„Ingrid Bergman” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 956 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
24. sor: 24. sor:


'''Ingrid Bergman''' ({{kiejtés|sv-Ingrid_Bergman.ogg}}) ([[Stockholm]], [[1915]]. [[augusztus 29.]] – [[London]], [[1982]]. [[augusztus 29.]]) háromszoros [[Oscar-díj]]as svéd [[színész]]nő.<ref>[https://index.hu/nagykep/2012/08/29/30_eve_hunyt_el_ingrid_bergman/ 30 éve hunyt el a Casablanca sztárja - Index, 2012. augusztus 30.]</ref> Legismertebb szerepe a [[Casablanca (film)|Casablanca]] című filmben Ilsa Lund László megformálása [[Humphrey Bogart]] oldalán. Olyan filmtörténeti klasszikusokban szerepelt még, mint a [[Forgószél (film)|Forgószél]], a [[Gázláng]], vagy az [[Őszi szonáta]].
'''Ingrid Bergman''' ({{kiejtés|sv-Ingrid_Bergman.ogg}}) ([[Stockholm]], [[1915]]. [[augusztus 29.]] – [[London]], [[1982]]. [[augusztus 29.]]) háromszoros [[Oscar-díj]]as svéd [[színész]]nő.<ref>[https://index.hu/nagykep/2012/08/29/30_eve_hunyt_el_ingrid_bergman/ 30 éve hunyt el a Casablanca sztárja - Index, 2012. augusztus 30.]</ref> Legismertebb szerepe a [[Casablanca (film)|Casablanca]] című filmben Ilsa Lund László megformálása [[Humphrey Bogart]] oldalán. Olyan filmtörténeti klasszikusokban szerepelt még, mint a [[Forgószél (film)|Forgószél]], a [[Gázláng]], vagy az [[Őszi szonáta]].

<!--
She could speak [[Swedish (language)|Swedish]], [[German language|German]], [[French language|French]], [[English language|English]] and [[Italian language|Italian]] fluently, which caused fellow actor [[John Gielgud]]'s remark, "She speaks five languages, and can't act in any of them", which, given her indisputable talent, was an inaffectual attempt at humor. Her final husband, Lars Schmidt, was a callow and much-younger man, but Bergman accepted his dalliances with equanimity. [ezt feleslegesnek gondolom; VZs] -->


== Élete ==
== Élete ==


[[Svédország]] fővárosában, [[Stockholm]]ban született, [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét [[1934]]-ben kapta az ''Óváros grófja'' című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után [[1939]]-ben választotta ki [[David O. Selznick]] egy korábbi, [[1936]]-ban készült svéd nyelvű filmje, az ''Intermezzo'' angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett [[Hollywood]]ba.
[[Svédország]] fővárosában, Stockholmban született, [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét [[1934]]-ben kapta az ''Óváros grófja'' című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után [[1939]]-ben választotta ki [[David O. Selznick]] egy korábbi, [[1936]]-ban készült svéd nyelvű filmje, az ''Intermezzo'' angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett [[Hollywood]]ba.


Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az [[1942]]-es, klasszikussá vált ''[[Casablanca (film)|Casablancában]]'' [[Humphrey Bogart]] oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az [[1943]]-as ''Akiért a harang szól'' filmszerepéért. A rákövetkező évben [[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|a legjobb színésznőnek járó]] [[Oscar-díj]]at vehette át az [[1944]]-ben készült ''[[Gázláng]]'' filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a ''Szent Mary harangjai'' ([[1945]]) filmben nyújtott alakításáért kapta. [[1948]]-ban negyedszerre jelölték a ''Szent Johanná''ért. [[Alfred Hitchcock]], aki a ''[[Forgószél (film)|Forgószél]]'' és a ''[[Elbűvölve]]'' filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.
Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az [[1942]]-es, klasszikussá vált ''[[Casablanca (film)|Casablancában]]'' [[Humphrey Bogart]] oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az [[1943]]-as ''Akiért a harang szól'' filmszerepéért. A rákövetkező évben [[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|a legjobb színésznőnek járó]] [[Oscar-díj]]at vehette át az [[1944]]-ben készült ''[[Gázláng]]'' filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a ''Szent Mary harangjai'' ([[1945]]) filmben nyújtott alakításáért kapta. [[1948]]-ban negyedszerre jelölték a ''Szent Johanná''ért. [[Alfred Hitchcock]], aki a ''[[Forgószél (film)|Forgószél]]'' és a ''[[Elbűvölve]]'' filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.
39. sor: 36. sor:
A botrány után [[1956]]-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az ''Anasztázia'' főszerepéért megkapta a második [[Oscar-díj]]át. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, [[1956]]-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel [[1957]]-től [[1976]]-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az [[1974]]-es [[Gyilkosság az Orient expresszen (film, 1974)|Gyilkosság az Orient Expresszen]] legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. [[1978]]-ban az [[Ingmar Bergman]] rendezte ''Őszi szonáta'' című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.
A botrány után [[1956]]-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az ''Anasztázia'' főszerepéért megkapta a második [[Oscar-díj]]át. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, [[1956]]-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel [[1957]]-től [[1976]]-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az [[1974]]-es [[Gyilkosság az Orient expresszen (film, 1974)|Gyilkosság az Orient Expresszen]] legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. [[1978]]-ban az [[Ingmar Bergman]] rendezte ''Őszi szonáta'' című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.


