Miklósvölgye
| Miklósvölgye (Mikulášová) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Bártfai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1414 |
| Polgármester | Peter Rusiňák |
| Irányítószám | 086 36 |
| Körzethívószám | 054 |
| Forgalmi rendszám | BJ |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 122 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 17 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 345 m |
| Terület | 8,00 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Miklósvölgye
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 49° 23′ 00″, k. h. 21° 23′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 23′ 00″, k. h. 21° 23′ 30″ | |
| Miklósvölgye weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Miklósvölgye témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Miklósvölgye (1899-ig Niklova, szlovákul: Mikulášová, ukránul: Mikulasova) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Bártfától 16 km-re északkeletre, az Ondava partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falut 1414-ben említik először, eredeti neve „Miklósvágása” volt. A 16. században Makovica várának uradalmához tartozott. A 17. században ruszinokkal telepítették be.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „NIKLOVA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Makovitzához 1 mértföldnyire, legelője, és fája van, 1/3 része földgyének termékenyebb.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Niklovó, orosz falu, Sáros vmegyében, a makoviczi uradalomban, Zboro fil., 10 r., 464 g kath. lak., g. anyaszentegyházzal, és savanyuviz-forrással.”[3]
A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 345, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 153 lakosából 86 szlovák, 50 ruszin, 16 ukrán volt.
2011-ben 140 lakosából 81 szlovák, 50 ruszin, 4 ukrán.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Görögkatolikus temploma a 18. század második felében épült. 1931-ben a bártfafürdői szabadtéri néprajzi múzeumba szállították. 2005-ben újjáépítették. Ikonosztáza szintén 18. századi.
További információk[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
