindig szabad ezt használni, továbbá fókákra emlékeztető, hajó vontatta csalikat is.[118] Dél-Ausztráliában víz alatt lejátszott rockzenével is a hajóhoz csalják a cápákat, köztük például az AC/DC együttes Back in Black albumának számaival.[119]
Az eseményszervező cégek azzal érvelnek, amikor őket vádolják a cápatámadásokkal, hogy a villámcsapások világszerte több embert ölnek meg, mint amennyit a cápák megharapnak.[120] Szerintük még több kutatás kéne, mielőtt betiltanák a hajókhoz való cápacsalogatásokat véres állati maradványok segítségével - ez a módszer megváltoztathatja a cápa természetes viselkedését és szokásait.[121] Az egyik kompromisszum az lenne, hogy a csalizást kizárólag a fehér cápák vándorútvonalain tegyék, és távol az ember kedvelte fürdőzőhelyektől. A tisztességes eseményszervezők pedig ne etessék a cápákat. Csak azok a cápák jönnek a csalogatóhajóhoz, amelyek könnyű zsákmányra, azaz dögre éhesek, de ha nem találnak ott táplálékot, akkor nem fogják többé társítani a csalizást a táplálkozással. Olyan javaslatok érkeztek, melyek szerint az adott területek kormányzatai csakis jóváhagyott stratégiákat bemutató cégeknek adjanak engedélyt az ilyen események megszervezésére.[118]
A fehércápa-turizmus létfontosságú pénzügyi segítséggel járul hozzá a faj védelméhez. Egyetlen, fogakkal ellátott és teljes állkapcsa akár 20 000 font sterlinget érhet. Ez az összeg csak egy csekély része annak, amit egy élő fehér cápa hozhat; a cápaturizmus hosszútávon, gazdaságilag jövedelmezőbb, mint a cápahalászat. Például a dél-afrikai Gansbaainál 6 turistahajó működik, mindegyik hajó naponta 30 turistát visz a fedélzetén. A jegyár 50-150 font fejenként, így egyetlen élő fehér cápa, ami megközelíti a turistahajókat, 9-27 ezer font jövedelmet hoz naponta a szervezőknek.[122]
Megerősítetlen nagytestű fehér cápák
Az idők során több óriásméretű példányról is érkeztek beszámolók.[123] Évtizedekig több ichthiológiai szakirodalom, valamint a Guinness Rekordok Könyve két példányt tartott a valaha feljegyzett legnagyobbnak. Az egyiket az 1870-es években, Ausztrália déli részén lévő Port Fairy mellett fogták ki, ezt 10,9 méteresre becsülték; míg a másikat az 1930-as években, a kanadai Új-Brunswick vizeiből egy heringháló fogta ki, ezt 11,3 méter hosszúnak vélték. Ezek a becslések és mérések azonban nem hivatalosak, mivel nem szakértők végezték, és jóval nagyobbak, mint amiket hivatalos megfigyelésekből és mérésekből lehet tudni. A későbbi kutatások és átvizsgálások igazat adtak a halbiológusoknak. Az új-brunswicki példány óriáscápának bizonyult; a kettőnek a testalkata hasonló. Az ausztráliai cápáról az 1970-es években tudódott ki az igazság, amikor is J. E. Randall megvizsgálta az állat állkapcsát, és rájött, hogy valójában körülbelül 5 méteres lehetett.[31] Ha ezek a téves mérések igaznak bizonyultak volna, akkor az „óriások” az igazi hosszúságú példányoknál vagy ötször lettek volna nehezebbek.
