Barabás Miklós

Barabás Miklós
Barabás Miklós: Önarckép, 1839.
Született	Márkusfalva/Márkosfalva 1810. február 10.
Elhunyt	Budapest 1898. február 12. (88 évesen)

Barabás Miklós (Márkusfalva/Márkosfalva [később Kézdimárkosfalva, ma románul: Mărcușa] 1810. február 10. – Budapest, Ferencváros, 1898. február 12.) magyar festő.

A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életpályája

A háromszéki Márkusfalván/Márkosfalván született, szegény család sokadik gyermekeként. Édes­ap­ja Ba­ra­bás Já­nos, édes­any­ja Gaál Therézia. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Diákoskodása alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzolhatott, és rajzai kapcsán érték nagy sikerek, apróbb megélhetést is biztosítva. Kezdetben csak tanulótársait, később emlékezetből Katona Zsigmond és báró Kemény Simon arcképét is elkészítette mindenki nagy bámulatára.

Kék barlang (1835)

Egyre inkább erősödött benne a művészet iránt érzett szeretete, s 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol egy Gentiluomo nevű éppen ott tanító olasz festő lett a mestere, akitől megtanulta az olajfestés alapjait is, mert eladdig jobbára krétával rajzolt, vagy vízfestékkel dolgozott. Még többet akart tudni, és ez a vágy hajtotta Bécsbe, ahol a Képzőművészeti Akadémiára is bejutván alaposan kiképezte magát rajzolásban és festésben. Mint ahogy kortársaitól tudni lehetett, igen nehezen jutott be egyébként erre az akadémiára, mert az apró termetű, vézna fiatalemberből, és a távolinak tűnő nagyenyedi bizonyítványában szereplő rengeteg jelese gyanút ébresztett a direktorban. Csupán több helyben készült rajz után enyhült meg irányában, és kerülhetett az Akadémia hallgatói közé. Nagy szegénységben élt Bécsben, de erős akaratával, és a művészet, a festészet iránt érzett eltökélt szeretete hidalta át a nélkülözések nehéz időszakát.

1830-ban visszatért Kolozsvárra, ahol hosszabb időt töltött, mint ismert portréfestő. Kisselev tábornok pártfogása révén Bukarestbe került, ahol divatos arcképfestőként ért el sikereket, és munkáival már sok pénzt keresett. Így módjában állt régi vágyát megvalósítani, hogy Olaszországban folytassa tanulmányait. 1834-ben már a velencei képtárakban volt megtalálható, ahol egész nap vázlatokat készített, gyors akvarellekben regisztrálta magának a nagy elődök kompozíciós elveit, színharmóniáit, formavilágát. Idővel Bolognába, majd Firenzébe, Rómába ment, eljutott a napfényes Nápolyba is, és tapasztalatokkal gazdagon, feltöltekezve érkezett haza 1835-ben.

Teleki László 1861-ben (Barabás Miklós festménye)

Első sikerét 1835-ben Pesten aratta, amikor bemutatta Veronese Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatát. Ettől kezdve ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő, aki kizárólag művészetéből megélt. Évről évre igen sok kiváló ember arcképét készítette el, egyebek közt báró Wesselényi Miklósét, Vörösmarty Mihályét, Petőfi Sándorét, gróf Széchenyi Istvánét, és Arany Jánosét.

1840-ben letelepedett Pest városában, majd 1841-ben feleségül vette a konstanzi születésű Bois de Chesne Zsuzsannát. Innentől fogva anyagi gondoktól már teljesen mentesült, és kizárólag festészetnek szentelhette életét. Nem voltak életének külső eseményekben bővelkedő, izgalmas fordulatai, műtermében visszavonultan, és elmélyülten alkotott hosszú időn keresztül.

Számos finom hangulatú, igazi biedermeier zsánerképet és tájképet festett. Viszont ahogy egyes elemzők tartják, csoportképei ma már inkább merevnek, és kissé mesterkéltnek tűnnek. Zsánerképei közül a legismertebbek, és legnépszerűbbek a Menyasszony megérkezése, sőt a Vándorcigányok című képén a Bach-korszak fricskájaként még Petőfit is megénekli. Bámulatos volt vizuális memóriája. Mondják egyszer harminchét év távlatából készítette el valaki portréját, emlékezetből, és a mellé illesztett, közben előkerült, fotográfia tanúsága szerint közel hibátlanul.

Élete nehéz időszaka volt a Bach-korszak, amely után 1859-ben lehetővé vált a Képzőművészeti Társulat megalakítása. A társulat kezdeményezője és 1862-től haláláig az elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották. Önéletrajza kiváló pályarajz és kordokumentum. Barabás hosszú művészi pályája során, a művészet elméleti kérdéseivel is behatóan foglalkozott, s ebbéli tevékenységének elismeréséül választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia.

1877-ben ünnepelték meg zajos külsőségek közepette ötvenéves művészi jubileumát, ám ezt követően is még hosszú időn keresztül festett fiatalos buzgalommal, míg 1898. február 12-én a halál ki nem vette kezéből az ecsetet.

