Blowin’ in the Wind

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A "Blowin' in the Wind" című szám Bob Dylan szerzeménye, melyet 1962. áprilisi, The Freewheelin' Bob Dylan című albumon adtak ki.

Ez egy protest song, amely a béke, háború, és szabadság filozofikus kérdéseit boncolgatja. Népszerűsége az idő múlásával sem csökkent, amit valószínűleg annak köszönhet, hogy a dalban felbukkanó kérdések nem egy konkrét politikai eseményt feszegetnek.

Több száz előadó feldolgozása közül a legismertebbek közé tartozik: „Peter, Paul and Mary” folk zenei trió, Chet Atkins country gitár virtuóz, Judy Collins folk énekesnő, Sam Cooke soul énekes, Marlene Dietrich, Elvis Presley, Stevie Wonder, John Fogerty, Me First and the Gimme Gimmes, és a Forrest Gump című díjnyertes filmben, az egyik szereplő, Jenny is előadta (Joan Baez énekelte). Legutóbb, 2005-ben, Dolly Parton dolgozta fel.

Dylan először két versszakkal adta elő a számot. Dylan gyűjtők között ma is forog az a legelső felvétel, amit a Gerdes Folk City-ben rögzítettek. Röviddel ezután a fellépés után adta hozzá a számhoz a középső versszakot. Néhány kiadott változatban felcserélődik a második és harmadik varsszak, valószínűleg azért,mert Dylan nem írta újra a szöveget, csak a végére biggyesztette az új részt. 1999-ben, a „Blowin' In The Wind”, elnyerte azt az elismerést, hogy megkapta azt a speciális Grammy-díjat, amit a történelmi jelentőségű, legalább 25 éves slágereknek ítélnek oda és így bekerült a Grammy Hall Of Fame-be.

A legtöbb interjúból az derül ki, hogy Dylan soha nem érezte úgy, hogy különösebben büszke volna erre a számra. Munkás dalnak nevezte, utalva ezzel talán az eredetére, hiszena a dallamát "No More Auction Block"-ból vette, és a szöveg szerkezetének néhány részét pedig az 1953-as "I Really Don't Want to Know" című számból.

1963-ban, Dylan először lépett fel az Egyesült Királyság tévénézői előtt, egy BBC televíziós felvételen.

1975-ben, a számot egy Srí Lankai angol nyelvkönyvben költeményként hozták fel. Felfordulást okozott az eset, mert Dylan száma Shakespeare egyik szonettjének a helyére került.

2004-ben, ez a szám lett a Rolling Stone magazin minden idők legjobb 500 szerzeményei közül a 14.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden idők 500 legjobb dalaRolling Stone magazin
Előző dal:
The Beatles
Yesterday
13.
Blowin' in the Wind
14.
Következő dal:
The Clash
London Calling
15.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap