Universal Music Group

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Universal Music Group
Információk
Alapítás éve 1962 (Decca és MCA egyesülés)
Aktív évek napjainkig
Alapító(k) Decca és MCA
Ország  Egyesült Államok
Székhely New York City
Státusza nagykiadó
Terjesztő(k) Universal Music Group Distribution
Műfaj(ok) különböző

Anyacég Vivendi
Honlap
http://www.universalmusic.com/

A Universal Music Group (rövidítve UMG) a zeneipar legnagyobb üzleti vállalkozása és a legtöbb lemezkiadót tömörítő lemezkiadói csoportosulása. Piaci részesedése alapján a négy nagy kiadói csoport közül a legnagyobb. A Universal Music Group a Vivendi francia médiakonglomerátum leányvállalata.

A Universal Music Group része a Universal Music Publishing Group zeneműkiadó is, amely a BMG Music Publishing 2007 májusi felvásárlása után a világ legnagyobb szerzői jogdíjakat kezelő cége lett.

A UMG globális székhelye New Yorkban található. További nagyobb irodáik vannak a kaliforniai Universal Cityben és Santa Monicaban, valamint a Universal Music Group Nashville nevű kiadó központjának számító Nashville-ben. Angliában a kiadói csoportnak számos irodája van Londonban és Romfordban.

A Vivendi Entertainment a Universal Music Group Distribution terjesztővállalat egy részlege.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Universal Music Group elődje 1962-ben jött létre a brit Decca Records második világháború után önállóvá vált amerikai részlegének (Decca Records USA) és a szintén amerikai MCA társaság összeolvadásával. Abban az időben már a Decca Records USA tulajdonában volt a Coral Records és a Brunswick Records lemezkiadók,[1] valamint a Universal Pictures filmgyártó vállalat 89 százaléka. 1966-ban az MCA létrehozta a hollywoodi Uni Records lemezkiadót, továbbá felvásárolta a New York-i Kapp Recordsot (melyet a Decca Records USA vezetőjének, Jack Kappnek a fivére, David Kapp alapított). Az MCA csoport kiadványainak Észak-Amerikán kívüli terjesztésére 1968-ban létrehozták az MCA Records nevű lemezkiadót.

1971-ben az MCA átszervezte lemezkiadással kapcsolatos tevékenységét és az MCA Records alá vonta össze amerikai érdekeltségeit is (Decca, Uni, Kapp). Az Egyesült Államokban Elton John (korábban Uni Records) 1972-ben megjelent Crocodile Rock című albuma volt az első MCA Records kiadvány. 1979-ben az MCA felvásárolta az ABC Recordsot és alkiadóit (Paramount Records, Impulse Records, Dot Records). A Chess Records (Amerika legnagyobb blues kiadója) teljes katalógusát a csődbe jutott Sugarhill Recordstól szerezte meg az MCA 1985-ben. A több mint 45 alkiadót birtokló Motown Recordsot 1988-ban adta el az MCA-nek a neves soul és R&B lemezkiadó alapítója, Berry Gordy, Jr. 1990-ben felvásárolták a GRP Records jazz kiadót. Ugyanebben az évben a Geffen Records is beolvadt az MCA Recordsba.

1990-ben a japán Matsushita Electric (ma Panasonic) lett az MCA tulajdonosa és a lemezkiadói csoport felvette az MCA Music Entertainment Group nevet. 1998-ban újabb tulajdonosváltás történt, mikor a kanadai Seagram Company italgyártó többségi, 80 százalékos részesedést szerzett az MCA-ben. Az MCA filmvállalata ekkor vette fel a Universal Studios nevet, míg a kiadói csoport új elnevezése Universal Music Group lett, a PolyGram felvásárlásával egyidőben.

1999-ben a francia Vivendi felvásárolta a Seagramet és vele együtt a Universal érdekeltségeket is. Az MCA Records egy ideig még a csoport alkiadójaként folytatta tevékenységét, majd 2003-ban beleolvadt a Geffenbe. Az MCA Records komolyzenei katalógusát a német Deutsche Grammophon, a jazz katalógust pedig a Verve Records vette át, míg a country előadókra szakosodott MCA Nashville Records tovább működött. 2004-ben a General Electric megszerezte a Universal Pictures filmvállalatot, de a Universal Music Group (UMG) a Vivendi tulajdonában maradt.

Az UMG 2007 októberében szerezte meg az Iron Maiden manager Rod Smallwoodhoz köthető, addigra csődbe jutott Sanctury Recordsot. 2008 májusában az UMG a latin zenék piacán 45% részesedéssel bíró Univision Music Groupot vásárolta fel.

A Universal Music Group 2008 szeptemberében jelentette be, hogy új online zenei videoterjesztő szolgáltatás fejlesztésébe kezdett a Hulu.com mintájára, amely reklámokból fenntartott, a felhasználók számára ingyenes letöltést fog elérhetővé tenni.[2]

Vitatott esetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Payola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 májusában az akkori New York-i államügyész, Eliot Spitzer vezette vizsgálat kiderítette, hogy a Universal Music Group rádióállomásokat vesztegetett meg, hogy Ashlee Simpson, Brian McKnight, Big Tymers, Nick Lachey, Lindsay Lohan és más Universal kiadós előadók dalait folyamatosan játssza. A cég 12 millió dollárt fizetett büntetésként az államnak.[3]

YouTube[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 májusában azzal vádolták meg az UMG-t, hogy a kritika eltiprása érdekében visszaélt a Digital Millennium Szerzői Jogi Törvénnyel. Kényszerítették a YouTube videomegosztót, hogy távolítsa el Michelle Malkin videokritikáját az énekes Akonról.[4][5] Végül az UMG elállt a követelésétől, miután felelősségre vonta őt az Electronic Frontier Foundation.[6][7] Jelenleg azzal vádolják az UMG-t, hogy befolyásával visszaélve számtalan non-profit tribute videót és instrumentális feldolgozást töröltetett, ahol YouTube-felhasználók a UMG kiadókhoz tartozó előadók dalait játsszák.

Pay-per-listen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 szeptemberében a Universal új módszerrel állt elő a zenei kalózkodás elleni küzdelemben: "fizetni a kalózoknak", amit a rapper will.i.am néhány számával próbáltak ki.[8]

MySpace.com[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 decemberében Colbie Caillat énekesnő elkottyantotta, hogy a Universal Music Group új irányelvet vezet be a MySpace.com-on, miszerint az összes UMG előadó dalaiból csak 90 másodperc hallgatható meg.[9]

Imeem.com[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 decemberében jelentette be az UMG az Imeem.com-mal kötött megállapodást, miszerint a közösségi oldal felhasználói szabadon meghallgathatnak bármilyen számot a Universal katalógusából, az ingyenes zenehallgatás generálta reklámbevételeken pedig megosztozik a lemezkiadó és a közösségi oldal.[10] Két héttel a bejelntés után Michael Robertson, az MP+.com alapítója az alku titkos záradékait feszegette egy hozzászólásában és kifejtette, hogy ez egyértelműen rossz üzlet az Imeem számára. Robertson spekulációja háborúvá fajult a Pho digitális média email listáján, mikor az Imeem képviselői tagadták Robertson állításait és alaptalannak nevezték elméletét.[11]

Alvállalatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lemezkiadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zeneműkiadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Terjesztők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]