The Freewheelin’ Bob Dylan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bob Dylan
The Freewheelin' Bob Dylan
nagylemez
Megjelent 1963. május 27.
Felvételek Columbia Studios, New York
1962. július 91963. április 24.
Stílus folk
Nyelv angol
Hossz 50:08
Kiadó Columbia Records
Producer John H. Hammond, Tom Wilson
Kritikák
Bob Dylan-kronológia
Bob Dylan
(1962)
The Freewheelin' Bob Dylan
(1963)
The Times They Are A-Changin’
(1964)
Kislemezek az albumról
  1. Blowin' in the Wind
    Megjelent: 1963. július

1963. május 27-én jelent meg Bob Dylan második albuma The Freewheelin' Bob Dylan címmel. Itt vált önálló dalszerezővé. Míg előző albumán csak két saját dala volt, ezen már csak két feldolgozás hallható: a Corrina, Corrina és a Honey, Just Allow Me One More Chance. A borítón Dylan és akkori barátnője, Suze Rotolo látható.

Dylan akkoriban egyike volt azon kevés előadónak, aki a saját dalait vette lemezre. Az albumot a Blowin' in the Wind, Dylan egyik legnépszerűbb dala indítja (még az évben Peter, Paul & Mary előadásában lett sláger). A dalban kilenc kérdés fogalmazódik meg szabadságról, háborúról, életről és halálról, melyekre a válasz „a szélben száll (Blowin' in the Wind)”.

A The Freewheelin' Bob Dylan az USA-ban 22. lett (végül platinalemez), 1965-ben pedig Nagy-Britanniában első helyet ért el. 2002-ben az albumot beválogatták a Kongresszusi Könyvtár Nemzeti Hangfelvételi Nyilvántartásába. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

A felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kritikusok és a szélesebb közönség nem figyelt fel Dylan bemutatkozó albumára, ami az első évben nagyjából ötezer példányban kelt el. Egy olyan album esetében, amit egy addig ismeretlen művész egy nem túl népszerű műfajban vett fel, ez elég meglepő volt. Mivel Dylant John Hammond támogatta, az elvárások is nagyok voltak, de miután az album lekerült a listákról, nyilvánvalóvá vált, hogy Hammond hírneve Dylanétől függ. A Prestige Records érdeklődött Dylan – és egyre növekvő dalszerzői tehetsége – iránt, de Hammond mindenáron Dylan támogatója akart maradni, remélve, hogy a második album sikeresebb lesz.

Hammond produceri közreműködésével Dylan 1962. április 24-én, a New York-i Columbia Studios A Stúdiójában hozzálátott a második album munkálataihoz. (Az album munkacíme Bob Dylan's Blues volt, és júliusig nem is változtatták meg.) Dylan két hagyományos folkdalt ("Going to New Orleans", "Corrina, Corrina") és Hank Williams "(I Heard That) Lonesome Whistle" című dalának feldolgozását játszotta. Ám az aznapi stúdióidő legnagyobb részében Dylan saját dalaival foglalkoztak, melyek közül négyet vettek fel: a "Sally Gal", a "The Death of Emmett Till", a "Rambling, Gambling Willie" és a "Talkin' John Birch Paranoid Blues" címűeket. A "John Birch" és a "Rambling, Gambling Willie" felvételeit elég jónak tartották ahhoz, hogy félretegyék a készülő albumhoz.

Dylan másnap, szintén az A Stúdióban felvette a "Let Me Die in My Footsteps"-et, amit szintén eltettek az albumhoz. Ezen kívül több saját szerzeményét is eljátszotta ("Rocks and Gravel", "Talking Hava Negiliah Blues", "Talking Bear Mountain Picnic Massacre Blues" és a "Sally Gal" további két felvétele), majd több feldolgozást is felvett; köztük volt a tradicionális "Wichita (Going to Louisiana)", Big Joe Williamstől a "Baby Please Don't Go" és Robert Johnsontól a "Milk Cow's Calf Blues". Egyik sem kapott nagyobb figyelmet, de a "Talking Hava Negiliah Blues" és a "Talking Bear Mountain Picnic Massacre Blues" felkerült az 1991-es The Bootleg Series Volumes 1-3 (Rare & Unreleased) 1961-1991 című válogatásra.

