Prince

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Prince
Prince at Coachella 001.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Prince Rogers Nelson
Született 1958. június 7.
Minneapolis , Minnesota
Elhunyt 2016. április 21. (57 évesen)
Chanhassen, Minnesota
Házastársa
  • Mayte Garcia (1996. február 14.–2000. február 14.)
  • Manuela Testolini (2001–2006)
Szülei Mattie Shaw
John L. Nelson
Iskolái Central High School (–1976)
Pályafutás
Műfajok funky, R&B, rock, pop, new wave, Minneapolis sound, synthpop, jazz
Aktív évek 19762016
Kapcsolódó előadó(k) The Revolution, Wendy & Lisa, The New Power Generation, The Time, Morris Day, Sheila E., Kate Bush, Vanity 6, Apollonia 6, Mazarati, The Family, 94 East, Madhouse, Jill Jones, Candy Dulfer, Támar, Bria Valente Andy Allo Maceo Parker
Hangszer ének, akusztikus gitár, basszus gitár, zongora, billentyűs, szintetizátor, harmonika, dob
Hang kontratenor
Díjak
  • Webby Lifetime Achievement Award (2006)
  • Rock and Roll Hall of Fame (2004)
  • Academy Award for Best Original Song Score (Bíboreső, 57. Oscar-gála)
  • Genesis Award
Tevékenység
Kiadók Warner Bros. Records, Paisley Park Records, NPG Records, Columbia Records, Arista Records, Universal Records

[ Prince weboldala]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Prince témájú médiaállományokat.

Prince (sz. Prince Rogers Nelson; Minneapolis, 1958. június 7.Chanhassen, 2016. április 21.[1]) Oscar-, Golden Globe- és hétszeres Grammy-díjas amerikai zenész, énekes és dalszövegíró, több mint három évtizedig volt meghatározó alakja a popzenének. 1993-tól 2000-ig egy kimondhatatlan szimbólumot használt neveként, így próbált függetlenedni a Warner Brothers nevű lemezkiadócégtől, amely levédette a Prince nevet, és nem biztosított neki teljes művészi szabadságot. (A kimondhatatlan szimbólum rövidítése: T.A.F.K.A.P. Jelentése: The Artist Formerly Known As Prince)

Korai évek[szerkesztés]

Prince Rogers Nelson 1958. június 7-én született Minneapolisban, Minnesotában Mattie Della és John Lewis Nelson fiaként. Mindkét szülője afroamerikai volt. Az apja dalszerző, és zongorista volt, az anyja pedig jazz énekes. Az apja művésznevét (Prince Rogers) használta, amit az a Prince Rogers Trio jazz trióval való fellépésein használt. 1991-ben Prince apja elmondta az A Current Affair-nek, hogy ő nevezte el a fiát, mert azt akarta, hogy Prince "véghez vigyen mindent, amit én akartam". Prince fiatalkori beceneve Skipper volt.

A testvére Tyka 1960. május 18-án született. A testvérpárt nagyon érdekelte a zene, köszönhetően apjuk karrierjének. Prince az első számát hét évesen írta az otthoni zongorájukon, és a "Funk Machine" címet kapta. A szülei elváltak, amikor 10 éves volt. Az anyja hozzáment Hayward Baker-höz, akivel a fiúnak elég zavaros kapcsolata volt. Sokszor váltogatta, hogy hol lakik. Volt, hogy az apjával, volt, hogy az anyjával, és a nevelőapjával.

Prince a Bryant Junior High-ba és az akkori Central High School-ba járt, ahol amerikai focizott, baseballozott és kosarazott. Utóbbit hobbiként később is folytatta. Prince 1973-ban találkozott Jimmy Jam-mel, és jó benyomást gyakorolt rá a zenei tehetségével, és a korai széleskörű hangszer ismeretével.

Karrier[szerkesztés]

1975-1984: A kezdetek, és az első sikerek[szerkesztés]

1975-ben Pepe Willie alapított egy együttest (94 East) Marcy Ingvoldstad-tal és Kristie Lazenberry-vel. Prince és André Cymone a felvételekben segédkezett az együttesnek. Willie írta a számokat, Prince gitározott. Prince és Willie együtt írta a "Just Another Sucker"-t.

1976-ban Prince készített egy demót Chris Moon producerrel Moon minneapolisi stúdiójában. Senki nem akarta szerződtetni Prince-t, így végül Moon elvitte a számot Owen Husney-nak, aki aláírt Prince-szel (aki akkor 17 éves volt), és segített elkészíteni egy demót az Sound 80 Studios-ban. A demót jó fogadtatás érte, többek közt érdeklődött Prince iránt a Warner Bros. Records, az A&M Records és a Columbia Records is.

Husney segítségével Prince aláírt egy szerződést a Warner Bros.-zal. Három albumra kapott szabad kezet a fiatal énekes. Az első albumát a For You-t 1978-ban jelentették meg. Az albumon mindent egyedül vett fel, és írt (kivétel ez alól a "Soft and Wet" című szám, amin a szövegeket Moon-nal írta). A „Soft and Wet” kislemez 12. helyet ért el a Hot Soul Singles slágerlistán, és 92-et a Billboard Hot 100-on. A „Just as Long as We’re Together” 91. lett a Hot Soul Singles slágerlistán.

