Alsóvenice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsóvenice (Veneția de Jos)
RO BV Biserica Adormirea Maicii Domnului din Venetia de Jos (11).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
MegyeBrassó
Községközpont Páró (Părău)
Irányítószám 507157
SIRUTA-kód 41603
Népesség
Népesség633 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóvenice (Románia)
Alsóvenice
Alsóvenice
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 52′ 31″, k. h. 25° 12′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 31″, k. h. 25° 12′ 47″

Alsóvenice (románul: Veneția de Jos) település Romániában, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Fogarastól keletre, az Oltba ömlő Venice patak torkolata fölötti bal parton fekvő település. A település közelében melegvizű gyógyfürdő található.

Története[szerkesztés]

Alsóvenice és környéke egy régi térképen

Alsóvenice, Velence nevét 1235-ben már említette oklevél az ide való Conrad plebanos nevével kapcsolatban Conrad plebanus de Venetiis alakban az erdélyi püspök által a szentszéki legátusnál bepanaszolt papok között. 1372-ben Venecze néven említették, mikor is egyháza felett pereskedett az erdélyi püspök és az esztergomi érsek, mivel a korai német telepítvények egyházaira az érsek formált jogot. További névváltozatai: 1637-ben Also Venicze, 1640-ben Also Wenicze, 1750-ben Also-Venecze, 1760–1762 között Alsó Venitze, 1808-ban Venicze (Alsó-), 1861-ben Alsó-Venicze, 1888-ban Alsó-Venicze (Venetia inferior), 1913-ban Alsóvenice.

A 14. század első felében birtokosai a Barnabás fiak voltak, utánuk László (Vlad) havaselvei vajda és Fogarasföld ura volt birtokosa, aki 1372-ben átadta unokabátyjának: a Kökényesrénold nemzetségből való Dobokai Lászlónak. Venice római katolikus magyar vagy szász lakosságát az 1241 évi tatárjárás pusztította el. A 14-19. században román jobbágyfalu volt.

1640-ben I. Rákóczi György birtoka volt.

A trianoni békeszerződés előtt Fogaras vármegye Sárkányi járásához tartozott. 1910-ben 1283 lakosából 1229 román, 35 magyar volt. Ebből 826 görögkeleti ortodox, 422 görögkatolikus, 12 római katolikus volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]