Kurima

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kurima
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásBártfai
Turisztikai régióSáros
Rang község
Első írásos említés 1270
Polgármester Ján Bartoš
Irányítószám 086 12
Körzethívószám 054
Forgalmi rendszám BJ
Népesség
Teljes népesség 1121 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség70 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság215 m
Terület15,89 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kurima (Szlovákia)
Kurima
Kurima
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 13′ 35″, k. h. 21° 27′ 15″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 35″, k. h. 21° 27′ 15″
kurima.e-obce.sk Kurima weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kurima, (szlovákul: Kurima) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 1121 lakosából 1079 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Bártfától 17 km-re délkeletre a Tapoly bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu területe ősidők óta lakott, határában a történelemelőtti időkből is maradtak fenn leletek. Ugyancsak találtak az i. e. 2000 körüli és az i. e. 8. századból származó maradványokat és Nagy Sándor korabeli Niké istennőt és Pallasz Athénét ábrázoló aranyérméket is. A mai települést 1270-ben V. István oklevelében említik először, Makovica várának uradalmához tartozott. 1327-ben "Kurima al. n. Dubynna" alakban említik. Uradalmi központ volt, melyhez 9 település tartozott. 1352-ben már a zborói uradalom része volt, a Czudar család birtoka. Plébániáját a 14. században alapították. A 15. század első felében a makovicai uradalom legnagyobb falvai közé tartozott, gyakorlatilag az uradalom nyugati részének központja volt, ahol időnként vásárokat is tartottak. 1427-ban 102 portája adózott. A 15. század végén a lengyelek elpusztították és elnéptelenedett. A község egy részén a 16. században zsidó kereskedők telepedtek le, akik a 17-18. században a lakosság majdnem harmadát képezték. Ebben az időben határában aranyat bányásztak. 1618-ban két pékség, malom, fűrészűzem és vendégfogadó is működött a településen. 1641 és 1684 között emeletes kő udvarház épült itt. A 18. század elején virágzott a kézműipar, csizmadiák, cipészek, fazekasok, kovácsok, lakatosok űzték az ipari tevékenységet. 1707-ben üveggyár kezdte meg működését. Birtokosai a Szirmay és Erdődy családok voltak. 1787-ben 142 házában 944 lakos élt. 1828-ban 161 háza és 1390 lakosa volt. A 19. század végén a falu elszegényedett, lakói közül sokan kivándoroltak. Lakói vászonszövéssel, kosárfonással, drótozással, állattartással foglalkoztak.

Vályi András szerint "KURIMA. Tót falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspremont, és Szirmai Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Makovitzai Uradalomban, hamintzadgya is van, határja könnyen miveltetik, földgye termékeny, réttye kétszer kaszáltatik, fája van mind a’ két féle, piatzozása közel."[2]

Fényes Elek szerint "Kurima, Sáros vmegyében, tót m. v. a Tapoly mellett; Eperjeshez kelet-északra 4 mfdnyire: 1066 róm., 54 g. kath., kath., 273 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Synagóga. Első osztálybeli határ. Vászon és gyolcs készítés. F. u. gróf Erdődy, és gróf Szirmay."[3]

1910-ben 983, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. 1914-ben a falu fele leégett. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott. A háború után a nagybirtokokat felosztották. 1933-ban megalakult a Matica slovenská helyi szervezete, 1937-ben felépült a kultúrház, mely a helyi művelődés központja lett. A második világháború harcaiban súlyos károkat szenvedett. 1953-ban kereskedőház nyílt, 1956-ban bevezették a villanyt, 1959-ben megalakult a termelőszövetkezet.

2001-ben 1066 lakosából 967 szlovák és 91 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A római katolikus templom a 14. század elején épült gótikus stílusban. Egy tűzvészt követően 1700 körül újjáépítették. Tornya 1864-ben épült. 1907-ben megújították. Legértékesebb műtárgya az 1430-as években készült Pieta szobor a helyi kézművesség remekműve.
  • A Szirmay család kastélya a 19. század első harmadában épült.
  • A barokk temetőkápolna 1703-ban épült, 1839-ben romos állapotú volt, 1861-ben és 1894-ben megújították.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]