Az album munkálatait július 9-én folytatták az A Stúdióban. Ekkora magánélete és karrierje néhány komoly változáson ment át. Egy Albert Grossman nevű menedzser egyre gyakrabban avatkozott Dylan üzleti ügyeibe; Grossman különböző kiadóknál dolgozott és őt is érdekelte Dylan dalszerzői tehetsége. A Dylannel kötött szerződése értelmében Dylan tehetsége igen sok pénzt hozott neki. Ezalatt Dylan barátnője, Suze Rotolo Európában tanult művészetet, június 8-án utazott Olaszországba.

A július 9-i stúdiónapon Dylan több új dalt vett fel. A legfontosabb a "Blowin' in the Wind" volt, amit a klubokban már régóta játszott, de még nem vett fel. Elkészült még a "Bob Dylan's Blues", a "Down the Highway" és a "Honey, Just Allow Me One More Chance" is, melyek első felvételét szintén félretették az albumhoz.

Aznap még felvette a "Baby, I'm in the Mood for You" című saját szerzeményét. Nem tartották elég jónak, hogy feltegyék az albumra, de 1985-ben, a Biograph című válogatáson végül megjelent. Még felvette a szintén saját "Quit Your Low Down Ways" című bluest és Hally Wood "Worried Blues" című dalának feldolgozását. A két dal az 1991-es The Bootleg Series Volumes 1-3 (Rare & Unreleased) 1961-1991 című albumon látott napvilágot.

Miután üzleti ügyeit elrendezte, augusztus elején Dylan Minnesotába utazott. Minneapolisban szállt meg, ahol régi barátaival találkozott, köztük Tony Gloverrel, akivel felvételeket készített. Ezen a házi felvételen Dylan Suze Rotolóról is beszél, és elmondja, hogy szeptember 1-jére várja vissza. Ezután a "Tomorrow is a Long Time" című dal kezdetleges változatát játssza el. Néhány nappal szeptember 1-je előtt Suze felhívta, és azt mondta, hogy egy ideig még Olaszországban marad. Ez eléggé megnehezítette kapcsolatukat.

Ősszel Dylan visszament New Yorkba, ahol több koncertet adott és új dalokat is játszott, többek között a "Don't Think Twice, It's All Right"-ot és az "A Hard Rain's A-Gonna Fall"-t. Októberben, a Gaslight Caféban mindkét dalt eljátszotta; ezt az előadást felvették és kalózfelvételként terjedt. Dylan legkedveltebb fellépéseinek részeként a Gaslightban tartott műsorokból válogatták össze a Live at The Gaslight 1962 című album anyagát.

Dylan az album felvételeit csak október 26-án folytatta az A Stúdióban, ez alkalommal három dalt vett fel. Dylan "Mixed-Up Confusion" és Arthur Crudup "That's All Right Mama" című dalának több felvételét használhatatlannak minősítették, de a "Corrina, Corrina" első felvételét eltették az albumhoz. A dal egy másik felvételét kislemezként akarták kiadni.

A munkát november 1-jén folytatta, amikor szintén három dalt vett fel. A "Mixed-Up Confusion" és a "That's All Right Mama" felvételeit újra használhatatlannak minősítették. A harmadik dal, a "Rocks and Gravel" felvételét viszont megfelelőnek találták az albumhoz.

A következő felvételt november 14-én tartotta, melynek legnagyobb részében a "Mixed-Up Confusion" című dallal foglalkozott. John Hammond kérésére több stúdiózenész is közreműködött: George Barnes (gitár), Bruce Langhorne (gitár), Dick Wellstood (zongora), Gene Ramey (basszusgitár) és Herb Lovelle (dob). A kész dalt nem tették fel az albumra, de kislemezként kiadták (másik oldalán a "Corrina, Corrina" új felvételével).

