Nyírmártonfalva
Nyírmártonfalva | |||
Reviczky-kastély | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Hajdú-Bihar | ||
Járás | Nyíradonyi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Filemon Mihály (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 4263 | ||
Körzethívószám | 52 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1855 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 35,58 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 57,48 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 35′, k. h. 21° 54′47.583333°N 21.900000°EKoordináták: é. sz. 47° 35′, k. h. 21° 54′47.583333°N 21.900000°E | |||
Nyírmártonfalva weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírmártonfalva témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nyírmártonfalva község Hajdú-Bihar megyében, a Nyíradonyi járásban.
Fekvése
Hajdú-Bihar megyében, Debrecentől északkeletre, Hajdúsámson, Nyíracsád, Nyírábrány és Vámospércs között fekvő település.
-
Görög katolikus templom Nyírmártonfalva
-
Nyírmártonfalva I. világháborús emlékmű
-
Falumúzeum Nyírmártonfalva
Története
Mártonfalva neve a 15. század közepe táján bukkan fel először, mégpedig a Kállay család egyik oklevelében. 1461-ben már a Parlaghy család volt a település földesura. A 18. század második felében, illetve a 19. század első felében a báró Vécsey, Kálmánczhelyi, Morvay, Nagy, Pozsgay, Jánky, Krucsay, Újfalussy családoknak volt itt birtoka. A 20. század elején báró Vécsey József, Újfalussy Endre, Reviczky József, Darvas Béla, Madarász Sándor, Debrecen városa és Szabó János örökösei birtokolták a települést. Gúth, Bagos és Mártonfalva pusztái is a településhez tartoztak. Bagos és Gúth egykor község volt, de a török időkben elpusztultak, templomaik rommaradványai még a 20. század elején is láthatók voltak.
Nyírmártonfalva a Dél-Nyírségben, Hajdú-Bihar megye észak-keleti részén, a kies, homokbuckás-erdős Ligetalján fekszik, Debrecentől 27 km-re. A megyeszékhelyről a 48-as főútvonalról Vámospércsen leágazó, 7 km hosszú bekötőúton közelíthető meg.
Ma a település lélekszáma 2033 fő, nagysága 57,48 km2. A közigazgatási terület földminősége 7,6 átlag aranykorona értékű, homoktalaj. Főbb mezőgazdasági termékek: gabonafélék, zöldségfélék, és a gazdasági haszonfa különböző fajtái.
A mai község határához is tartozó Guti erdő erdőbirtok volt, melyben előbb egy (Gut), majd birtokosztályok következtében két falu (Kisgut, Nagygut) települt meg. A település jelenlegi helyén parlagi örökösök építették az első tanyákat. Református vallásúak voltak, a földeken dolgozó cselédek, csőszök jórészt katolikusok. A XIX. század elejétől egyre nagyobb számban telepedtek le a katolikusok. Az 1830-as években a falu lélekszáma 150-200 fő között lehetett, fejlődése folyamatosnak tekinthető.
Turisztikai és természetvédelmi szempontból is jelentős a település közigazgatási területéhez tartozó, a községet északról határoló Gúti erdő, melyet Bocskai István erdélyi fejedelem telepített a homokot jól tűrő tölgyekből. Itt halad át az Alföldi Kék Túra nyomvonala. Az erdő büszkesége a kétszáz éves „Hubertus tölgy” nevezetű kocsányos tölgy is, mely 1939 óta védett. A különleges rendeltetésű vadászterület először 1991-ben, majd 2002-ben elejtett dámbika világrekordjáról lett nevezetes.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994: Antal Gábor (független)[3]
- 1994–1998: Antal Gábor (független)[4]
- 1998–2002: Antal Gábor (független)[5]
- 2002–2006: Antal Gábor (független)[6]
- 2006–2010: Kövér Mihály Csaba (MSZP)[7]
- 2010–2014: Kövér Mihály Csaba (MSZP)[8]
- 2014–2019: Kövér Mihály Csaba (MSZP)[9]
- 2019-től: Filemon Mihály (Fidesz-KDNP)[1]
Népesség
A település népességének változása:
Lakosok száma | 2061 | 2068 | 2034 | 1955 | 1856 | 1847 | 1855 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát,[10] de kisebb roma közösség is él itt, kb. 50 fő.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 1,7% cigánynak mondta magát (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 10,3%, református 30,4%, görögkatolikus 32,5%, felekezeten kívüli 9,8% (16,3% nem válaszolt).[11]
Gúth
Gúth az 1332-es pápai tizedlajstromban már ma ismert alakjában volt olvasható, később pedig két külön községként, Kis-Gúth és Nagy-Gúth néven volt szerepelt. 1482-ben Alsó-Gút neve is említve van. 1430-ban a Kállayak és az olnodi Czudar család, 10 évvel később pedig a Rozgonyi család tagjai veszik zálogba a Czudarok birtokát. 1447-ben a gúthi Országh család birtoka volt. 1482-ben az Atyay család, két évvel később pedig az eszlári és pinczi Jonhos család volt itt birtokos.
A 20. század elején az egész Gúth puszta Debrecen városáé volt.
Nevezetességei
- Református temploma - 1867-ben épült
- Görögkatolikus temploma - 1957-1960 között épült[12][13]
- Itt volt a Zsuzsi-vonat állomása, végállomása Nyírbélteken volt.
- Első világháborús emlékszobor
- Gúthi vadászház
- Reveczky kastély
- Melánia kastély
- Vay kúria
- Balkányi kúria
- Falumúzeum, Kossuth utca 33. sz
- Szent Margit római katolikus templom - 2017-ben épült.
Kulturális élet
- Kökényes Néptánccsoport: 2013 márciusában alakult Nyírmártonfalván, pár lelkes fiatal részvételével. Nevüket a település határában lévő, Kökényes nevezetű jellegzetes területről vették. A tánccsoport nemcsak a hagyomány és a néptánc képviselője, hanem a közösségi élet egyik fő középpontja a településen, részt vesznek a Falumúzeum által szervezett rendezvényeken, szüreti báli szekerezéseken, falunapon, idősek napján, és egyéb kulturális rendezvényeken is. Művészeti vezetőjük Nagy Béla, aki a fülöpi Búzavirág oktatója is, valamint aktív táncosa a Debreceni Retrózsa csoportnak.
Híres emberek
- Itt született 1878-ban Friedreich Endre történetíró, kegyesrendi tanár.
- Nagy Marianna, Fotóművész, természetfotós
- Csatári-Szüts Kálmán - növénynemesítő 1912. március 9-én itt született
Jegyzetek
- ↑ a b Nyírmártonfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Nyírmártonfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Nyírmártonfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
- ↑ Nyírmártonfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Nyírmártonfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Nyírmártonfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Nyírmártonfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
- ↑ Nyírmártonfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora[halott link]
- ↑ Nyírmártonfalva Helységnévtár
- ↑ Hajdúdorogi Egyházmegye - magyarországi görögkatolikus egyház. www.gorogkatolikus.hu. (Hozzáférés: 2016. június 25.)
- ↑ Nyírmártonfalva turizmus - Görögkatolikus Egyházközség. telepules.com. (Hozzáférés: 2016. június 25.)
Források
- Borovszky Samu: Szabolcs vármegye