Egy jegy, Prince első koncertjére, 1979-ben

1979-ben Prince alapított egy együttest André Cymone-nal (basszus), Dez Dickerson-nal (gitár), Gayle Chapman-nel, Doctor Fink-kel (mindketten billentyűk), és Bobby Z-vel (dobok). Az első koncertjük a Capri Theater-ben volt ’79. január 5-én. A Warner Bros.-tól is megtekintették a fellépést, majd megállapították, hogy az együttesnek még időre van szüksége, hogy a zenei hangzását kialakítsa. 1979 októberében Prince kiadott egy albumot Prince címmel, ami negyedik lett a Billboard Top R&B/Black Albums slágerlistán, és 22. a Billboard 200-on (platinalemezes lett). Két R&B slágert tartalmazott a "Why You Wanna Treat Me So Bad?"-et és az "I Wanna Be Your Lover"-t, amiből több, mint egymillió példány kelt el, és 11. volt a Billboard Hot 100-on, és két hétig első a Hot Soul Singles slágerlistán. Prince mindkét számot előadta 1980. január 26-án az American Bandstand-en.

1980-ban Prince kiadta a Dirty Mind című albumát, ami szexuális témájú tartalmazott, többek közt a „Head”, és a "Sister"[32]. Az albumot Prince saját stúdiójában vették fel, aranylemezes lett, és az "Uptown" kislemez ötödik lett a Billboard Dance és a Hot Soul Singles slágerlistán. Ezen kívül Prince volt Rick James előzenekara az 1980-as Fire It Up turnén.

1981 februárjában Prince először lépett fel a Saturday Night Live-ban a "Partyup" című számával. Októberben megjelent a következő albuma, a Controversy. Többször is fellépett vele, többek közt a Rolling Stones előzenekaraként az amerikai turnéjukon. 1982-ben kezdett egyedüli fellépőként turnézni. Controversy című számát a Controversy Music jelentette meg.

1981-ben Prince alapított egy side-project együttest, ami a The Time nevet kapta. 1981 és 1990 között az együttes négy albumot jelentetett meg. Ezeken a számok nagy részét Prince játszotta, és ő volt a háttérénekes (az énekes pedig Morris Day). 1982 végén Prince megjelentetett egy dupla albumot 1999 címen, amiből több, mint 3 millió kelt el. Az album névadó száma tüntető jellegű volt a nukleáris proliferáció ellen, és az előadó első amerikán kívüli Top 10-es slágere lett. A "Little Red Corvette" az egyike volt az első videoklipeknek fekete előadótól (Michael Jackson "Billie Jean"-jével együtt), amit az MTV gyakorlatilag folyamatosan játszott.[38][39] Prince és Jackson között nagy volt a versengés (nem csak zeneileg, hanem sportokban is). A "Delirious" című szám szintén Top 10-es volt a Billboard Hot 100-on. Prince az "International Lover"-rel nyerte el az első Grammy jelölését.

1984–1987: The Revolution, Purple Rain, és a következő megjelenések[szerkesztés]

Ebben az időszakban Prince az együttesét Revolution-nek hívta. A banda neve az 1999 albumborítóján is szerepel fordítva a Prince szónak az „I” betűjében. Az együttes tagjai Lisa Coleman, Doctor Fink (mindketten billentyűk), Bobby Z. (dobok), Brown Mark (basszus), és Dez Dickerson (gitár) voltak. Jill Jones (háttérénekes) szintén tagja volt az 1999 albumnak, és az azt követő turnénak. Az 1999 Tour után Dickerson elhagyta az együttest. Dickersont Coleman egyik barátja Wendy Melvoin váltotta.

Korábbi menedzserére hivatkozva (Bob Cavallo), az 1980-as évek elején Prince ragaszkodott hozzá, hogy összehozzanak neki egy szerződést a filmiparban. Ennek az eredménye lett a nagy sikerű film, a Purple Rain (1984 – magyarul Bíboreső címen jelent meg), aminek a főszereplője volt Prince, részben önéletrajzi ihletésű volt, és megjelent a névadó album a Purple Rain. A Purple Rainből több, mint 13 millió példány kelt Amerikában, és 24 hetet töltött a Billboard 200 első helyén. A film két Oscar-díjat nyert. Egyet a Legjobb főcímdalért, és egyet a Legjobb eredeti musicalért. Amerikában 68 millió dolláros bevételt hozott (ez 2017-ben $160 millió lenne). A filmen szereplő számok világszerte slágerek voltak. A "When Doves Cry" és a "Let's Go Crazy" is első helyet, a „Purple Rain” pedig második helyet ért el a Billboard 200-on. Egy ponton Princenek egyszerre volt első az albumja, egy kislemeze, és egy albumja. Az első énekes lett, aki ezt elérte. A Purple Rain album 72. helyet kapott a Rolling Stone 500 Greatest Albums of All Time listáján(Minden idők 500 legjobb albuma); Szintén helyet kapott a Time magazin Minden idők legjobb 100 albuma listán. Az album szintén hozott két Grammy-díjat neki.

Prince, az 1986-os Hit N Run turné egyik állomásán, Brüsszelben

Miután Tipper Gore meghallotta a 11 éves lányát Prince "Darling Nikki" számát énekelni (ami erősen szexuális tartalmú), létrehozta a PMRC-t (Parents Music Resource Center). A testület támogatta, hogy feltüntessék az albumok borítóján a jól ismert "Parental Advisory: Explicit Lyrics" matricát, ami az erős nyelvezetű, és gyerekeknek nem való témákat feldolgozó albumokat jelölte meg (és jelöli azóta is).

1984 végén, Andy Warhol készített egy festményt az énekesről, ami a Prince (1984) nevet kapta.

