Koncertalbum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A koncertalbum vagy koncertlemez egy zenei felvételi anyag, amit – ellentétben a stúdióalbummal – közönség előtti élő előadások alatt szoktak felvenni.

A koncertfelvételek készítésének a körülményeiről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertfelvétel készülhet egy koncert alatt is, de gyakori, hogy két koncert, vagy egy teljes koncertkörút legjobban sikerült felvételeit állítják össze egyetlen albummá. Általában a koncertalbumoknak, azon belül is főleg a több évtizeddel ezelőtt készült felvételeknek nincs annyira letisztult hangzásuk, mint a stúdióalbumoknak. A korrigálás jóval kisebb lehetőségei miatt az előadó részéről fokozott odafigyelést és fegyelmet, a felvételt készítő mérnökök és technikusok részéről pedig nagyfokú hozzáértést és tapasztalatot igényel egy élő koncert felvétele. Az élő felvétel jellemzője a művész a közönséggel folytatott kommunikációja, a taps, fütyülés és egyéb, a közönség által keltett zaj, ezek például egy nagy létszámú rockkoncert esetén hozzásegítik a lemez hallgatóját a koncert hangulatának átélésehez. Komolyzenei és jazzkoncertek során a hallgatóság többnyire fegyelmezetten viselkedik, de zavaró köhintések, székrecsegések esetleg hallhatóak lehetnek csöndes zenei részeknél, ezeket régebben megfelelő eszközök hiányában a felvételben hagyták, manapság digitális úton kiszűrhetik.

A koncertfelvételek készítéséről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Soksávos felvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évtizedek óta létező sok sávos analóg és a mai digitális felvételi technikának köszönhetően a koncerteken, akárcsak a stúdiókban, többnyire külön veszik fel az egyes hangszerek, hangszercsoportok, énekesek, háttérénekesek, kórus, stb. hangját, valamint a hallgatóság zajait is rögzítik néhány mikrofonnal. Az akusztikus hangszereket és az éneket mikrofonokkal, az elektronikus hangszerek hangját (elektromos gitár, szintetizátor, stb.) közvetlenül elektronikus úton rögzítik. Ezt követi – akárcsak a stúdióalbumoknál – a stúdióban végzett utómunka (a hangsávok összeszerkesztése, korrigálása, a megfelelő térhatás kialakítása), hogy még jobb hangzást érhessenek el.

Kétmikrofonos felvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akusztikus hangszerekkel tartott komolyzenei, jazz- és egyéb koncerteknél a valódi teremhatás minél jobb visszadása érdekében kétmikrofonos technikát is alkalmaznak. Kétmikrofonos felvételeknél az utólagos módosítás lehetősége erősen korlátozott, ezért különlegesen gondos előkészítést igényelnek, de a kapott eredmény természetessége miatt sok esetben felűlmúlja a soksávos technikával készített felvételekét.

Bootleg felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektronikus erősítéssel zajló koncerteknél a kétmikrofonos technika nem szokásos, kivéve a hallgatóság által sok esetben titokban, amatőr eszközökkel készített ún. bootleg felvételeket. Bootleg felvételek természetesen bármilyen koncerten készülhetnek, melyeket sokszor évekkel, évtizedekkel később mint ritkaságokat, ki is adhatnak.

A koncert és stúdiófelvételek közötti különbségről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A stúdió és koncertfelvételek közötti legfontosabb különbség tehát egyrészt a közönség jelenléte, a koncertterem akusztikája, az élő előadás hangulata, technikailag pedig a zenemű egységes és egyidőbeni elhangzása a stúdió akár hangszerenkénti külön időben történő felvételével szemben. A koncertkörülmények közepette, de közönség nélkül – vagy kis létszámú (legfeljebb néhány száz fős, általában meghívott vendégekből álló) közönséggel – készített felvételeket akusztikus albumnak/felvételnek is hívják.

Klasszikus zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klasszikus zenében a koncertlemez nem nagyon különbözik a stúdiófelvételektől. A legjobb színvonalú klasszikus zenei felvételeket sokszor a világ legjobb akusztikájú koncerttermeiben, vagy koncertteremhez hasonló jellegű, külön erre a célra kialakított stúdiókban készítik. A közönség előtti valódi élő előadással szemben annyi a könnyebbség, hogy az egyes zenei tételek között szünetet tartanak, valamint a rontott részeket ismételten fel tudják venni.

