Ugrás a tartalomhoz

Kis-kevélyi-barlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. május 25., 03:23-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
Kis-kevélyi-barlang
A Kis-kevélyi-barlang bejárata 2020-ban
A Kis-kevélyi-barlang bejárata 2020-ban
Hossz65[1] m
Mélység3[1] m
Magasság11 m
Függőleges kiterjedés14 m
Tengerszint feletti magasság388 m
Ország Magyarország
TelepülésCsobánka,[1]
Földrajzi tájPilis hegység
Típusinaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám4820-14[1]
Lelőhely-azonosító10124
Elhelyezkedése
Kis-kevélyi-barlang (Magyarország)
Kis-kevélyi-barlang
Kis-kevélyi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 57″, k. h. 18° 58′ 17″47.632622°N 18.971458°EKoordináták: é. sz. 47° 37′ 57″, k. h. 18° 58′ 17″47.632622°N 18.971458°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-kevélyi-barlang témájú médiaállományokat.

A Kis-kevélyi-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben, Csobánkán található. A Pilis egyik legismertebb barlangja. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle. A másik, elterjedt neve Mackó-barlang.

Leírás

A Kis-Kevély északi oldalán, közel a hegycsúcshoz, Csobánka szélén, erdőben, sziklakibúvásban található a hatalmas, természetes és bontott, vízszintes tengelyirányú, íves, északra néző, 11,4 méter széles és 5,1 méter magas bejárata. Megközelíthető a sárga sáv jelzésű turistaúton, amely Pomáztól Pilisborosjenőig tart. Legkönnyebb Csobánka központjából megközelíteni.

Triász dachsteini mészkőben tektonikus hasadék által meghatározott irányban alakult ki az inaktív forrásbarlang. Néhány kicsi cseppkőcsapon és cseppkőzászlón kívül a barlangban más képződmény nincs. A hossza 65 méter, a függőleges kiterjedése 14 méter, a vízszintes kiterjedése 44 méter, a mélysége három méter és a magassága 11 méter. Szabadon látogatható, a bejárati terem felszerelés nélkül, utcai ruhában megtekinthető, a belső részei barlangjáró alapfelszereléssel és világítóeszköz használatával járhatók.

Van egy másik bejárata is, amely azonban eltömődött. Ez a bejárat a jelenlegi bejárat felett nyílt. A barlang egy nagy teremmel kezdődik, ami befelé szűkül. Ez a rész egy rövid kürtőig tart és a kürtő egy kis méretű, felső teremben ér véget. A terem a közelmúltban szakadhatott fel, így keletkezett egy második bejárat. A falakon néhol gömbüstök és ujjbegykarrok találhatók.

Előfordul irodalmában Csontbarlang (Torma 1986), Dachsteini mészkőbarlang (Bertalan 1976), Dachstein-mészkőbarlang (Barcza, Thirring 1920), Dachstein mészkőbarlang (Bertalan 1976), Kevélybarlang (Barcza, Thirring 1920), Kiskevély barlangja (Barcza, Thirring 1920), Kis-Kevély barlangja (Thirring 1900), Kiskevélyi-barlang (Mottl 1939), Kiskevélyi barlang (Hillebrand 1913), Kis-Kevélyi-barlang (Mezei 1967), Kiskevélyi Mackó barlang (Thuróczy 1964), Mackó-barlang (Schőnviszky 1937), Mackó barlang (Láng 1948), Mackóbarlang (Láng 1953) és Máczka barlang (Moussong 1891) neveken is. A Máczka szállás név Moussong Géza szerint a Macska-barlang egyik neve.

Régészet, őslénytan

Az első, aki paleontológiai leleteket talált a barlangban az Koch Antal volt az 1868. évi kutatása során. A kincskeresőktől feltúrt talajon barlangi medve csontokat gyűjtött. Hillebrand Jenő a Barlangkutató Bizottság megbízásából végzett ásatáskor sok állat, például rénszarvas, ló, barlangi medve, gyapjas orrszarvú, ősszarvasok, őstulok és hiéna maradványaira, valamint régészeti leletekre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az őskorban ősember is élt itt. A barlang majdnem egész kitöltését kitermeltette és feldolgozta, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet is támogatott.