Folyékonyan beszélt [[svéd nyelv|svéd]], [[német nyelv|német]], [[francia nyelv|francia]], [[angol nyelv|angol]] és [[olasz nyelv|olasz]] nyelven. [[1982]]-ben [[Emlőrák|mellrákban]] hunyt el a 67. születésnapján, [[London]]ban. Végakarata szerint [[Svédország]]ban hamvasztották el, és [[Stockholm]]ban a hamvait részben szétszórták, részben a [[Norra begravningsplatsen]]-ben temették el.
Folyékonyan beszélt [[svéd nyelv|svéd]], [[német nyelv|német]], [[francia nyelv|francia]], [[angol nyelv|angol]] és [[olasz nyelv|olasz]] nyelven. [[1982]]-ben [[Emlőrák|mellrákban]] hunyt el a 67. születésnapján, [[London]]ban. Végakarata szerint szülőhazájában hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a [[Norra begravningsplatsen]]ben temették el.


Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó [[Emmy-díj]]at [[1982]]-ben a ''Golda nevű nő'' című tvfilm-sorozatért, amelyben [[Golda Meir]]t, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért az emlékét egy csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sugárút 6759 szám alatt.
[[Posztumusz]] kapta meg a legjobb színésznőnek járó [[Emmy-díj]]at [[1982]]-ben a ''Golda nevű nő'' című tvfilm-sorozatért, amelyben [[Golda Meir]]t, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért az emlékét egy csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sugárút 6759 szám alatt.


== Filmjei ==
== Filmjei ==

A lap 2018. június 13., 23:31-kori változata

Ingrid Bergman
1944-ben
1944-ben
Életrajzi adatok
Született1915. augusztus 29.
Stockholm, Svédország
Elhunyt1982. augusztus 29. (67 évesen)
London, Anglia
SírhelyNorra Bregravningsplatsen
HázastársaAron Petter Lindström
(1937–1950)
Roberto Rossellini
(1950–1957)
Lars Schmidt
(1958–1975)
ÉlettársJohn Van Eyssen
Gyermekei
Pályafutása
Iskolái
  • Dramatens elevskola
  • Palmgrenska samskolan
Aktív évek1935 – 1982
Díjai
Oscar-díjLegjobb női főszereplő
Gázláng (1944)
Anastacia (1956)
Legjobb női mellékszereplő
Gyilkosság az Orient expresszen (1974)
Golden Globe1945, 1946, 1957
BAFTA-díj1975
Emmy-díj1960, 1982
További díjak
Ingrid Bergman aláírása
Ingrid Bergman aláírása
Ingrid Bergman weboldala
Ingrid Bergman IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingrid Bergman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ingrid Bergman (kiejtéseⓘ) (Stockholm, 1915. augusztus 29. – London, 1982. augusztus 29.) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő.[4] Legismertebb szerepe a Casablanca című filmben Ilsa Lund László megformálása Humphrey Bogart oldalán. Olyan filmtörténeti klasszikusokban szerepelt még, mint a Forgószél, a Gázláng, vagy az Őszi szonáta.

Élete

Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.

Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól filmszerepéért. A rákövetkező évben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johannáért. Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és a Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.

Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma, nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. A viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.

A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.

Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint szülőhazájában hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsenben temették el.

Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevű nő című tvfilm-sorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért az emlékét egy csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sugárút 6759 szám alatt.