Miután befejezték a dalt, Langhorne kivételével minden zenész elment; ő Dylannel felvette a "Don't Think Twice, It's All Right" című dalt. Csak egy felvételt csináltak, és végül ez került az albumra. Langhorne a stúdiónap végéig ottmaradt, és Dylan másik három saját dalán is közreműködött ("Ballad of Hollis Brown", "Kingsport Town" és "Whatcha Gonna Do"), de egyiket sem használták fel; a "Kingsport Town" csak az 1991-es The Bootleg Series Volumes 1-3 (Rare & Unreleased) 1961-1991 című albumon jelent meg.

A következő felvételre három hét múlva, december 6-án került sor. Dylan öt eredeti dalt vett fel, melyek közül három került fel a lemezre: az "A Hard Rain's A-Gonna Fall", az "Oxford Town" és az "I Shall Be Free". Mindhárom dalt elsőre sikerült felvenni. Ezután megpróbálta újra felvenni a "Whatcha Gonna Do"-t és egy új dalt, a "Hero Blues"-t, de végül egyiket sem adták ki.

Tizenkét nappal később Dylan először utazott Angliába azzal a tudattal, hogy a második album már kész van. Ezalatt elvegyült a londoni folkos körökben, megismerkedett Anthea Joseph-fel, valamint Martin Carthy és Bob Davenport folkénekessel. „Angliában találkoztam néhány emberrel, akik tényleg ismerték azokat a [régi angol] dalokat”, emlékezett vissza Dylan 1984-ben. „Martin Carthyval és egy [Bob] Davenport nevű fickóval. Martin Carthy hihetetlen ember. Rengeteget tanultam tőle.” Carthy rengeteg angol dalt mutatott Dylannek, aki csak azok amerikai változatait ismerte. Carthy döntő hatást gyakorolt Dylanre, mivel a "Scarborough Fair" és a "Lady Franklin's Lament" általa eljátszott változatai adták az ihletet a "Girl From the North Country" és a "Bob Dylan's Dream" című dalokhoz.

Miután eleget tett angliai kötelezettségeinek (többek között egy kis szerepnek a BBC Madhouse on Castle Street című drámájában), Dylan Olaszországba utazott, hogy találkozzon Suze Rotolóval; Dylan azonban nem tudta, hogy Suze visszament New Yorkba (állítólag azon a napon, amikor Dylan Angliába utazott). Olaszországban Dylan befejezte a "Girl From the North Country"-t és a "Boots of Spanish Leather" korai vázlatát. Dylan visszament Angliába és megmutatta Carthynak a "Girl From the North Country" kész változatát.

Január közepén Dylan visszatért New Yorkba és a Broadside magazin munkatársának jelenlétében felvette "Masters of War" című új dalát. Időközben kibékült Suze Rotolóval, és meggyőzte a lányt, hogy költözzön vissza Dylan 4. utcai lakásába.

Ekkorra Dylannek újra kellett gondolnia, mely dalokat akarja az albumon kiadni. Clinton Heylin életrajzíró szerint „Mindig azt gondolják, hogy a Columbia nyomására kellett a "Talkin' John Birch Society Blues”-t levenni az albumról, miután Dylan egyszerűen otthagyta az Ed Sullivan Show 1963. május 12-i adását, mert a programigazgató – a „cenzor” – azt mondta, hogy a dal rágalom valaki ellen. A The Freewheelin' Bob Dylan „javított” kiadása 1963. május 27-én jelent meg. A Columbia Recordsnak két hete volt az album újrakeverésére, a borítók újranyomására és megfelelő mennyiségű album gyártására.