A barlang kitöltésének a nagysága helyenként hat méternél is mélyebb volt. A csontleletek közül a legértékesebb az átfúrt szarvasphalanx és a madárcsontból készült ár. Az itt talált, 145 darab, a pilisszántói kultúrába sorolható kovaeszköz közül a legtöbb retusálatlan penge, de pár darab retusált penge, fúró, kaparó és árvéső is napvilágra került. Ez az egyik olyan barlang, amelynek a felső pleisztocén rétegsora nagyon értékes, paleontológiai és régészeti leleteket tartalmazott. Vértes László a rétegtisztázó ásatása közben öt meghatározó réteget különített el 1957-ben. A sárga, legalsó réteg meddő volt.

A Koch Antal által rajzolt térképek

A felette levő, barna réteg leletei Hillebrand Jenő szerint protosolutréiek. Vannak olyan kutatók, akik szerint a korai szeleta-kultúra és a mousteri kultúra is jelen volt a barlangban. Az 1957-es ásatás alapján valószínű, hogy a mousteri kaparókat tartalmazó, barna réteg feletti, átmeneti rétegben voltak a szeleta-kultúra szilánkjai és levélkaparója. A késő őskőkorszak eszközei két sárgás rétegben voltak, de nem állapítható meg ásatási feljegyzések hiányában, miképp helyezkedtek el ezekben a Hillebrand Jenő által magdaléni kultúrájúnak megállapított eszközök.

Hillebrand Jenő nem tett el leleteket a legfelső, holocén rétegből, így szinte kizárólag azok a tárgyak tanúskodnak a barlangnak a későbbi lakottságáról, amelyeket Sashegyi Sándor gyűjtött az 1912-től 1914-ig tartó ásatásnak a barlang előterébe kihordott földjéből. A ludanicei csoportba sorolható néhány tálperem kerek bütyökkel, illetve füllel, egy kettős kúpos és egy hengeres nyakú edény töredéke. A badeni kultúrához köthető egy vastag falú edény töredéke függőleges kannelúrával, egy gömbszelet alakú tál töredéke a pereme alatt hármas bütyökkel, egy bordás fazékperem, egy kannelúrás, széles szalagfül és egy rücskös felületű töredék bütyökfogantyúval. Egy kisméretű állatszobor töredéke is valószínűleg ebbe a kultúrába tartozik.

A késő bronzkori urnasíros kultúrába sorolható egy finoman kannelúrázott, vékony falú oldal, egy behúzott és egy síkozott peremű táltöredék. Előkerült egy zöld mázas és egy barna festésű római kori oldaltöredék. Sashegyi Sándor Árpád-kori edénytöredékeket is talált benne. 11. századi, vagy 12. századi egy szürke, vonalköteggel díszített, homokos anyagú oldaltöredék. 13. századiak a barna és barnásszürke színű, kézikorongon készült, homokkal és kaviccsal kevert anyagú fazéktöredékek. A fehér, élesen profilált peremű, kívül-belül egyenletesre simított felületű fazéktöredék a 13. század végén készült. A teljes leletanyag megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Kutatástörténet

Egy 1355-ben írt, Anjou-korból származó oklevélben szerepel a Likaskő névnek a Likaskw névváltozata, amelyet Dénes György a Kis-kevélyi-barlanggal azonosított. A barlangot először Vályi András említette meg nyomtatásban, az 1796-ban megjelent könyvében. Azt írta, hogy a Kis-Kevélynek van egy nagy barlangja. Novák Dánielnek az 1837-ben kiadott munkájában az olvasható, hogy a Kis-Kevély oldalában van egy nagy, széles és nagyon hosszú barlang, amelyben négy lóval könnyen meg lehet fordulni, valamint a barlang külseje hasonlít egy mesterségesen készült boltozathoz.

A barlang bejárata 1912-ben (Bekey Imre Gábor fényképe)

Az 1851-ben napvilágot látott és Fényes Elek által írt geográfiai szótár első kötetében meg van említve, hogy Csobánkának van egy barlangja. Koch Antal 1868-ban járt a barlangban és ekkor átkutatta, valamint ő mérte fel először, amelynek alapján rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet és két keresztmetszet térképet. A Magyarhoni Földtani Társulat 1868. december 23-i szakülésén ismertette a barlangot. A Földtani Közlöny 1871. évfolyamában megjelent tanulmányában részletesen leírta Koch Antal a barlangot és publikálva lett a három barlangtérkép. 1877-ben Lóczy Lajos gyűjtött azóta elkallódott cserepeket és állatcsontokat.