1985-ben Prince bejelentette, hogy abbahagyja a koncertezést, a következő albuma megjelenéséig.

In 1985, Prince announced that he would discontinue live performances and music videos after the release of his next album. A következő albuma az Around the World in a Day (1985) három hétig volt az első helyen a Billboard 200-on. Az albumról két kislemez is Top 10-es lett a Billboard 200-on. A "Raspberry Beret" (2.) és a "Pop Life"(7.).

1986-ban a Parade albuma harmadik lett a Billboard 200-on, és második az R&B slágerlistán. Az első kislemez a "Kiss" első lett a Billboard Hot 100-on. Ugyanebben az évben a "Manic Monday" (amit Prince írt, és a The Bangles vett fel) második helyet ért el a Hot 100-on. A Parade album volt Prince második filmjének az Under the Cherry Moon-nak (1986) a zenéje. Prince rendezte, és szerepelt is a filmban. Habár a Parade album platinalemezes lett, az Under the Cherry Moon megbukott.

1986-ban Prince megkezdte a Hit n Run – Parade Tour turnéját. A turné után az énekes feloszlatta a The Revolution-t, és kirúgta Wendy & Lisa-t. Brown Mark kilépett az együttesből, csak Doctor Fink maradt. Új tagjai lettek az együttesnek Miko Weaver (gitár), Atlanta Bliss (trombita), és Eric Leeds (szaxofon).

1987–1991: Megint szólóban, és a Sign o' the Times[szerkesztés]

A The Revolution felbomlása előtt Prince két külön projekten is dolgozott, a The Revolution Dream Factory albumán, és a szólóprojekt Camille-en. A korábbi három Revolution albummal ellentétben ezen az albumon lehetett hallani énekelni Wendy-t, és Lisa-t. A két projekt összegyúrásából jött létre a Sign o' the Times című album, ami végül a Warner Bros. miatt triplaalbum helyett duplaként jelent meg 1987. március 31-én.

Az album legmagasabb Billboard 200 pozíciója a hatodik volt. Az első kislemez, a "Sign o' the Times" harmadik volt a Hot 100-on. A második kislemez, az "If I Was Your Girlfriend" hatvanhetedik volt a Hot 100-on, de 12. lett az R&B listán. A harmadik kislemez (egy duett Sheena Easton-nel), a "U Got the Look" második volt a Hot 100-on, és 11. az R&B-n. A negyedik, és egyben utolsó kislemez, az "I Could Never Take the Place of Your Man", legmagasabban a 10. helyen volt a Hot 100-on, és 14. az R&B-n.

Az albumot az év albumának hívta a Pazz & Jop, és több, mint 3.2 millió példány kelt el belőle. Európában sikeres volt, és Prince egy hosszabb turnét is rendezett a kontinensen. A The Revolution fennmaradó tagjaiból (Miko Weaver, Doctor Fink, Eric Leeds, Atlanta Bliss, és a Bodyguards (Jerome, Wally Safford, and Greg Brooks)), Levi Seacer Jr.-ral (basszus), Boni Boyer-rel (billentyűk), és Sheila E-vel (dobok) együtt hozott létre egy új együttest, és kezdett turnézni.

A turné Európában sikeres volt, és Prince menedzsere és a Warner Bros. szerette volna ezt a sikeres turnét Amerikába is átvinni. Prince ellenzett egy teljes US turnét, mert készen állt, hogy készítsen egy új albumot. Kompromisszumként az utolsó két koncert fel lett véve, hogy kiadják mozikban. A Sign o' the Times film 1987. november 20-án jelent meg. Jobb kritikákat kapott, mint az Under the Cherry Moon, de az érdeklődés a film iránt minimális volt.

A következő albuma a The Black Album volt. Több funk és R&B volt az albumon, mint a korábbi megjelenéseken. A The Black Album -on Prince próbálkozott egy kis hip hop-pal is („Bob George” és „Dead on It” számok). Az albumborító csak sima fekete volt, csak a katalógusszámmal rányomtatva, de miután elkelt több, mint 500 ezer darab elkelt, Prince szerint az album „was evil”, és visszarendelte. A Warner Bros. 1994-ben kiadta limitált kiadásként.

Prince visszatért a stúdióba, és megírta a Lovesexy-t, nyolc hét alatt. Az albumot 1988. május 10-én adták ki. A Lovesexy a The Black Album spirituális ellentéte volt. Minden számot egyedül vett fel (kivétel az „Eye No”, amit az akkori együttesével készített). A Lovesexy 11. lett a Billboard 200-on, és ötödik az R&B albumok listáján. Az egyetlen kislemez az "Alphabet St." volt, ami 8. lett a Hot 100-on, és harmadik az R&B-n. 750 ezer példány körül kelt el az albumból.

Prince egy koncerten, a Nude Tour közben (1990)

Prince megint elkezdett turnézni a Revolution utáni együttesével (mínusz a Bodyguards), ami a Lovesexy World Tour nevet kapta. Habár a koncertek sikeresek, nagy részt teltházasok voltak, nem sikerült profitot termelni, mert a koncertek nagyon drágák voltak.

