Szeleta-kultúra
A tízkötetes "Magyarország története" első kötetének 2. fejezetében Gábori Miklós a nemzetközi őstörténet által egyetlen, magyarországi lelőhelyről elnevezett kultúraként említi a Szeleta-kultúrát.[1] A Szeleta-kultúra a magyarországi Északi-középhegységhez tartozó Bükk-hegység területén alakult ki.[1] A műveltség legjellemzőbb eszközei a kétoldali megmunkálású hegyek - a fiatal fázisban - babérlevél alakú lándzsahegyek. Az alsó-kultúrréteg radiokarbon vizsgálattal megállapított dátuma 41.700 évvel ezelőtti. Gábori Miklós jelzi, hogy az alsó réteg még középső-paleolitikumi is lehet. A jellegzetes babérlevél alakú lándzsahegyeket a felső rétegben találták.[1] A felső réteg radiokarbon dátuma: 32.580 év.[1] A kultúra lelőhelyei a Bükk hegység keleti részén találhatók: Balla-, Háromkúti-, Lök-völgyi-, Mexikói-, Diósgyőr-Tapolcai-barlang, a Hermann Ottó- és Puskaporos kőfülkék.[1]. A típus lelőhely a Miskolc város határában található Szeleta-barlang.[2]
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Magyarország története I/1. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. II. fejezet: A régibb kőkor Magyarországon. (A fejezet szerzője: Gábori Miklós)
- Ringer Árpád – Mester Zsolt: A Szeleta-barlang 1999–2000. évi régészeti revíziójának eredményei. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 2001. p. 5-19.
