„III. (IV.) István pápa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: vi:Giáo hoàng Stêphanô III |
a Bot: következő módosítása: ru:Стефан III (IV); kozmetikai változtatások |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
'''IV. István''' lépett a [[pápa (egyházfő)|pápai]] trónra 95.-ként a történelem folyamán. A hivatalos [[vatikán]]i iratok ''III. István''ként emlékeznek meg róla, hiszen [[II. István pápa|II. István]] megválasztása óta az [[István]] nevű egyházfők számozása eltér a történészek és a klérus szerint. ''István'' csak hosszas viták, és harcok után léphetett trónra. Jó kapcsolatban maradt a frankokkal, de [[Desiderius]] lombard [[király]] sok fejtörést okozott a pápának. Pontifikátusa alatt [[769]]-ben egy fontos zsinatot hívott össze. |
'''IV. István''' lépett a [[pápa (egyházfő)|pápai]] trónra 95.-ként a történelem folyamán. A hivatalos [[vatikán]]i iratok ''III. István''ként emlékeznek meg róla, hiszen [[II. István pápa|II. István]] megválasztása óta az [[István]] nevű egyházfők számozása eltér a történészek és a klérus szerint. ''István'' csak hosszas viták, és harcok után léphetett trónra. Jó kapcsolatban maradt a frankokkal, de [[Desiderius]] lombard [[király]] sok fejtörést okozott a pápának. Pontifikátusa alatt [[769]]-ben egy fontos zsinatot hívott össze. |
||
[[720]] körül látta meg a napvilágot [[Szicília|Szicíliában]]. Apját ''Olivus''nak hívták. Papi hivatását bencés szerzetesként kezdte, ahol hamar elismert tudásra tett szert. Igazán csak később került a klérus legfőbb hivatalának közelébe. [[I. Pál pápa]] halála után a pápaválasztó zsinaton ''Toto'', a [[szíria]]i ''Nepi'' hercege [[toszkána]]i katonák segítségével a választáson résztvevő katonákat meggyőzte, hogy egy laikust, [[II. Constantinus ellenpápa|II. |
[[720]] körül látta meg a napvilágot [[Szicília|Szicíliában]]. Apját ''Olivus''nak hívták. Papi hivatását bencés szerzetesként kezdte, ahol hamar elismert tudásra tett szert. Igazán csak később került a klérus legfőbb hivatalának közelébe. [[I. Pál pápa]] halála után a pápaválasztó zsinaton ''Toto'', a [[szíria]]i ''Nepi'' hercege [[toszkána]]i katonák segítségével a választáson résztvevő katonákat meggyőzte, hogy egy laikust, [[II. Constantinus ellenpápa|II. Constantinust]] válasszák meg egyházfőnek. A seregnek sikerült is Constantinust a pápai trónra ültetni, de hivatalosan a klérus nem volt hajlandó megerősíteni őt hivatalában. Így ''Christophorus'' a pápai hivatal egykori kancellárja a [[langobárdok|lombard]] uralkodó, [[Desiderius]] segítségét kérte a törvénytelen egyházfő eltávolításához. A király katonái [[768]] [[július]]ában végül sikerrel lemondatták Constantinust, de a lombardok vezére, ''Waldipert'' [[768]]. [[július 31.|július 31-én]] önkényesen [[Philippus]] tette meg az egyház fejének. A klérus a szerzetes kinevezését sem akarta elfogadni, és még aznap meg is fosztották hivatalától. Ekkor került a viták középpontjába ''István'', akit a klérus nyomására [[768]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] választottak meg. Ugyanazon a napon fel is szentelték a hivatalos egyházfőt. |
||
''István'' első dolga volt, hogy eltörölje az ellenpápák minden intézkedését. [[769]] [[április]]ában [[Róma|Rómába]] zsinatot hívott össze. Ennek a gyűlésnek a legfőbb témáját Constantinus ellenpápává választása adta, ugyanis a klérust mélyen felháborította, hogy egy laikus ember tölthette be ezt a pozíciót. A zsinat úgy határozott, hogy laikusok többé nem vehetnek részt a pápaválasztáson, és az egyházfő is csak a [[bíboros]]ok közül kerülhet ki. A római nép jogát a megerősítésre korlátozták le. <br> |
