Ugrás a tartalomhoz

Joni Mitchell

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joni Mitchell
Életrajzi adatok
Született1943. november 7. (80 éves)[1][2][3][4][5]
Fort Macleod[6][7]
HázastársaLarry Klein (1982–1994)
Iskolái
  • Alberta University of the Arts
  • Aden Bowman Collegiate
Pályafutás
Műfajok
Híres dalBig Yellow Taxi
This Flight Tonight
Hangszer
Hang
Díjak
Tevékenység
Kiadók
IPI-névazonosító00021007060

Joni Mitchell aláírása
Joni Mitchell aláírása

Joni Mitchell weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Joni Mitchell témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Joni Mitchell (született Roberta Joan Anderson, Fort Macleod, Alberta, Kanada, 1943. november 7. –) kanadai énekes-dalszerző, festőművész.[8]

Pályakép

[szerkesztés]
Joni Mitchell tanította meg a te hűvös, angol nejedet érezni.

Anyja felmenői skótok és írek voltak. Tengerésztiszt apja norvég családból származott, és amatőr zenész volt.

Mitchell már kislánykorában saját zenekarával lépett fel. Kilencéves korában gyermekparalízist kapott, s bár meggyógyult, a boldog gyermekévek kimaradtak életéből.

Az ötvenes évek végén lett profi zenész, Pete Seeger és Bob Dylan dalait adta elő. A hatvanas évek elejétől ismert előadók szerzője lett.

Munkásságát nagyra értékelik a kritikusok, komoly hatással volt különböző műfajokban alkotó zenészkollégáira. A Rolling Stone magazin „minden idők egyik legnagyobb dalszerzőjének” nevezte őt,[9] míg az AllMusic biográfiája szerint „amikor majd leülepszik a por, Joni Mitchell a 20. század legfontosabb és legnagyobb hatású női előadójaként állhat majd ott”.[10] Dalszövegei fejlett költőiséggel bírnak, a romantikus vágyódás, a zavarodottság, a kiábrándultság és az öröm személyes érzései mellett társadalmi és környezeti eszmékről szólnak.

Joni Mitchell első nagylemeze 1968-ban jelent meg a Reprise kiadónál.[11] 1971-ben kiadott negyedik albuma, a Blue, szerepel a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 30. helyen.[12]

Sikerek

[szerkesztés]

Legnagyobb kereskedelmi sikerét az 1974-es Court and Spark lemez hozta meg olyan rádiós slágerekkel, mint a "Help Me” és a „Free Man in Paris”.[13]

Mitchell minden egyes lemezének borítóját maga készítette. Saját magát „a körülmények hatására kisiklott festőművészként” jellemezte.[14]

Pályafutása során 8 Grammy-díjat nyert (15 jelölésből). Először 1969-ben, legutóbb 2008-ban. 2002-ben megkapta a Grammy Életmű Díjat.[15] 2002-ben Gordon Lightfoot és Leonard Cohen után a kanadai előadók közül harmadikként Joni Mitchell kapta meg a Kanada Rendet.

2007 júniusában a Kanadai Posta ikonikus kanadai zenészeket ábrázoló bélyegsorozatában is helyet kapott.[16]

Diszkográfia

[szerkesztés]
Stúdióalbumok
Koncertalbumok
Válogatások


Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. L'Encyclopédie canadienne (angol és francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://www.biography.com/people/joni-mitchell-9410294, 2018. december 12.
  7. music/jonimitchell
  8. JoniMitchell.com – Biography: 1943–1963 Childhood Days. Jonimitchell.com. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  9. Wild, David. „Joni Mitchell” (reprint), Rolling Stone, 2002. október 31. (Hozzáférés: 2007. március 9.) 
  10. Joni Mitchell Biography. allmusic. [2011. április 24-i dátummal az [Joni Mitchell az AllMusicon eredetiből] archiválva].
  11. The Independent”, The Independent, 2007. augusztus 10.. [2011. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 21.) 
  12. The Rolling Stone 500 Greatest Albums of All Time (Blue is listed at No. 30). Rolling Stone. [2010. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
  13. [Joni Mitchell az AllMusicon Ankeny, Jason. All Music Guide]
  14. JoniMitchell.com Library: I sing my sorrow and I paint my joy: Toronto Globe and Mail, June 8, 2000. jonimitchell.com . (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  15. Sony/ATV Music Publishing: Joni Mitchell. Sonyatv.com. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
  16. CBC Arts. „Stamps honour iconic Canadian music stars”, Canadian Broadcasting Corporation, 2007. június 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.) 
  17. A Case of Joni: Mitchell Curates New Love-Themed, Career-Spanning Box Set. The Second Disc. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 26.)

További információk

[szerkesztés]
Minden idők 100 legjobb gitárosa (2011-es lista)Rolling Stone magazin
Előző gitáros:
Dick Dale
(74. helyezett)
Joni Mitchell
(75. helyezett)
Következő gitáros:
Robby Krieger
The Doors
(76. helyezett)