Sam Cooke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sam Cooke
Életrajzi adatok
Születési név Samuel Cook
Álnév Dale Cooke
Született 1931. január 22.
Származás  USA, Clarksdale, Mississippi
Elhunyt 1964. december 11. (33 évesen)
 USA, Los Angeles, Kalifornia
Pályafutás
Műfajok gospel, soul, R&B
Aktív évek 19501964
Kapcsolódó előadó(k) The Soul Stirrers
Bobby Womack
Hangszer ének, zongora, gitár
Tevékenység énekes-dalszerző, vállalkozó
Kiadók Specialty
Keen (1957–1960)
RCA (1960–1964)

Samuel Cook (Clarksdale, Mississippi, 1931. január 22.Los Angeles, Kalifornia, 1964. december 11.), művésznevén Sam Cooke, amerikai gospel, soul, R&B énekes, dalszerző és vállalkozó. A soul zenei egyik nagy hatású úttörőjének számít. 1957 és 1964 között 29 dala került fel az amerikai Top 40-es slágerlistára. Legismertebb és legsikeresebb dalai a You Send Me, A Change Is Gonna Come, Chain Gang, Wonderful World és a Bring It on Home to Me. 1986-ban az elsők között iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be.

Az első fekete zenészek közé tartozott, akik a zeneipar üzleti oldalával is foglalkoztak. Saját lemezkiadó céget alapított SAR Records néven. Aktívan részt vett az amerikai polgárjogi mozgalomban.

1964. december 11-én a Los Angeles-i Hacienda Motelben a tulajdonos agyonlőtte. Cooke ekkor 33 éves volt. A bíróság az ügy vizsgálata során azt állapította meg, hogy a motel tulajdonosa jogos önvédelemből lőtt. Halálának körülményeit azóta is sokan vitatják.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooke a Mississippi állambeli Clarksdale városában született. Családnevéhez később tett hozzá egy „e” betűt, ennek oka nem tisztázott. Annie Mae és Charles Cook baptista tiszteletes nyolc gyermekének egyike volt. Bátyja, L.C. Cook a Johnny Keyes and the Magnificents nevű doo wop zenekarban énekelt. 1933-ban a család Chicagoba költözött.

Cooke énekesi karrierje azzal kezdődött, hogy The Singing Children nevű formációban testvéreivel gospelt énekeltek. Tinédzser korában a The Highway Q.C.'s nevű gospel együttes frontembere volt. 1950-ben Cooke bekerült a The Soul Stirrers nevű nagy hatású és népszerű gospel zenekarba, ahol számos sikeres vallásos dalt jelentettek meg a Los Angelesi Specialty Records kiadónál.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956-ban jelentkezett az első, „Loveable” című világi témájú dalával, Dale Cooke álnéven. A speciality Records vezetőjének a kérésére azért használt álnevet, hogy ne váltsa ki a gospel dalai miatt őt megkedvelő vallásos rajongói haragját (a The Soul Stirrersel egészen 1957-ig énekelt vallásos dalokat). Hangja alapján természetesen hamar fel lehetett ismerni, így a kiadó vezetője végül beleegyezését adta, hogy saját nevén énekeljen világi témájú dalokat. Cooke ekkor Bumps Blackwell producer irányítása alatt kezdett dolgozni soul és R&B dalokon. Ez viszont nem tetszett a kiadó vezetőjének, mivel a Cooke által játszott zene stílusa nagyon hasonlított a kiadó egy másik énekesének, Little Richard zenéjéhez. A folyamatos viták miatt Cooke és Blackwell rövidesen elhagyta a Speciality Records kiadót.

1957-ben országosan is ismert lett, miután fellépet az ABC televízió egyik műsorában. Ugyanebben az évben leszerződött a Keen Records kiadóval. Az új kiadónál megjelentetett első kislemezén a You Send Me című dala volt hallható (a lemez másik oldalán George GershwinSummertime ”című dalának feldolgozása szerepelt), amely hat hétig vezette a Billboard R&B listáját.

1961-ben Cooke megalapította saját lemezkiadó cégét, SAR Records néven. A kiadó menedzselte többek között Bobby Womacket és Johnnie Taylort. Nem sokkal később elhagyta a Keen Records kiadót és az RCA Recordshoz szerződött. Az RCA gondozásában jelent meg a Chain Gang című száma, amely a Billboard listán a második helyig jutott. További sikeres dalai ebből az időből a Sad Mood, a Bring it on Home to Me, az Another Saturday Night és a Twistin' the Night Away.

