RCA

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
RCA csatlakozók kompozit videó(sárga), és sztereó hang (fehér, piros) átviteléhez

Az RCA csatlakozó egy gyengeáramú elektromos csatlakozó fajta, melyet leggyakrabban hang-, és videó jelátvitelre használnak.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az RCA rövidítés a Radio Corporation of America névből ered. Ők találták ki, illetve kezdték el gyártani az 1940-es évek elején az otthoni rádió, és lemezjátszó készülékekhez. Az eredeti célkitűzés egy olcsó, egyszerű felépítésű csatlakozó kifejlesztése volt, a kommersz készülékekhez. Azóta az évek során, rengeteget finomítottak a csatlakozó kinézetén, de a mostani modellek is kompatibilisek a legelsőkkel.

Rendkívül gyorsan elterjedt, és kezdte felváltani az akkoriban népszerű jack csatlakozókat. A gyors terjedés nagyban köszönhető az 50-es években bekövetkezett Hi-fi láznak. Bár a jack csatlakozókat a mai napig használják a konzumer, és a professzionális technikában, az RCA csatlakozó is méltó helyett vívott ki magának.

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melegpont körül szigetelő anyaggal elválasztva körbeveszi az árnyékolás. A szigetelő anyag mostanság kivétel nélkül valamilyen műanyag. Régebben az első változatoknál még kerámiát használtak. A papa csatlakozókon a melegpont hosszabb, mint az árnyékolás, és ez utóbbi nem egybefüggő hanem elölről szabdalt, hogy rugalmasabb legyen. A legtöbb RCA kábel mindkét végén papa csatlakozó található. A mama párjuk pedig a készülékekben van. A mama csatlakozók két gyűrűből állnak, köztük ugyanazzal a szigetelőanyaggal kitöltve. A külső gyűrűjük picit kisebb átmérőben, mint a papa csatlakozón lévő, így csatlakozáskor precízen megtartja.

Színkóddal jelölik a különböző csatlakozókat, hogy egy kifejtőkábel esetén ne keveredhessenek a rossz csatlakozóba.

Kompozit analóg videó Sárga   
Analóg hang Bal/Monó (record a 4 csatlakozós magnó kábelen) Fehér   
Jobb (record a 4 csatlakozós magnó kábelen) Piros   
Bal magnó play a 4 csatlakozós magnó kábelen Fekete   
Jobb magnó play a 4 csatlakozós magnó kábelen Sárga   
Center Zöld   
Bal Surround Kék   
Jobb Surround Szürke   
Bal hátsó Surround Barna   
Jobb hátsó Surround Világosbarna   
Mélysugárzó Lila   
S/PDIF Narancs   
Komponens analóg videó (YPbPr) Y Zöld   
PB Kék   
PR Piros   
Komponens analóg videó/VGA (RGB/HV) R Piros   
G Zöld   
B Kék   
H(Horizontális szinkron) Sárga   
V(Vertikális szinkron) Fehér   

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy több csatlakozó fajtánál is előfordul, idővel az RCA is többféle jelátvitelre használható, mint eredetileg gondolták. Tápfeszültség, videójel, hang, órajel, RF...
Először csak analóg hangjelek átvitelére használták, de manapság rendkívül sokoldalú lett. Főként a konzumer készülékek esetén. A kompozit, vagy komponens videókábeleken gyakran találkozhatunk RCA csatlakozóval. Ezeknél a kábeleknél, csakúgy mint a digitális hangátvitel során, fontos az impedancia illesztés, ezért itt jobb minőségű csatlakozókat használnak a gyártók. A digitális S/PDIF hangjelek a számítógépek alaplapjáról szintén RCA kivezetésűek.

Hátrányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektromos szempontból jobb, mint a Jackek. Bár ellene szól, hogy csatlakozáskor a melegpont (hegy) előbb érintkezik, mint az árnyékolás (gyűrű). Ebből adódóan gyakran pukkan a hangszóró, ha például az erősítőre kötünk valamilyen hangforrást úgy, hogy mindkét készülék be van kapcsolva. Rosszabb esetben a készülékek valamelyike tönkre is mehet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiki RCA Connector