„Baróti Lajos (labdarúgó)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
74. sor: | 74. sor: | ||
===Edzőként=== |
===Edzőként=== |
||
A [[Testnevelési Főiskola|Testnevelési Főiskolán]] [[1947]]-ben szerzett edzői, majd [[1956]]-ban szakedzői diplomát. [[1948]]-ban visszavonulása után vette át addigi csapatának, a [[Győri ETO FC|Győri Vasas ETO]] edzéseit, majd [[1952]]-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, ahonnan egy évvel később a [[Vasas SC|Budapesti Vasas]] edzéseit. Első jelentősebb edzői sikereit evvel a klubbal érte el, amikor [[1956]]-ban és [[1957]]-ben megnyerte a Közép-európai Kupát, egyszer a [[magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály)|magyar labdarúgó-bajnokság]]ot és egyszer a [[magyar labdarúgókupa|Magyar Népköztársaság Kupáját]]. [[1957]]-ben [[mesteredző]]i címet szerzett. Ugyanebben az évben a [[A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányai|magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává]] nevezték ki. Az [[1966]]-ig tartó időszakban három [[labdarúgó-világbajnokság|világbajnokságon]] és egy [[labdarúgó-Európa-bajnokság|Európa-bajnokságon]] (ahol bronzérmet szerzett) is részt vett, az [[1964. évi nyári olimpiai játékok (labdarúgás)|1964-es tokiói olimpián]] aranyérmet szerzett a válogatottal.1963 |
A [[Testnevelési Főiskola|Testnevelési Főiskolán]] [[1947]]-ben szerzett edzői, majd [[1956]]-ban szakedzői diplomát. [[1948]]-ban visszavonulása után vette át addigi csapatának, a [[Győri ETO FC|Győri Vasas ETO]] edzéseit, majd [[1952]]-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, ahonnan egy évvel később a [[Vasas SC|Budapesti Vasas]] edzéseit. Első jelentősebb edzői sikereit evvel a klubbal érte el, amikor [[1956]]-ban és [[1957]]-ben megnyerte a Közép-európai Kupát, egyszer a [[magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály)|magyar labdarúgó-bajnokság]]ot és egyszer a [[magyar labdarúgókupa|Magyar Népköztársaság Kupáját]]. [[1957]]-ben [[mesteredző]]i címet szerzett. Ugyanebben az évben a [[A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányai|magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává]] nevezték ki. Az [[1966]]-ig tartó időszakban három [[labdarúgó-világbajnokság|világbajnokságon]] és egy [[labdarúgó-Európa-bajnokság|Európa-bajnokságon]] (ahol bronzérmet szerzett) is részt vett, az [[1964. évi nyári olimpiai játékok (labdarúgás)|1964-es tokiói olimpián]] aranyérmet szerzett a válogatottal. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.<ref>{{CitPer|szerző= |cím=A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai|alcím= |periodika=[[Nemzeti Sport|Népsport]] |évfolyam= |szám= |oldal= |dátum=1963-12-15 }}</ref> [[1967]]-ben az [[Újpest FC|Újpesti Dózsa]] vezetőedzőjévé nevezték ki, amellyel három alkalommal nyert bajnokságot. [[1971]]-ben egy évig a [[perui labdarúgó-válogatott]] szövetségi kapitánya volt, majd [[1972]]-ben visszatért régi klubjához, a [[Vasas SC|Budapesti Vasas]]hoz, amellyel újra sikerült megnyernie a Magyar Népköztársaság Kupát. [[1975]] és [[1978]] között újra a [[magyar labdarúgó-válogatott]] [[szövetségi kapitány]]a lett és kvalifikálta a csapatot az [[1978-as labdarúgó-világbajnokság]]ra. [[1979]]-ben rövid ideig az [[Ausztria|osztrák]] Wacker Innsbruck együttesének edzéseit vezette, majd [[1980]] és [[1982]] között a [[Portugália|portugál]] [[S.L. Benfica|Benfica Lissabon]] vezetőedzője volt. Ezután vonult vissza az edzőségtől. |
||
[[1989]]-től a [[Magyar Labdarúgóedzők Testülete|Magyar Labdarúgóedzők Testületének]] tiszteletbeli elnöke volt. [[2000]]-ben az Európai Labdarúgó-szövetség életműdíjában, [[2004]]-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült. |
[[1989]]-től a [[Magyar Labdarúgóedzők Testülete|Magyar Labdarúgóedzők Testületének]] tiszteletbeli elnöke volt. [[2000]]-ben az Európai Labdarúgó-szövetség életműdíjában, [[2004]]-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült. |
A lap 2014. november 2., 12:30-kori változata
Baróti Lajos | |||||||||||||||||
1961-ben | |||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||
Születési dátum | 1914. augusztus 19. | ||||||||||||||||
Születési hely | Barót, Magyarország | ||||||||||||||||
Halálozási dátum | 2005. december 23. (91 évesen) | ||||||||||||||||
Halálozási hely | Budapest, Magyarország | ||||||||||||||||
Állampolgárság | magyar | ||||||||||||||||
Poszt | hátvéd | ||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||
| |||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||
| |||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Baróti Lajos témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Baróti Lajos (szül. Kratochfill Lajos, Barót, 1914. augusztus 19. – Budapest, 2005. december 23.) magyar labdarúgó, edző. A magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, atyja Kratofil Dezső pedagógus, testvére Baróti Dezső irodalomtörténész. Unokája Váczi Eszter énekesnő (Jazz+Az).