1989-ben Prince közreműködött Madonna Like a Prayer stúdióalbumán. Többek közt a "Love Song"-on (ének), a "Like a Prayer"-en, a "Keep It Together"-ön, és az "Act of Contrition"-ön (gitár). Ezek mellett elkezdett dolgozni több saját projekten is, beleértve a Graffiti Bridge című film korai változatán. Ezt viszont félbe hagyta, mikor a Batman (1989) rendezője, Tim Burton megkérte, hogy dolgozzon a film zenéjén. Prince egy teljes albumot készített, amit a Warner Bros. adott ki 1989. június 20-án. A Batman első helyig jutott a Billboard 200-on, és több, mint 4.3 millió példányt adtak el belőle. A „Batdance” című kislemez szintén a Billboard 200, és az R&B lista legtetejéig kúszott. A "The Arms of Orion" 36., a „Partyman” 18. (a Billboard Hot 100-on, az R&B-n ötödik), és a "Scandalous!" ötödik helyen volt (az R&B-n).

1990-ben Prince megint turnézni kezdett. Az európai, és a japán turné pénzügyi siker volt, ahogy telt az év, Prince befejezte a negyedik filmjén, a Graffiti Bridge-en (1990), és az azonos című albumon a munkálatokat. A Warner Bros. nem nagyon akarta finanszírozni a filmet, de Prince biztosította őket, hogy a Purple Rain folytatása lesz, és szerepelni fognak benne a The Time tagjai, a stúdió zöld utat adott a projektnek. Az augusztus 20-án megjelenő album hatodik lett a Billboard 200-on, és az R&B albumok listán. Az első kislemez, a "Thieves in the Temple" hatodik lett a Hot 100-on, és első az R&B slágerlistán. A "Round and Round" 12. lett a US, és második az R&B slágerlistán. A dalban közreműködött az akkor tizenéves Tevin Campbell (aki a filmben is kapott szerepet). A film, amit 1990. november 20-án jelentettek meg, pénzügyi bukás volt, mindössze 4.2 millió dollár bevételt hozott. A film és az album megjelenése után a The Revolution utolsó tagjai (Miko Weaver, Doctor Fink) is elhagyták Prince együttesét.

1991–1994: The New Power Generation, Diamonds and Pearls, Love Symbol és a névváltás[szerkesztés]

Prince Yellow Cloud gitárja a Smithsonian Institution Building-ben

1991-ben volt Prince új együttesének, a The New Power Generation-nek a debütálása. Miután Miko Weaver (gitár), és Doctor Fink (billentyűk) elhagyta Prince együttesét, az énekes felvette Sonny T.-t (basszus), Tommy Barbarella-t (billentyűk), Rosie Gaines-t, Michael Bland-et és a Game Boyz-t. A Diamonds and Pearls 1991. október 1-én meg is jelent, és harmadik lett a Billboard 200-on. A Diamond and Pearls-en négy sláger is volt. Ide tartozik a „Gett Off” (21.), a „Cream” (ez volt Prince ötödik amerikai első helyezett kislemeze), a „Diamonds and Pearls” (3.) és a „Money Don’t Matter 2 Night” (23.).

1992-ben a Prince and The New Power Generation kiadta az énekes következő albumát. Az album borítóján összesen egy kimondhatatlan szimbólum szerepelt (később „Love Symbol #2”-ként lett levédve), mint a címe. Az album ötödik lett a Billboard 200-on. A Love Symbol a női (♀) és a férfi (♂) szimbólumok kombinációjaként volt leírva. A kiadó az első kislemeznek a „7” című számot szerette volna, de Prince ragaszkodott hozzá, hogy a „My Name is Prince” kapja ezt a pozíciót. A kiadó beleegyezett, de a szám csak 36. lett a Billboard Hot 100-on, és 23. az R&B slágerlistán. A második kislemez a „Sexy MF” (66., 76.) volt. A kiadó által preferált első kislemez választás, a „7” hetedik lett. Az albumból, amit később Love Symbol-ként emlegettek, több, mint 2.8 millió példány kelt el.

A Warner Bros. 1993-ban kiadott egy válogatásalbumot The Hits/The B-Sides címen. A gyűjtemény nagy részében Prince legsikeresebb számai szerepelnek, és korábban nehezen megszerezhető számai. Két új szám jelent meg az albummal együtt kislemezként (a „Pink Cashmere” és a „Peach”).

1993-ban egy lázadásként a Warner Bros.-zal szemben (ami nem volt hajlandó kiadni Prince fennmaradó számait egy részben), Prince hivatalosan is elkezdte a művészneveként a Love Symbol-t használni. Princere ebben az időszakban általában "The Artist Formerly Known as Prince"-ként, vagy egyszerűen "The Artist"-ként hivatkoztak.

1994–2000: Több megjelenés, és a The Gold Experience[szerkesztés]

1994-ben Prince egyre gyakrabban kezdett el kiadni albumokat, ezzel is jelezve, hogy eltávolodik a Warner Bros.-tól. A kiadó az énekes véleménye szerint korlátozni akarta a művészi szabadságát azzal, hogy ritkábban engedte kiadni albumokat. Szintén a Warner-t hibáztatta a Love Symbol rossz teljesítményéért, mert rosszul népszerűsítették azt. A kiadó végül megadta magát Prince kérésének, és kiadta a következő albumját Come címmel.

Prince ragaszkodott a következő albumjának, a The Gold Experience megjelenéséhez. A Warner Bros. engedélyezte, hogy a „The Most Beautiful Girl in the World” című kislemezét egy független kiadó, a Bellmark Records adja ki 1994 februárjában. A szám 3. volt a US Billboard Hot 100-on, és első több egyéb országban. Ennek ellenére a kiadó még mindig nem volt lelkes a The Gold Experience kiadásával kapcsolatban. Az album végül 1995-ben jelent meg, és alapvetően a Billboard 200 első tíz helyén szerepelt.

