Kéri Edit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kéri Edit
Született 1926december 13. (87 éves)
magyar 1919-1946 Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Díjak Szocialista Kultúráért díj
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

Kéri Edit[1] (Budapest, 1926. december 13.) színművésznő, történész, publicista

Gyermekkor, Ifjúság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja klinikai portás volt az Üllői úti sebészeten, édesanyja háztartásbeli. Mindketten református, paraszti származású emberek. 1932-től a Dugonics utcai iskolában végezte a négy elemit. 1937-től volt a Baár – Madas református gimnázium tanulója, Pataki, később Horthy ösztöndíjjal. A gimnázium egyik legjobb tanulója, Horthy gyűrű várományos, a legjobb matematikus, testnevelésből gerenda bajnok. Kosárlabdázott, röplabdázott, buzogánylabdázott. Három alkalommal nyerte el a gimnázium legjobb tornászlánya címet. 13 évig tanult zongorázni, ebből 4 évet a Zeneakadémián.

1945 év elejétől a gimnáziumi tanulmányokat a Lónyay utcai – koedukálttá tett – református gimnáziumban folytatta. Marx György az egyik osztálytársa, aki mögött a második helyen végzett egy matematika versenyen.

A Főiskola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 nyarán felvették a Színművészeti Főiskolára, színész szakra. Egyszerre járt a Főiskolára és a Zeneakadémiára. A második év után a Rátkai Márton Színész Egyesületi Főiskolán folytatta tanulmányait. A zeneakadémiát nem tudtja befejezni. Egy év múlva újabb felvételi vizsgával visszavették a Színművészetire. Osztálytársai: Keres Emil, Szirtes Ádám, Gyurkovics Zsuzsa, Örkényi Éva, Békés Itala, és Kohut Magda. Az osztálya a Gertler féle első filmes osztály, olyan növendékekkel, mint Tímár István, Bacsó Péter és Nádasi László.

Tanárai voltak: Lehotay Árpád, Ladányi Ferenc, Gellért Endre, Abonyi Géza, Sík Sándor, Devecseri Gábor, és Duronelly vívómester. Tanulmányai mellett a Nemzeti Színházban statisztált, így Bajor Gizivel is lehetett egy színpadon.

1948-ban kapta az első szerepét: Christie: Ádám és Éva című kamara darabjában Ráday Imre, Mezey Mária, Kozák László, Szemere Vera és Pálos György voltak a partnerei, a Bárdos Artúr igazgatta Belvárosi Színházban. Lehotay Árpád, és Zoltán Pál is közreműködött az előadásban. A darab nagy siker volt, kilencvenszer keült színre..

A főiskolai vizsga előadása Kocsonya Mihály házassága volt. Gera Zoltán a partnere. Előadták még a Platon Krecsitet, Gogol: Háztűznézők című darabját, és Az Ifjú Gárdát. (ez utóbbit az Izabella téri Magyar Színházban, Klára Koveljovát játszotta, Kálmán György volt a partnere)

1950-ben az egész osztályt felvették az akkor alakuló Honvéd Színházba: Gera Zoltán, Szirtes Ádám, Tándor Lajos, Keres Emil, Bagó László, Ferencz László, Kohut Magda, Békés Itala, Kéri Edit, Örkényi Éva, Bakos Magda. Vidéki helyőrségekben és titkos katonai objektumokban (is) játszottak. A Dohány utcai Hungária Fürdő színházterme volt a budapesti premier játszóhelyük.

A Honvéd Színházból alakult meg 1951-ben a Néphadsereg Színháza, mely a Vígszínház épületében működött. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Mezey Lajossal. 1951. elején házasodtak össze, de már 1953-ban elváltak. A Honvéd, majd Néphadsereg Színházban az alábbi darabokban játszott: Nálunk Szibériában, Csokonai: Kultura, Sztrelkov: Anya.