Filmjei

Ingrid Bergman a Gyilkos szerelem című filmben (1941)
Ingrid Bergman mint Ilsa a Casablancában
  • Az Óváros grófja (Munkbrogreven; r. Edvin Adolphson és Sigurd Wallén) (1935)
  • Az óceán hullámai (Bränningar; r. Ivar Johansson) (1935)
  • A Swedenhielm család (Swedenhielms; r. Gustav Molander) (1935)
  • Valborgéji kaland (Walborgsmässoafton; r. Gustav Edgren) (1935)
  • Egy asszony, aki mer (På solsidan; r. Gustaf Molander) (1936)
  • Intermezzo (r. Gustav Molander) (1936)
  • Dollár (Dollar; r. Gustav Molander) (1938)
  • Egy asszonysors (En kvinnas ansikte; r. Gustav Molander) (1938)
  • A négy társ (Die vier Gesellen; r. Carl Fröhlich, Németország) (1938)
  • Csak egy éjszaka / Egyedül az éjszakában (En enda natt; r. Gustaf Molander) (1939)
  • Intermezzo (r. Gregory Ratoff) (1939)
  • Júniusi éjszaka (Juninatten; r. Per Lindberg) (1940)
  • Az idegen nő (Adam Had Four Sons; r. Gregory Ratoff) (1941)
  • Gyilkos szerelem (Rage in Heaven; r. W.S. Van Dyke) (1941)
  • Ördög az emberben (Dr. Jekyll and Mr. Hyde; r. Victor Fleming) (1941)
  • Casablanca (r. Kertész Mihály) (1942)
  • Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls; r. Sam Wood) (1943)
  • Svédek Amerikában (Swedes in America; r. Irving Lerner) (1943)
  • Gázláng (Gaslight, r. George Cukor) (1944)
  • Saratoga (Saratoga Trunk; r. Sam Wood) (1945)
  • Elbűvölve/Bűvölet (Spellbound; r. Alfred Hitchcock; zene: Rózsa Miklós) (1945)
  • Szent Mary harangjai (The Bells of St. Mary's; r. Leo McCarey) (1945)
  • Forgószél (Notorious; r. Alfred Hitchcock) (1946)
  • A Diadalív árnyékában (Arch of Triumph; r. Lewis Milestone) (1948)
  • Szent Johanna (Joan of Arc; r. Victor Fleming) (1948)
  • A Baktérítő alatt (Under Capricorn; r. Alfred Hitchcock) (1949)
  • Stromboli (r. Roberto Rossellini) (1950)
  • Európa '51 (The Greatest Love; r. Roberto Rossellini) (1951)
  • Asszonyok vagyunk (Siamo donne; r. Roberto Rossellini) (1953)
  • Johanna a máglyán (Giovanna D’Arco al rogo / Joan of Arc at the Stake; r. Roberto Rossellini) (1954)
  • Utazás Itáliába (Viaggo in Italia; r. Roberto Rossellini) (1954)
  • Félelem (Angst; r. Roberto Rossellini) (1955)
  • Anasztázia (Anastasia; r. Anatole Litvak) (1956)
  • Elena és a férfiak (Elena et les hommes / Paris Does Strange Things; r. Jean Renoir) (1956)
  • A tolakodó (Indiscreet; r. Stanley Donen) (1958)
  • A Hatodik Boldogság fogadója (The Inn of the Sixth Happiness; r. Mark Robson) (1958)
  • A csavar fordul egyet (TV-film Henry James kisregényéből) (1959)
  • Szereti ön Brahmsot? (Goodbye Again /Aimez-vous Brahms?; r. Anatole Litvak) (1961)
Ingrid Bergman csillaga Hollywoodban

Színházi szerepei

  • Liliom (Molnár Ferenc színműve) (New York, 1940)
  • Anna Christie (Eugene O’Neill drámája) (Santa Barbara, 1941)
  • Lotaringiai Johanna (Joan of Lorraine, Maxwell Anderson színműve) (New York, 1946)
  • Johanna a máglyán (Jeanne d'Arc au bucher; Arthur Honegger oratóriuma) (Nápoly, 1953)
  • Tea és vonzalom (Tea and Sympathy; Robert Anderson színműve) (Párizs, 1956)
  • Hedda Gabler (Henrik Ibsen színműve) (Párizs, 1962)
  • Egy hónap falun (A Month in the Country; Ivan Turgenyev színműve) (Guildford, Nagy-Britannia, 1965)
  • A költő és üzlete (More Stately Mansions; Eugene O’Neill drámája) (New York, 1967)
  • Brassbound kapitány megtérése (Captain Brassbound's Conversion; George Bernard Shaw színműve) (Washington, 1972)
  • Ne váljunk el (The Constant Wife; Somerset Maugham színműve) (New York, 1975)
  • A Hold folyói (Waters of the Moon; Norman Charles Hunter színműve (London, 1979)

Díjai

Ingrid Bergman sírja Stockholmban

Jegyzetek

Források

Könyvek

  • Életem; följegyezte, összeáll. Alan Burgess, ford. Friedrich Judit, átdolg. Szeredás András; Gondolat, Bp., 1989 ISBN 963-282-104-1
  • Bertrand Meyer-Stableyː Az igazi Ingrid Bergman; ford. Baranyai Judit; Jószöveg Műhely, Bp., 2006
  • Chris Greenhalghː Ingrid Bergman megkísértése; ford. Fehér Fatime; Pioneer Books, Budaörs, 2012
  • Aleksandra Ziółkowska-Boehm: Ingrid Bergman prywatnie, 2013. Prószyński i S-ka, Warszawa, ISBN978-83-7839-518-8
  • Aleksandra Ziolkowska-Boehm: Ingrid Bergman and her American Relatives, Lanham, MD: Hamilton Books. The Rowman & Littlefield Publishing Group, 2013. ISBN 978-0-7618-6150-8

Külső hivatkozások

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ingrid_Bergman&oldid=20025148”