A Chaos and Disorder (1996) volt az utolsó album, amit Prince a Warner Bros.-nál adott ki, és az egyik legkevésbé sikeres kiadása.

Prince egy nagy visszatérésként (már korábbi kiadójától függetlenül) kiadta az Emancipation című 36 dalos, három CD-s (mindhárom pontosan egy órás) albumot. Saját kiadóján, az NPG Records-on keresztül adta ki, az EMI közreműködésével. A platinalemezes album az első, amin feldolgozások is szerepeltek, és nem csak Prince saját számai (Joan Osborne - "One of Us"; "Betcha by Golly Wow!"; "I Can't Make You Love Me"; and "La-La (Means I Love You)").

Prince következő megjelenése, 1998-ban egy öt CD-s kollekció volt, ki nem adott számokból. Az album eladásai eléggé összevisszák voltak. Néhány rajongó egy évvel a kiszállítás előtt rendelte meg azt, és hónapokkal a boltokba kerülése után kapta csak meg. A New Power Generation harmadik, és egyben utolsó albumát három hónappal később jelentették meg.

1999-ben Prince megint aláírt egy nagy kiadóval, az Arista Records-zal, hogy kiadjon egy újabb albumot, Rave Un2 the Joy Fantastic címen. Pár hónappal korábban a Warner Bros, is kiadott egy kollekcióalbumot Prince ki nem adott dalokból, The Vault: Old Friends 4 Sale címen.

2000–2007: A Musicology, kiadó váltás, és a 3121[szerkesztés]

2000. május 16-án Prince befejezte a Love Symbol név használatát, miután lejárt a szerződése a Warner/Chappell-lel. Ennek ellenére a logó minden albumjának a borítóján helyet kapott, és gyakran egy Love Symbol alakú gitáron játszott. A Rave Un2 the Joy Fantastic megjelenése után elsősorban az interneten keresztül adott ki új számokat az NPGOnlineLtd.com-on (később: NPGMusicClub.com).

2002-ben Prince kiadta az első koncertalbumját One Nite Alone… Live! címen, amit a One Nite Alone… Tour turnéjának állomásain vettek fel. A 3 CD-szett egyik CD-jén pedig „aftershow” számok vannak, It Ain’t Over címmel. A rajongóival ez alatt az időszak alatt jobban érintkezett a NPG Music Club-on keresztül. A rajongói meg voltak hívva a Paisley Park stúdióba túrákra, interjúkra, beszélgetésekre és zenehallgatásokra.

2004. február 8-án Prince fellépett Beyoncé-val a 46. Grammy díjátadón. A megnyitón előadták a "Purple Rain"-t, a "Let's Go Crazy"-t, a "Baby I'm a Star"-t, és Beyoncé "Crazy in Love”-ját. A következő hónapban Prince helyet kapott a Rock and Roll Hall of Fame-ben. A díjat Alicia Keys, Big Boi és André 3000 (OutKast) adta át neki.

2004 áprilisában megjelent a következő Prince-album, Musicology címen. Az album Amerikában, Nagy-Britanniában, Németországban és Ausztráliában is a slágerlisták első öt helyén szerepelt. A CD-k jártak a koncertjegy vásárlás mellé, ez nagyban segítette a slágerlistás helyezéseket. Három hónappal később minden idők legjobb frontemberének nevezte a Spin. Ugyanebben az évben a Rolling Stone a legjobban kereső énekesnek nevezte, 56.5 millió dolláros évi bevétellel, ezt nagy részben a Musicology turnénak köszönheti. 96 koncerten játszott ez alatt a koncertsorozat alatt; egy koncertjegy átlagosan 61 dollár volt (2017-ben ez $79 lenne). A Musicology két Grammyt nyert, az elsőt a Legjobb Férfi R&B vokális teljesítményért, a „Call My Name”-ért. A másodikat a Legjobb hagyományos R&B vokális teljesítményért, a címadó számmal. A Musicology jelölve volt a Legjobb R&B dalra, és a Legjobb R&B albumra, illetve a „Cinnamon Girl” jelölve volt a Legjobb férfi pop vokális teljesítményre. A Rolling Stone magazin Prince-t minden idők 27. legjobb előadójának nevezte.

2005 áprilisában Prince gitározott Stevie Wonder „So What the Fuss” című számán, ami Wonder első kislemeze volt 1999 óta.

2005 végén Prince aláírt a Universal Records-hoz, hogy kiadja a 3121 című albumját, 2006. március 21-én. Az első kislemez a „Te Amo Corazón” volt, aminek a videoklipjét Salma Hayek rendezte, és Marrakesh-ben (Marokkó) vették fel az argentin Mía Maestro-val. A második kislemez, a „Black Sweat” klipjét jelölték az MTV VMAs Legjobb operatőri munkáért. EZ az album volt Prince első 1. helyezett debütálása a Billboard 200-on.

Az album népszerűsítésének érdekében Prince a 2006. február 4-i Saturday Night Live zenei vendége volt, 17 évvel a legutóbbi, és közel 25 évvel az első (1981) SNL szereplése után.

A 2006-os Webby Awards díjátadón Prince megkapta a Webby Lifetime Achievement díjat, „az internet okos használatáért, a zene terjesztésére, és a közönséggel való kapcsolatépítésre”, kiemelve a Crystal Ball (1997) kizárólagosan online megjelenését.