Győri évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951-ben barátja és volt osztálytársa, Földes Gábor hívta Győrbe primadonnának, és augusztus 1-jén, három hónapos terhesen le is szerződött. Végigjátszotta az őszi évadot, majd 1952. február 13-án megszülte fiát, Mezey Andrást.

Főbb szerepei voltak Győrben: Elisa (Pygmalion), Melinda (Bánk Bán), Eurydike (Orpheus), Aranka (A kőszívű ember fiai), Kiss Örzse (Mézeskalács), Kántor kisasszony (A Tanítónő), Kata (Makrancos hölgy), Leila (Gül Baba), Vajákos asszony (8 hold föld), Herma (Bizánc), Orlovszky Herceg (Denevér) Mária (Vannak még kísértetek), Juliette (Luxemburg Grófja) Ez utóbbiban Dsida Jenő testvére, Dsida Aladár a partnere. Jó kritikákat kapott, a közönség is szerette. Ignotus is dicsérő sorokat írt róla. 1954-ben hozzáment Kardos G. György dramaturghoz.

Gáti György volt az igazgató és Giricz Mátyás lett a főrendező. 1955-ben megkapta a Szocialista Kultúráért díjat, amit Darvas József kulturális miniszter adott át a győri városházán. 1956. májusában elvált Kardos G. Györgytől.

1956 nyarán a Kőszívű ember fiait adták elő Csehszlovákiában, Komáromban, a színházban is és a szabadtéri színpadon is. A darabnak idehaza is nagy sikere volt. Minden évben megtartották Budapesten a vidéki színházak találkozóját, amelyen minden társulat egy előadással szerepelt. 1956-ban a győriek a "Kőszívűt" vitték a seregszemlére. A szakma is elismerte az előadást. 1956-ban felterjesztették Jászai Mari-díjra.

1956[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956. október 24-én a társulat részt vett a városi békés tüntetésen. Földes Gábor vitte a magyar lobogót, mellette Kéri. Földesnek eleredt az orra vére, és Kéri vette át a zászlót. Egy novemberi társulati gyűlésen felszólalt, elítélte a Szovjetuniót a forradalom leveréséért, és széttépte a párttag könyvét és állást foglalt a sztrájk mellett. Ezért 1957. március 14-én három napra letartóztatták. Júniusban ismét letartóztatták, és büntetőeljárást indítottak ellene.

A győri városházán tartott nyilvános tárgyaláson sorra megdőltek a vádpontok, ennek ellenére két évet kapott a népi demokratikus államrend megdöntésének kísérletéért. Gáti és Giricz is ellene vallottak. 1958. februárjában tartották meg a másodfokú tárgyalást a Legfelsőbb Bíróságon. Az a Vágó Pál volt a bírája, aki Mansfeld Pétert 16 évesen halálra ítélte. Meglepő módon felmentette a fő vádpont alól és csak izgatás miatt ítélte el, 10 hónap börtönre. 1958. április 15-én szabadult.

Nehéz évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958. augusztus 1-jén sikerült egy hat hónapos szerződést kötnie Kaposvárra. Kis Viczáknét játszotta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-ben, és Ximénát a Cid-ben. 1959. január 31-től ismét állás nélküli színésznő lett. Ekkor házasodott össze Sándor Géza színművésszel. 1959 őszén idegösszeroppanást kapott. A hárshegyi idegszanatóriumba került, ahol az akkor még fiatal dr. Iván László lett a kezelőorvosa.

1961 nyarán Szegeden szerepelt az Ember Tragédiája nyári szegedi szabadtéri előadásában. Máthé Erzsi helyett ugrott be, és eljátszotta a londoni színben a cigányasszonyt. 1962-ben elvált Sándor Gézától. 1962-ben megszervezte, hogy állástalan színésznők előadják Lorca: Bernarda Alba háza című darabját. Andrássy Ilona, Hajnóczi Lívia és sokan mások játszottak a darabban. Az egyetlen előadást a Nemzeti Színház Kamara Színházában, a későbbi Katona József Színházban tartották meg, meghívott szakmai közönségnek, kollégáknak, kritikusoknak.