''István'' első dolga volt, hogy eltörölje az ellenpápák minden intézkedését. [[769]] [[április]]ában [[Róma|Rómába]] zsinatot hívott össze. Ennek a gyűlésnek a legfőbb témáját Constantinus ellenpápává választása adta, ugyanis a klérust mélyen felháborította, hogy egy laikus ember tölthette be ezt a pozíciót. A zsinat úgy határozott, hogy laikusok többé nem vehetnek részt a pápaválasztáson, és az egyházfő is csak a [[bíboros]]ok közül kerülhet ki. A római nép jogát a megerősítésre korlátozták le. <br /> |
||
[[771]]-ben Frankföldnek új uralkodója lett. [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] udvarával ''István'' kitűnő kapcsolatokat épített ki, és a frankokkal együttműködve elérte, hogy a lombardok bizonyos területeket visszaadjanak a pápának. Azonban [[Desiderius]] [[király]] is értett a diplomáciához, és hamarosan férjül adta leányát Nagy Károlyhoz. Ezzel szövetségre lépve ''István'' egyik legnagyobb ellenfelével. <br> |
[[771]]-ben Frankföldnek új uralkodója lett. [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] udvarával ''István'' kitűnő kapcsolatokat épített ki, és a frankokkal együttműködve elérte, hogy a lombardok bizonyos területeket visszaadjanak a pápának. Azonban [[Desiderius]] [[király]] is értett a diplomáciához, és hamarosan férjül adta leányát Nagy Károlyhoz. Ezzel szövetségre lépve ''István'' egyik legnagyobb ellenfelével. <br /> |
||
Az új [[Karoling-dinasztia|Karoling]] uralkodó trónra lépésének esztendejében ''István'' megbetegedett. A súlyos beteg egyházfőt kijátszva Desiderius szövetségesévé tette a pápa kancellárját, ''Afiarta Pál''t, akinek segítségével több személyi döntést is kikényszerített az egyházfőből, amelyek nem voltak igazságosak. A lombard király Isztria klérusát is megpróbálta skizmába taszítani, de végül ''István'' levele meggátolta Desiderius kísérletét. <br> |
Az új [[Karoling-dinasztia|Karoling]] uralkodó trónra lépésének esztendejében ''István'' megbetegedett. A súlyos beteg egyházfőt kijátszva Desiderius szövetségesévé tette a pápa kancellárját, ''Afiarta Pál''t, akinek segítségével több személyi döntést is kikényszerített az egyházfőből, amelyek nem voltak igazságosak. A lombard király Isztria klérusát is megpróbálta skizmába taszítani, de végül ''István'' levele meggátolta Desiderius kísérletét. <br /> |
||
Hosszú szenvedés után végül [[772]]. [[január 24.|január 24-én]] halt meg. |
Hosszú szenvedés után végül [[772]]. [[január 24.|január 24-én]] halt meg. |
||
32. sor: | 32. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Istvan 04, papa}} |
{{DEFAULTSORT:Istvan 04, papa}} |
||
[[Kategória:Pápák]] |
[[Kategória:Pápák]] |
||
[[Kategória:8. századi püspökök]] |
[[Kategória:8. századi püspökök]] |
||
61. sor: | 62. sor: | ||
[[pt:Papa Estêvão IV]] |
[[pt:Papa Estêvão IV]] |
||
[[ro:Papa Ştefan al III-lea]] |
[[ro:Papa Ştefan al III-lea]] |
||
[[ru:Стефан III (IV |
[[ru:Стефан III (IV)]] |
||
[[scn:Papa Stefanu III]] |
[[scn:Papa Stefanu III]] |
||
[[sv:Stefan III (påve)]] |
[[sv:Stefan III (påve)]] |
A lap 2010. április 21., 19:22-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
IV. István pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Született | 720, Szicília Siracusa | ||||
Megválasztása | 768. augusztus 7. | ||||
Pontifikátusának vége | 772. január 24. | ||||
Elhunyt | 772. január 24. (51-52 évesen) Róma | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. István pápa témájú médiaállományokat. |
IV. István lépett a pápai trónra 95.-ként a történelem folyamán. A hivatalos vatikáni iratok III. Istvánként emlékeznek meg róla, hiszen II. István megválasztása óta az István nevű egyházfők számozása eltér a történészek és a klérus szerint. István csak hosszas viták, és harcok után léphetett trónra. Jó kapcsolatban maradt a frankokkal, de Desiderius lombard király sok fejtörést okozott a pápának. Pontifikátusa alatt 769-ben egy fontos zsinatot hívott össze.
