Beatnemzedék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A beatnemzedék az ötvenes és valamelyest a hatvanas évek nonkonformista fiatalságának irodalma, a társadalmi beolvadást, a fogyasztói társadalmat illetve a háborúkat tagadók hangja volt ez. nem beszélhetünk a szakirodalom által egységesen behatárolt irányzatról, mint amilyen a XX. század eleji avantgarde-ra volt jellemző (Gregory Corso egy nyilatkozatában kijelentette: "Három ember, még nem egy nemzedék"). Norman Mailer A fehér néger című szociográfiai tanulmányában vezeti le a fekete rabszolgáktól a modern kori pszichózis fő mintapéldányát a hipstert, aki kizárólag saját élvezetei vezérelte világszemléletet alakít ki - valahol itt gyökerezik a beat. A beat-nemzedék egy irodalmi körnek tekinthető elsősorban, aminek tagjai Allen Ginsberg, Jack Kerouac, Neal Cassady, William S. Burroughs, Gregory Corso, Lucien Carr, Herbert huncke, és Peter Orlovsky. Jellemző a beatnikek eklekticizmusára, hogy közülük nem mindannyian voltak irodalmi értelemben működő vagy elismert alakok - ez is bizonyítja, hogy fölösleges kizárólag művészi csoportosulásként számon tartani a társaságot, hiszen Cassady Carr és még páran inkább csak hobók voltak, akik életmódjukkal, eszméikkel, világszemléletükkel hatottak Kerouac-ra és társaira. A negyvenes évek elején ismerkedtek meg egymással Columbia egyetemen, Kerouac szinte összes regényében különböző álneveken feltűnnek. Azon kívül, hogy ivó,- és füvező cimborák voltak, legtöbbször egymás stílusára, írói módszerére is hatással voltak (Kerouac-et többek közt Ginsberg is megkérte, hogy foglalja össze a spontán próza gyakorlati módszereit - ezek jelentős hatása tetten érhető Ginsberg és a beat-irodalom legkimagaslóbb irányadó versében, megjelent Üvöltésben), mindemellett a szexuális kísérletezés is barátságuk része volt, ugyanúgy, mint a közös utazások, meditációk. Az irányzat főművei közé tartozik Kreouac-tól az Úton (1957), Ginsbergtől az Üvöltés (1956) és Burroughs-tól a Meztelen ebéd (1959). Tevékenységük eredményeként az addigi San Francisco-i bohém negyed pezsgő kulturális miliőjéből a beat átterjedt Amerika más nagyobb városaira, költőire is, köztük talán a leghíresebbek Lawrence Ferlinghetti és Frank O'Hara. A beat szó (a latin beatus kifejezésből) és maga a beat-nemzedék elnevezés Jack Kerouactól származik, többfajta jelentéssel bír. Leginkább megfáradt, semmirekellő embert jelöl, ugyanakkor használják az üdvözült, boldog szinonimájaként is. Hatásuk igen messzemenő; nyomon követhetjük szinte az össze hatvanas évekbeli rock-zenész munkásságán kezdve a Beatlestől egészen a Doorsig (és még azután is, lásd King Crimson, Tom Waits stb.)