Ferzsó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferzsó (Sveržov)
Sverzov15Slovakia9.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Bártfai
Rang község
Első írásos említés 1355
Polgármester Pavol Ceľuch
Irányítószám 086 02 (pošta Gaboltov)
Körzethívószám 054
Forgalmi rendszám BJ
Népesség
Teljes népesség 568 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 100 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 347 m
Terület 5,70 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ferzsó (Szlovákia)
Ferzsó
Ferzsó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 20′ 08″, k. h. 21° 09′ 28″Koordináták: é. sz. 49° 20′ 08″, k. h. 21° 09′ 28″
Ferzsó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ferzsó, (1899-ig Sverzsó, szlovákul: Sveržov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 568 lakosából 482 szlovák és 81 roma volt.

Fekvése[szerkesztés]

Bártfától 11 km-re északnyugatra a Sverzsói-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1355-ben említik először, amikor az egri káptalan megerősíti a szemelnyei uradalom határait. Ferzsó az uradalom keleti részén fekvő falu volt malommal. A falu 14. századtól Szemelnye uradalmához tartozott, majd az 1470-es évekig Makovica váruradalmának része volt. 1427-ben 17 jobbágyportája volt. A környék legnagyobb városa ekkor Bártfa, amely már régóta törekedett a környező birtokok megszerzésére. 1446-ban a szepesi káptalan oklevelében Ferzsó már Bártfa szolgálófaluja. 1472-ben Mátyás király oklevelében is hasonló összefüggésben szerepel. A 16. században a közepes nagyságú falvak közé számított. 1567-ben 9 adózó háztartása volt, a zsellérházak száma körülbelül négy. A század második felében a reformáció térhódítása kezdődött el. A Bocskai-felkelést még jól átvészelte a lakosság, a Thököly-felkelés során azonban a katolikus papot elűzték, mire császári katonaság vonult be a községbe, amely továbbra is Bártfa kezén maradt. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén a harcok nem érintették, 1706-ban azonban a fenyegetések hatására a lakosság nagy része Lengyelországba menekült. 1708-ban a község a Szirmay család zálogbirtoka lett, később a Klobusiczky család birtoka. 1776-ban a vizitáció során még fatemplomát említik, ez 1813-ban összedőlt és 1828-ban felépült az új kőtemplom. 1863-ban a templom közelében megalapították a katolikus iskolát. 1910-ben 340, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.

2001-ben 510 lakosából 461 szlovák és 48 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1828-ban épült. 1903-ban renoválták.
  • Evangélikus temploma

Hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]