Gabriel Narutowicz
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Gabriel Narutowicz | |
 | |
| Született |
1865. március 17.[1][2][3][4][5] Telšiai |
| Elhunyt |
1922. december 16. (57 évesen)[1][2][3][5] Varsó[6][7] |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | lőtt seb |
| Sírhelye | Szent János-főszékesegyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel Narutowicz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gabriel Narutowicz (1865. március 17. – 1922. december 16.) Lengyelország első köztársasági elnöke, akit egy héttel megválasztása után lőttek le.
Korai évek[szerkesztés]
Egy litván nemesi család sarja, aki Telšiai-ban született Samogitian megyében. 1908-tól Svájcban a zürichi Polytechnikai Intézetben vállal munkát, valamint sok nyugat-európai vizíerőmű építését irányítja.
Miután 1918-ban Lengyelország visszanyeri a függetlenségét, s a politikai közéletben is szerepet vállalt: 1920-21 között közmunkaügyi miniszter, 1922-ben pedig külügyminiszterként tevékenykedik.
Megválasztása és halála[szerkesztés]
A Liberális Párt támogatásával 1922. december 11-én választották meg Lengyelország első köztársasági elnökévé a Szejm képviselői, az eskütételére két nappal később került sor. Az elnökké választását követő napokban tömegtüntetések és zavargások követték egymást. A tüntetéseken azok adtak hangot elégedetlenségüknek, akik nem Narutowiczot, hanem a jobboldal jelöltjét, Maurycy Zamoyski grófot várták a köztársasági elnöki székbe. Ebben a felfokozott közhangulatban a rendet csak határozott katonai fellépéssel lehetett fenntartani.
1922. december 16-án – öt nappal beiktatását követően – a varsói Zachęta galéria kiállításán, egy mentálisan zavarodott, nacionalista érzelmű művészeti kritikus, Eligiusz Niewiadomski lelövi (a merénylőt egy hónappal később, 1923. január 31-én golyó általi halálra ítélik és kivégzik).
Narutowiczot a néppárti Stanisław Wojciechowski követte a köztársasági elnöki tisztségben, akit a Nemzetgyűlés - a szejm és a szenátus együttes ülése - a tragikus körülmények között elhunyt elnök halála után négy nappal, 1922. december 20-án választott meg.
Örökség[szerkesztés]
Varsó, Ochota városrészében található Plac Narutowicza (Narutowicz tér) az ő emlékét őrzi.
Családi vonatkozások[szerkesztés]
Bátyja, Stanisław Narutowicz a Litván Államtanács tagja, aki – többek között – aláírja a Litvánia függetlenségéről szóló nyilatkozatot 1918. február 16-án.
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ Roglo
- ↑ a b Internetowy Polski Słownik Biograficzny (lengyel nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ psb.19611.1
- Kovács István, Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél - Európa, Budapest 2006, 142–144. old.
|