1962-ben a Vígszínházban beugrott O’Casey: Az Ezüstkupa című darabjában a Schubert Éva által játszott női főszerepbe, annak betegsége miatt.

1963. április 1-jén hozzáment Gozmány György operett bonvivánhoz. Továbbra sem kapott állást. Nyaranta maszek színész brigádot szerveztek, és járták a Nyírséget könnyű vígjátékokkal. Ők írták a darabokat, ők készítették a díszleteket és a jelmezeket, és maguk rendezték a darabokat. Szentesi Zoltán, Vay Ilus, Raffay Blanka és Tóváry Pál voltak a társulat további tagjai.

Néha sikerült alkalmi szerepekhez jutnia, a Kamara Varietében, vagy a Bartók Gyermek Színházban, ahol Harmónia Tündért játszotta Ránki: Muzsikus Péter című gyermek darabjában, ugyanott játszott a Mátyás király Juhásza című darabban. Az Irodalmi Színpadon Babits: Második Ének című művében lépett fel. 1963-ban átvette Karlotta szerepét a Vígszínházban, a Néma Leventében. A színházak fesztiválján is ő játszotta nagy sikerrel. 1964-ben az Irodalmi Színpadon az Ember Tragédiája oratórikus változatában lépett fel Bessenyei Ferenccel, (Ádám) Lukács Margittal, (Éva) és Ungváry Lászlóval (Lucifer). Ezen kívül szilveszteri fellépések, apró szerepek a rádióban, filmgyárban (Fűre lépni szabad, Csínom Palkó), és szinkron.

Küzdelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969 tavaszán Színházi Szövetségi gyűlést tartottak a Fészek Klub gobelin termében. Fél órás beszédet tartott az állástalan színésznők helyzetéről. Óriási visszhangja volt a hozzászólásának. Beszédét később le is írta, és kiküldte a Szabad Európa Rádiónak, ahol arról tudósítottak is. Beadványt írt az állástalan színésznők helyzetének megoldási javaslatairól, és azt eljuttatta a Pénzügyminisztériumba, a Munkaügyi Minisztériumba, a Kulturális Minisztériumba, a SZOT–ba, és a Színházi Szakszervezetbe. Negyven színésznő írta alá, köztük Krencsey Marianne, Vay Ilus. A javaslatai között szerepelt a filmgyári státusz, a szinkron státusz, peremkerületi színházak alapítása, a munkaügyi és egyéb oktató filmekben igazi színészek szerepeljenek, a rádióban, az esti mesében, és egyéb műsorokban ne csak a Kossuth díjas színészek szerepeljenek, és hogy hozzanak létre gyerek színházat. Ezeknek a javaslatoknak egy része meg is valósult később. Egy hónappal később tüntetést szervezett a Színházi Szakszervezet Gorkij Fasorbeli székháza elé. Mintegy 30-40 állástalan színész jelent meg a szakszervezeti székház előtt. Köztük (Ambrus András, Pogány Margit, Szilágyi Lajos, Tóváry Pál, Karácsonyi Magda, Serfőző Ilona, Felvinczy Viktor, Szende Mária, Csornai Irén és még sokan mások) A funkcionáriusok (Deák Sándor, Ungváry László, Németh Antal, és Szabó Ervin) tárgyaltak velük.

1969-ben, Madame Curie születésének centenáriumán írt egy 3 felvonásos színdarabot a nagy tudósnő életéről, a Varsóban meghirdetett drámapályázatra. A darab különdíjat nyert. Itthon majdnem büntető ügye lett a dologból, mert azzal vádolták, hogy engedély nélkül kicsempészte a darabot külföldre. 1969. augusztus 1-jén szerződést kapott a Kecskeméti Katona József Színházba. Ázsia Anyját alakította Bertolt Brecht: Kaukázusi Krétakörében. A rendező, Ruszt József utasítása szerint elidegenedett színházat kellett játszani, a lehető legkevesebb színészi eszközzel, smink és jelmez nélkül. A premier estjén, az előadás előtt 10 perccel eltűnt, a WC-be zárkózott, saját jelmezt öltött, és kisminkelte magát. Csak amikor színpadra szólították, akkor jött elő, és a színpadon egyedüliként kisminkelve, jelmezben, érzelem dúsan „játszott”. Ennek ellenére egyedül ő kapott dicsérő kritikát.