Soul és R&B kislemezei mellett egy sikeres bluesos hangzású nagylemezt is megjelentetett 1963-ban Night Beat címmel.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooke 1964. december 11-én halt meg, 33 évesen, amikor a Los Angeles-i Hacienda Motel tulajdonosa lelőtte. Bertha Franklin, a motel tulajdonosa azt vallotta a rendőröknek, hogy önvédelemből lőtte le, mivel Cooke fenyegetően lépett fel vele szemben. A rendőrök Cooke holttestét a motel irodájában találták meg. Csak egy kabát és cipő volt rajta. Franklin elmondása szerint Sam Cooke egyszer csak őrjöngve tört be irodájába azt a nőt keresve, akivel korábban bejelentkezett a hotelbe. Dulakodni kezdtek, mire Franklin a pisztolyáért rohant, és saját testi épségét féltve lelőtte az énekest. A rendőrség később előkerítette azt a nőt, akinek holléte felől Cooke Bertha Franklinnél érdeklődött. Elisa Boyer vallomásában azt állította, hogy Cooke akarata ellenére vitte a Hacienda Motelbe, ahol meg akarta erőszakolni. Mikor Cooke a fürdőszobába ment, Boyer – állítása szerint véletlenül - mindkettejük ruháit felkapta, és elszaladt a szobából. Sokan azonban nem hittek Boyernek, mivel Cooke nagy mennyiségű készpénze sosem került elő, a nőt pedig nem sokkal később prostitúció miatt tartóztatták le. A bíróság úgy döntött, hogy Franklin jogos önvédelemből lőtt, és felmentette a gyilkosság vádja alól.

Sam Cookeot a Kaliforniai Glendaleben temették el.

Halála után alig három hónappal özvegye, Barbara hozzáment Bobby Womack énekeshez, ami kisebb botrányt kavart. 1970-ben elváltak.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után nem sokkal a Motown Records kiadó megjelentetett egy feldolgozás lemezt, amelyen a The Supremes énekelte Cooke dalait.

1986-ban beválasztoták a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé.

1999-ben Grammy Életműdíjat kapott.

2004-ben a Rolling Stone magazin a 16. helyre rangsorolta a Minden idők 100 legjobb művésze című listáján, 2008-ban pedig negyedik lett a Minden idők legjobb énekesei között.

Wonderful World[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több alkalommal is feldolgozták az 1959-ben írt, és 1960-ban megjelent Wonderful World című szerelmes dalát.

A brit Herman's Hermits nevű beat együttes nagy sikert ért el az 1960-as évek közepén, miután a számot Cooke halála után feldolgozták a saját stílusukban, így tisztelegve Cooke művészete előtt.

Otis Redding három számot is előadott Cooke-tól az 1965-ben megjelent Otis Blue: Otis Redding Sings Soul című albumán, köztük ezt is.

Az 1970-es években négy feldolgozás is megjelent. Bryan Ferry 1974-ben dolgozta fel az Another Time, Another Place című lemezén, David Bromberg a Midnight on the Water című albumán adta elő dalt 1975-ben. Johhny Nash 1976-ban vitte sikerre a dal egy diszkósabb hangzású feldolgozását, majd Art Garfunkel 1977-es Watermark című albumán jelentetett meg egy feldolgozást, Paul Simon és James Taylor közreműködésével.

Terence Trent D'Arby az 1980-as évek végén dolgozta fel a dalt, ami 2002-ben egy greatest hits albumán is megjelent.

The Flying Pickets nevű brit acapella együttes 1994-ben jelentette meg saját feldolgozását The Original Flying Pickets: Volume 1 című feldolgozás lemezükön.

Michael Bolton is előadta a dalt, az 1999-ben megjelent Timeless: The Classics Vol. 2 című albumon.

2005-ben a skót énekes, Jim Diamond is énekelte a dalt.

Jesse Malin On Your Sleeve című, 2008-ban megjelent negyedik stúdióalbumán – amely csak feldolgozás dalokat tartalmaz – szerepelt ez a dal is.

Rod Stewart a 2009-es Soulbook albumán énekelte a dalt.

A feldolgozások mellett több filmben is betétdal lett. Szerepelt az 1978-as Party zóna című amerikai filmvígjátékban, illetve az 1983-as Kifulladásig Los Angelesben című akciófilmben. Az 1985-ös A kis szemtanú című drámában a dal Greg Chapman előadásában volt hallható, majd nem sokkal később 1986-ban egy Levi's farmer reklámjában szerepelt a dal, Tony Jackson feldolgozásában. Legutóbb a 2005-ben bemutatott Randiguru című vígjáték nyitójelenetében volt hallható.

A 2008-as amerikai elnökválasztási kampányban Barack Obama jelentkezett egy kampányfilmmel, amelyben a dal szólt módosított szöveggel.

A Change Is Gonna Come[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1963-ban rögzített, és nem sokkal Cooke halála után megjelent A Change Is Gonna Come című dal üzletileg nem volt olyan sikeres, mint a korábbi dalok, de rendkívül népszerű lett a polgárjogi mozgalom aktivistái, és az afroamerikaiak körében. A dalt játszották Malcolm X temetésén, illetve a róla szóló Spike Lee film zenéi között is szerepelt.

Az elnök emberei című televíziós sorozat egyik epizódjában volt hallható James Taylor előadásában.

2012. február 18-án, Kim Burrell tiszteletes módosított szöveggel adta elő a dalt Whitney Houston énekesnő temetési szertartásán.

2012. áprilisában Joshua Ledet adta elő a dalt, az amerikai Fox televíziós csatornán futó American Idol című zenei tehetségkutató műsorban.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Posztumusz diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sam Cooke című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.