Clive Davis, aki akkor a Columbia Records ügyvédje volt, önéletrajzában azt írta, hogy „a probléma Sullivannel kezdődött”, és hogy Dylan találkozott a Columbia ügyvédeivel, akik megkérték, hogy cserélje le a "John Birch"-öt, de ez még hetekkel az ominózus fellépés előtt volt. Eközben Dylan azt mondta egy régi barátjának: „Túl sok régimódi dalom van [az albumon], amiket úgy próbáltam írni, mint Woody [Guthrie]. Változáson megyek át. Több kritikus dal kéne, mert tudom, hogy arra kell haladnom.” Bár a "John Birch" csak egy volt az 1962-ben felvett és ki nem adott dalok közül, Dylan mégis lecserélt négy dalt ("John Birch", "Let Me Die in My Footsteps", "Rambling, Gambling Willie" és "Rocks and Gravel"), és Angliában megírt dalokkal helyettesítette őket. A "John Birch" kivételével Dylan úgy érezte, hogy kinőtt a régebbi stílusú dalokból.

Április 24-én Dylan még egy stúdiófelvételt tartott, de John Hammond produceri segítsége nélkül; ekkorra együttműködésük már megszűnt. Clinton Heylin szerint „az ellenségeskedés John Hammond és Dylan menedzsere, Albert Grossman között sosem enyhült, Dylan és Hammond több évre eltávolodott egymástól”. Ezután a Columbia új producert rendelt Dylan mellé: a fiatal, afro-amerikai Tom Wilsont. Akkoriban Wilsont jobban érdekelte a jazz, és csak vonakodva vállalta a Dylannel való munkát.

Wilson így emlékezett a találkozásra: „David Kapralik mutatott be Dylannek, amikor nem csak a Columbiának dolgoztam. Nem igazán szerettem a folkzenét, azelőtt Sun Ra és Coltrane felvételein működtem közre… Úgy gondoltam, hogy a folk a bolondoknak való. [Dylan] úgy játszott, mint azok a bolond fickók, de később kezdtem megérteni a szövegeit. Igazán megdöbbentem.”

Az április 24-i stúdiónapon Dylan öt új dalt vett fel: "Girl From the North Country", "Masters of War", "Talkin' World War III Blues", "Bob Dylan's Dream" és "Walls of Red Wing". A "Walls of Red Wing"-et végül nem tették fel az albumra (az 1991-es The Bootleg Series Volumes 1-3 (Rare & Unreleased) 1961-1991 című válogatáson jelent meg), de a másik négyet rátették.

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első oldal
  Cím Szerző(k) Hossz
1. Blowin' in the Wind   Bob Dylan 2:48
2. Girl From the North Country   Bob Dylan 3:22
3. Masters of War   Bob Dylan 4:34
4. Down the Highway   Bob Dylan 3:27
5. Bob Dylan's Blues   Bob Dylan 2:23
6. A Hard Rain's A-Gonna Fall   Bob Dylan 6:55
Második oldal
  Cím Szerző(k) Hossz
1. Don't Think Twice, It's All Right   Bob Dylan 3:40
2. Bob Dylan's Dream   Bob Dylan 5:03
3. Oxford Town   Bob Dylan 1:50
4. Talkin' World War III Blues   Bob Dylan 6:28
5. Corrina, Corrina   tradicionális 2:44
6. Honey, Just Allow Me One More Chance   Bob Dylan, Henry Thomas 2:01
7. I Shall Be Free   Bob Dylan 4:49

Helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lista Helyezés
1963 Billboard 200 22
1964 UK Top 75 1

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bob Dylan – gitár, szájharmonika, billentyűk, ének
  • Bruce Langhorne – gitár
  • Howard Collins – gitár
  • Leonard Gaskin – basszusgitár
  • George Barnes – basszusgitár
  • Gene Ramey – nagybőgő
  • Herb Lovelle – dobok
  • Dick Wellstood – zongora

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden idők 500 legjobb albumaRolling Stone magazin
Előző album:
The Who
Tommy
96.
Bob Dylan
The Freewheelin’ Bob Dylan
97.
Következő album:
Elvis Costello
This Year’s Model
98.