Viktóriaváros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Viktóriaváros (Victoria, Viktoriastadt)
Victoria (Romania), le 3 mai 2007.jpg
Viktóriaváros címere
Viktóriaváros címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rang város
Községközpont Victoria
Beosztott falvak Victoria
Polgármester Gheorghe Cristian (PDL), 2012
Irányítószám 505700
Körzethívószám 0x68[1]
SIRUTA-kód 40465
Népesség
Népesség7386 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság40 (2011)[3]
Népsűrűség1 141,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság(belterülete átlagosan) 650 m
Terület6,47 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Viktóriaváros (Románia)
Viktóriaváros
Viktóriaváros
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 44′ 34″, k. h. 24° 41′ 24″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 34″, k. h. 24° 41′ 24″
Viktóriaváros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktóriaváros témájú médiaállományokat.
A vegyipari kombinát formaldehidüzeme 1964-ben

Viktóriaváros (Győzelemváros vagy Újucsa, románul: Victoria vagy Orașul Victoria, németül: Viktoriastadt) város Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Fogarastól 34 km-re délnyugatra, a Fogarasi-havasok lábánál fekszik. Innen indul a turistaút a Moldoveanu-csúcsra, Románia legmagasabb hegycsúcsára (2544 m).

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét 1954-ben kapta és a szocializmus győzelmére utal (a román victorie szó jelentése „győzelem”).

Története[szerkesztés]

1936-ban a román hadügyminisztérium az esseni Ferrostahl céggel közösen lőporgyár építését határozta el Felsőucsa külterületén. Az erdők kivágása, a tereprendezési munkálatok és az infrastruktúra kiépítése 1939-ben kezdődtek. 1942-től 1944-ig hadifoglyok és munkaszolgálatos zsidók építették a gyárat, 1944-ben azonban a munka abbamaradt.

A kommunista fordulat után szovjet ellenőrzés alatt fejezték be a gyárat, kezdték meg a termelést és a város fölépítését. Kezdetben kertvárosias házakat és palotaszerű középületeket, az 1960-as évektől lakótömböket emeltek.

Az 1950-es években zárt város volt, őrzött védőfallal próbálták meg elszigetelni a környező falusiaktól és a környéken még aktív partizánoktól. Ateista városnak nyilvánították, és egészen az 1990-es évekig egyetlen templom sem működött benne.

2005-ben a körülötte fekvő falvak lakói visszaigényelték területét.

Lakossága[szerkesztés]

2002-ben 9059 lakosából 8883 volt román, 73 magyar és 53 német nemzetiségű; 8684 ortodox és 80 baptista vallású.

Gazdasága[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

  • Ion Codru Drăgușanu Elméleti Líceum
  • Alexandru Bărbat Műszaki Kollégium
  • Német segítséggel 2001-ben 170 fős árvaházat hoztak létre.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  4. Viromet S.A.: Index

Források[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]