Ugrás a tartalomhoz

Vledény

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vledény (Vlădeni)
Vledény
Vledény
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségSzunyogszék
Rangfalu
KözségközpontSzunyogszék
Irányítószám507061
SIRUTA-kód40946
Népesség
Népesség771 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság11 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 25° 22′ 01″45.769421°N 25.366838°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 25° 22′ 01″45.769421°N 25.366838°E
SablonWikidataSegítség

Vledény (románul: Vlădeni, németül: Wladen) falu Romániában, Erdélyben, a Barcaságban, Brassó megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Feketehalomtól 11 km-re északnyugatra, az E68-as főút jobb oldalán, a Persányi-hágó barcasági végében fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a román Vlad személynévből való. Első említése: 1570.

Története

[szerkesztés]

Román alapítású település. 1711-ben 68 jobbágy- és 16 zsellércsalád lakta. Lakói többsége ún. taksás jobbágy volt, akik a földesúri szolgáltatásokat pénzzel váltották meg.[2] 1717-ben a brassói tanács fogadó építésére adott engedélyt Andreas Schoppelnak, amely még a 20. században is működött.[3] 1798-ból való az első adat iskolájáról. 1817-től hetente kétszer postakocsijárat állt meg benne. 1824 körül egy görög tanító tanította a gyerekeket, többek között görög nyelvű imákra és énekekre. 1848-ban 470 lakosa halt meg kolerában. 1849. március 18-án Czetz János aratott győzelmet a falu mellett. 1863-ban Brassó vidékétől Fogaras vidékéhez csatolták. 1876 és 1925 között Fogaras vármegyéhez tartozott. 1849-től a vasút megépítéséig lakóinak fő jövedelemforrása a szekerező kereskedelem volt: a brassói ipar termékeit, a havasalföldi halat, a vajdahunyadi, torockói és dornai vasárukat, a parajdi sót, a csicsói malomkövet és a medgyesi bort adták-vették. Hunfalvy Pál 1887-ben módos falunak írta. Jelentékeny volt a vledényiek mészégetése is.[4]

1896-ban 4980 holdnyi határából 2112 hold volt erdő (bükkös), 1405 rét, 1028 szántó és 402 legelő. Az 1900-as években, mivel a vasutak kiépülése után a fuvarozás már nem hozott bevételt, a határ nagy része pedig nem volt alkalmas szántóföldi művelésre, nagyon sokan jártak dolgozni az Egyesült Államokba és Argentínába. Volt olyan év, amikor százezer koronát küldtek haza családjukhoz.[5]

1941 és 1943 között szovjet hadifogolytábor működött a közelében. A hadifoglyok a Persányi-szoroson áthaladó alagút fúrását végezték. A táborban meghalt 1057 hadifogoly az 1947–48-ban kialakított katonai temetőben nyugszik, amelyet 2007-ben felújítottak.[6]

Lakossága

[szerkesztés]

1900-ban 1390 lakosából 1360 román, 21 német és 8 magyar anyanyelvű; 1358 ortodox és 21 evangélikus vallású volt.
2002-ben 905 lakosából 853 román, 25 magyar és 25 cigány nemzetiségű; 851 ortodox, 34 adventista és 11 római katolikus vallású.

Híres emberek

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  2. George Maior: O pagină din luptele românilor cu sașii pe terenul social, cultural și economic. București, 1910, 30. o.
  3. Minerva Nistor: Hanurile. In Nicolae Dunăre (Red.): Țara Bîrsei. 2. București, 1974, 152. o.
  4. V. I. Istrati: Valea Oltului cu împrejurimele ei din Ardeal sau amintiri din 1866–1870. București, 1926, 58. o.
  5. Nicolae Iorga: Neamul romănesc în Ardeal și în Țara Ungurească. București, 1906, 1. köt., 51–52. o.
  6. Oficiul Național Pentru Cultul Eroilor. [2009. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 19.)

Források

[szerkesztés]
  • Iacob Zorca: Monografia comunei Vlădeni. Sibiiu, 1896

Képek

[szerkesztés]