Viktóriaváros
| Viktóriaváros (Victoria, Viktoriastadt) | |||
,_le_3_mai_2007.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Brassó | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Victoria | ||
| Polgármester | Gheorghe Cristian (PDL), 2012 | ||
| Irányítószám | 505700 | ||
| Körzethívószám | 0x68[1] | ||
| SIRUTA-kód | 40465 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 6446 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 40 (2011)[2] | ||
| Népsűrűség | 996,29 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | (belterülete átlagosan) 650 m | ||
| Terület | 6,47 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Viktóriaváros
Pozíció Románia térképén
| |||
| é. sz. 45° 44′ 34″, k. h. 24° 41′ 24″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 34″, k. h. 24° 41′ 24″ | |||
 | |||
| Viktóriaváros weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Viktóriaváros témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Viktóriaváros (Győzelemváros vagy Újucsa, románul: Victoria vagy Orașul Victoria, németül: Viktoriastadt) város Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Fogarastól 34 km-re délnyugatra, a Fogarasi-havasok lábánál fekszik. Innen indul a turistaút a Moldoveanu-csúcsra, Románia legmagasabb hegycsúcsára (2544 m).
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét 1954-ben kapta és a szocializmus győzelmére utal (a román victorie szó jelentése „győzelem”).
Története[szerkesztés]
1936-ban a román hadügyminisztérium az esseni Ferrostahl céggel közösen lőporgyár építését határozta el Felsőucsa külterületén. Az erdők kivágása, a tereprendezési munkálatok és az infrastruktúra kiépítése 1939-ben kezdődtek. 1942-től 1944-ig hadifoglyok és munkaszolgálatos zsidók építették a gyárat, 1944-ben azonban a munka abbamaradt.
A kommunista fordulat után szovjet ellenőrzés alatt fejezték be a gyárat, kezdték meg a termelést és a város fölépítését. Kezdetben kertvárosias házakat és palotaszerű középületeket, az 1960-as évektől lakótömböket emeltek.
Az 1950-es években zárt város volt, őrzött védőfallal próbálták meg elszigetelni a környező falusiaktól és a környéken még aktív partizánoktól. Ateista városnak nyilvánították, és egészen az 1990-es évekig egyetlen templom sem működött benne.
2005-ben a körülötte fekvő falvak lakói visszaigényelték területét.
Lakossága[szerkesztés]
2002-ben 9059 lakosából 8883 volt román, 73 magyar és 53 német nemzetiségű; 8684 ortodox és 80 baptista vallású.
Gazdasága[szerkesztés]
- Nagy hagyományú kémiai gyára, a Viromet[3] többek között formaldehid alapú műgyantákat, karbamidgyantákat, formolt, metanolt és paraformaldehidet gyárt.
- 1995-ben közös román–amerikai beruházásként alapították az ioncserélő gyantákat gyártó Virolite vegyiüzemet.
- Rompiro robbanóanyaggyár
Oktatás[szerkesztés]
- Ion Codru Drăgușanu Elméleti Líceum
- Alexandru Bărbat Műszaki Kollégium
- Német segítséggel 2001-ben 170 fős árvaházat hoztak létre.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Viromet S.A.: Index. [2019. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 5.)
Források[szerkesztés]
- A város honlapja (románul)
- Korodi Szabolcs: Identitáskeresés Victoria városában. Architectura Hungariae, 2001, 1. sz.[halott link]
.svg){kind=small}