Barabás Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barabás Miklós
Barabas Miklos.png
Barabás Miklós: Önarckép, 1839.
Született 1810. február 10.
Márkusfalva/Márkosfalva
Elhunyt 1898. február 12. (88 évesen)
Budapest

Barabás Miklós (Márkusfalva/Márkosfalva [később Kézdimárkosfalva, ma románul: Mărcușa 1810. február 10.Budapest, Ferencváros, 1898. február 12.[1]) magyar festő.

A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háromszéki Márkusfalván/Márkosfalván született, szegény család sokadik gyermekeként. Édes­ap­ja Ba­ra­bás Já­nos, édes­any­ja Gaál Therézia. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Diákoskodása alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzolhatott, és rajzai kapcsán érték nagy sikerek, apróbb megélhetést is biztosítva. Kezdetben csak tanulótársait, később emlékezetből Katona Zsigmond és báró Kemény Simon arcképét is elkészítette mindenki nagy bámulatára.

Kék barlang (1835)

Egyre inkább erősödött benne a művészet iránt érzett szeretete, s 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol egy Gentiluomo nevű éppen ott tanító olasz festő lett a mestere, akitől megtanulta az olajfestés alapjait is, mert eladdig jobbára krétával rajzolt, vagy vízfestékkel dolgozott. Még többet akart tudni, és ez a vágy hajtotta Bécsbe, ahol a Képzőművészeti Akadémiára is bejutván alaposan kiképezte magát rajzolásban és festésben. Mint ahogy kortársaitól tudni lehetett, igen nehezen jutott be egyébként erre az akadémiára, mert az apró termetű, vézna fiatalemberből, és a távolinak tűnő nagyenyedi bizonyítványában szereplő rengeteg jelese gyanút ébresztett a direktorban. Csupán több helyben készült rajz után enyhült meg irányában, és kerülhetett az Akadémia hallgatói közé. Nagy szegénységben élt Bécsben, de erős akaratával, és a művészet, a festészet iránt érzett eltökélt szeretete hidalta át a nélkülözések nehéz időszakát.

1830-ban visszatért Kolozsvárra, ahol hosszabb időt töltött, mint ismert portréfestő. Kisselev tábornok pártfogása révén Bukarestbe került, ahol divatos arcképfestőként ért el sikereket, és munkáival már sok pénzt keresett. Így módjában állt régi vágyát megvalósítani, hogy Itáliában folytassa tanulmányait. 1834-ben már a velencei képtárakban volt megtalálható, ahol egész nap vázlatokat készített, gyors akvarellekben regisztrálta magának a nagy elődök kompozíciós elveit, színharmóniáit, formavilágát. Idővel Bolognába, majd Firenzébe, Rómába ment, eljutott a napfényes Nápolyba is, és tapasztalatokkal gazdagon, feltöltekezve érkezett haza 1835-ben.

Teleki László 1861-ben (Barabás Miklós festménye)

Első sikerét 1835-ben Pesten aratta, amikor bemutatta Veronese Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatát. Ettől kezdve ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő, aki kizárólag művészetéből megélt. Évről évre igen sok kiváló ember arcképét készítette el, egyebek közt báró Wesselényi Miklósét, Vörösmarty Mihályét, Petőfi Sándorét, gróf Széchenyi Istvánét, és Arany Jánosét.

1840-ben letelepedett Pest városában, majd 1841-ben feleségül vette a konstanzi születésű Bois de Chesne Zsuzsannát. Innentől fogva anyagi gondoktól már teljesen mentesült, és kizárólag festészetnek szentelhette életét. Nem voltak életének külső eseményekben bővelkedő, izgalmas fordulatai, műtermében visszavonultan, és elmélyülten alkotott hosszú időn keresztül.

Számos finom hangulatú, igazi biedermeier zsánerképet és tájképet festett. Viszont ahogy egyes elemzők tartják, csoportképei ma már inkább merevnek, és kissé mesterkéltnek tűnnek. Zsánerképei közül a legismertebbek, és legnépszerűbbek a Menyasszony megérkezése, sőt a Vándorcigányok című képén a Bach-korszak fricskájaként még Petőfit is megénekli. Bámulatos volt vizuális memóriája. Mondják egyszer harminchét év távlatából készítette el valaki portréját, emlékezetből, és a mellé illesztett, közben előkerült, fotográfia tanúsága szerint közel hibátlanul.

Élete nehéz időszaka volt a Bach-korszak, amely után 1859-ben lehetővé vált a Képzőművészeti Társulat megalakítása. A társulat kezdeményezője és 1862-től haláláig az elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották. Önéletrajza kiváló pályarajz és kordokumentum. Barabás hosszú művészi pályája során, a művészet elméleti kérdéseivel is behatóan foglalkozott, s ebbéli tevékenységének elismeréséül választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia.

