Vlagyimir Georgijevics Szorokin
| Vlagyimir Georgijevics Szorokin | |
 | |
| Született | 1955. augusztus 7. (68 éves)[1][2][3][4][5] Bikovo[6] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Gubkin University |
| Kitüntetései | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Georgijevics Szorokin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vlagyimir Georgijevics Szorokin (Bikovo, 1955. augusztus 7. –) (Владимир Георгиевич Сорокин) orosz író, drámaíró a kortárs posztmodern irodalom nemzetközileg elismert alkotója.
Élete
Egyetemi tanulmányait a moszkvai Olaj- és gázipari főiskolán végezte ahol szervetlen kémiára szakosodott. A főiskola befejezését követően a Szmena című folyóiratnál helyezkedett el ahonnan egy év után távozott. Ezt követően könyvekhez készített grafikákat és konceptuális projekteket. Több mint 50 könyvet illusztrált. Első irodalmi művei a 70-es évek elején jelentek meg. 1972-ben az Olajipari lapokban (За кадры нефтяников) jelentek meg versei. Mint költő, mint festő a moszkvai underground ismert személyisége volt. 1985-ben a párizsi orosz nyelvű А — Я folyóiratban jelent meg. Még ebben az évben szintén Párizsban a Syntaxe kiadónál jelent meg a Búcsú a sortól (Очередь) című regénye.
A Szovjetunióban először 1989-ben jelent meg legálisan néhány novellája a rigai Forrás (Родник) című folyóiratban. Ezt követően sorra jelentek meg művei különböző folyóiratokban. 1992-ben a Szovjetunióban is megjelent a Búcsú a sortól (Magyarországon 1994-ben Kiss Ilona fordításában).
Művészete
Szorokin még a 70-es években csatlakozott a szoc-art mozgalomhoz. A szoc-art elnevezést a szocialista realizmus és a pop-art szavak összevonásából képezték az orosz underground művészei. Fontos, hogy Szorokin az írás mellett folyamatosan festőként, grafikusként is tevékenykedik aktívan részt vesz a moszkvai művészi életben. Ezeket az elveket írásaiban (még a 2000-es évek első évtizedében megjelenőkben is) használja. Lényege a szocialista irodalom kiürült sematizmusának és automatizmusainak új helyzetbe helyezése és azok abszurditásig komolyan vétele. Így ezek önmaguk paródiájává válnak.
Szorokin regényeire jellemző, hogy túl a szoc-art kliséken perverzek, nyersek, sokak szerint egyenesen pornográfok. A trágár kifejezések természetes használata jellemzi őket. Műveiben gyakran nyúl az orosz történelemhez, azt sokszor a jelenre, még többször a jövőre vetítve használja. Ez nem csak a történetekben, hanem sokszor a művek nyelvében is megjelenik.
Szorokin még 2006-ban, Az opricsnyik egy napja című regényének megjelenésekor, nyilatkozta, hogy a regény „papíron elvégzett művészi-történelmi kísérlet, hogy mi lesz Oroszországgal, ha hirtelen úgy határoz, elszigeteli magát az egész világtól. Nálunk most feudalizmus van.” Ez 2014-ben ha lehet még aktuálisabb volt. De ez sok más orosz írónál is központi kérdés (Jevgenyij Zamjatyin, Vlagyimir Vojnovics, Tatyjana Tolsztaja stb.)
Magyarul
- (1994. október) „Búcsú a sortól”. Magyar Lettre Internationale 13, 21-23. o.
- Kékháj, ford. Bratka László, Kiss Ilona, előszó Hetényi Zsuzsa, Jaffa kiadó (2004). ISBN 9789639604049
- A jég; ford. Bratka László, előszó Háy János; Gondolat, Bp., 2004 (Gondolat világirodalmi sorozat) ISBN 9789636931049
- Bro útja, ford. Holka László, Gondolat (2007). ISBN 9789636930714
- A jég; színpadra alkalmazta Petrányi Viktória, Mundruczó Kornél; Nemzeti Színház, Bp., 2008 (Nemzeti Színház színműtár) ISBN 978-963-87786-2-8
- Az opricsnyik egy napja, ford. Szőke Katalin, Gondolat (2008). ISBN 9789636930646
- 23 000, ford. Holka László, Gondolat (2009). ISBN 9789636931339
- Cukor-Kreml, ford. M. Nagy Miklós, Gondolat (2009). ISBN 9789636931766
- Hóvihar, ford. M. Nagy Miklós, Gondolat (2011). ISBN 9789636933333
- Tellúria, ford. Gábor Sámuel, Gondolat (2014). ISBN 9789636935627
- Manaraga; ford. M. Nagy Miklós; Gondolat, Bp., 2017
- A fehér négyzet. Novellák; ford. M. Nagy Miklós; Gondolat, Bp., 2019
- Morfofóbia; előszó Cserna-Szabó András, ford. Abonyi Réka et al.; POKET Zsebkönyvek, Bp., 2020
Jegyzetek
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Fine Art Archive
- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. február 23.)
- ↑ BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2024. február 23.)
- ↑ http://www.prokhorovfund.ru/projects/own/108/425/, 2019. január 22.
- ↑ http://www.prokhorovfund.ru/projects/own/108/4016/, 2019. január 22.