A modern időkből is származik néhány megerősítetlen beszámoló, melyek több mint 7 méteres fehér cápáról szólnak;[58] azonban ezeket kritikák érték.[29][58] Viszont J. E. Randall elfogadhatónak tartja, hogy élhetnek 610 centiméternél is hosszabb példányok.[31] 1987. április 1-jén az ausztráliai Kenguru-sziget közelében egy 7 méteresnél hosszabb fehér cápát fogtak ki; legalábbis ezt állítja Peter Resiley.[31][124] A példány a KANGA megnevezést kapta.[58] 1987. április 16-án Málta vizeiben, Alfredo Cutajar egy másik óriást fogott ki. John Abela, aki a példánynak a MALTA megnevezést adta,[58] körülbelül 7,13 méteresre becsülte. Azonban Cappo, aki J. E. Randall méretbecslési rendszerét alkalmazta a példány felméréséhez, a KANGA példányt csak 5,8-6,4 méteresnek találta,[58] míg I. K. Fergusson ugyanezt a rendszert használva, a MALTA példányt 5,3-5,7 méteresre írta át.[58] Randall felmérési rendszerét azonban megcáfolják a példányokról készült fényképek, ahol is az állatok nagyobbaknak tűnnek az átbecsült adatoknál.[58] 1996-ban, hogy véget vessenek a vitának, egy tudóscsapat - H. F. Mollet, G. M. Cailliet, A. P. Klimley, D. A. Ebert, A. D. Testi, és L. J. V. Compagno - morfometrikus vizsgálatokat végeztek a KANGA és a MALTA példányon és a róluk készült képeken. A vizsgálatok és kutatás végén P. Resiley-nek és J. Abelának igazat adtak, az általuk becsült adatok mégis valódinak bizonyultak.[58] 2014-ben, miközben a „Shark Week” ismeretterjesztő sorozat „Jaws Strikes Back” című részét filmezték, Guadalupe közelében, egy hatalmas, 609 centiméteresre becsült nőstény példány került lencsevégre; ez a Deep Blue nevet kapta.[125] Deep Blue további hírnévre tett szert, amikor is Mauricio Hoyas Pallida nevű kutatóval kölcsönösen megbámulták egymást; a kutató 2015. június 11-én feltette a videót a Facebookra.[126] Az 1980-as évek első felében, a dél-afrikai False Baynél egy rekordméretűnek vélt fehér cápa tartózkodott; becslések szerint több mint 7 méteres lehetett. A Submarine-nek nevezett óriás példány azért is lett híres, mivel - állítólag - könnyen meg lehetett közelíteni, azaz nem bánta az ember vagy a hajók társaságát. Egyesek tagadták Submarine óriás méretét, vagy egyáltalán a létezését is. Ezzel szemben Craig Anthony Ferreira - a Dél-Afrikában jól ismert halbiológus -, aki akkortájt gyerek volt, és az ő apja, feltűnően hatalmas fehér cápáról számol be. Ennek a példánynak az igazi méretét nem lehet tudni, mivel akárhányszor ki akarták fogni, mindig sikeresen elszabadult. Ferreira állítása szerint négyszer találkozott a Submarine nevű fehér cápával; az állatot részletesen leírja a „Great White Sharks On Their Best Behavior” című könyvében.[127]
A húsevő cápák között a fehér cápa méretével talán csak a tigriscápa veheti fel a versenyt. A tigriscápa általában kisebb méretű, könnyebb és karcsúbb testfelépítésű, mint a szóban forgó porcos hal. A tigriscápa bebizonyított adatok szerint elérheti az 5,5 méteres hosszúságot és az 1524 kilogrammos testtömeget.[27][3][128] Azonban megerősítetlen beszámolókból 7,4 méteres és 3110 kilogrammos tigriscápa is létezik. Egyéb nagytestű húsevő cápák: a grönlandi cápa (Somniosus microcephalus) és a Somniosus pacificus; mindketten megközelítik a másik két cápa hatalmas testméretét, azonban karcsúbb testfelépítésük miatt meglehet, hogy könnyebbek, mint a közismert fehér cápa.[129][130] A cápák testtömegének a lemérését az is megnehezíti, mivel nincs közös megegyezés arról, hogy ilyenkor a cápa gyomortartalma is hozzászámítható-e vagy sem. Egyetlen harapással a fehér cápa 14 kilogrammos falást is kitép zsákmányából. Egy alkalommal akár több száz kilogramm táplálékot is képes elfogyasztani.
Jegyzetek
- ↑ a b c d Fergusson, I., Compagno, L.; Marks, M.: 'Carcharodon carcharias in IUCN 2012. IUCN Red List of Threatened Species, Vers. 2009.1. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, 2000. (Hozzáférés: 2009. október 28.) (Database entry includes justification for why this species is vulnerable)
- ↑ a b Gottfried, M. D. (2001). „An associated specimen of Carcharodon angustidens (Chondrichthyes, Lamnidae) from the Late Oligocene of New Zealand, with comments on Carcharodon interrelationships”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (4), 730–739. o. DOI:[0730:AASOCA2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2001)021[0730:AASOCA]2.0.CO;2].