A jól előkészített, gondosan felvett és hibátlanut játszott komolyzenei koncertfelvétel hangzása megkülönböztethetetlen, akár közönség előtt, akár közönség nélkül vették fel, leszámítva természetesen a teremakusztika nézők miatti változását és a közönség által keltett zajokat.

Sok klasszikus zenei előadó és zenekar inkább üres koncerttermekben rögzíti a dalokat valódi stúdió helyett, mások a közönség előtti koncerteket kedvelik jobban. Leonard Bernstein karmester szinte összes felvétele élő koncertfelvételekből áll, nincs túl sok valódi stúdióalbuma.

Dzsessz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dzsesszben a koncertalbum is épp ugyan olyan fontos, mint egy stúdióban készült nagylemez, mivel a műfaj fő jellegzetessége az improvizáció, ami a koncerteken sohasem maradhat el. Régi koncertfelvételek évtizedekkel későbbi kiadása is nagy fontossággal bír bármely ismert dzsessz előadó életművében, ilyen például az 1957-ben, New Yorkban rögzített, de csak 2005-ben kiadott Thelonious Monk Quartet with John Coltrane at Carnegie Hall című koncertalbum is.

Rock és pop[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos sikeres pop- és rockelőadó, valamint együttes jelentetett meg pályafutása során egy, vagy több koncertalbumot, de ezeknek általában kisebb jelentőségük van, és nem is annyira keresettek, mint a stúdióalbumok. Természetesen kivétel is akad, néhány pop- és rockelőadó koncertfelvételei a stúdióalbumok népszerűségével versengenek (például Thalía Primera fila című koncertalbuma a mindenkori eladásokra nézve bármely azt megelőző stúdióalbumánál nagyobb sikert – gyémántlemezt – ért el hazájában).

A világ egyik legkeresettebb koncertalbuma Garth Brooks Double Live című felvétele, ami 2006 novemberében 21 millió példányban kelt el. [1]

A sokszor csak egyetlen alkalommal kiadott koncertalbumok az évek múlásával különleges ritkasággá válhatnak, ilyen például Olivia Newton-John 1976-os Love Performance című koncertjének csak Japánban megjelent hanglemezkiadása, vagy Suzi Quatro Live and Kickin' című felvétele.

Elektronikus zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektronikus zenei koncerteken a felvétel a jobb hangminőség érdekében többnyire nem mikrofonokkal, hanem közvetlenül a hangszerekről, DJ mixeknél a keverőpultról történik, ebben az esetben a koncertlemez megkülönböztethetetlen a stúdióalbumtól. Néhány elektronikus zenekarnak több koncertalbuma van, mint stúdióalbuma. Ezt példázza az is, hogy Tangerine Dreamnek közel 300 órányi bootleg felvétele van, melyeket maga az előadó legalizált a Tangerine Tree projekt néven. Az elektronikus hangszerekkel, szintetizátorokkal tartott koncerteknél a steril hangzás elkerülésére utólagosan megfelelő térakusztikát szimuláló hatást alkalmazhatnak, a közönség által keltett zajokat is megfelelő módon a zenéhez keverhetik, pld. Jean Michel Jarre koncertfelvételein. Bizonyos esetekben mesterséges stadion és tömeghatást is alkalmazhatnak, pld. a Scooter egyes felvételein.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar könnyűzenei együttesek közül elsőként a Metro készített koncertalbumot 1970-ben Egy este a Metro Klubban… címmel. Ezt két évvel később az Élő Omega követte az Omegától. Ezután sokáig kellett várni újabb koncertalbumokra, mivel a szűkösebb lemezhez jutási lehetőségeket inkább stúdióalbum készítésére fordították az együttesek. Az előbb említett két lemez is csupa új dalt tartalmazott, tehát egyúttal soralbumok is voltak. 1979-ben a Piramis A nagy buli és az Omega Élő Omega Kisstadion ’79 című albumai voltak az elsők, amelyek már kifejezetten azzal a céllal készültek, hogy bemutassák, hogyan szólnak az együttes legjobb dalai élőben.

Híres koncertalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1930[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Garth Brooks a legsikeresebb előadó (angol nyelven). RIAA.com. (Hozzáférés: 2009. június 18.)