Breszt-litovszki béke

Breszt-litovszki béke
A békeszerződés
A békeegyezmény aláírása 1918. március 3-án
Típusa	békeszerződés
Aláírás dátuma	1918. március 3.
Aláírás helye	Breszt-Litovszk, Oroszország
Aláírók	Osztrák–Magyar Monarchia, Bulgária, Német Birodalom, Oszmán Birodalom, Szovjet-Oroszország
Nyelvek	bolgár, német, magyar, orosz, török
A Wikimédia Commons tartalmaz Breszt-litovszki béke témájú médiaállományokat.

A breszt-litovszki békét 1918. március 3-án az oroszországi Breszt-Litovszkban (ma Breszt, Fehéroroszország) írták alá. A szerződés a központi hatalmak, azaz a Német Császárság, az Osztrák–Magyar Monarchia, Bulgária és az Oszmán Birodalom, valamint a velük szemben álló bolsevik Oroszország között jött létre.

Előzménye

1917. november 21-én az orosz kormány követein és képviselőin keresztül üzent a háborúban részt vevő feleknek, hogy kezdjék meg a béketárgyalásokat. Erre a felszólításra egyedül Németország adott pozitív választ. 1917. december 3-án elkezdődtek az előkészületek, melynek eredményeként december 15-én megszületett az oroszok és németek közötti fegyverszüneti megállapodás. 1917. december 22-én megkezdődtek a valódi béketárgyalások: Oroszországnak át kellett adnia az általa megszerzett területek egy részét, valamint anyagi kártérítést szabtak ki rá. Az országban uralkodó nehéz helyzet miatt az orosz vezetés elfogadta a rá kiszabott feltételeket, időt nyerve a szovjet vezetés megerősítésére. A szovjet küldöttség vezetője, Lev Trockij, megszakította a tárgyalásokat és 1918. február 18-án megkezdték Ukrajna valamint Petrográd egy részének katonai megszállását. A szovjet delegáció március 1-jén újra asztalhoz ült, ahol is március 3-án elfogadták a németek által kidolgozott béketervet.

A tárgyalásokon részt vett az Ukrán Népköztársaság delegációja is Mihajlo Hrusevszkij vezetésével. A lengyel fél az Ideiglenes Államtanács feloszlása miatt nem vett részt a béketerv kidolgozásában.

A béke tartalma

Német tisztek üdvözlik Trockijt.

A békeegyezményben foglaltak alapján Oroszország kivonult az általa elfoglalt területekről és felfüggesztette az Antant hatalmakkal kötött szövetségét, valamint elfogadta az új német határt, melyet a Németország által elfoglalt keleti területek jelentettek. Ez Oroszország számára a lengyel, litván, lett, észt, finn és a Kaukázuson túli területeinek elvesztését jelentette, kötelezték továbbá Oroszország teljes hadseregének (beleértve a Vörös hadsereget is) leszerelésére.

A béke következménye

A breszti békével Oroszország lezárta az első világháborúban folytatott tevékenységét. A Németországgal folytatott együttműködés eredményeként a bolsevik delegációt kizárták az 1919-es párizsi béketárgyalásokról.

A Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után, 1918. november 13-án Oroszország egyoldalúan semmisnek nyilvánította az egyezményt, azt állítva, hogy azt erővel kényszerítették rá.

A résztvevők megjegyzései

• Ottokar Czernin gróf - az osztrák–magyar delegáció vezetője:

"Az orosz küldöttség vezetője egy zsidó volt, Joffe a neve és most szabadult Szibériából [...] Ebéd után volt alkalmam beszélgetni vele először. Joffe elképzelése azon az egyszerű megközelítésen alapult, hogy minden nemzetnek meg kell adni a saját országa vezetésének jogát - az így felszabadított népek mind szükségszerűen szeretni fogják egymást [...] Tájékoztattam, hogy mi nem fogjuk az orosz elképzelést támogatni és nem toleráljuk a belügyeinkbe való bármiféle beavatkozást. Ha tartotta volna magát az utópikus elképzeléseihez, akkor a béketárgyalás csődöt mondott volna, és akkor valószínűleg a következő vonattal megkezdhette volna az utazását vissza. Joffe megdöbbenten, ártatlan szemekkel nézett rám, és egy időre elhallgatott. Aztán felejthetetlenül kedves - mondhatni könyörgő - hangon ezt mondta: 'Szívből remélem, hogy az önök országában is ki fogunk tudni robbantani egy forradalmat.'"

• Richard von Kühlmann - a német külügyminiszter:

"A bolsevikok egy nőt delegáltak a tárgyalásra - természetesen propagandaként. A nő lelőtt egy helytartót, aki a baloldaliak körében igen népszerűtlen volt és nem halálra, hanem életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Ez a személy, aki inkább egy öregedő házvezetőnőre hasonlít, Madame Bizenko láthatóan egy együgyű fanatikus - Leopold Bajorország hercegének véleménye a kirívó magatartást tanúsító nőről, aki a vacsoránál a bal oldalán ült. A bal kezében tartott étlappal mutatta be, hogyan lengette a helytartó feje felett a petíciót - "egy gonosz ember volt" - mondta, és hasba lőtte a revolverrel, amelyet a jobb kezében tartott. Leopold herceg mindvégig barátságos arckifejezéssel hallgatta a gyilkos történetét - tettetve, hogy nő beszéde érdeklődése tárgya."

• Lev Trockij - a bolsevikok delegációjának későbbi vezetője:

"Az emberek legnagyobb részével most találkoztam először. Felesleges hangsúlyozni, hogy még benyomásom sem volt róluk. De azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy magasabb szintre számítottam. Az első találkozásból leszűrt véleményem a következőképpen összegezhető: Ezek az emberek nem képesek felmérni ellenfeleik erejét, de a sajátjukkal sincsenek tisztában."

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Traktat_brzeski című lengyel Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Brest-Litovsk_Treaty című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Kilencven éve írták alá a breszt-litovszki békét (National Geographic, 2008. március
• Köztes-Európa térképtár - 136. A breszt-litovszki béke, 1918

További információk

• Boross László: Breszt-Litovszk I. (Nyugat, 1918)
• Boross László: Breszt-Litovszk II. (Nyugat, 1918)
• Lengyel István: A breszt-litovszki béketárgyalások (Kossuth Könyvkiadó, 1975)