„Lech Wałęsa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎További információk: dupla commons törl.
115. sor: 115. sor:


{{DEFAULTSORT:Walesa Lech}}
{{DEFAULTSORT:Walesa Lech}}
[[Kategória:1943-ban született személyek]]
[[Kategória:Lengyelországi politikusok]]
[[Kategória:Nobel-békedíjasok]]
[[Kategória:Lengyelország államfői]]
[[Kategória:Lengyelország államfői]]
[[Kategória:Az év embere (Time magazin)]]
[[Kategória:Budapest díszpolgárai]]
[[Kategória:Antikommunisták]]
[[Kategória:Antikommunisták]]
[[Kategória:A kommunizmus üldözöttjei]]
[[Kategória:A kommunizmus üldözöttjei]]
[[Kategória:Politikai foglyok]]
[[Kategória:Politikai foglyok]]
[[Kategória:Lengyel Nobel-díjasok]]
[[Kategória:Lengyel Nobel-díjasok]]
[[Kategória:Nobel-békedíjasok]]
[[Kategória:Az év embere (Time magazin)]]
[[Kategória:Budapest díszpolgárai]]
[[Kategória:Szent István-díjasok]]
[[Kategória:Szent István-díjasok]]
[[Kategória:Gdańskiak]]
[[Kategória:1943-ban született személyek]]
[[Kategória:Élő személyek]]
[[Kategória:Élő személyek]]

A lap 2015. december 31., 10:36-kori változata

Lech Wałęsa
A III. Lengyel Köztársaság 2. elnöke
Hivatali idő
1990. december 22. – 1995. december 22.
ElődWojciech Jaruzelski
UtódAleksander Kwaśniewski

Született1943. szeptember 29. (80 éves)
Popowo
PártSzolidaritás Választási Akció

HázastársaDanuta Gołoś
GyermekeiJarosław Wałęsa
Foglalkozáselektrotechnikus
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Nobel-békedíj (1983, 1 500 000 kr)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1991)
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel (1991)
  • Fehér Sas-rend (1992. december 23.)
  • Grand cross of the Order of the White Lion (1999)
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (1989. november 13.)
  • Order of Francisco de Miranda (1989)
  • Ernst Reuter-emlékérem (2009. június 9.)
  • Fritt Ord Award (1982)
  • European Human Rights Prize
  • Philadelphia Liberty Medal (1989)
  • Freedom Award (1989)
  • Monismanien díj (1981)
  • Pacem in Terris-díj (2001)
  • Integrity Award (1986)
  • Jan Karski Freedom Award (2007)
  • Kisiel Prize (2005)
  • Democracy Service Medal (1999. április)
  • Ronald Reagan Freedom Award (2011)
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry (1995. március 3.)
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (2009)
  • Grand Cross of the Order of Polonia Restituta (1992. december 23.)
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class (2006. február 6.)
  • Grand Cross of the Order of Vytautas the Great
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje (1994)
  • Golden Plate Award
  • IX. Piusz rend (1991)
  • Knight of the Order of the Elephant (1993. július 5.)
  • Budapest díszpolgára (2011)
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Grand Collar of the Order of Liberty
  • Medal of the Oriental Republic of Uruguay (1995. február 23.)
  • Point Alpha Prize (2013)
  • Bölcs Jaroszlav herceg 2. osztályú rendje (2005)
  • Osgar (2004)
  • Gdański egyetem díszdoktora (1990. március 20.)
  • Financial Times Person of the Year (1980)
  • Gdańsk díszpolgára
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1993. október 25.)

Lech Wałęsa aláírása
Lech Wałęsa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lech Wałęsa témájú médiaállományokat.

Lech Wałęsa kiejtése (Popowo, Lengyelország, 1943. szeptember 29. – ) Nobel-békedíjas lengyel politikus, a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) szakszervezeti mozgalom egyik alapítója, volt lengyel államfő.

Életrajza

Egy ács fiaként született. Az elemi és az ipari iskola elvégzése után 1967-ben a Gdański Lenin Hajógyárban kezdett dolgozni elektrotechnikusként. Két évvel később elvette feleségül Danuta Gołośt, házasságukból nyolc gyermek született.

Szolidaritás

1970-ben a hajógyárban tagja lett az illegális sztrájkbizottságnak. A sztrájk véres, 80 munkás megölésével járó elfojtása után Wałęsa a szocialista rend ellen elkövetett bűncselekmény vádjával egy éves börtönbüntetést kapott.

1976-ban elvesztette hajógyári állását, mert aláírásokat gyűjtött egy a meggyilkolt munkások emlékművéről szóló petícióra. Mivel ezután szerepelt a feketelistákon, nem kaphatott állást, barátok támogatásaiból élt.

1978-ban Wałęsa, Andrzej Gwiazda és Aleksander Hall illegalitásban megszervezték a Wolne Związki Zawodowe Wybrzeża (Tengerparti Szabad Szakszervezetek) nevű szabad szakszervezetüket, a következő évben többször őrizetbe vették államellenes tevékenység vádjával, ám felmentették.

Augusztus 14-én a hajógyári munkásság sztrájkolni kezdett, Wałęsa lett a vezetőjük. A megmozdulást az egész országban követték hasonlók. Néhány nappal később Wałęsa meggyőzte a gyárukat elhagyni kívánó gdański munkásokat, hogy hozzanak létre az egész Lengyelországban meginduló általános sztrájkot irányító bizottságot (Międzyzakładowy Komitet Strajkowy) .

Végül 1980. augusztus 31-én aláírták a gdański megállapodást a kormány képviselőivel. A megállapodás első pontja lehetővé tette a szabad szakszervezetek alakítását. Szeptember folyamán az üzemi sztrájkbizottságok alapítóbizottságokká alakultak át, majd a mozgalom felvette a Szolidaritás nevet, amelynek Wałęsa lett az elnöke.