2006 júliusában, hetekkel a Webby megnyerése után Prince lezárta az NPG Music Club weboldalt, ami már több, mint 5 éve működött. Az oldal lezárásának napján az énekest beperelte a brit HM Publishing (a Nature Publishing Group, szintén NPG tulajdonosa). Az események ellenére Prince ügyvédje tagadta, hogy ezért zárták volna le a weboldalt.

2006-ban Prince több díjátadón is megjelent: előadott a 2006-os Brit Awards-on, a 2006-os BET Awards-on (ahol megkapta a Legjobb férfi R&B előadó díjat) előadott egy válogatást Chaka Khan számaiból, aki aznap megkapta a BET Lifetime Achievement díjat.

2006 novemberében Prince helyet kapott a UK Music Hall of Fame-ben. Szintén ebben a hónapban megnyitott egy night klubot, ami a 3121 nevet viselte, Las Vegasban. 2007 áprilisáig hetente koncertezett itt. 2006. augusztus 22-én Prince kiadta az Ultimate Prince dupla CD-s szettet. Ugyanebben az évben Prince írt egy számot az animációs slágerfilm Táncoló talpakhoz (Happy Feet - 2006). A dal, a „The Song of the Heart” a „Kiss” egy feldolgozásával (Nicole Kidman, Hugh Jakcman) együtt szerepel a film zenéi között. 2007 januárjában a dal Golden Globe-ot nyert a Legjobb eredti számért.

2007–2010: Super Bowl XLI, Planet Earth és a Lotusflower[szerkesztés]

Prince színpada az Earth turné alatt

2007. február 2-án Prince fellépett a Super Bowl XLI Halftime Show-ján Miamiban, egy nagy színpadon, ami Love Symbol alakú volt. Az eseményt nagyjából 140 millióan látták élőben, ez volt a legnagyobb közönsége. 2015-ben a Billboard minden idők legjobb Super Bowl fellépésének nevezte. Előadta a Queen "We Will Rock You"-ját, a "Let's Go Crazy"-t, a "Baby, I'm a Star"-t, a Creedence Clearwater Revival "Proud Mary"-jét, Bob Dylan "All Along the Watchtower"-jét, a Foo Fighters "Best of You"-ját, és miközben elkezdett esni az eső, odaillően fejezte be a félidőt a "Purple Rain"-nel.

2007 közepén Prince 21 koncertet játszott Londonban, a 20 ezer férőhelyes O2 Arenában. A jegyek 31 fontba kerültek. Eredetileg csak hét koncert lett volna, de ezt megemelték 15-re, miután mind a 140 ezer jegy elkelt 20 perc alatt. Végül ezt emelték 21 fellépésre.

2007-ben megjelent Prince Planet Earth című albuma. Az albumon négy kislemez volt: a "Guitar",

a "Chelsea Rodgers", a "Somewhere Here on Earth" és a "The One U Wanna C".

2008 áprilisában Prince fellépett a The Tonight Show with Jay Leno-ban, ahol bemutatott egy új számot, a „Turn Me Loose”-t. Napokkal később fellépett a Coachella Festival-on, amiért 5 millió dollárt kapott. .

2008 októberében Prince kiadott egy koncertalbumot Indigo Nights címen.

2008. december 18-án Prince bemutatott négy számot az új albumjáról, az Indie 103.1 rádión.

2009. január 3-án az új weboldala a LotusFlow3r.com elindult, ahol koncertjegyeket lehetett venni, és dalokat streamelni. Január 31-én Prince még két számot adott ki a weboldalon: a „Disco Jellyfish”-t, és az „Another Boy”-t. A „Chocolate Box”, a „Colonized Mind” és az „All This Love” később szintén online jelent meg. Prince kiadott egy tripla album szettet (2009. március 24. online, illetve CD-n 29-én), amibe tartozott a Lotusflower, az MPLSoUND, és Bria Valente Elixer albumja.

2010–2012: 20Ten és a Welcome 2 Tours[szerkesztés]

2010 januárjában Prince írt egy új számot, „Purple and Gold” címmel, amit a Minnesota Vikings Dallas Cowboys elleni meccse inspirált.

2010-ben Prince helyet kapott a Time magazin „A világ 100 legbefolyásosabb embere” éves listáján.

Prince kiadott egy új kislemezt „Hot Summer” címmel június 7-én, az 52. szülinapján. Szintén júniusban megkapta a BET Lifetime Achievement díjat.

A következő albumja a 20Ten 2010 júliusában jelent meg egy ingyenes mellékletként újságokhoz (Nagy-Britanniában, Belgiumban, Németországban és Franciaországban). Elutasította, hogy online le lehessen tölteni, majd lezárta a LotusFlow3r.com-ot.

2010. július 4-én Prince elkezdte a 20Ten turnéját. Két európai része volt a turnénak, a második októberben kezdődött. A 20Ten Deluxe Edition október 8-án jelent meg. Prince a következő turnéját, a Welcome 2-t december 10-én kezdte meg.

Prince 2010. december 7-én kapta meg a helyét a Grammy Hall of Fame-ben.

2011. február 12-én Prince átadott egy díjat Barbara Streisand-nek, és 1.5 millió dollárt adományozott jótékony célokra. Ugyanezen a napon jött a hír, hogy a Glee televíziós műsör nem kérte engedélyét a „Kiss” feldolgozására.

Prince fellépett a Hop Farm fesztiválon, július 3-án. Ez volt 2007 óta az első koncertje Nagy-Britanniában, és az első fesztiválja az országban.

