Marianne Faithfull

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marianne Faithfull
MF-2007.JPG
Életrajzi adatok
Született 1946december 29. (67 éves)
London, Egyesült Királyság
Származás brit
Pályafutás
Műfajok Rock, pop, folk, jazz, blues
Aktív évek 1964
Hang kontraalt
Tevékenység énekes, szövegíró, színész
Kiadók Decca, Deram, London, NEMS, Columbia, Island, RCA, Instinct, Sanctuary, Anti, Naïve

Marianne Faithfull weboldala

Marianne Evelyn Gabriel Faithfull (London, 1946. december 29. –) brit énekesnő, dalszerző, színésznő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy brit katonatiszt, Glynn Faithfull őrnagy és az osztrák-magyar származású Eva Erisso bárónő gyermeke. Marianne római katolikus leányiskolába járt. Pályafutását 1964-ben az As Tears Go By dallal kezdte, amelyet Mick Jagger és Keith Richards írt. Ez után sikeres kislemezei jelentek meg, köztük a This Little Bird, Summer Night és a Sister Morphine. 1969-ben Opheliaként lépett színpadra Nicol Williamson Hamlet-feldolgozásában. A Jaggerrel való szakítása után kis időre felhagyott a lemezkészítéssel és drogelvonó kúrán vett részt. A 70-es évek közepén Dublinba költözött, és a Dreaming My Dreams száma meglehetős siker volt, bár ma már nem kedveli igazán. 1979 volt az igazi visszatérése, a Broken English albummal, amely a kommersz ízlésű zenei piac miatt nem lett igazi siker. Hasonlóképpen járt az 1987-ben kiadott Strange Weather albumával is.

Ő volt az első, aki filmvásznon kimondta a fuck (baszás) szót, az I'll Never Forget What's 'is Name filmben.

1994-ben Faithfull címmel kiadta az életrajzát, amelyben őszintén vall biszexuális próbálkozásairól. A következő évben jelent meg a Secret Life című albuma, melynek dalait Angelo Badalamenti – többek között a Twin Peaks zeneszerzője – írta.

A Metallica együttes 1997-es albumának The Memory Remains dalában háttérvokált énekelt.

Zenei pályafutása 2000-ben a Vagabond Ways lemezével indult újra, de az igazi sikert a 2002-s Kissin' Time hozta el. Ezt követte 2004-ben a Before The Poison. Egyesek szerint ez a legjobb lemeze, míg mások a Broken English-t tekintik annak.

Kisebb szerepekkel fellépett az Absolutely Famous brit sorozatban és Patrice Chéreau Intimitás című filmjében mint Betty, illetve színpadon is szerepelt 2004-05-ben, Bob Wilson és Tom Waits The Black Rider darabjában. Ő énekli az Elveszett gyerekek városa c. film záró tételét.

Az Irina Palm c. 2007-es filmben ő alakította a címszerepet.

2006-ban mellrákot állapítottak meg nála. Meggyógyult, és újra koncertezik, több lemezt is készített. Párizsban él. A francia kormány Arts and Letters (Ordre des Arts et Lettres) kitüntetéssel jutalmazta.

Kétszer lépett fel Budapesten, 1996-ban és 2007-ben.

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marianne Faithfull (1965)
  • Go Away From My World (1966)
  • North Country Maid (1966)
  • Faithfull Forever (1966)
  • Love in a Mist (1967)
  • The World of Marianne Faithfull (1969)
  • Dreamin' My Dreams (1977)
  • Faithless (1978)
  • Broken English (1979)
  • As Tears Go By (1980)
  • Dangerous Aquaintances (1981)
  • A Child's Adventure (1983)
  • Rich Kid Blues (1985)
  • The Very Best of Marianne Faithfull (1987)
  • Strange Weather (1987)
  • Marianne faithfull's Greatest Hits (1987)
  • Blazing Away (1990)
  • This Little Bird (1993)
  • Faithfull: A Collection of Her Best Recordings (1994)
  • A Secret Life (1995)
  • 20th Century Blues (1997)
  • A Perfect Stranger (1998)
  • Vagabond Ways (1999)
  • The Best of Marianne Faithfull (1999)
  • It's All Over Now, Baby Blue (2000)
  • True – The Collection (2000)
  • Stranger On Earth: An Introduction to Marianne Faithfull (2001)
  • Kissin' Time (2002)
  • The Best of Marianne Faithfull: The Millennium Collection (2003)
  • Before the Poison (2005)
  • Live at the BBC (2008)
  • Easy come, easy go (2008)
  • Horses and High Heels (2011)
  • Give My Love to London (2014)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap