Kisprázsmár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kisprázsmár (Toarcla, Tartlau)
Toarcla Toarcla - Ansamblul bisericii evanghelice fortificate (edere dinspre vest).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rang falu
Községközpont Nagysink
Irányítószám 507046
SIRUTA-kód 40848
Népesség
Népesség301 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kisprázsmár (Románia)
Kisprázsmár
Kisprázsmár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 53′ 55″, k. h. 24° 44′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 55″, k. h. 24° 44′ 30″

Kisprázsmár (románul: Toarcla) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagysinktől délnyugatra, Morgonda, Brulya és Nagysink közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Kisprázsmár környéke már a 8. században is lakott hely volt. Területén e századból származó urnasíros temetkezés nyomait tárták fel. Nevét már 1329-ben említette oklevél Tartlaw néven. Nevét szász tájszólás szerint törtelnnek ejtették. További névváltozatai: 1332–1335 között Tharcla, 1488-ban Tarlen, 1508-ban Tartlenn (Berger 66), 1760–1762 között Prázsmar, 1808-ban Prasmár, Tertlau ~ Tertlen, Toaskle, 1861-ben Prásmár, Tertle, Toaktle Sink, 1913-ban Kisprázsmár

Eleinte szabad község volt a királyi uradalomban, később a Nagysink székhez tartozott. A környék szászok lakta településeinek egyike és Nagysinkszék része volt.

Plébániája egykor az erdélyi egyházmegye szebeni dékánságához tartozott. Plébánosát 1337-ben Nycolaus néven említették. 1556-ban a hitújításkor lakói lutheránusok lettek.

A trianoni békeszerződés előtt Nagyküküllő vármegye Nagysinki járásához tartozott. 1910-ben 868 lakosából 377 német, 483 román volt, ebből 373 evangélikus, 334 görögkatolikus, 157 görögkeleti (ortodox) volt. 1996-ban lakossága már tiszta román volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Alexandriai Szent Katalinról elnevezett evangélikus erődtemploma román stílusban épült, nyugati oldalán haranglábbal, karzattal és három hajóval. Eredetileg a főhajónak, és a mellékhajóknak is kazettás mennyezetük volt, csak a karzaté keresztboltozatú, bordák nélkül, az oltár félköríves, félsüveggel fedett. A torony alapzata három oldalon, három félköríves árkád segítségével befelé nyitott. Első emelete keresztboltozattal volt fedve. A főhajót a karzattól egy félköríves diadalív választja el. Kőkerítését lebontották, anyagát elhordták.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kisprázsmár egy régi térképen