1981. december 13-án Wojciech Jaruzelski tábornok kihirdette a hadiállapotot és Lech Wałęsát letartóztatták, majd tizenegy hónapra a szovjet határ közelébe, délkelet Lengyelországba internálták, 1982. november 14-én szabadult.

1983-ban villanyszerelőnek jelentkezett korábbi gdański munkahelyére. Hivatalosan egyszerű munkásnak tekintették, de 1987-ig gyakorlatilag háziőrizetben volt. 1983-ban Nobel-békedíjat kapott, amit nem mert személyesen átvenni, mert félt, hogy a hatóságok nem engedik vissza. Felesége vette át helyette, a díjjal járó pénzt pedig a Szolidaritás ideiglenes vezetőségének adományozták, amely ekkor Brüsszelben székelt.

Wałęsa amerikai szenátorok társaságában

1987 és 1990 között szervezte és vezette a félillegális Szolidaritás Ideiglenes Végrehajtó Bizottságát. 1988-ban újra sztrájkot szervezett, ezúttal a Szolidaritás újbóli engedélyezéséért. Nyolc nap után a kormány beleegyezett a kerekasztal-tárgyalások szeptemberi megkezdésébe, ahol Wałęsa a kormánnyal tárgyalók informális vezetőjeként vett részt. Elérték a Szolidaritás engedélyezését és egy legalább részben szabad parlamenti választás megtartását.

1989-ben megszervezte és vezette a Szolidaritás Szabad Szakszervezet Állampolgári Bizottságát, amely hivatalosan tanácsadó testület volt, ám valójában pártként működött, és az azévi parlamenti választásokon győzött. (Az ellenzék megszerezte a Szejm és az újjáalapított szenátus összes szabadonválasztott helyét, ám a kerekasztal-megállapodások szerint a kommunisták és a szövetségeseik megtarthatták a helyek 64%-át.)

Miközben hivatalosan csak a szakszervezet elnöke volt, vezető szerepet játszott e lengyel politikai életben. 1989 végén rábírta a kommunistákkal szövetséges pártok vezetőit egy koalíció megalakítására, amely a keleti blokk első nem kommunista kormánya lett. Megegyezésük után a kommunisták meglepetésére a parlament Tadeusz Mazowieckit választotta meg miniszterelnöknek. Lengyelország formálisan tagja maradt a blokknak, de elindultak a kapitalista gazdasági változások.

Köztársasági elnöksége és későbbi pályafutása

1990. december 9-én megnyerte az elnökválasztást. A következő öt év kormányválságoktól volt hangos, az elnököt is sok kritika érte szinte minden politikai párt részéről, az emberek szimpátiáját is elvesztette.

1995-ben elvesztette az elnökválasztást, és bejelentette visszavonulását a politikától, ám továbbra is aktív maradt. Megpróbált saját pártot alapítani. 1997-ben támogatta egy új párt létrejöttét: a Szolidaritás Választási Szövetség (Akcja Wyborcza Solidarność) megnyerte a parlamenti választásokat. Wałęsa azonban nem viselt lényeges funkciót a pártban, befolyása kicsi volt.

2000-ben ismét harcba szállt a köztársasági elnökségért, ám a szavazatok mindössze 1%-át kapta meg. Sok lengyel elégedetlen volt azzal, hogy újra politikai hatalmat akart. Wałęsa ismét bejelentette visszavonulását. Azóta külföldi egyetemeken közép-európai politikát és történelmet ad elő.

2004. május 10-én a gdański nemzetközi repülőtér felvette a nevét, hogy híres polgárának emléket állítson. Aláírása belekerült a repülőtér emblémájába. (Volt egy rövidebb vita, hogy a hagyományos Lech Wałęsa vagy a világon jobban elterjedt Lech Walesa írásmódot használja, végül az előbbi mellett döntöttek.) Egy hónapra rá ő képviselte hazáját Ronald Reagan volt amerikai elnök temetésén az Egyesült Államokban.

2006-ban kilépett a Szolidaritásból. Döntését az AP hírügynökségnek adott interjújában a Jog és Igazságosság nevű pártnak adott támogatással, valamint Lech és Jarosław Kaczyński megerősödésével indokolta. 2011-ben a Fővárosi Önkormányzat Budapest díszpolgárává avatta, de az elismerést betegsége miatt nem akkor vette át, hanem 2014-ben, amikor a Nemzetközi Visegrádi Alap és az Antall József Tudásközpont által létrehozott Visegrád Bridge díjat, valamint a Szent István-díjat is megkapta.[1]

Idézetek

  • „Túléltük a történelem néhány teljesen reménytelen korszakát.”
  • „Beszélgettem a világ jelentős személyiségeivel: elnökökkel, miniszterelnökökkel, királyokkal. Egyikük sem hitte, hogy a kommunizmus 2000 előtt legyőzhető. Nem találkoztam senkivel, aki ezt lehetségesnek tartotta volna. Egyetlenegy emberrel sem az egész világon.”
  • "[A melegeknek] tudniuk kell, hogy kisebbséget alkotnak, és érjék be kevesebbel, ne törjenek a legmagasabb csúcsokra [...] Egy kisebbség nem telepedhet rá a többségre."[2]

Irodalom

  • Szilágyi Szabolcs: Wałęsa. A Nobel-díjas villanyszerelő (Népszava, 1989) ISBN 963-322-875-1

Jegyzetek

További információk



Elődje:
Wojciech Jaruzelski
A III. Lengyel Köztársaság elnöke
19901995
lengyel címer
Utódja:
Aleksander Kwaśniewski