Portréiból

• 

  Gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke

• 

  Liszt Ferenc zeneszerző

• 

  Görgey Artúr, 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka

• 

  Emanoil Gojdu (magyarul Gozsdu Manó) román ügyvéd az Osztrák–Magyar Monarchiában

Nőábrázolások

• 

  gróf Széchenyi István felesége
• 

  Női arckép (1831)
• 

  Egy hölgy portréja (1846)
• 

  A Barabás műteremben Bethlen Farkasné sz. Teleki Róza

Jelentősége

Petőfi Sándor (metszet)

A 19. századi Magyarország tehetséges, tanult és keresett portréfestője, nemzetünk számos jeles egyéniségét megfestette. A fényképezés megjelenése még nem jelentett konkurenciát számára, Magyarországon még a 20. század első harmadában is divat volt magas társadalmi pozíciót betöltő személyiségek megfestése. Egyes életképeivel a kor hangulatát tükrözte (pld. Galambposta), mely csak tovább növelte népszerűségét. Az ö biedermeier stílusa, kivált a 19. század második felében, nem mérhető a haladottabb nyugati stílusokhoz, de ő itthon, az ővéi közt megfestette azt, amit szívesen fogadtak tőle, s szívesen fogadnak tőle az utódok is, hiszen saját nemzeti múltjuk jobb megismerését szolgálja.

...végre egy fiatal, nyúlánk, borzas fejű alak kőnyomatú képe került elő, mely alá e név volt írva: „Petőfi Sándor”. Barabás legjobb rajza. Ez az egyetlen igazi, hű arcképe a halhatatlannak. Ilyennek ismerték őt mindazok, akik vele együtt éltek; ez a távolba néző szem, ez a jóslatra nyíló száj; két keze hátratéve, mintha rejtegetne bennük valamit. Ez a képe azt látszik mondani: „én leszek Petőfi”, a többi képei már mind azt mondják: „én vagyok Petőfi”. – Jókai Mór: A tengerszemű hölgy

Művei (válogatás)

Károlyi Sándor gróf fiatalkori portréja

Vásárra menő oláh család

Galambposta

• Alföldi táj gémeskúttal : tájkép (1838) Janus Pannonius Múzeum, (Pécs)
• Sebes-Körös-parti táj (1838) (akvarell, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• Zöldfa fűszerüzlet cégére (1838) (Kiscelli Múzeum, Budapest)
• Lánchíd alapkőletétele (1842) (Fővárosi Képtár, Budapest)
• Zrínyi Miklós (1842) (Fővárosi Képtár, Budapest)
• Pyker László egri érsek képmása (1842) (Egri Képtár, Dobó István Vármúzeum, Eger)
• Galambposta : életkép (1843) (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• Vásárra induló román család : életkép (1843) (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• Liszt Ferenc (1847) (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)
• Károlyi Sándor gróf fiatalkori portréja
• Zugligeti szikla (papír, akvarell, 210 mm x 312 mm, 1853, MNG)
• Széchenyi István arcképe
• Kossuth Lajos arcképe
• Petőfi arcképe
• Bem József arcképe
• Arany János arcképe
• A művész három lánykája
• Teleki László
• Teleki József

Szakirodalom

• Barabás Miklós emlékiratai / közli Kézdi Kovács László - Budapest, Franklin Társulat, 1902
• Szentiványi Gyula: Barabás Miklós művészete - Budapest, Amicus, 1927
• Magyar mesterművek Budapest Székesfőváros Képtára gyűjteményében / bev. Kopp Jenő, Budapest, Officina, 1942
• Márkusfalvi Barabás Miklós önéletrajza Kolozsvár, 1944. (bev.: Bíró B.)
• Hoffmann Edith: Barabás Miklós - Budapest, Művelt Nép, 1950
• Mándy Iván: Egy festő ifjúsága - Barabás Miklós diákévei - Budapest, Ifjúsági Kvk., 1955
• Szabó Júlia: Markó, Barabás, Munkácsy - Budapest, Képzőműv. Alap K., 1963
• Szvoboda D. Gabriella: Barabás Miklós 1810-1898 - Budapest, Képzőműv. K., 1983
• Barabás Miklós önéletrajza / sajtó alá rend., az előszót és a jegyzeteket írta Banner Zoltán - Kolozsvár-Napoca, Dacia, 1985
• Barabás Miklós (1810-1898) akvarelljei : Magyar Nemzeti Galéria, 1985. március /a kiállítást rend. Szabó Katalin és Szvoboda D. Gabriella, az előszót írta és a katalógust összeáll. Szvoboda D. Gabriella, Budapest, MNG, 1985
• Bánffy Miklós: Erdélyi csillagok - Csíkszereda, Pro-Print, 1998.
• Barabás Miklós, 1810-1898, Előadások a művész halálának 100. évfordulójára szervezett konferencián : Sepsiárkos 1998. június 21. szerk. Jánó Mihály ; (előadások Murádin Jenő et al.) - Sepsiszentgyörgy, Charta, 2001
• Mándy Iván: A csőszház (kisregény - Budapest, Holnap Kiadó, 2002

Emlékezete

Barabás Miklós sírja Budapesten. Telcs Ede alkotása. Kerepesi temető: 28-1-5.

Műveiből 1948-ban emlékkiállítást rendeztek. Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Társasági tagság

• Magyar Tudományos Akadémia tagja (1836-tól haláláig)
• Képzőművészeti Társulat elnöke (1862-től haláláig)

Díjak

Millenniumi kiállítás aranyérem (1896)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 109–110. o. Online hozzáférés
• Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Barabás Miklós lásd 25-26. o. ISBN 9638477660
• Malonyay Dezső: A magyar képírás úttörői (Budapest : Franklin-Társulat, 1905)
• Londesz Elek: Barabásról szóló összefoglalója (1912)
• Molnár Tünde: Barabás Miklós, a festő Művelődés c. folyóirat

Külső hivatkozások

• Képzőművészet Magyarországon
• Barabás Miklós: Galambposta
• Barabás Miklós festményei - TerminArtors.com