Sirnea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sirnea (Șirnea)
Sirnea.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rang falu
Községközpont Fundáta
Irányítószám 507072
SIRUTA-kód 41024
Népesség
Népesség276 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság- (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1200 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sirnea (Románia)
Sirnea
Sirnea
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 28′ 30″, k. h. 25° 15′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 30″, k. h. 25° 15′ 07″
Sirnea weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sirnea témájú médiaállományokat.
Ortodox templom és temető

Sirnea (románul: Șirnea) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve egy 'irtás' jelentésű szláv szóból származik.[3]

Fekvése[szerkesztés]

A Királykő-hegységben, Erdély déli határán fekszik. Egy központi falumagból és több szétszórt házcsoportból és tanyából áll.

Népesség[szerkesztés]

  • 1910-ben 948 román nemzetiségű lakosából 946 volt ortodox vallású.
  • 2002-ben 349 lakosából 348 volt ortodox román.

Története[szerkesztés]

A Dâmbovicioaráról Zernest felé vezető, lovassággal járhatatlannak hitt Crăpătura (Krepatura) hasadékán tört be Erdélybe Thököly Imre 1690-ben. Az utat több évszázadon keresztül használták a só- és dohánycsempészek.

Sirnea falut először 1713-ban említik, mindössze három családfővel.[4] 1872-ig Törcsvárhoz tartozott, amellyel együtt Brassó birtoka volt, majd 1863-ban Fogaras vidékéhez csatolták. 1872 és 1882 között tíz évig Felsőtörcsvár részét képezte, akkor önállósult. Közben az 1876-ban megszervezett Fogaras vármegyéhez került.

1761-ben Coacăzával együtt 110 jobbágy- és 65 zsellércsaládot írtak össze benne. 1770-ben, valószínűleg máshol jelölve ki határait (hiszen ekkor még jellegzetes szórt település volt) csupán 49 lakott házzal említették. Lakói a 19. század végén 2570, 1957-ben 3000 juhot tartottak.[5]

Ceaușescu rendszere idején Romániában elsőként nyilvánították turisztikai településsé, ahol az 1970-es években külföldi turisták pihenhettek.[6]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Nicolae Frunteș néprajzi kiállítása.[7]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1954-ben Radu G. Ţeposu irodalomkritikus.

Testvértelepülése[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  3. Bogdan-Florin Popovici: Problema demografică în regiunea Branului de Sus. Studii și Materiale de Istorie Medie XXV (2007), 201. o.
  4. Bogdan Florin Popovici: ‘Conscripția de la 1713: satele brănene’, Cumidava 26 (2003): 79–83. o.
  5. Nicolae Dunăre: Forme de viață pastorală. In N. D. Red.: Țara Bîrsei, 2. köt. București, 1974, 161. o.
  6. Cel mai vechi sat turistic din România Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben és Dia Radu: Interviu cu un om fericit: Radu Frunteș - Profesor de sport in Brașov[halott link]
  7. [1] (románul)

Források[szerkesztés]

  • Ioan Turcu: Escursiuni pe munții țerei Bârsei și ai Făgărașului din punctul „la Om” de pe „Guceciu” până dincolo de „Negoiul”. Brașov, 1896
  • Ioan Praoveanu: Așezările brănene: satul, gospodăria, locuința. Brașov, 1998
  • Bogdan-Florin Popovici – Emil Stoian: Carantina Branului: considerații istorice. București, 2002