- ↑ a b c Carpenter, K.: Carcharodon carcharias. FishBase.org. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
- ↑ a b Great white sharks: 10 myths debunked. The Guardian. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
- ↑ a b c d e f Viegas, Jennifer: Largest Great White Shark Don't Outweigh Whales, but They Hold Their Own. Discovery Channel. (Hozzáférés: 2010. január 19.)
- ↑ a b Parrish, M.: How Big are Great White Sharks?. Smithsonian National Museum of Natural History Ocean Portal. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
- ↑ Carcharodon carcharias. Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ a b „New study finds extreme longevity in white sharks”, Science Daily, 2014. január 9.
- ↑ a b Great White Sharks Are Late Bloomers. LiveScience.com
- ↑ Bruce A. Wright,. Alaska's Great White Sharks, 27. o.. ISBN 9780615155951 (2007,)
- ↑ Currents of Contrast: Life in Southern Africa's Two Oceans. Struik, 31–. o. (2005). ISBN 978-1-77007-086-8
- ↑ Knickle, Craig: Tiger Shark. Florida Museum of Natural History Ichthyology Department. [2013. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
- ↑ ISAF Statistics on Attacking Species of Shark. Florida Museum of Natural History University of Florida. [2012. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 4.)
- ↑ a b Carcharodon carcharias. UNEP-WCMC Species Database: CITES-Listed Species On the World Wide Web. [2013. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
- ↑ Hile, Jennifer: Great White Shark Attacks: Defanging the Myths. Marine Biology. National Geographic, 2004. január 23. [2009. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 2.)
- ↑ a b Statistics on Attacking Species of Shark. Florida Museum. (Hozzáférés: 2017. június 30.)
- ↑ The Great White Shark. The Enviro Facts Project. [2009. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 9.)
- ↑ Portell, R. W., Hubbell, G., Donovan, S. K., Green, J. L., Harper, D. A., & Pickerill, R. (2008.). „Miocene sharks in the Kendeace and Grand Bay formations of Carriacou, The Grenadines, Lesser Antilles.”. Caribbean Journal of Science, (44(3),), 279-286.. o.
- ↑ New Ancient Shark Species Gives Insight Into Origin of Great White. sciencedaily.com . University of Florida, 2012. november 14.
- ↑ (2006) „Tracing the ancestry of the great white shark” (PDF). [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
- ↑ Areal Distribution of the White Shark. National Capital Freenet. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
- ↑ South Africa – Australia – South Africa. "White Shark Trust"
- ↑ Thomas, Pete. „The Great White Way”, "Los Angeles Times", 2006. szeptember 29. (Hozzáférés: 2006. október 1.)
- ↑ a b c Tricas, T. C. (1984. július 12.). „Predatory behaviour of the white shark (Carcharodon carcharias), with notes on its biology”. Proceedings of the California Academy of Sciences 43 (14), 221–238. o, Kiadó: California Academy of Sciences. (Hozzáférés: 2013. január 22.)
- ↑ a b Great White Sharks, Carcharodon carcharias at MarineBio.org. Marine Bio. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
- ↑ Martin, A.P. (1996). "Systematics of the Lamnidae and the origination time of Carcharodon carcharias inferred from the comparative analysis of mitochondrial DNA sequences" in Klimley, A.P. and D.G. Ainley (eds). Great White Sharks: The Biology of Carcharodon carcharias. Academic Press. pp. 49–53. ISBN 0-12-415031-4.
- ↑ a b c Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats (1983). ISBN 978-0-85112-235-9
- ↑ Just the Facts Please. GreatWhite.org. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
- ↑ a b c Richard Ellis (biologist)|Ellis, Richard and John E. McCosker. 1995. Great White Shark. Stanford University Press, ISBN 0-8047-2529-2
- ↑ ADW: Carcharodon carcharias: INFORMATION. Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2016. május 16.)
- ↑ a b c d Size and age of the white pointer shark, Carcharodon carcharias (Linnaeus) (Pdf). [2012. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 27.)
- ↑ a b c Wroe, S. (2008). „Three-dimensional computer analysis of white shark jaw mechanics: how hard can a great white bite?”. Journal of Zoology 276 (4), 336–342. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2008.00494.x.
- ↑ Taylor, Leighton R.. Sharks of Hawaii: Their Biology and Cultural Significance. University of Hawaii Press, 65. o. (1993. január 1.). ISBN 978-0-8248-1562-2
- ↑ Great White Shark. National Geographic. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
- ↑ Murray RW (1960). „The Response of the Ampullae of Lorenzini of Elasmobranchs to Mechanical Stimulation”. J Exp Biol 37, 417–424. o.
