Nüsszai Szent Gergely
| Nüsszai Szent Gergely | |
 | |
| Nüsszai Szent Gergely. (14. századi isztambuli freskó.) | |
| egyházatya, egyháztanító | |
| Születése | |
| 335/336 Neocaesarea | |
| Halála | |
| 394 után (kb. 60 évesen?) Nüssza | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Görög ortodox egyház |
| Tisztelik | Ortodox kereszténység Római katolikus egyház |
| Ünnepnapja | január 10. Ortodox kereszténység Római katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nüsszai Szent Gergely témájú médiaállományokat. | |
Nüsszai Gergely (ógörögül: Γρηγόριος Νύσσης, latinul: Gregorius Nyssenus), egyházi nevén Nüsszai Szent Gergely (Neocaesarea, 335/336[1] – Nüssza, 394 után) görög egyházatya, a kappadókiai Nüssza (görög: Νύσσα) püspöke, egyháztanító, teológus, egyházi író. Egyike a három kappadókiai atyának.
Élete[szerkesztés]
Idősebb Szent Baszileosz és Szent Emmelia nyolcadik gyermekeként, Szent Makrina és Szent Baszileosz öccseként született.[1] A Szentírás ismeretébe Makrina vezette be.[1] Széles körű irodalmi és filozófiai műveltségre tett szert.[1] Némi ingadozás után otthagyta a lektori tisztséget, és retorikával kezdett el foglalkozni.[1][2] Hamarosan meg is nősült, egy erényes leányt, Theoszébiát vette feleségül.[1][2] Azonban nem sokkal később testvérével, Baszileosszal kezdett szerzetesi életet.[1][3] Egy évtized múlva, 371-ben bátyja Nüssza város püspökévé szentelte.[1][2]
376-ban – az egyházi javak eltékozlásának vádjával[2] – az ariánus Valens császár megfosztotta hivatalától[1] (A vád az egész életében szegényeket segítő Gergellyel szemben valószínűleg hamis volt.[2]) Gergely csak 378-ban, a császár halálakor térhetett vissza.[1][2] Ekkor látogatta meg a haldokló nővérét, Makrinát.[1] 379-ben – bátyja halála után – részt vett az antiochiai zsinaton, majd végiglátogatta a pontuszi egyházmegyéket és a palesztinai szent helyeket.[1][2] Ki is nevezték Szebaszte metropolitájának, amit ő tömör egyszerűséggel csak – a bűn városát jelképező – Babilónnak nevezett.[1]
380-ban lemondott Szebaszte vezetéséről öccse, Péter javára, majd 382 és 383 között részt vett a konstantinápolyi zsinatokon.[1] Később még egyszer visszatért a fővárosba, hogy Pulcheria császári hercegnő felett megtartsa nagy temetési beszédét.[1] 394-ben ismét részt vett egy zsinaton,[2] utána viszont nem beszélnek többet róla a források.[1] Valószínű, hogy hamarosan – talán 395-ben – elhunyt.[2]
Munkássága[szerkesztés]
(11. századi mozaik, Kijev, Ukrajna)
(13. századi freskó, Ohrid, Macedónia)
Gergely kontemplatív, misztikus alkat. Az Iris melletti monostorban eltöltött évtized megjelölte egész életét.[1] 370 után Baszileosz ösztönzésére kezdte el írni a Szüzességről szóló tanulmányát, hangsúlyozva saját – házas állapota miatti – méltatlanságát.[1] A tanulámány kifejti a szüzesség megőrzésének aszkétikus követelményeit, első helyre azonban az imát helyezi; ez az Istenszerető lélek kifogyhatatlan öröme és szilárd támasza.[1] Bemutatja végül, hogyan nyeri el a koszorút halála pillanatában "Krisztus jegyese".[1] Művét áthatják Órigenész nézetei,[1][2] Platón és Plótinosz filozófiája.[1] A mű a teológia, a filozófia és a misztika szerencsés ötvözete.[1]
Mózes életéről című művében a kappadókiai szerzetesség misztikus teológiáját foglalja össze.[1] A Hypotyposis-ban a közösségi élet summáját nyújtja.[1] (E művének teljes szövegét nem régen találták meg.[1]) Gergely meg akarta világítani a szerzetesi élet célját, hangsúlyozva, hogy annak legkisebb részletét is pontosan körvonalazni kell.[1] (Így vezet az út az egyszerű egyiptomi anakhorétáktól a minden részletében filozófiai–teológiai pontossággal kidolgozott tudós szerzetességhez.[1]) Jelentős, misztikus művet írt még az Énekek énekéről[2]
A 380-as években egyúttal ünnepelt szónok is volt.[2] Beszédeinek áradása és szónoki pátosza, amelyek ma kissé idegenül hatnak, fellelkesítették Konstantinápolyt.[2] Ezekben az években nagyszámú gyászbeszédet mondott, köztük az ifjú hercegnőért, Pulcheriáért, majd Flacilla császárnéért.[2]
Mindezek mellett megjegyzendő, hogy a szofisztika túlságosan erős befolyása alatt beszédeiben nem mindig világosak gondolatai.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Puskely, i. m., 338. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Diós, i. m.
