Pop-art

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andy Warhol stílusában készült kép

A pop-art 20. századi képzőművészeti irányzat. Angliában született az 1950-es években. Az 1960-as évek elejétől kezdve Amerikából terjedt el, de részben a dadaizmusban és a szürrealizmusban gyökerezik. A szó a popular rövidítéséből keletkezett, ami népszerűt jelent.

A pop-art lényegét Robert Rauschenberg amerikai művész fejtette ki:„Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.”

Alkotás módszere és célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pop-art anyagai a popkultúra termékeiből merít. Ezek az anyagok, amelyek a mindennapi életben is nagy szerepet játszanak: az utca, a lakás tárgyai, plakátok, képregények, zászlók, hirdetések, jelszavak stb. A pop-art technikája széles: valóságos tárgyakat vesz át változtatás nélkül, újra előállítja a pontos másukat (pseudo-tárgyak), gyakran eredeti rendeletésüktől eltérő helyen konstrukcióban alkalmazza őket (assemblage-ok), vagy festői, illetve szobrászi kompozícióba helyezi (combine-paiting). A művészek olykor különböző, egy síkra ragasztott anyagok, például plakátok letépéséből alakítják a kompozíciót, ezt décollage-nek nevezik.

Ha a pop-art művész tájképet fest, akkor például az üzemanyagtöltő állomás, közúti jelekkel teletűzdelt út, ha csendéletet, azon konzerv, és Coca-Cola található, az emberi alak pedig filmsztár, pop-énekes, vagy a modern világ valamelyik más eszményképe, képregényhős, a sajtóból vagy a televízióból ismert alak. A valós tárgyra helyezi a hangsúlyt. A pop-art olyan tárgyakat is igénybe vehet, mint például villamos tűzhely, kávéscsésze, vagy rúzs.

A tárgyat tiszta színekkel, világos viszonyrendszerben festi. Ez a művészet mind az tartalmát, mind kifejezésmódját tekintve érthető az emberek számára. Ebben a műfajban nincs különbség a festészet és a szobrászat között. Aki szobrásznak tartja magát, az fest is, és fordítva. Georges Segal például emberi alakokat öntött ki gipszből, és azután valós környezetbe, liftbe, pulthoz, autóbuszba helyezte őket. Segal művei a happeninghez hasonlóan a színművészethez közelednek.

A pop-art alapmagatartása hangos, sokszor brutális tiltakozás a modern társadalom elidegenedettsége, a közhelyek uralma, az elcsépelt művészi formák ellen. A felfogása és célzata viszont nem teljesen egységes, irányzatai skálája a cinikustól a tragikusig terjed.

Híres művészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar művészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyémánt László
  • Lakner László
  • Tóth Endre
  • Konkoly Gyula
  • Jovánovics György
  • Halász Károly
  • Pinczehelyi Sándor
  • Varga Enikő

Rokon jelenségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Combine painting – összerakott kép az ´50-es évek végétől. Robert Rauschenberg amerikai művész alakította ki. Festményei felszínére újságfotókat ragasztott és különböző tárgyakat ragasztott (kollázselv). A különféle tárgytöredékek, háromdimenziós elemek a valóságos térbe való kilépés felé billentik el a művet.

Assemblage – az ötvenes évek elejétől kialakuló plasztikai irány. Különböző tárgy- és anyaghalmaz, a valóságból átemelt tárgyak, tárgytöredékek, anyagok egymás mellé rendelésével alakított plasztikus kép.

Environment – téralakítás, berendezett tér a ´60-as évektől. Lényege, hogy a tárgyak lekerülnek a falról, és velük akár egy teremben vagy a szabadban már egy tér kialakítása lesz a feladat. Egyrészt egyéni mitológiák hátteréül szolgál, másrészt egyfajta mágikus-allegorikus tárgyértelmezéshez kapcsolódik.

Nouveau realisme – új realizmus 1960-. Az új realisták kinyilvánítják a művészet és az élet, az esztétikum és a praktikum azonosításának a vágyát, a használati tárgy és a műtárgy azonos értékét. Jelszavuk: „Mindenki művész, minden művészet.” Legfőbb eszköze a tárgyak torzítása, rombolása, valamint az irónia.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]