- ↑ Murray RW (1960). „Electrical sensitivity of the ampullae of Lorenzini”. Nature 187 (4741), 957. o. DOI:10.1038/187957a0.
- ↑ The physiology of the ampullae of Lorenzini in sharks. Biology Dept., Davidson College. Biology @ Davidson. [2006. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
- ↑ Carlson, J.K., K.J. Goldman and C.G. Lowe (2004). "Metabolism, Energetic Demand, and Endothermy" in Carrier, J.C., J.A. Musick and M.R. Heithaus. Biology of Sharks and Their Relatives. CRC Press. pp. 203–224. ISBN 0-8493-1514-X.
- ↑ Martin, R. Aidan: Body Temperature of the Great white and Other Lamnoid Sharks. ReefQuest Centre for Shark research. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
- ↑ Barber, Elizabeth. „Great white shark packs its lunch in its liver before a big trip”, The Christian Science Monitor, 2013. július 18.. [2013. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ 1001 Unbelievable Facts, p 97
- ↑ Jordan, Rob: Great White Sharks' Fuel for Oceanic Voyages: Liver Oil. sciencedaily.com . Stanford University, 2013. július 17.
- ↑ a b c d e f g Sociable Killers. Natural History Magazine. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 30.)
- ↑ Medina, Samantha. „Measuring the great white's bite”, Cosmos Magazine , 2007. július 27.. [2007. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
- ↑ a b Thomas, Pete. „Great white shark amazes scientists with 4000-foot dive into abyss”, GrindTV, 2010. április 5.. [2012. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ Nickerson, 65. old.
- ↑ Johnson, R. L. (2006). „Seabird predation by white shark Carcharodon Carcharias and Cape fur seal Arctocephalus pusillus pusillus at Dyer Island” (pdf). South African Journal of Wildlife Research, South Africa 36 (1), 23–32. o. [2012. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Teenage great white sharks are awkward biters. University of New South Wales. sciencedaily.com, 2010. december 2. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ White shark diets show surprising variability, vary with age and among individuals. University of California - Santa Cruz. sciencedaily.com, 2010. december 2. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Estrada, J. A. (2006). „Use of isotopic analysis of vertebrae in reconstructing ontogenetic feeding ecology in white sharks”. Ecology, US 87 (4), 829–834. o. DOI:[829:UOIAOV2.0.CO;2 10.1890/0012-9658(2006)87[829:UOIAOV]2.0.CO;2]. PMID 16676526.
- ↑ a b Fergusson, I. K., Compagno, L. J., & Marks, M. A. (2000). Predation by white sharks Carcharodon carcharias (Chondrichthyes: Lamnidae) upon chelonians, with new records from the Mediterranean Sea and a first record of the ocean sunfish Mola mola (Osteichthyes: Molidae) as stomach contents. Environmental Biology of Fishes, 58(4), 447–453.
- ↑ Hussey, N. E., McCann, H. M., Cliff, G., Dudley, S. F., Wintner, S. P., & Fisk, A. T. (2012). Size-based analysis of diet and trophic position of the white shark (Carcharodon carcharias) in South African waters. Global Perspectives on the Biology and Life History of the White Shark.(Ed. ML Domeier.) pp. 27–49.
- ↑ Catch as Catch Can. ReefQuest Centre for Shark Research. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
- ↑ Le Boeuf, B. J., Crocker, D. E., Costa, D. P., Blackwell, S. B., Webb, P. M., & Houser, D. S. (2000). Foraging ecology of northern elephant seals. Ecological monographs, 70(3), 353–382.
- ↑ Haley, M. P., Deutsch, C. J., & Le Boeuf, B. J. (1994). Size, dominance and copulatory success in male northern elephant seals, Mirounga angustirostris. Animal Behaviour, 48(6), 1249–1260.
- ↑ Weng, K. C., Boustany, A. M., Pyle, P., Anderson, S. D., Brown, A., & Block, B. A. (2007). Migration and habitat of white sharks (Carcharodon carcharias) in the eastern Pacific Ocean. Marine Biology, 152(4), 877–894.