720 körül látta meg a napvilágot Szicíliában. Apját Olivusnak hívták. Papi hivatását bencés szerzetesként kezdte, ahol hamar elismert tudásra tett szert. Igazán csak később került a klérus legfőbb hivatalának közelébe. I. Pál pápa halála után a pápaválasztó zsinaton Toto, a szíriai Nepi hercege toszkánai katonák segítségével a választáson résztvevő katonákat meggyőzte, hogy egy laikust, II. Constantinust válasszák meg egyházfőnek. A seregnek sikerült is Constantinust a pápai trónra ültetni, de hivatalosan a klérus nem volt hajlandó megerősíteni őt hivatalában. Így Christophorus a pápai hivatal egykori kancellárja a lombard uralkodó, Desiderius segítségét kérte a törvénytelen egyházfő eltávolításához. A király katonái 768 júliusában végül sikerrel lemondatták Constantinust, de a lombardok vezére, Waldipert 768. július 31-én önkényesen Philippus tette meg az egyház fejének. A klérus a szerzetes kinevezését sem akarta elfogadni, és még aznap meg is fosztották hivatalától. Ekkor került a viták középpontjába István, akit a klérus nyomására 768. augusztus 1-jén választottak meg. Ugyanazon a napon fel is szentelték a hivatalos egyházfőt.
István első dolga volt, hogy eltörölje az ellenpápák minden intézkedését. 769 áprilisában Rómába zsinatot hívott össze. Ennek a gyűlésnek a legfőbb témáját Constantinus ellenpápává választása adta, ugyanis a klérust mélyen felháborította, hogy egy laikus ember tölthette be ezt a pozíciót. A zsinat úgy határozott, hogy laikusok többé nem vehetnek részt a pápaválasztáson, és az egyházfő is csak a bíborosok közül kerülhet ki. A római nép jogát a megerősítésre korlátozták le.
771-ben Frankföldnek új uralkodója lett. Nagy Károly udvarával István kitűnő kapcsolatokat épített ki, és a frankokkal együttműködve elérte, hogy a lombardok bizonyos területeket visszaadjanak a pápának. Azonban Desiderius király is értett a diplomáciához, és hamarosan férjül adta leányát Nagy Károlyhoz. Ezzel szövetségre lépve István egyik legnagyobb ellenfelével.
Az új Karoling uralkodó trónra lépésének esztendejében István megbetegedett. A súlyos beteg egyházfőt kijátszva Desiderius szövetségesévé tette a pápa kancellárját, Afiarta Pált, akinek segítségével több személyi döntést is kikényszerített az egyházfőből, amelyek nem voltak igazságosak. A lombard király Isztria klérusát is megpróbálta skizmába taszítani, de végül István levele meggátolta Desiderius kísérletét.
Hosszú szenvedés után végül 772. január 24-én halt meg.
Előző pápa: I. Pál |
|
Következő pápa: I. Adorján |