- ↑ Kérdéses hogy mi történt feleségével ezután. Tény az, hogy Gergely nem is említette többé írásaiban. (Puskely, i. m., 338. o.) Viszont nem biztos, hogy megszakították a kapcsolatot egymással. Theoszébia 385 körül halt meg. (Diós, i. m.)
Magyarul[szerkesztés]
- A kappadókiai atyák (Ókeresztény írók VI.), szerk. Vanyó László, Szent István Társulat, Budapest, 1983, ISBN 963 360 184 3, 969 p. (Vonatkozó rész: 491–805. o.)
- Az ember teremtéséről, In: Az isteni és az emberi természetről I., Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994, 169–263 oldal, ISBN 963 7978 55 0
- Több műve az Egyházatyák beszédei sorozatban (I.–IV.), szerk. Vanyó László, Jel Kiadó, Budapest, 1996, ISBN 963 8344 36 9
- Nüsszai Szent Gergely művei; ford., jegyz. Vanyó László; Szt. István Társulat, Bp., 2002 (Ókeresztény írók), ISBN 963-361-352-3, 550 p.
- Levél Szent Makrina életéről / Testvére, Szent Gergely, Nüssza püspökének a Nagy Baszileioszról mondott magasztalása; in: Kortárs szentek, kortárs szentekről; bev. ford., jegyz. Vanyó László; Jel, Bp., 2003 (Ókeresztény örökségünk)
További információk[szerkesztés]
- Tóth Judit: Test és lélek. Antropológia és értelmezés Nüsszai Szent Gergely műveiben, Kairosz Kiadó, Budapest, 2006 (Catena. Monográfiák), 320 oldal, ISBN 963 9642 509
- Nüsszai Gergely – Az igazi filozófus végtelenkutatása IN: Jean-Yves Leloup: Bevezetés az igazi filozófusokhoz – A görög atyák, avagy a nyugati gondolkodás elfelejtett tartománya (ford. Nagy Zsolt Péter), Kairosz Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963 7510 65 6, 197–217. o.
- Vanyó László: Nüsszai Szent Gergely teológiai antropológiája; szöveggond., szerk. D. Tóth Judit; Jel, Bp., 2010 (Litteratura patristica)
- Györök Tibor: A beavató szentségek Nüsszai Szent Gergely írásaiban; Jel, Bp., 2014 (Litteratura patristica)
- D. Tóth Judit: Mártírok, szentek, keresztény filozófusok Nüsszai Szent Gergely műveiben; Kairosz, Bp., 2019 (Catena. Monográfiák)
Források[szerkesztés]
- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, I. kötet A–K. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2 338. o.
- Diós István (szerk.). Nisszai Szent Gergely, A szentek élete. Szent István Társulat – Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés ideje: 2014. március 7.
További információk[szerkesztés]
- Györök Tibor: A beavató szentségek Nüsszai Szent Gergely írásaiban, Budapest, 2013, htk.ppke.hu
