Sáros (település)
| Sáros (Șoarș, Scharosch/Fg.) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Sáros |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 507215 |
| SIRUTA-kód | 41952 |
| Népesség | |
| Népesség | 467 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 9 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 480 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Sáros (románul: Șoarș, németül: Scharosch bei Fogarasch vagy egyszerűen Scharosch, szászul Schuarsch) falu és községközpont Romániában, Brassó megye nyugati részén. Az 1968-ban létrehozott Sáros község központja. Az erdélyi szászok egyik legrégibb települése, okmányban már 1206-ban említik. Erődített gótikus temploma a 15. századból származik, és valószínűleg egy román kori bazilika alapjaira építették. A 20. század második felétől a hanyatlás és az elvándorlás jellemzi.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Neve magyar eredetű, azonban nem jellemzi a falut, mivel környékén nincsenek mocsaras, lápos területek. Ha voltak is valaha ilyenek, mára átadták helyüket a szántóföldeknek és legelőknek.[2]
1206-ban Sars néven említik. 1289-ben és 1293-ban Sarustelek, 1389-ben és 1449-ben Schars. Feljegyezték a Nagysáros és Groß-Scharosch neveket is. Mai hivatalos román Șoarș neve 1839-ben jelenik meg először.[3]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brassótól 60 (közúton 80) kilométerre északnyugatra, Fogarastól 10 (közúton 14) kilométerre északra fekszik, a DJ104D és DJ105A megyei utak kereszteződésénél.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Legelőször 1206-ban említették határfaluként egy II. András magyar király által kiadott adománylevélben, Sars alakban. 1389-ben Nagysinkszékhez, a szászok egyik közigazgatási területéhez tartozó falvak között szerepelt. 1500 körül 38 háztartást számlált, a faluban pedig iskola és malom is működött. 1532-ben már 60 háztartást írtak össze, és Nagysinkszék plébániájaként említik. 1563-ban határvitájuk volt Boldogvárossal, 1587-ben pedig Báránykúttal.[4]
Korai, román stílusú bazilikájának építési ideje ismeretlen, a mai gótikus csarnoktemplom a 15. században épült. A 16. század elején megerősítették, védemelettel látták el, és kapuművel, védőtornyokkal ellátott, sokszögű kerítőfalat építettek köréje. 1635-ben a királybíró utasítására az egyházközség vásárolt egy 1541-ben Wittenbergben Hans Lufft által nyomtatott Luther-Bibliát, 8 forint 43 krajcárért. 1765-ben nagy tűzvész pusztított a településen. A jelenlegi parókiaépület 1828-ban épült. A tagosításra 1889–1896 között került sor. 1900 körül a várfalakat lebontották.[4]
Sáros 1389-ig Fehér vármegye része volt, majd kisebb megszakításokkal 1876-ig Nagysinkszékhez tartozott; ekkor Nagy-Küküllő vármegye Nagysinki járásának része lett. A román hatalomátvétel után Nagy-Küküllő majd Fogaras megye, 1950-től Szeben majd Brassó (Sztálin) régió része volt. 1968-tól Brassó megye része és az öt faluból álló Sáros község központja.[3]
A falu lakossága a 19. század közepétől a 20. század közepéig 1000-1100 körül mozgott, abszolút német (szász) többséggel. 1910-ben 1127 lakosából 714 német, 396 román, 17 magyar volt; 712 evangélikus, 398 ortodox, 13 református. A 20. század második felében népessége csökkent, német lakosságát elvesztette. 2011-ben 513 ember lakta, közülük 455 vallotta magát románnak, 17 németnek, 9 magyarnak, 9 cigánynak.[1]
Leírása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fő látványossága a sárosi erődtemplom, mely országos jelentőségű műemléknek számít. Műemlékként tartják nyilván az evangélikus parókia épületét is.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Varga E. Árpád. "Erdély etnikai és felekezeti statisztikái: Sáros". adatbank.ro. Hozzáférés: 2023. május 29.
- ↑ "Scharosch bei Fogarasch". Stiftung Kirchenburgen. Hozzáférés: 2023. május 29.
- 1 2 "Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára: Șoarș". Arcanum. Hozzáférés: 2023. május 29.
- 1 2 Fabini 655–658. o. Roth 54–57. o.
- ↑ "Lista monumentelor istorice: Județul Brașov" (PDF). Ministerul Culturii. 2015. Hozzáférés: 2017. január 28.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Fabini: Fabini, Hermann (2022). Atlas der siebenbürgischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. Band 1 (német nyelven) (5. Auflage ed.). Nagyszeben: Monumenta. ISBN 9789737969224.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Roth: Roth, Anselm (2017). Über Siebenbürgen. Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag. ISBN 9783946954040.
{{cite book}}: Unknown parameter|subtitle=ignored (súgó)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Braisch; Günther; Konnerth (2009). Scharosch bei Fogarasch. München: Verlag der Siebenbürgisch-Sächsischen Stiftung. ISBN 9783932043376.
{{cite book}}: Unknown parameter|subtitle=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - "Monografia Șoarș". Primăria Șoarș. 2021. október 2. 2023. május 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. május 29.