1910-ben Márton Lajos megemlítette a munkájában. Első régészeti ásatója Hillebrand Jenő volt, aki 1912-től 1914-ig végzett ásatásokat a bejárati csarnokban. Neki Bekey Imre Gábor, aki a barlangot korábban már átkutatta és a Barlangkutató Bizottság tagja volt, hívta fel a figyelmét arra, hogy a barlangban valószínűleg régészeti leletek vannak. A Barlangkutatás 1913. évi évfolyamának 1. füzetében jelent meg Hillebrand Jenő első beszámolója a barlang kutatásáról, amelyben publikálva lett Bekey Imre Gábor egyik fényképe, amelyik a barlang bejáratát ábrázolja. Az 1913. évi 3. füzetben az olvasható, hogy a Jankovich-barlangból érdekes módon lócsont nem került elő, pedig a Kis-kevélyi-barlangban rengeteg található.

Az 1913. évi 4. füzetben lett publikálva egy nagyobb írás az 1912. évi kutatásról és az ásatás eredményéről. A tanulmányhoz mellékelve vannak leletfényképek és alaprajz térkép, valamint hosszmetszet térkép, amelyek a Hillebrand Jenő által végzett felmérés alapján lettek rajzolva. A hosszmetszet térképen ábrázolva van a kitöltő rétegek metszete. Az 1915. évi Barlangkutatásban meg van említve, hogy az É-ra néző bejáratú Klotild-barlang védett fekvése önmagában nem döntő jelentőségű annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy lakott e ősember a Klotild-barlangban, mert a csobánkai Kis-kevélyi-barlang szintén É-i fekvésű, sőt teljesen védtelen, de mégis ez a hely volt eddig Magyarország egyik leggazdagabb lelőhelye. A DNy-ra néző és ideálisan védett helyen lévő Leány-barlang és Legény-barlang kiásása bizonyíték volt arra, hogy ez utóbbi két barlangban sohasem tartózkodott diluviális ember.

Ásatás a barlangban 1912-ben

Az 1920-ban napvilágot látott Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvben részletesen le van írva. A kiadványban az olvasható, hogy a hegy lejtőjének felénél, a kiirtott erdőben nyílik, látható Csobánkáról és könnyen megtalálható. Az 1920. évi Barlangkutatásban kiadott könyvismertetésben, amely a Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvről szól, meg van említve, hogy a könyvben le van írva a Kiskevélyi barlang. Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban megjelent tanulmányban szó van arról, hogy a bajóti ásatásból származó megállapításokat bizonyítják a szomszédos vármegyékben végzett kutatások hasonló eredményei is. Például a Pest vármegyei Csobánka felett, 170 m tszf. magasságban található Kis-kevélyi-barlang leletei is a solutréen és a magdalénien korból valók, de a vadló csontjaiank tömeges előfordulása miatt elképzelhető, hogy a barlangban jelen van egy subarktikus fauna és egy még korábbi időszak (aurignacien kultúra).

Az 1932-ben kiadott Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben röviden ismertetve van. Az Erdészeti Lapok 1935. évi évfolyamában megjelent egy leírás a barlangról. Az 1935-ben publikált Kubacska András által írt tanulmányban, az ötödik tábla második képe egy fiatal barlangi medve jobb oldali állkapocscsont töredékét ábrázolja, amely a barlangból került elő. Az 1935. évi Matematikai és Természettudományi Értesítőben napvilágot látott Kadić Ottokár által írt értekezés szerint a mousteri kultúra leleteit néhány helyen találták meg a barlangban. Az 1935. évi Botanikai Közleményekben Boros Ádám azt írta, hogy Gymnostomum rupestre nevű lombosmohát gyűjtött benne.

Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Pilis hegységben található Kiskevélyi-barlang. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Pilis hegységben körülbelül 30 barlang van és ezek között az egyik jelentős barlang a kis-kevélyi barlang. A Természettudományi Közlöny 1944. évi évfolyamában megjelent Mottl Mária által írt publikáció megemlíti, hogy Koch Antal ásatott a csobánkai barlangban és az ásatási anyag a Magyar Királyi Földtani Intézet fosszilis barlangi fauna gyűjteményének alapja volt.