1970-ben Galgóczi Erzsébetnek az 1956–os győri eseményekről szóló darabját mutatták be: A Főügyész feleségét. Kéri még az ötvenes évek elején ismerte meg Galgóczit, amikor Földes felfedezte a Sopron megyei fiatal parasztlányt, és felvette dramaturgnak a színházhoz. Így lett Galgócziból írónő. Kéri nehezményezte, hogy Galgóczi elferdítette az 1956-os győri történéseket, és a premier utáni banketton, az Arany Homok Szálló dísztermében az igazgató, a rendező és a megyei, városi vezetők gyűrűjén áttörte magát, és a szemébe vágta Galgóczinak, hogy meghamisította a történetet. 1970 őszén nem hosszabbították meg a szerződését.

Kecskeméten énekórákat vett Nemeskéri Kiss Gábortól. Az idős mester rögtön felismerte az erőteljes Wagner szoprán hangot. Nemeskéri fiatal korában Beniamino Gigli mellett is volt korrepetitor.

1970 januárjában Mihály András, Békés András és Lukács Miklós meghallgatták az Operaházban. Malonyai Dezső is segített az ügyben, és beajánlotta Kónya Sándorhoz, aki akkor a Met-ben volt operaénekes. Kónyának tetszett a hangja, és összehozta egy német impresszárióval, de Kérinek nem sikerült szerződést kötnie. 1973 februárjában meghalt férje, Gozmány György. 1973. augusztus 1-től egy éves szerződést kapott a Nemzeti Színházba.

Kutatások, írások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1977. januárjában megismerkedett Beszédes András vajdasági vívóedzővel, egykori olimpikonnal, és februárban össze is házasodtak. 1977. októberében meglátogatták Beszédes András idős édesanyját Nagybecskereken. Részt vettek a katonai pompával megrendezett koszorúzáson az aradi vértanú, Ittebei Kiss Ernő sírjánál. Ekkor kezdett el a szabadságharccal és Görgeivel foglalkozni.

Az 1978-as évet Dalmáciában töltötték, Rogoznicán, Beszédes tengerparti telkén, ahol nyaralót építettek. Az volt a tervük, hogy kiadják, és abból szerettek volna megélni. Azonban 1979-ben súlyos nyelőcsőműtétet hajtottak végre rajta. Szervezetét megtámadta egy kórházi vírus, hetekig élet és halál között volt. 1985-ben elvált férjétől. Ettől kezdve minden energiáját a Ki volt Görgei? című könyve megírásába fektette, amivel 1986-ban el is készült, a kiadás azonban egyelőre elmaradt.

1988-ban meghallgatott egy rádióriportot Balajti Géza filmoperatőrrel, aki arról beszélt, hogy Szibériában, Barguzinban erősen él a hagyomány, hogy Petőfi Sándor ott élt fogolyként a szabadságharc után, és ott is van eltemetve. Kéri szponzort keresett egy szibériai Petőfi expedícióhoz. Írt Sorosnak, Spéter Erzsébetnek, Rubik Ernőnek, és Béres Józsefnek. Végül is Morvai Ferenc, a kazánkirály vállalta az expedíció finanszírozását. Ő a szovjet piacon volt érdekelt, úgyhogy kapóra jött neki a dolog.

