A kereszténység és a hinduizmus

A kereszténység és az iszlám vallás között

A hinduizmus, híveinek véleménye szerint, az emberek (sőt az istenek és a démonok)örök, időtlen ősvallása. Ezt a következőképp indokolják:1.A hinduizmusnak nincs alapítója, hanem a világ kezdete óta létezik,pontosabban öröktől fogva, mivel a mi világunkat más világok előzték meg.2.Szent iratokon (a Védákon) alapszik, amelyek, más vallások hasonló irataival ellentétben, örökek és emberfeletti eredetűek. 3.Olyan világ- és társadalmi rendet képvisel, amely a f

más vallások vallási értékeit megbecsülik, azok szent embereit sajátjaikkal egyforma módon nagyra értékeljék, és isteni inkarnációkként tiszteljék. Radhakrisnan indiai vallásfilozófus így ír erről The heart of Hindus-tan [Hindusztán szíve] c. művében (1932. 6 skk.):„Amikor a földhözragadt materializmus uralkodik az élet felett, fellép egy Ráma vagy Krisna, egy Buddha vagy Jézus, hogy az igazság szétrombolt harmóniáját helyreállítsa. Ezekben a férfiakban, akik megtörik az érzékek világának hatalmát,feltörik a szívbéli szeretet pecsétjét, és eltöltenek bennünket az igazság és törvény iránti szeretettel, az isten legnyomatékosabb koncentrációját kapjuk

Indiában igen gyakran találni gyakorlati példát arra, hogy hinduk keresztény vagymuszlim szenteket tisztelnek, anélkül, hogy a kereszténységre vagy az iszlámra valóáttérésre gondolnának. Az ebben megnyilvánuló hitbeli készség, amely felülemelkedika felekezetiségen, a legtöbb európai számára természetesen érthetetlen, és a ke-resztény missziók szigorúan elutasítják, mert ezzel Krisztus elveszítené egyedülivoltát, és a hinduk „mitológiai alakjai”-val azonos szintre kerülne. A keresztényeképpen a hinduizmusnak ezekben a szinkretikus tendenciáiban látják egyházaikterjeszkedésének fő akadályát.

A hinduista rendszerek centrális dogmája a karmáról és a lélekvándorlásról szólótanítás.

A legtöbb hinduista rendszer panenteizmusát sok keresztény és muszlim azisten lealacsonyításának tekinti, mivel az isten oly magasan áll az általa teremtettvilág felett, hogy az utóbbit nem szabad az ő szubsztanciája átalakulásának vagybelőle származó emanációnak felfogni.

a hindukat általában hitetlen bálványimádókként szokták emlegetni.Képkultuszuk, tehéntiszteletük, rituális és szociális tisztaság-elképzeléseik ésszokásaik egyaránt idegenek és ellenszenvesek számukra. Eredetileg pogányoknaktartották őket, akik ellentétben a zsidókkal, keresztényekkel és szábeusokkal, nemrészesülnek az „Írás birtokosainak” előjogaiban. Ez azonban az idők folyamánrészben módosult. A szúfí Mirzá Dzsandzsanan Mazhar (1701-1781)monoteistáknak tekintette a hindukat, akiknek az isten a teremtéskor angyalával,Brahmával elküldte a szent könyvet (a Védákat), Ráma és Krisna a hinduk őrzői és prófétái, angyalokat (dévákat) és szenteket ábrázoló képeik csak az elmélyedéstárgyaiul szolgálnak, nem azonosak azokkal a bálványokkal és bálványimádattal,amely ellen Mohamed Arábíában küzdött stb

A hinduk történetietlen szemlélete, valamint kozmogóniájuk, világtörténetük ésmitológiájuk buja fantasztikuma gyakran volt tárgya a másvallásúak kritikájának azonban a középkorban az európai földrajz és történetírás szintén meglepően furcsa virágokat termett.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Christianity and Hunduism című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Forrás

• Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1984