Hankvágása
| Hankvágása (Hankovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Bártfai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1377 |
| Polgármester | Ján Grega-Jakub |
| Irányítószám | 086 46 |
| Körzethívószám | 054 |
| Forgalmi rendszám | BJ |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 451 fő (2021. jan. 1.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 45 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 250 m |
| Terület | 8,89 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Hankvágása
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 49° 12′ 11″, k. h. 21° 24′ 18″Koordináták: é. sz. 49° 12′ 11″, k. h. 21° 24′ 18″ | |
| Hankvágása weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Hankvágása (1899-ig Hankócz, szlovákul: Hankovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Bártfától 18 km-re délkeletre, a Tapoly mellett fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu írott forrásokban a 14. században, 1377-ben tűnik fel először, amikor a Perényiek köcsényi uradalmához tartozott. Első soltészát Hanusnak hívták, a név a helyi lakosság ajkán Hankó alakra változott és ebből lett a falu neve. Az 1427. évi adóösszeírásban a község 30 portával szerepel Perényi Miklós birtokaként. A 16. századi forrásokban „Hannusuagasa”, illetve „Hankuagasa” alakban fordul elő, ekkortájt királyi birtokként Sáros várának tartozéka volt. A 17. században a Péchy család szerezte meg a birtokot. Egykori fatemploma 1698-ban épült. A falu pecsétje 1787-ből származik. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HANKÓTZ. Hankovce. Tót falu Sáros Várm. földes Ura G. Aspermont Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Zborovhoz két mértföldnyire, határjának fele termékeny, legelője jó, fája is elég van.”[2]
A 19. században a Görgeyeké volt. Régi fatemplomát 1836-ban az új templom építésekor lebontották.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hankócz, tót falu, Sáros vmegyében, Kurimához délre egy órányira: 248 kath., 215 evang., 9 zsidó lak. Határjának fele termékeny; legelője, erdeje elég; kath. paroch. temploma van. Ut. p. Bártfa.”[3]
A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 345, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 586 lakosából 582 szlovák volt.
2011-ben 403 lakosából 395 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1836-ban épült barokk-klasszicista stílusban, a 17. századi fatemplom helyén.
- Evangélikus temploma az 1930-as években épült.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