- ↑ Martin, Rick: Predatory Behavior of Pacific Coast White Sharks. Shark Research Committee
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Great White Sharks: The Biology of Carcharodon carcharias. Academic Press, 91–108. o. (1996). ISBN 0-12-415031-4
- ↑ a b c d e f Heithaus, Michael (2001). „Predator–prey and competitive interactions between sharks (order Selachii) and dolphins (suborder Odontoceti): a review”. Journal of Zoology, London 253, 53–68. o, Kiadó: Cambridge University Press. DOI:10.1017/S0952836901000061. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
- ↑ Long, Douglas (1991). „Apparent Predation by a White Shark Carcharodon carcharias on a Pygmy Sperm Whale Kogia breviceps”. Fishery Bulletin 89, 538–540. o.
- ↑ Kays, R. W., & Wilson, D. E. (2009). Mammals of North America. Princeton University Press.
- ↑ Baird, R. W., Webster, D. L., Schorr, G. S., McSweeney, D. J., & Barlow, J. (2008). Diet variation in beaked whale diving behavior. Marine Mammal Science, 24(3), 630–642.
- ↑ How Fast Can a Shark Swim?. ReefQuest Centre for Shark Research
- ↑ White Shark Predatory Behavior at Seal Island. ReefQuest Centre for Shark Research
- ↑ (2013) „White Sharks (Carcharodon carcharias) Scavenging on Whales and Its Potential Role in Further Shaping the Ecology of an Apex Predator”. PLoS ONE 8 (4), e60797. o. DOI:10.1371/journal.pone.0060797. ISSN 1932-6203.
- ↑ Dudley, Sheldon F. J.: Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, Carcharodon carcharias, and tiger sharks, Galeocerdo cuvier (PDF). Marine Biology. Fishery Bulletin, 2000. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
- ↑ Brian Owens: White shark’s diet may include biggest fish of all: whale shark. newscientist.com, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ R. Thiel: Whale shark on a white shark’s menu. Marine Biodiversity. springer.com, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Martin, R. Aidan: White Shark Breaching. ReefQuest Centre for Shark Research. (Hozzáférés: 2012. április 18.)
- ↑ (2005) „Predatory behaviour of white sharks (Carcharodon carcharias) at Seal Island, South Africa”. Journal of the Marine Biological Association of the UK 85 (5), 1121. o. DOI:10.1017/S002531540501218X.
- ↑ Rice, Xan. „Great white shark jumps from sea into research boat”, The Guardian, Guardian Media Group, 2011. július 19. (Hozzáférés: 2011. július 20.) „Marine researchers in South Africa had a narrow escape after a three-meter-long great white shark breached the surface of the sea and leapt into their boat, becoming trapped on deck for more than an hour. […] Enrico Gennari, an expert on great white sharks, [...] said it was almost certainly an accident rather than an attack on the boat.”
- ↑ a b Pyle, Peter, Schramm, Mary Jane; Keiper, Carol and Anderson, Scot D. (2006. augusztus 26.). „Predation on a white shark (Carcharodon carcharias) by a killer whale (Orcinus orca) and a possible case of competitive displacement”, US 15 (2), 563–568. o, Kiadó: Society of marine mammalogy. [2012. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1748-7692.1999.tb00822.x. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
- ↑ a b Nature Shock Series Premiere: The Whale That Ate the Great White. Tvthrong.co.uk, 1997. október 4. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
- ↑ Killer Whale Documentary Part 4. youtube.com
- ↑ a b c Turner, Pamela S. (Oct–Nov 2004). „Showdown at Sea: What happens when great white sharks go fin-to-fin with killer whales?”. National Wildlife 42 (6), Kiadó: National Wildlife Federation. [2011. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 21.)
- ↑ Great white shark 'slammed' and killed by a pod of killer whales in South Australia. Australian Broadcast Company, 2015. február 3. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
- ↑ Great White Shark Feeding On Whale Carcass. wn.com
- ↑ Natural History of the White Shark. PRBO Conservation Science, 2010. május 2. [2013. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Legendary Great White Shark Was Just A Teenager When Killed, New Research Reveals. The Inquisitr News
- ↑ Carcharodon carcharias, Great White Sharks. marinebio.org
- ↑ Brief Overview of the Great White Shark (Carcharodon carcharias). Elasmo Research. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
- ↑ Regulation of Trade in Specimens of Species Included in Appendix II. CITES (1973). [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 8.)
