Kissink
| Kissink (Cincșor) | |
 | |
| Erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Voila |
| Rang | falu |
| Községközpont | Voila |
| Irányítószám | 507261 |
| SIRUTA-kód | 42325 |
| Népesség | |
| Népesség | 663 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 420 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′ 11″, k. h. 24° 49′ 59″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 11″, k. h. 24° 49′ 59″ | |
| Kissink weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kissink témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Kissink (románul: Cincșor, korábban Cincu Mic, németül: Kleinschenk) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Közigazgatásilag Voila községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Fogarastól 14 km-re nyugatra, az Olttól egy km-re északra fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
A német Schenk szó 'kocsmá'-t, 'csapszék'-et jelent, de első írásos említésekor (1337) latinul de Parvo Promontorio, a promontorium jelentése pedig 'hegyfok'. További történeti névalakjai: Kyssenk (1434), Clingenschen (1500), kleyn Schenk (1532).
Története[szerkesztés]
Határában római castrumot tártak föl.
Nagysinkszéki szász falu volt. Egy alkalommal, 1434-ben mezővárosnak nevezték. 1532-ben 27 család lakta. 1599-ben kozákok, 1603-ban vallon zsoldosok gyújtották föl, 1659-ben pedig Barcsai Ákos beszállásolt katonái tettek benne kárt. 1689-ben a falu 300 aranyat kapott kölcsön Rétyi Zsigmond fogarasi nemestől, 1698-ban pedig 250 aranyat Șerban Boertől.
A 18. században hosszú határvitát folytatott Voilával. A két falu között eredetileg ugyanis az Olt képezte a határt, de időközben az Olt egy szakaszon új medret talált magának.
1785-ből való az első adat román lakóiról, akik fogarasföldi pásztorok voltak és ekkor még csak a nyarakat töltötték itt. Később kialakult egy új, román lakosságú falurész, a korábbi falumagtól északra és északkeletre. Ez a térbeli elkülönülés jórészt a 20. század végéig fennmaradt.
A falu északnyugati peremére a 19. század elején román anyanyelvű cigányok települtek, akik a szászok napszámosaiként dolgoztak. Idővel szász mintára kőházakat építettek maguknak.
1825-ben éves (országos) és hetivásár tartására kapott kiváltságot.[2] 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták.
A 19. század végén 4865 holdas határának 29%-a volt szántóföld, 24%-a legelő és 21%-a erdő.
A szászok kivándorlása 1978-ban kezdődött. 1985 után vízerőmű létesült az Olton.
Lakossága[szerkesztés]
1850-ben 782 lakosából 576 volt német, 143 román és 56 cigány nemzetiségű; 576 evangélikus és 198 ortodox vallású.
1900-ban 925 lakosából 580 volt német, 325 román és 20 magyar anyanyelvű; 578 evangélikus, 324 ortodox és 18 római katolikus vallású. 59%-uk tudott írni–olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 3%-a beszélt magyarul.
2002-ben 651 fő lakta, közülük 597 volt román, 31 német, 13 magyar és 10 cigány nemzetiségű; 577 ortodox, 32 evangélikus és 23 adventista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Az evangélikus erődtemplom. Az első templom a 13. században román stílusban épült, ezt 1421-ben gótikus stílusban átépítették. Még a 15. században kettős védőfallal vették körül, amibe beépítették a római castrum köveit is. Négy toronnyal erősítették meg. Egyik harangját 1489-ben öntötték.[3] A templomot gondnoka magyar nyelven is bemutatja.[4]
- Az óvoda, az egykori iskola épülete a 20. század elején, Friedrich Balthes tervei szerint épült, huszártoronnyal.[5]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1911-ben Andreas Birkner német író.
Források[szerkesztés]
- Gerhardt Binder: Kleinschenk in Siebenbürgen. Ein Heimatbuch. München, 1997
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
- ↑ [2] szerint
- ↑ Marián Gyöngyvér: Friedrich Balthes, egy segesvári építész a 20. század elején, XII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia, 2010
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A Heimatortgemeinschaft honlapja (németül)
- Képek az erődtemplomról (magyarul)
Brassó megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}