Joni Mitchell
Joni Mitchell | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1943. november 7. (80 éves)[1][2][3][4][5] Fort Macleod[6][7] |
Házastársa | Larry Klein (1982–1994) |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | |
Híres dal | Big Yellow Taxi This Flight Tonight |
Hangszer | |
Hang | |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Kiadók |
|
IPI-névazonosító | 00021007060 |
Joni Mitchell aláírása | |
Joni Mitchell weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Joni Mitchell témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Joni Mitchell (született Roberta Joan Anderson, Fort Macleod, Alberta, Kanada, 1943. november 7. –) kanadai énekes-dalszerző, festőművész.[8]
Pályakép
[szerkesztés]Joni Mitchell tanította meg a te hűvös, angol nejedet érezni.
Anyja felmenői skótok és írek voltak. Tengerésztiszt apja norvég családból származott, és amatőr zenész volt.
Mitchell már kislánykorában saját zenekarával lépett fel. Kilencéves korában gyermekparalízist kapott, s bár meggyógyult, a boldog gyermekévek kimaradtak életéből.
Az ötvenes évek végén lett profi zenész, Pete Seeger és Bob Dylan dalait adta elő. A hatvanas évek elejétől ismert előadók szerzője lett.
Munkásságát nagyra értékelik a kritikusok, komoly hatással volt különböző műfajokban alkotó zenészkollégáira. A Rolling Stone magazin „minden idők egyik legnagyobb dalszerzőjének” nevezte őt,[9] míg az AllMusic biográfiája szerint „amikor majd leülepszik a por, Joni Mitchell a 20. század legfontosabb és legnagyobb hatású női előadójaként állhat majd ott”.[10] Dalszövegei fejlett költőiséggel bírnak, a romantikus vágyódás, a zavarodottság, a kiábrándultság és az öröm személyes érzései mellett társadalmi és környezeti eszmékről szólnak.
Joni Mitchell első nagylemeze 1968-ban jelent meg a Reprise kiadónál.[11] 1971-ben kiadott negyedik albuma, a Blue, szerepel a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 30. helyen.[12]
Sikerek
[szerkesztés]Legnagyobb kereskedelmi sikerét az 1974-es Court and Spark lemez hozta meg olyan rádiós slágerekkel, mint a "Help Me” és a „Free Man in Paris”.[13]
Mitchell minden egyes lemezének borítóját maga készítette. Saját magát „a körülmények hatására kisiklott festőművészként” jellemezte.[14]
Pályafutása során 8 Grammy-díjat nyert (15 jelölésből). Először 1969-ben, legutóbb 2008-ban. 2002-ben megkapta a Grammy Életmű Díjat.[15] 2002-ben Gordon Lightfoot és Leonard Cohen után a kanadai előadók közül harmadikként Joni Mitchell kapta meg a Kanada Rendet.
2007 júniusában a Kanadai Posta ikonikus kanadai zenészeket ábrázoló bélyegsorozatában is helyet kapott.[16]
Diszkográfia
[szerkesztés]- Stúdióalbumok
- 1968: Song to a Seagull
- 1969: Clouds
- 1970: Ladies of the Canyon
- 1971: Blue
- 1972: For the Roses
- 1974: Court and Spark
- 1975: The Hissing of Summer Lawns
- 1976: Hejira
- 1977: Don Juan's Reckless Daughter
- 1979: Mingus
- 1982: Wild Things Run Fast
- 1985: Dog Eat Dog
- 1988: Chalk Mark in a Rain Storm
- 1991: Night Ride Home
- 1994: Turbulent Indigo
- 1998: Taming the Tiger
- 2000: Both Sides Now
- 2002: Travelogue
- 2007: Shine
- 2019: Joni Mitchell Birthday Celebration (live)
- Koncertalbumok
- 1974: Miles of Aisles
- 1980: Shadows and Light
- Válogatások
- 1996: Hits
- 1996: Misses
- 2004: The Beginning of Survival
- 2004: Dreamland
- 2005: Songs of a Prairie Girl
- 2014: Love Has Many Faces: A Quartet, A Ballet, Waiting to Be Danced[17]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ L'Encyclopédie canadienne (angol és francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://www.biography.com/people/joni-mitchell-9410294, 2018. december 12.
- ↑ music/jonimitchell
- ↑ JoniMitchell.com – Biography: 1943–1963 Childhood Days. Jonimitchell.com. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
- ↑ Wild, David. „Joni Mitchell” (reprint), Rolling Stone, 2002. október 31. (Hozzáférés: 2007. március 9.)
- ↑ Joni Mitchell Biography. allmusic. [2011. április 24-i dátummal az [Joni Mitchell az AllMusicon eredetiből] archiválva].
- ↑ „The Independent”, The Independent, 2007. augusztus 10.. [2011. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 21.)
- ↑ The Rolling Stone 500 Greatest Albums of All Time (Blue is listed at No. 30). Rolling Stone. [2010. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
- ↑ [Joni Mitchell az AllMusicon Ankeny, Jason. All Music Guide]
- ↑ JoniMitchell.com Library: I sing my sorrow and I paint my joy: Toronto Globe and Mail, June 8, 2000. jonimitchell.com . (Hozzáférés: 2015. július 19.)
- ↑ Sony/ATV Music Publishing: Joni Mitchell. Sonyatv.com. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
- ↑ CBC Arts. „Stamps honour iconic Canadian music stars”, Canadian Broadcasting Corporation, 2007. június 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.)
- ↑ A Case of Joni: Mitchell Curates New Love-Themed, Career-Spanning Box Set. The Second Disc. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
További információk
[szerkesztés]- Honlap (angolul)
- Magyar weboldal
- Blue