1989-ben indult az expedíció, Kiszely István antropológussal, régészekkel, Balajtival és Kérivel. Morvai vezette az expedíciót. Barguzinban meggyőződésük szerint megtalálták Petőfi sírját és csontvázát, azonban erről azóta is vita folyik tudományos berkekben. 1989 végén megírta könyv alakban az expedíció történetét, Petőfi Szibériában címmel, amit 1990. februárjában ki is adtak. A könyv nagy siker volt.

Színházi szerepeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 52; ugyanitt két színházi felvételen is látható.[2]

Politikai tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989. után történelmi és politikai tárgyú cikkeket kezdett megjelentetni. Először Batthyány búcsú leveléről írt, majd a guruló dollárok ügyéről, és abban Horn Gyula és Szűrös Mátyás szerepéről. Legfőbb ügyészi parlamenti interpelláció lett az ügyből, de a végén csak Tímár Mátyás volt Nemzeti Bank elnök ellen indítottak eljárást deviza bűntett ügyében. Ő tette köztudottá, hogy Pető Iván SZDSZ politikus szülei ávósok voltak, hogy Gadó György SZDSZ politikus apja az ötvenes években vérbíró volt, hogy Szabó András alkotmánybíró szervezte meg a hetvenes évek elején a kommunista rendőrség megbízásából a szocialista Algéria rendőrségét. Ő mutat rá arra, hogy kik lőttek 1956. október 25-én az FM tetejéről a Parlament előtti békés tüntetők ezreire (köztük tucatnyi akkori parlamenti képviselő apja)

1994-ben a Zacsek Gyula féle Piacpárt színeiben indult a parlamenti képviselői helyért Pető Iván zuglói körzetében, de alulmaradt. 1994-ben Boros Péter miniszterelnök adta át neki a POFOSZ székházban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, Győr városától is kapott elismerő kitüntetést, és Pongrátz Gergely, a Corvin köziek főparancsnoka is kitüntette, ezekkel a szavakkal: Golyóstolladdal többet ártasz a kommunistáknak, mint mások golyószóróval!

1995-ben Szörényi Leventével megalapította a Zrínyi Egyesületet, és tüntetést szervezett a szigetvári Szulejmán szobor előtt, valamint a budapesti török nagykövetség előtt. A török nagykövet találkozót kért tőle. Annyit elért, hogy Szigetváron nem csak Szulejmánnak van szobra, hanem a hős várvédőnek, Zrínyinek is állítottak szobrot.

A kilencvenes években kilenc tüntetést szervezett, melyeken sípjával és dobjával fújta, verte a rigmust: T-ávo-zz ÁVO! Tüntetett Balsai István igazságügyi miniszter ellen, a Bárd és Társa ügyvédi iroda ellen (egykori ávós tiszt az alapító) a Görgei szobor felállítása ellen, a szigetvári Szulejmán szobor ellen. 1996-ban megjelent Ki volt Görgei? című könyve.

1998-ban a Talentum Színházban Csemer Géza két egyfelvonásos darabjában is főszerepet kapott: a Digestor-ban, és a Löeffl bolt-ban. Mindkettőben egy – egy cigánynőt alakított hitelesen. 2000. áprilisában újabb könyve jelent meg: Mikor tanult meg Széchenyi magyarul? címmel. 2007. márciusában a Magyarok Világszövetsége kiadta a Kik lőttek a Kossuth téren '56-ban? című könyvét. 2008. júniusában megjelent "Hogyan halt meg József Attila?" című könyve.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vezeték neve egyes forrásokban:Kéry
  2. 2012. július 9-i lekérdezés
  3. Első regisztrált bemutatója a Színházi Adattárban. A Belvárosi Színházban játszott darabot Lehotay Átpád rendezte. Szereplőtársai voltak: Ráday Imre, Mezey Mária, Kozák László, Szemere Vera, Zoltán Pál. A bemutató időpontja: 1948. június 11.
  4. Eredeti címe: Cultura
  5. Rendező: Földes Gábor
  6. A Színházi Adattárban regisztrált utolsó bemutatója. Kecskeméti Katona József Színház - 1970. április 14.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]