Annak ellenére, hogy egyszer már elutasította, hogy az interneten keresztül adjon ki zenét, 2011. november 24-én mégis megjelentette az „Extraloveable” című számát iTunes-on, és Spotify-on. A svájci Purple Music kiadó megjelentette a „Dance 4 Me” kislemezét december 12-én.

2013–2016: Visszatérés a Warner Bros.-hoz, 3rdEyeGirl, HitNRun Turnék és Prince utolsó évei[szerkesztés]

2013 januárjában Prince kiadott egy dalszövegvideót az új „Screwdriver” című számához. Áprilisban bejelentett egy nyugati-parti turnét a 3rdeyegirl-lel, aminek Live Out Loud volt a neve. Az utolsó két koncert Minneapolisban volt, ahol a Revolution korábbi dobosa, Bobby Z. volt a vendégdobos. Augusztusban megjelent egy kislemeze „Breakfast Can Wait” címen.

2014 februárjában Prince Londonban lépett fel a 3rdeyegirl-lel, aminek a Hit and Run turné nevet adta. 2014. április 18-án megint megjelent egy kislemeze „The Breakdown” címmel. 18 évnyi szünet után újra aláírt a Warner Bros.-zal. A Warner bejelentette, hogy Prince meg fog jelentetni egy remastered Deluxe Edition-t a Purple Rain (1984) albumjához 2014-ben, hogy megünnepelje az album 30. évfordulóját. Ezért cserébe Prince a Warner-nél felvett minden számának használati jogát visszakapta a kiadótól.

2014 februárjában Prince megkezdte a Hit N Run Part One turnéját. Prince a koncerteket volt, hogy a fellépés napján jelentette be. A turné a Camden Electric Ballrom-jában kezdődött meg, majd további londoni koncertek után Európában folytatta a koncertezést. Májusban elkezdődött a Hit N Run Part Two turné, amire már normál stílusban lehetett venni jegyeket.

2015 májusában Freddie Gray halála (rendőrök indokolatlanul erőszakosak voltak vele letartóztatása közben; vagy a rendőrautóban sérült meg) után Prince megjelentetett egy számot „Baltimore” címen, Gray emlékére, a baltimorei tüntetők támogatására, és a fegyverbirtoklás ellen. Szintén Gray emlékére tartott egy koncertet a Paisley Parki otthonában, és megkérte rajongóit, hogy szürke (angolul: gray) ruhákban jöjjenek Freddie Gray tiszteletére.

Prince utolsó előtti albumja a Hit n Run Phase One 2015. szeptember 7-én jelent meg, a Tidal zenestreamelő szolgáltatón, majd CD-n 14-én. A Hit n Run Phase Two pedig december 12-én jött ki.

2016 februárjában az énekes bejelentette a Piano & A Microphone Tour turnét, amin egyedül lépett fel, és csak egy zongorán játszott. Sok előkészületi koncertje volt a Paisley Park-ban január végén. Az ausztrál, és új-zélandi állomásai a turnénak kis kapacitású koncerttermek voltak (a Sydney Operaházzal együtt). A Hit n Run Phase Two lemezek minden nézőnek ki lettek osztva a koncertek után. A turnét az Egyesült Államokban folytatta, de áprilisban betegsége miatt le kellett fújni.

Az énekes 2016. április 21-én hunyt el.

2016–2018: Posztumusz projektek[szerkesztés]

Prince halála után helyet kapott a Rhythm and Blues Music Hall of Fame-ben.

Az első album, ami a halála után megjelent, egy válogatásalbum volt a legsikeresebb számaival, 4Ever címen (2016. november 22.). Az albumon szerepel egy korábban meg nem jelentetett szám, a „Moonbeam Levels”, amit 1982-ben vett fel, az 1999 rögzítése közben.

2017. április 19-én bejelentették egy középlemez megjelenését, amin Prince korábban hat ki nem adott száma szerepel. De jogi problémák miatt elhúzódott a kiadása.

2017. június 23-án megjelent a Purple Rain Deluxe-, és Deluxe Expanded Edition-ben. A Deluxe Edition két lemezt tartalmaz, az egyik a remasterelt eredeti album, amit még 2015-ben csinált Prince, és több, még ki nem adott szám, a "From the Vault & Previously Unreleased" lemezen. A Deluxe Expanded-hez még plusz két lemez tartozik. Az összes kislemezzel, maxi-single-lel a Purple Rain-éra B-Side-jaival, és a Purple Rain turné koncertfilmjével. Az album 4. helyen debütált a Billboard 200-on, és első helyen az R&B és Vinyl albumok slágerlistán.

Egy új album valószínűleg meg fog jelenni 2018-ban.

Zenéjéről[szerkesztés]

Többféle zenei stílusban alkotó, stílusötvöző, új hangzásokat létrehozó kísérleteiről ismert művész. Pályafutása elején többek között James Brown, Sly Stone, George Clingon, Jimi Hendrix, a fehér rockból a Grand Funk Railroad,[2] Joni Mitchell, Led Zeppelin és a Beatles voltak rá hatással. Első két albumát a R'n'B és a pop hangzás jellemezte. E lemezek felvételekor gyakorlatilag minden hangszeren ő játszott.[3] 1980-as Dirty Mind albumától számítják az úgynevezett Minneapolis sound korszakát, mely sajátos keveréke a funky, rock, pop, szintipop és new wave hangzásnak. Munkásságában fentiek mellett a soul, blues, pszichedelikus, dzsessz, hiphop is megjelennek. Prince-re jellemző a zenei stílusokkal folytatott kísérletezés, extravagáns és nagyvonalú színpadi megjelenés, és - főleg a 80-as években - gyakran szókimondó, szexuális témájú szövegek felbukkanása.