- ↑ Memorandum of Understanding on the Conservation of Migratory Sharks. Convention on Migratory Species, 2010. február 12. [2013. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
- ↑ Sample, Ian. „Great white shark is more endangered than tiger, claims scientist”, The Guardian , 2010. február 19. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
- ↑ „Beachgoers Beware: The Great White Shark Population Is Growing Again”, Time, 2014. június 24. (Hozzáférés: 2014. október 29.)
- ↑ Great White Sharks Are Making a Comeback off US Coasts. livescience.com . (Hozzáférés: 2014. október 29.)
- ↑ a b c Government of Australia: Species Profile and Threats Database – Carcharodon carcharias — Great White Shark. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ a b Environment Australia (2002). „White Shark (Carcharodon carcharias) Recovery Plan”.
- ↑ a b Government of Australia Department of Sustainability, Environment, Water, Population and Communities (2013). „Recovery Plan for the White Shark (Carcharodon carcharias)”.
- ↑ (2012) „Population genetics of Australian white sharks reveals fine-scale spatial structure, transoceanic dispersal events and low effective population sizes”. Marine Ecology Progress Series 455, 229–244. o. DOI:10.3354/meps09659.
- ↑ „GREAT WHITE SHARK IDENTIFICATION GUIDE”, New Zealand Government, 2006. október 30. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
- ↑ Quan, Kristene: Great White Sharks Are Now Protected under California Law. Time, 2013. március 4.
- ↑ „Shark numbers not tanking”, Huntington Beach Wave, The Orange County Register, 2014. július 3., 12. oldal
- ↑ (2014. június 16.) „A Re-Evaluation of the Size of the White Shark (Carcharodon carcharias) Population off California, USA”. PLOS ONE. DOI:10.1371/journal.pone.0098078. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
- ↑ http://www.mass.gov/eea/docs/dfg/dmf/marinefisheriesnotices/whitesharks.pdf
- ↑ Benchley, Peter (2000. április 1.). „Great white sharks”. National Geographic (magazine), 12. o. ISSN 0027-9358. „considering the knowledge accumulated about sharks in the last 25 years, I couldn't possibly write Jaws today … not in good conscience anyway … back then, it was OK to demonize an animal.”
- ↑ Great White Shark Attacks: Defanging the Myths. nationalgeographic.com
- ↑ McCabe, Meghan: Sharks: Killing Machines?, 2000
- ↑ ISAF Statistics for Worldwide Unprovoked White Shark Attacks Since 1990, 2011. február 10. (Hozzáférés: 2011. augusztus 19.)
- ↑ Tricas, T.C. (1984). „California Academy of Sciences”. Predatory behavior of the white shark, Carcharodon carcharias, and notes on its biology 43 (14), 221–238. o.
- ↑ New measures to combat WA shark risks. Department of Fisheries, Western Australia, 2013. december 10. (Hozzáférés: 2014. február 2.)
- ↑ Arup, Tom (21 January 2014), "Greg Hunt grants WA exemption for shark cull plan", The Sydney Morning Herald (Fairfax Media), <http://www.smh.com.au/federal-politics/political-news/greg-hunt-grants-wa-exemption-for-shark-cull-plan-20140121-315zk.html>
- ↑ Can governments protect people from killer sharks?. Australian Broadcasting Corporation, 2013. december 22. (Hozzáférés: 2014. február 2.)
- ↑ Australia shark policy to stay, despite threats TVNZ, 20 January 2014.
- ↑ Unprovoked White Shark Attacks on Kayakers. Shark Research Committee. (Hozzáférés: 2008. szeptember 14.)
- ↑ (1984) „Predatory Behaviour of the White Shark (Carcharodon carcharias), with Notes on its Biology”. Proceedings of the California Academy of Sciences 43 (14), 221–238. o.
- ↑ „Great white shark sets record at California aquarium”, USA Today, 2004. október 2. (Hozzáférés: 2006. szeptember 27.)
- ↑ Gathright, Alan. „Great white shark puts jaws on display in aquarium tank”, San Francisco Chronicle, 2004. szeptember 16. (Hozzáférés: 2006. szeptember 27.)
- ↑ White Shark Research Project. Monterey Bay Aquarium. (Hozzáférés: 2006. szeptember 27.)
- ↑ Squatriglia, Chuck. „Great white shark introduced at Monterey Bay Aquarium”, San Francisco Chronicle, 2003. szeptember 1. (Hozzáférés: 2006. szeptember 27.)