A barlang bejárati része belülről 2020-ban

1948-ban a barlangot régészetileg átkutatta még Sashegyi Sándor és Tregele Kálmán Szablyár Péter tanulmánya szerint. Az 1948. évi Hidrológiai Közlönyben napvilágot látott és Láng Sándor által írt tanulmányban az lett közölve, hogy forrás véste ki a barlangot, melyből tekintélyes nyílású forrásbarlang jött létre. Az utólagos kiemelkedéssel a forrásbarlang magasra került az erózióbázis szintje fölé és szárazzá vált. A Dunántúli-középhegységben található magasan elhelyezkedő forrásbarlangi nyílások közül egyik a kis-kevélyi Mackó-barlang (170 m viszonylagos magasság). Ezek közül sokból ásatások szolgáltattak értékes korjelző őslénytani anyagot (Mackó-barlang). A barlang kitöltése középső pleisztocén és felső pleisztocén kori.

1957 őszén Vértes László rétegtisztázó ásatást végzett a bejárat keleti részén, az egyetlen helyen, ahol még megmaradt a rétegsor. Az ásatás alapján valószínűleg a szeletai szilánkok és a levélkaparó a barna, mousteri kaparókat tartalmazó réteg feletti, átmeneti rétegben voltak. Az 1958-ban kiadott és Vértes László által írt tanulmány szerint 1948-ban Gaál István és Tregele Kálmán vizsgálta meg régészetileg. Az 1964-ben napvilágot látott, Az országos kék-túra útvonala mentén című könyv egyik részében meg van említve, hogy a Kiskevélyi Mackó barlang az kőkorszaki ősember lakóhelye volt, egy másik részében részletesen le van írva.

A Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoport 1967-es jelentése szerint a csoport 1967-ben poligon mentén függőkompasszal és fokívvel feltérképezte a barlangot, amely az egyik munkahelyükön lévő karsztobjektum.[2] Az 1968. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy Vértes László 1951-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményének lett a vezetője és ezután korszerű módszerekkel új ásatásokat irányított a klasszikus paleolitos lelőhelyeken, pl. a Kis-kevélyi-barlangban. A Szpeleológia Barlangkutató Csoport az Országos Meteorológiai Intézettől Csomor Mihály segítségével egy Assmann-féle, szellőztetett pszichrométert kapott, amellyel a hatvanas évek végén mérést végeztek a barlangban.[3] 1970-ben Forgács Jenő által vezetve, csapdával, biológiai gyűjtés történt a barlangban.[4]

A barlang bejárata 1912-ben (Bekey Imre Gábor fényképe)

Az 1974-ben megjelent Pilis útikalauz című könyvben részletesen le van írva és a leírás szerint 59 méter hosszú, a bejárata 11 méter széles és három–öt méter magas, valamint Vértes László 1955-ben végzett a barlangban ásatást. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Pilis hegységben lévő barlang Kis-kevélyi-barlang néven Kiskevélyi-barlang, Mackó-barlang névváltozatokkal és a barlanggal foglalkozó 37 irodalmi mű felsorolásával.

1976-ban nem lett országos jelentőségű barlang. Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Kevély-csoportban, Csobánkán elhelyezkedő Kiskevélyi barlang további nevei Mackó barlang és Dachstein mészkőbarlang. A Kis-Kevély É-i oldalán, az országos kéktúra útvonala mellett, Csobánka felett kb. 170 m-re van bejárata. Tátongó bejárata előtt az ásatások hányója látható. A barlang 59 m hosszú és 17 m mély. Van egy nagyméretű terme és a barlang végén lévő emeleti részből kürtő nyílik a tetőre. Kitöltéséből gazdag őskori kultúra és fauna került elő. A kézirat barlangra vonatkozó része 5 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján sincs rajta. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Kis-Kevélyi-barlangnak 4820/14. a barlangkataszteri száma. Az 1983. évi Karszt és Barlangban ábrán van jelölve helye és meg van említve, hogy 400 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el az 59 méter hosszú és 10 méter mély barlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Kis-kevélyi-barlang néven Mackó-barlang és Dachsteini mészkőbarlang névváltozatokkal, valamint térképen van helye jelölve. A könyv szerint a Pilisszántói-kőfülkében talált gravetti kultúrához hasonló leletanyag került elő a Kis-kevélyi-barlang felső pleisztocén rétegeiből is.

A barlang bejárata 2012-ben

Az 1986. évi Karszt és Barlangban lévő és Fényes Eleknek a Magyarország geográfiai szótárát (Pest, 1851; reprint 1984) ismertető összeállításból megtudható, hogy a szótárban, Csobánka bemutatásánál (1. köt. 222. old.) meg van említve az, hogy Csobánkának van egy barlangja. Az 1986-ban napvilágot látott Magyarország régészeti topográfiája című könyvben az van írva, hogy körülbelül 380 méter tengerszint feletti magasságban nyílik a körülbelül 400 négyzetméter alapterületű, 26–28 méter hosszú barlang és kitöltése három–öt méter vastag volt. 1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének értelmében a Pilis hegységben lévő Kiskevélyi-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang régészeti leletei miatt lett. Az 1989-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapja szerint két bejárata van, amelyek közül a felső el van tömődve.