Pályafutása
Játékosként
1928-ban kezdett futballozni a Szegedi AK (1936-tól Szeged FC) együttesében. Ebben a csapatban töltötte el majdnem teljes játékos-pályafutását. 1946-ban hagyta el Szegedet és a Győri ETO csapatában játszott két évig, ahol befejezte aktív pályafutását. 1941-ben bajnoki bronzérmes volt a Szegeddel. Játékosként 1939-ben és 1941-ben egy-egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 1935-ben pedig a főiskolai világbajnok csapat tagja volt. Még aktív pályafutása alatt jogi tanulmányokat folytatott Szegeden, ahol 1940-ben abszolutóriumot szerzett.
Edzőként
A Testnevelési Főiskolán 1947-ben szerzett edzői, majd 1956-ban szakedzői diplomát. 1948-ban visszavonulása után vette át addigi csapatának, a Győri Vasas ETO edzéseit, majd 1952-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, ahonnan egy évvel később a Budapesti Vasas edzéseit. Első jelentősebb edzői sikereit evvel a klubbal érte el, amikor 1956-ban és 1957-ben megnyerte a Közép-európai Kupát, egyszer a magyar labdarúgó-bajnokságot és egyszer a Magyar Népköztársaság Kupáját. 1957-ben mesteredzői címet szerzett. Ugyanebben az évben a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Az 1966-ig tartó időszakban három világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon (ahol bronzérmet szerzett) is részt vett, az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet szerzett a válogatottal. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[1] 1967-ben az Újpesti Dózsa vezetőedzőjévé nevezték ki, amellyel három alkalommal nyert bajnokságot. 1971-ben egy évig a perui labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1972-ben visszatért régi klubjához, a Budapesti Vasashoz, amellyel újra sikerült megnyernie a Magyar Népköztársaság Kupát. 1975 és 1978 között újra a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett és kvalifikálta a csapatot az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra. 1979-ben rövid ideig az osztrák Wacker Innsbruck együttesének edzéseit vezette, majd 1980 és 1982 között a portugál Benfica Lissabon vezetőedzője volt. Ezután vonult vissza az edzőségtől.
1989-től a Magyar Labdarúgóedzők Testületének tiszteletbeli elnöke volt. 2000-ben az Európai Labdarúgó-szövetség életműdíjában, 2004-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült.
Sikerei, díjai
A labdarúgó-világbajnokságok általános statisztikája szerint, mint edző ötöd magával, a világbajnokságokon legtöbbször - négyszer - részt vevő szakemberek (a német Sepp Herberger, az angol Walter Winterbottom, a német Helmut Schön és a francia Henri Michel) között tartják nyilván. A legtöbbször, hatszor Carlos Alberto Parreira, ötször Bora Milutinović vezethetett válogatottat a világtornán.
Statisztika
Mérkőzései a válogatottban
# | Dátum | Helyszín | Ellenfél | Eredmény | Kiírás | Esemény |
---|---|---|---|---|---|---|
1. | 1939. szeptember 24. | Budapest | Németország | 5 – 1 | barátságos | |
2. | 1941. november 16. | Zürich | Svájc | 2 – 1 | barátságos |
Mérkőzései szövetségi kapitányként
Első időszak
Második időszak
Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.
Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.
Jegyzetek
Források
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 101. o. ISBN 963-495-008-6
- Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- Biográf Ki Kicsoda 2004, Biográf Kiadó, Budapest, 2003, 111. old.
- Nekrológ a FootballTop21 honlapján
- Nekrológ a Magyar Televízió honlapján
A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányai | ||
---|---|---|
Előző kapitány: Bukovi Márton |
Baróti Lajos | Következő kapitány: Illovszky Rudolf |
A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányai | ||
---|---|---|
Előző kapitány: Szőcs János (labdarúgó) |
Baróti Lajos | Következő kapitány: Kovács Ferenc |