Az 1980-as Dirty Mind-on a Head[4] az orális szexről, és a Sister egy vérfertőző kapcsolatról gyorsan megalapozta Prince szexközpontú imidzsét, egyszersmind a rádiók alig találtak lejátszható szövegű dalokat.[3] A Purple Rain albumon szereplő Darling Nikki szövegének[5] nagy szerepe volt az USA-ban a Parental Advisory: Explicit Lyrics matricák kötelező bevezetésében. Miután Al Gore felesége belehallgatott a 12 éves lányának vásárolt albumba, kezdeményezte a zeneipari szigorítást.[6] Az ebben az időben született alkotásaival, a Purple Rain és a Sign 'o' the Times című albumokkal vált világszerte ismert sztárrá. Az 1990-es években rap elemekkel bővítette zenéjét, majd két dzsessz ihletésű lemezt (2001- The Rainbow Children, 2003 - N.E.W.S.) jelentetett meg. Ezt követően két lemeze (Musicology; 3121) ismét poposabb, mainstream zenei stílusban készült. Azóta is folyamatosan, gyakorlatilag minden évben adott ki új lemezeket. Életében aktívan koncertezett a saját formációival.

1984-ben készített "Purple Rain" című koncertfilmjének betétdaláért Oscar-díjat kapott. Under the Cherry Moon című második filmje megbukott, később viszont kultuszfilm lett. Harmadik filmje, a Graffiti Bridge mérsékelt sikert aratott.

Magyarországon az 1980-90-es években szélesebb körben csak Purple Rain című albumának dalai, azok közül is a címadó Purple Rain vált ismertté. A Petőfi Rádió Prince európai áttörését követően, 1987-ben Herskovits Iván szerkesztésében életműsorozatot sugárzott Prince alkotásaiból, amelyben olyan ritkaságok is elhangzottak, mint a hivatalos Prince diszkográfiákban nem szereplő Minneapolis Genius, és a Chocolate Box albumok. 2011-ben járt először Magyarországon, amikor a Sziget Fesztiválon adott koncertet.

A dalok témái[szerkesztés]

Legfontosabb slágerei[szerkesztés]

  • I Wanna Be Your Lover (1979)
  • Dirty Mind (1980)
  • Uptown (1980)
  • Controversy (1981)
  • 1999 (1982)
  • Little Red Corvette (1982)
  • Purple Rain (1984)
  • When Doves Cry (1984)
  • Let's Go Crazy (1984)
  • Rasberry Beret (1985)
  • Pop Life (1985)
  • America (1985)
  • Kiss (1986)
  • Manic Monday (1986) A dal előadója a Bangles.
  • Girls and Boys (1986)
  • Sign o' the Times (1987)
  • U Got the Look (1987)
  • Alphabet Street (1988)
  • Kiss (1988) Tom Jones és az Art of Noise közös feldolgozásában.
  • I Wish U Heaven (1988)
  • Batdance (1989)
  • Partyman (1989)
  • Nothing Compares 2 U (1990)
  • Thieves in the Temple (1990)
  • Gett Off (1991)
  • Cream (1991)
  • Diamonds and Pearls (1991)
  • Money Don't Matter 2nite (1991)
  • Sexy MF(1992)
  • 7 (1992)
  • Peach (1993)
  • The Most Beautiful Girl in the World (1994)
  • Gold (1995)
  • Betcha By Golly Wow (1996) A Stylistics dalának feldolgozása.
  • The Holy River (1996)
  • The Greatest Romance (1999)
  • Musicology (2004)
  • Cinnamon Girl (2004)
  • Te Amo Corazón (2005)
  • Black Sweat (2005)
  • Fury (2006)
  • Guitar
  • Laydown (2010)

Albumai[szerkesztés]

A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján a következő számai szerepelnek:

  • 1999 (1982): 212. helyezés.
  • Little Red Corvette (1982): 108. helyezés.
  • Purple Rain (1984): 143. helyezés.
  • When Doves Cry (1984): 52. helyezés.
  • Kiss (1986): 461. helyezés.
  • Sign 'o' the Times (1987): 299. helyezés.
  • Nothing Compares 2 U (1990): 162. helyezés. A dal előadója Sinead O'Connor ír énekesnő.

A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján a következő albumai szerepelnek:

  • 1999 (1982): 163. helyezés.
  • Purple Rain (1984): 72. helyezés.
  • Sign 'o' the Times (1987): 93. helyezés.
  • Dirty mind (1980): 204. helyezés.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Index: Meghalt Prince, énekes-előadó, 57 éves volt., 2016. április 21. (Hozzáférés: 2016. április 21.)
  2. Prince and André Cymone formed the band Grand Central (en-US nyelven). Wax Poetics, 2016. április 21. (Hozzáférés: 2016. április 28.)
  3. ^ a b Prince Biography. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2016. február 17.)
  4. Head (Dirty Mind, 1980) - dalszöveg magyar fordítása és magyarázata; princeguru > Head
  5. Darling Nikki dalszöveg magyar fordítás, Princeguru
  6. Tipper Gore and Family Values. NPR.org. (Hozzáférés: 2016. február 13.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Prince (musician) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Minden idők 100 legjobb gitárosa (2011-es lista)Rolling Stone magazin
Előző gitáros:
Billy Gibbons
ZZ Top
(32. helyezett)
Prince
(33. helyezett)
Következő gitáros:
Curtis Mayfield
(34. helyezett)


  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap