Boros Ádám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boros Ádám
Született Boros Ádám László György[1]
1900. november 19.[2][3][1]
Budapest
Elhunyt 1973. január 2. (72 évesen)[3][4]
Budapest
Állampolgársága magyar[5]
Házastársa Murányi Jolán
(h. 1925–1945)[6]
Kenyeres Júlia
(h. 1946–1973)
Foglalkozása
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1922)
Sírhelye Farkasréti temető (27-6-10)
A Wikimédia Commons tartalmaz Boros Ádám témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Boros Ádám (Budapest, 1900. november 19. – Budapest 1973. január 3.) botanikus, biológus, mohakutató, egyetemi tanár. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Boros”.

Életpályája[szerkesztés]

Boros Rezső és Müller Auguszta fiaként született. Apja és anyai nagyapja is középiskolai tanár volt. Jávorka Sándoron keresztül ismerte meg Degen Árpád neves botanikust, aki gyakran magával vitte a gyűjtőútjaira. Együtt tanulmányozták a morvamezei, a detrekőcsütörtöki lápokat. Ekkor ismerte meg a tőzegmohák és égerlápok világát, amely rendkívüli mértékben felkeltette a figyelmét. 1918 és 1922 között Budapesten végezte el az egyetemet.

1920-ban már asszisztensi munkát végzett Szabó Zoltán mellett az Állatorvosi Főiskolán. 1922-ben a Belső-Somogyban kutatott. Még a doktorátusának a megszerzése előtt a Gyógynövénykísérleti Állomás szolgálatába lépett. Bölcsészdoktori oklevelet negyedéves korában, 1922. június 17-én szerzett. 1929-ben belföldi kutató ösztöndíjat kapott, majd ebben az évben a Közgazdaságtudományi Kar „A Mezőgazdasági Növényismeret” tárgykörből magántanárrá habilitálta. 1929-ben megkezdte Magyarország szikeseinek botanikai feltárási munkáit, elsősorban a Nyírségben dolgozott, majd 1929 és 1939 között a Gerecse és a Vértes hegységek, valamint a Velencei-tó környéke voltak a fő kutatási területei.

1937-ben a Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya jegyzőjévé választotta, e tisztséget több évi tagság előzte meg. Az ő összeállításában látott napvilágot a Növénytani repertórium is. 1938-ban átkerült a Vetőmagvizsgáló Intézethez. 1939-től kezdve Gömör megyében, majd Erdélyben és az Északkeleti-Kárpátokban végzett tereptanulmányokat és gyűjtéseket. 1944-ben átmenetileg szerkesztette a Botanikai Közleményeket és éveken át jegyzője volt a Biológiai Egyesület Növénytani Szakosztályának. 1944-től kezdve három éven keresztül az Állatorvosi Karon a növénytan című tárgyat adta elő. 1945-ben a Kísérletügyi Tanács tagja és újból a Gyógynövénykísérleti, majd később Gyógynövény Kutató Intézet vezetője lett. 1946-ban kötött házasságot Kenyeres Júliával, aki mindig elkísérte a gyűjtőútjaira munkatársaként is.

1946-ban munkatársként dolgozott az Uj Idők lexikona, majd a Révai Lexikon összeállításában és a szócikkek megírásában. A Természettudományi Társulat a dísztagjává választotta. 1947-ben lett a rendes tagja a Természetvédelmi Tanácsnak. 1948-ban nyerte el az egyet. ny. rk. tanári címet. Ebben az évben a közreműködésével megjelent a „Viruló természet” című könyv. 1950-ben a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya a Kertészeti Szakbizottság tagjává nevezte ki.

1951-ben hosszú előtanulmányok után megjelent az Acta Biologicában a „Bryologische Beiträge zur Kenntnis der Flora von Ungarn und der Karpaten” című nagy munkája, majd a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának a kiadásában a „Magyarország mohái” című könyve. 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsága a biológiai tudományok kandidátusának minősítette. 1954-ben a Növényfajtaminősítő Tanács tagja lett. 1957-ben megkapta a biológiai tudományok doktora akadémiai minősítést is.

Életműve hatalmas, a tudományos munkáinak a száma 731, ezek között sok a könyv. A munkáját 51 kötetnyi naplójegyzet is rögzíti.

Herbáriuma[szerkesztés]

Herbáriumát (65 000 virágos növény, 130 000 moha) a Természettudományi Múzeum Növénytára felterjesztésére a Művelődésügyi Minisztérium "nemzeti érdekű védett gyűjteménnyé" nyilvánította, melynek nemcsak moha része gazdag, hanem a virágos gyűjtemény is. A mohagyűjtemény nagy részét Boros Ádám maga gyűjtötte és felesége preparálta, de élénk szakmai kapcsolatai révén csereanyaggal is gazdagodott. Ma a Természettudományi Múzeumban őrzik.

A barlangkutató[szerkesztés]

A barlangi mohák kutatásának nemzetközi tekintélyű tudósa volt. Előtte Magyarországon még senki sem foglalkozott ezzel a tudományterülettel. 1926-ban, kezdő tanársegéd korában a Magyar Barlangkutató Társulat alapító tagja volt. 1930-ban kezdeményezte és el is végezte a barlangbejáratok flórájának a begyűjtését és a feldolgozását. A Brylógia című művében egy egész fejezetet szentelt e tudományterületnek. 1933-ban jelent meg a barlangi mohákkal foglalkozó első cikke, a Barlangvilág című folyóiratban.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak a haláláig aktív tagja volt, részt vett a szervezeti életben, előadásokat tartott és a társulat lapjaiban egymás után jelentek meg a cikkei és a szakmai bibliográfiái. 1941-től 1944-ig a társelnöke volt a Magyar Barlangkutató Társulatnak. 1972-ben a társulat a kiemelkedő tudományos munkásságért adományozható Kadić Ottokár-éremmel tüntette ki. 1972 őszén a bihar-hegységi barlangokat kutatta, majd utána Csehszlovákiában gyűjtött Vajda Lászlóval.

Barlangokkal foglalkozó írásai[szerkesztés]

Általa leírt és elnevezett növények[szerkesztés]

Boros Ádám és Kenyeres Júlia sírja a Farkasréti temetőben

Róla elnevezett növények[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Az Egymásért vagyunk című, 2020-ban megjelent tudománytörténeti összeállításban munkásságára történő visszatekintés jelenik meg.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  2. BnF források (francia nyelven)
  3. a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 30.)
  4. FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  5. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 27.)
  6. Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 490/1925. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  7. Dr. Szabó László Gyula: Egymásért vagyunk. Pécsi Tudományegyetem, 2020. (Hozzáférés: 2020. június 26.) ISBN 9786150081724

Források[szerkesztés]