A barlang 59 m hosszú, 17 m mély és 30 m vízszintes kiterjedésű, valamint a bejáratánál van egy sárga festékkel írt MACKÓ-barlang felirat. Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő tanulmány szerint az aurignaciennél idősebb moustérien és a fiatalabb magdalénien emlékei először a Dunántúli-középhegységből, amely eleinte a Bükk őskőkorszaki kultúráinál színesebbnek bizonyult, pl. a Kiskevélyi-barlangból lettek kimutatva. A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy a fokozottan védett Kiskevélyi-barlang (Csobánka) 45 m hosszú és 12 m mély. 1994-ben jelent meg nyomtatásban leleteinek és üledéksorának kronológiai revíziója, amelyet T. Dobosi Viola és Vörös István írt.

1998. június 2-án Szabó Zoltán szerkesztette és rajzolta meg legújabb térképeit a KTM TVH Barlangtani Osztály, azaz Szabó Zoltán és Szabó Lénárd felmérése alapján. Szabó Zoltán alaprajz térképet két keresztmetszettel és a bejárat rajzával, valamint hossz-szelvény térképet rajzolt. A felmérés szerint 65 méter hosszú, 11 méter magas és három méter mély. A térképeken a barlang nevének két szinonimája is látható. A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon található az alaprajzot ábrázoló 1998-ban készült térképlapnak egy színes változata, amelyhez a barlangot Szabó Zoltán mérte fel és 1998. június 2-án szerkesztette Szabó Zoltán, valamint egy színes hossz-szelvény térkép. A térképlapon nincs rajta a barlang nevének az eredeti térképeken szereplő két szinonimája.

A barlang bejárata 1931-ben

A 2000. évi Karsztfejlődésben lévő tanulmányban van egy ábra, amelyen látható a Pilis hegységben található néhány barlang és édesvízi mészkő előfordulás földrajzi elhelyezkedése. Az ábrán megfigyelhető, hogy a Kis-kevélyi-barlang (a rajzon Mackó a neve) mekkora függőleges kiterjedésű és mekkora tszf. magasságban helyezkedik el. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Kiskevélyi-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

Sásdi László 2002-ben készült kéziratában azok az információk szerepelnek, mint a 2000. évi Karsztfejlődésben lévő tanulmányban, de a kéziratba bekerült egy színes fénykép, amelyen a 400 m tszf. magassági szinten nyíló barlang bejárata figyelhető meg (Sásdi László készítette a fényképet). A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint a barlang 65 méter hosszú, 14 méter függőleges kiterjedésű, 11 méter magas, három méter mély és 33 méter vízszintes kiterjedésű.

A barlang belső része

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Kis-kevélyi-barlang (Mackó barlang, Dachsteini mészkőbarlang) a Pilis hegységben található és fokozottan védett természeti érték. A Kis-Kevély É-i oldalán, a Csobánkáról a Kevély-nyeregbe vezető sárga jelzésű turistaút mellett, 388 m tszf. magasságban van a bejárata. Első leírójának, Novák Dánielnek az 1837-ben kiadott Buda, és Pest vidékének regényes rajza, nevezetességei című cikkében szerepel a barlang. Koch Antal 1871-ben hívta fel a figyelmet tudományos jelentőségére. A 65 m hosszú és 14 m függőleges kiterjedésű barlang triász mészkőben, tektonikus hasadék által meghatározott irányban jött létre. Fokozatosan csökkenő szelvényű, nagyméretű csarnokból, és ebből vízszintesen, majd a terem végéből felfelé törő oldaljáratból, valamint kürtőből áll.

