Spéter Erzsébet
Spéter Erzsébet (Budapest, 1915. július 1. – Budapest, 2007. augusztus 17.), mecénás, külföldre szakadt magyar. Többször házasodott, utolsó férje neve Henry volt.
Élete [szerkesztés]
Spéter Erzsébet az Amerikai Egyesült Államokbeli Miamiba emigrált, ahonnan 1980-as években tért haza, és először Vitray Tamás „Telefere” című műsorában találkozhatott vele az ország. Az Amerikában élő magyar diaszpórán belül nem volt ismert személyiség.[1] Országosan akkor lett közismert, amikor egy televíziós műsorban felajánlotta, hogy a vagyonából 20 000 dollárt ajánl fel a Nemzeti Színház építésének javára. Nem sokkal ez után jelentette be, hogy magyarországi művészek támogatására létrehozta az Erzsébet-díjat, amely 200.000 dollár éves kamatát (6 százalékát) ajánlotta fel a díjazott művészek számára. A díjat 1995-ig osztották ki.
A magyar művészetet pártoló tevékenységéért cserébe a fent említett műsorban annyit kért Magyarországtól, hogy a majdan felépülő Nemzeti Színházban őrizze emlékét egy róla elnevezett Erzsébet Büfé. Kérését nem teljesítették.
Spéter Erzsébet senkihez sem hasonlítható megjelenéséről is híres volt: a már a nyolcvanas években is idős hölgy jellegzetes turbánban és ruházatban, erős sminkben és tagolt, lassú, tiszta beszédmodorával kitűnt a médiában szereplő személyek közül. Különös humoráról, az életről alkotott véleményéről is híres volt: 85 éves korában például felkérte néhány író barátját, hogy írják meg nekrológját.
- „Nyolcvanöt éves vagyok, ha tetszik, ha nem, gondolnom kell a kaszásra. Combnyaktörést, gutaütést valami csoda folytán már túléltem. Az orvosok mondták is: Erzsébet, maga elpusztíthatatlan, ennyi bajt más közönséges halandó aligha vészelt volna át. Ezért aztán nyugodtan froclizom a halált, amelytől soha nem féltem.”[2]
Friderikusz Sándor egyik beszélgetős műsorában anyjává fogadta Spéter Erzsébetet. Közeli barátságban volt Hernádi Gyula íróval.
Életének utolsó éveiben – bőkezűen osztogatott – vagyonából nagyon kevés maradt, egy budai társasházban töltötte utolsó éveit. Idős kora és szaporodó betegségei miatt 24 órás ápolásra szorult.
2007. július 1-jén születésnapja tiszteletére és Spéter megsegítésére „Volt egyszer egy Erzsébet–díj” címmel gálaestet rendeztek (Huszák Zsóka jazz- és táncdalénekesnő kezdeményezésére), amelynek bevételét Erzsébet asszony gyógykezelésére fordították.[3][4] A rendezvényen Psota Irén, Tordy Géza és egyéb Erzsébet-díjasok léptek fel.
Hosszú, sorozatos betegségei miatt 2007. augusztus 17-én hunyt el 92 évesen a budapesti Szent Ferenc Kórházban. Azt kérte, ha Magyarországon hal meg, hamvait szórják a Dunába. E kívánságát sem teljesítették. A Kozma utca 6. sz. alatti temetőben nyugszik.