- ↑ Learn All About Our New White Shark. "Monterey Bay Aquarium". (Hozzáférés: 2009. augusztus 28.)
- ↑ Hongo, Jun: Great White Shark Dies at Aquarium in Japan. WSJ Blogs - Japan Real Time . (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ Great white shark dies after three days in Japanese aquarium. Telegraph.co.uk . (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ Electroreception. Elasmo-research. (Hozzáférés: 2006. szeptember 27.)
- ↑ Shark cage diving. Department of Environment, Water and Natural Resources. [2013. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 11.)
- ↑ Squires, Nick. „Swimming With Sharks”, BBC, 1999. január 18.. [2003. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. január 21.)
- ↑ Simon, Bob. „Swimming With Sharks”, 60 Minutes, 2005. december 11. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
- ↑ a b Blue Water Hunting Successfully. Blue Water Hunter. [2012. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
- ↑ "A Great white shark's favorite tune? 'Back in Black'" Surfersvillage Global Surf News (2011-06-03). Retrieved 2014-01-30.
- ↑ Shark Attacks Compared to Lightning. Florida Museum of Natural History, 2003. július 18. (Hozzáférés: 2006. november 7.)
- ↑ Hamilton, Richard. „SA shark attacks blamed on tourism”, BBC, 2004. április 15.. [2012. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2006. október 24.)
- ↑ White Shark Manifesto-kelp Forests. World News. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
- ↑ Mollet, H. F. (2008) White Shark Summary Carcharodon carcharias (Linnaeus, 1758). Home Page of Henry F. Mollet, Research Affiliate, Moss Landing Marine Laboratories.
- ↑ Huge 'White Pointer' Encounter. SAFISH 1987, Vol. II, no. 3, pp 12-13.. [2001. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 20.)
- ↑ Shark Week: Jaws Strikes Back
- ↑ Learn More About Deep Blue, One of the Biggest Great White Sharks Ever Filmed. Discovery
- ↑ Ferreira, Craig. Great White Sharks On Their Best Behavior (2011)
- ↑ Summary of Large Tiger Sharks Galeocerdo cuvier (Peron & LeSueur, 1822). [2002. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ Eagle, Dane: Greenland Shark. Florida Museum of Natural History. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
- ↑ Martin, R. Aidan: Pacific Sleeper Shark. ReefQuest Centre for Shark Research. Biology of Sharks and Rays. [2013. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 18.)
- Carcharodon carcharias (Linnaeus, 1758) FishBase
- Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 1 - Hexanchiformes to Lamniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/1):1-249. Rome: FAO.
- Carcharodon carcharias (Linnaeus, 1758) WoRMS
- van der Land, J.; Costello, M.J.; Zavodnik, D.; Santos, R.S.; Porteiro, F.M.; Bailly, N.; Eschmeyer, W.N.; Froese, R. (2001). Pisces, in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels, 50: pp. 357-374
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Great white shark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 235.
Hírek és internetes oldalak a témáról
- Ocean Portal: Great White Shark, "Cool Stuff", Life and Natural History, Science, Human Connections, and Educator Resources by The Smithsonian Institution, 2010
- Great White Shark: Fact File from National Geographic Society|National Geographic
- Most Complete Great White Fossil Yet by National Geographic
- Great White Shark Filmed Breaching at Night by National Geographic
- In-depth article: Shark's Super Senses from the PBS Ocean Adventures site
- Are great whites descended from mega-sharks? from LiveScience
- "Great White Sharks – The Truth" by documentary maker Carly Maple – Australian focus
- White Shark Biological Profile from Florida Museum of Natural History
- Great White Shark (Carcharodon carcharias) – Legal Status
- Leviathans may battle in remote depths from Los Angeles Times
- Article on largest Great Whites Recorded
- Huge great white cruises off busy beach
Fényképek és jeladóval ellátott példányok
- ARKive – Images and movies of the great white shark, Carcharodon carcharias
- Photo Gallery: Great White Sharks from National Geographic
- Pictures of great white sharks
- TOPP, Tagging of Pacific Predators, a research group that tags and studies the habits and migration of the white shark.
Videók
- Nature's Perfect Predator – Great White Shark from Discovery Channel
- White Shark Cage Dive in Gansbaai, South Africa. YouTube
- Riding a Great White from Discovery Channel
- Wild – The Whale That Ate Jaws. YouTube (This video is about a documented interaction of an Orca with an inexperienced white shark)
- Attacking a Seal above water