1877-ben ünnepelték meg zajos külsőségek közepette ötvenéves művészi jubileumát, ám ezt követően is még hosszú időn keresztül festett fiatalos buzgalommal, míg 1898. február 12-én a halál ki nem vette kezéből az ecsetet.

Portréiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nőábrázolások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petőfi Sándor (metszet)

A 19. századi Magyarország tehetséges, tanult és keresett portréfestője, nemzetünk számos jeles egyéniségét megfestette. A fényképezés megjelenése még nem jelentett konkurenciát számára, Magyarországon még a 20. század első harmadában is divat volt magas társadalmi pozíciót betöltő személyiségek megfestése. Egyes életképeivel a kor hangulatát tükrözte (pld. Galambposta), mely csak tovább növelte népszerűségét. Az ö biedermeier stílusa, kivált a 19. század második felében, nem mérhető a haladottabb nyugati stílusokhoz, de ő itthon, az ővéi közt megfestette azt, amit szívesen fogadtak tőle, s szívesen fogadnak tőle az utódok is, hiszen saját nemzeti múltjuk jobb megismerését szolgálja.

...végre egy fiatal, nyúlánk, borzas fejű alak kőnyomatú képe került elő, mely alá e név volt írva: „Petőfi Sándor”. Barabás legjobb rajza. Ez az egyetlen igazi, hű arcképe a halhatatlannak. Ilyennek ismerték őt mindazok, akik vele együtt éltek; ez a távolba néző szem, ez a jóslatra nyíló száj; két keze hátratéve, mintha rejtegetne bennük valamit. Ez a képe azt látszik mondani: „én leszek Petőfi”, a többi képei már mind azt mondják: „én vagyok Petőfi”. – Jókai Mór: A tengerszemű hölgy

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlyi Sándor gróf fiatalkori portréja
Vásárra menő oláh család
Galambposta

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barabás Miklós emlékiratai / közli Kézdi Kovács László - Budapest, Franklin Társulat, 1902
  • Szentiványi Gyula: Barabás Miklós művészete - Budapest, Amicus, 1927
  • Magyar mesterművek Budapest Székesfőváros Képtára gyűjteményében / bev. Kopp Jenő, Budapest, Officina, 1942
  • Márkusfalvi Barabás Miklós önéletrajza[2] Kolozsvár, 1944. (bev.: Bíró B.)
  • Hoffmann Edith: Barabás Miklós - Budapest, Művelt Nép, 1950
  • Mándy Iván: Egy festő ifjúsága - Barabás Miklós diákévei - Budapest, Ifjúsági Kvk., 1955
  • Szabó Júlia: Markó, Barabás, Munkácsy - Budapest, Képzőműv. Alap K., 1963
  • Szvoboda D. Gabriella: Barabás Miklós 1810-1898 - Budapest, Képzőműv. K., 1983
  • Barabás Miklós önéletrajza / sajtó alá rend., az előszót és a jegyzeteket írta Banner Zoltán - Kolozsvár-Napoca, Dacia, 1985
  • Barabás Miklós (1810-1898) akvarelljei : Magyar Nemzeti Galéria, 1985. március /a kiállítást rend. Szabó Katalin és Szvoboda D. Gabriella, az előszót írta és a katalógust összeáll. Szvoboda D. Gabriella, Budapest, MNG, 1985
  • Bánffy Miklós: Erdélyi csillagok - Csíkszereda, Pro-Print, 1998.
  • Barabás Miklós, 1810-1898, Előadások a művész halálának 100. évfordulójára szervezett konferencián : Sepsiárkos 1998. június 21. szerk. Jánó Mihály ; (előadások Murádin Jenő et al.) - Sepsiszentgyörgy, Charta, 2001
  • Mándy Iván: A csőszház (kisregény - Budapest, Holnap Kiadó, 2002

Jánó Mihály (szerk.) Eszmény és hasonlatosság. Tanulmányok Barabás Miklós születésének 200. évfordulóján. Székely Nemzeti Múzeum - Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 2010.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barabás Miklós sírja Budapesten. Telcs Ede alkotása. Kerepesi temető: 28-1-5.

Műveiből 1948-ban emlékkiállítást rendeztek. Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Millenniumi kiállítás aranyérem (1896)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest IX. ker. polgári halotti akv. 297/1898 folyószáma alatt.
  2. Önmagát Márkusfalvi Barabás Miklósként határozta meg önéletírásában.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barabás Miklós témájú médiaállományokat.