Kissink

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kissink (Cincșor)
Erődtemplom
Erődtemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rang falu
Községközpont Voila község
Irányítószám 507261
SIRUTA-kód 42325
Népesség
Népesség589 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság4 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság420 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kissink (Románia)
Kissink
Kissink
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 50′ 11″, k. h. 24° 49′ 59″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 11″, k. h. 24° 49′ 59″
Kissink weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kissink témájú médiaállományokat.
Az Olt Kissinknél
CincsorBV (8).JPG
A templom belső tere
Biserica Cincșor 05.jpg

Kissink (románul: Cincșor, korábban Cincu Mic, németül: Kleinschenk) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Közigazgatásilag Voila községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Fogarastól 14 km-re nyugatra, az Olttól egy km-re északra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A német Schenk szó 'kocsmá'-t, 'csapszék'-et jelent, de első írásos említésekor (1337) latinul de Parvo Promontorio, a promontorium jelentése pedig 'hegyfok'. További történeti névalakjai: Kyssenk (1434), Clingenschen (1500), kleyn Schenk (1532).

Története[szerkesztés]

Határában római castrumot tártak föl.

Nagysinkszéki szász falu volt. Egy alkalommal, 1434-ben mezővárosnak nevezték. 1532-ben 27 család lakta. 1599-ben kozákok, 1603-ban vallon zsoldosok gyújtották föl, 1659-ben pedig Barcsai Ákos beszállásolt katonái tettek benne kárt. 1689-ben a falu 300 aranyat kapott kölcsön Rétyi Zsigmond fogarasi nemestől, 1698-ban pedig 250 aranyat Șerban Boertől.

A 18. században hosszú határvitát folytatott Voilával. A két falu között eredetileg ugyanis az Olt képezte a határt, de időközben az Olt egy szakaszon új medret talált magának.

1785-ből való az első adat román lakóiról, akik fogarasföldi pásztorok voltak és ekkor még csak a nyarakat töltötték itt. Később kialakult egy új, román lakosságú falurész, a korábbi falumagtól északra és északkeletre. Ez a térbeli elkülönülés jórészt a 20. század végéig fennmaradt.

A falu északnyugati peremére a 19. század elején román anyanyelvű cigányok települtek, akik a szászok napszámosaiként dolgoztak. Idővel szász mintára kőházakat építettek maguknak.

1825-ben éves (országos) és hetivásár tartására kapott kiváltságot.[3] 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták.

A 19. század végén 4865 holdas határának 29%-a volt szántóföld, 24%-a legelő és 21%-a erdő.

A szászok kivándorlása 1978-ban kezdődött. 1985 után vízerőmű létesült az Olton.

Lakossága[szerkesztés]

1850-ben 782 lakosából 576 volt német, 143 román és 56 cigány nemzetiségű; 576 evangélikus és 198 ortodox vallású.

1900-ban 925 lakosából 580 volt német, 325 román és 20 magyar anyanyelvű; 578 evangélikus, 324 ortodox és 18 római katolikus vallású. 59%-uk tudott írni–olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 3%-a beszélt magyarul.

2002-ben 651 fő lakta, közülük 597 volt román, 31 német, 13 magyar és 10 cigány nemzetiségű; 577 ortodox, 32 evangélikus és 23 adventista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Gerhardt Binder: Kleinschenk in Siebenbürgen. Ein Heimatbuch. München, 1997
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  3. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  4. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF
  5. [2] szerint
  6. Marián Gyöngyvér: Friedrich Balthes, egy segesvári építész a 20. század elején, XII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia, 2010

Külső hivatkozások[szerkesztés]