A bejárati csarnok első régészeti feltárását 1912–1914-ben Hillebrand Jenő, majd 1957-ben Vértes László végezték. Az egyik legértékesebb felső pleisztocén őslénytani és régészeti leletanyag volt rétegsorában. A sok őskori állati csont mellett (rénszarvas, barlangi medve, ló, ősszarvasok, hiéna, gyapjas orrszarvú, őstulok) több rétegből az itt élt ősember leletei kerültek elő. A pilisszántói kultúrába sorolt kb. 145 kovaeszköz legtöbbje retusálatlan penge, de néhány retusált penge, kaparó, árvéső és fúró is előfordult. A csontleletek közül legértékesebb az átfúrt szarvasphalanx és a madárcsontból készült ár. Csak világítóeszköz kell a szabadon látogatható barlang bejárásához. A Kis-Kevély oldalában helyezkedik el a Mackó-barlang. Szó van arról a kiadványban, hogy az Oszoly után a Csúcs-hegy gerince, majd a Kis-Kevély következik katlant alkotva, melyek alatt több helyen van barlangnyílás.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Kis-Kevélyi-barlang fokozottan védett barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Pest megyei, csobánkai, 4820-14 barlangkataszteri számú és 10124 lelőhely-azonosítójú Kis-kevélyi-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Kis-Kevélyi-barlang (Pilis hegység) fokozottan védett barlang.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Kis-kevélyi-barlang (magyar nyelven). A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  2. ↑ Józsa László: Beszámoló a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának 1967-ben végzett munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  3. ↑ Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1969. évi munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  4. ↑ Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)

Irodalom

További irodalom

  • Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a „dunántúli szeletien”. Budapest Régiségei, 1984. 26. sz. 5–32. old.
  • Gáboriné Csánk Vera: Az őskőkori jankovichien kultúra Nyugat-Magyarországon. Doktori értekezés, Budapest, 1986.
  • Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932.
  • Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. (Német nyelven.) A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz.
  • Kadić Ottokár – Kormos Tivadar: Eiszeit und eiszeitliche Kulturen im heutigen Ungarn. Report of the XVI. International Geological Congress, U.S.A. 1933. Vol. 2. 1203–1208. old. Washington, 1936. Különlenyomata: 1935. 1–6. old.
  • Kerekes József: A budakörnyéki hévvizes barlangokról. Földrajzi Zsebkönyv, 1944. (6. évf.) 21–33. old.
  • Kondor György: Magyarország őskori művelődései. Ifjúság és Élet, 1939/40. (16. évf.) (Bp. 1940.) 26–27., 28. old.
  • Márton Lajos: A vármegye őskora. In: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye. I. (Magyarország Vármegyéi és Városai.) Budapest, 1910. 166. old.
  • Mottl Mária: Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, 1938. (1. köt.) Berlin. 36–54. old.
  • Mottl Mária: Faunen und Klima des ungarischen Moustérien. Verhandlungen der III. Internationalen Quartär-Konferenz, Wien, September 1936. Wien, 1938. 248–251. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. old.
  • Mottl Mária: Jégkorszakkutatás hazánkban. Földtani Értesítő U. F. 1940. évi évfolyam (5.) 102–105. old. (Budapest, 1941.)
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941.
  • Révai Ernő: Barlangok világából. A TTE barlangkutatóinak rovata. Természetbarát, 1938. (26. köt.) 3–4. sz. 15–16. old. és 5–6. sz. 14–16. old.
  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.
  • Tompa Ferenc: A Dunántúl őstörténelme. Pécs, 1935. 12 old.
  • Tompa Ferenc: Őskor. In: Szendy Károly szerk.: Budapest története. 1. köt. Budapest az ókorban. Első rész. Budapest, 1942. 3–134. old. (24 táblával)
  • –: MNM 167/877. 1–7. Kézirat. (A kézirat megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.)
  • –: MNM Adattára 7.K.1. Kézirat. (A kézirat megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.)
  • –: MNM Pb 56.1–2. Kézirat. (A kézirat megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.)
  • –: MNM Pb 57/54.1–4. Kézirat. (A kézirat megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.)
  • –: MNM Pb/392–503, 807–832. Kézirat. (A kézirat megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.)
  • –: MNM RŐ 57.78.1–2. Kézirat. (A kézirat megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti osztályán, az őskori gyűjteményben.)
  • –: SZFM Adattára 745. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM Adattára 746. sz. akta. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 66.54.1. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 67.33.1. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 67.79.1. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 67.101.2. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 67.101.3. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 67.101.4, 8. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 67.101.11. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 75.200.1–204.3. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 75.201.1. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 75.203.1–2. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 75.204.1. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 75.204.2–3. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 79.1. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)
  • –: SZFM 101.1–11. Kézirat. (A kézirat megtalálható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kis-kevélyi-barlang&oldid=23894380”