Harmadik magyar köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A harmadik magyar köztársaság Magyarország államformájának nem hivatalos megnevezése a köztársaság 1989. október 23-ai kikiáltását követően.[1] Az új alaptörvény hatályba lépése óta vitás kérdés, hogy vajon véget ért-e a harmadik köztársaság és lehet-e negyedik köztársaságról beszélni.[2][3]

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felsorolás a Magyarország területén megvalósult polgári demokratikus államalakulatokat veszi számba. Ezek mind köztársasági államformában működtek, alkotmányos monarchia nem volt közöttük.

Első ízben 1918-ban, az őszirózsás forradalom után lett az ország államformája köztársaság (akkori nevén: „népköztársaság”). Az első magyar köztársaság rövid fennállása után a Magyarországi Tanácsköztársaság nevű proletárdiktatúra időszaka következett, majd 1946-ig formálisan visszaállították a monarchiát, de az államfő már csak kormányzói tisztet viselt.

A Második Magyar Köztársaság kikiáltását a nemzetgyűlés 1946 elején szavazta meg, 1949. augusztus 20-án azonban ez is átadta a helyét egy népköztársaságnak nevezett kommunista diktatúrának, amit szovjet mintára építettek ki. Így lett az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaság a harmadik a magyar történelemben.

Létrejötte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1989–90-es politikai rendszerváltások következtében megszűntek a szocialista blokk országaiban a szovjet típusú diktatórikus, egypártrendszerű állami berendezkedések, melyek jórészt a második világháború befejezését és a békekötéseket követően alakultak ki, a helyenként csalással, helyenként demokratikusan hatalomra kerülő kommunisták vezetésével. Ez csatlakozási lehetőséget adott a Kelet-Közép-Európa kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező országainak a nyugati demokratikus állami, politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedés fejlődéséhez, vagy megalapozásához.

A magyarországi rendszerváltás egyik legfontosabb aktusaként 1989. október 23-án került sor a (harmadik) Magyar Köztársaság kikiáltására az 1989. október 18-án megalkotott és október 23-án hatályba léptetett 1989. évi XXXI. törvény alapján a Parlament épülete előtt. Az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás kiáltotta ki.[4]

Elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szűrös Mátyás (az Országgyűlés elnökeként gyakorolva a köztársasági elnöki jogköröket): 1989. október 18. – 1990. május 2.
  2. Göncz Árpád: 1990. május 2. – 2000. augusztus 4.
  3. Mádl Ferenc: 2000. augusztus 4. – 2005. augusztus 4.
  4. Sólyom László: 2005. augusztus 5. – 2010. augusztus 5.
  5. Schmitt Pál: 2010. augusztus 6. – 2012. április 2.
    Kövér László (az Országgyűlés elnökeként gyakorolva a köztársasági elnöki jogköröket): 2012. április 2. – május 10.
  6. Áder János: 2012. május 10. –

Kormányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

az új Magyar Köztársaság első kormánya (1989. október 23.1990. május 23.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Romsics Ignác: A Harmadik Magyar Köztársaság, 1989–2009, Magyarország története 23. kötet, Kossuth Kiadó, 2010, ISBN 978-963-09-5701-4
  2. Török Gábor: 287. Most jön a negyedik?, 2010. november 2. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  3. A IV. Köztársaság. Népszabadság, 2011. december 31. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  4. A köztársaság kikiáltása

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]