Felsőmoécs
| Felsőmoécs (Moieciu de Sus) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Alsómoécs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alsómoécs |
| Irányítószám | 507134 |
| SIRUTA-kód | 41523 |
| Népesség | |
| Népesség | 905 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 26′ 35″, k. h. 25° 19′ 46″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 35″, k. h. 25° 19′ 46″ | |
 | |
| Felsőmoécs weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőmoécs témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felsőmoécs (románul: Moieciu de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Hegyi falu a Bucsecs-hegység nyugati lejtőjén, Törcsvártól légvonalban 10, közúton 12 kilométerre délkeletre.
Története[szerkesztés]
Törcsvár vidéki román falu volt. Először 1729-ben említették Felsö-Moets és F. Mojets néven.[2] A vidék többi falvával együtt hosszú ideig egy közigazgatási egységet alkotott Törcsvárral, 1872-ben vált ki onnan és lett előbb Felsőtörcsvár része, majd 1882-től önálló község. Szintén a vidékkel együtt előbb Brassó örökös birtoka volt, majd 1863-ban Fogaras vidékéhez, 1876-ban Fogaras vármegyéhez, végül 1925-ben Brassó megyéhez csatolták. Közben magába olvasztotta Melegmoécset, amelyet először 1713-ban említettek 27 családfővel.[3] 1761-ben 85 jobbágy- és 72 zsellércsaládot találtak benne. Közülük 61 volt havasalföldi, jelezve, hogy a település Erdély határán, állandó migrációs útvonalon feküdt.[4] Mindössze kilenc év múlva, 1770-ben jóval kevesebb lakossal írták össze. Ekkor ismét külön említették Felső- és Melegmoécset, előbbiben negyvennégy, utóbbiban huszonkét lakott házzal.[5] 1780-ban nyílt benne ortodox felekezeti iskola.[6]
Látnivalók[szerkesztés]
- Ortodox temploma 1839–43-ban épült, 1943-ban újították föl.
- A Valea Bângăleasa 148. szám alatti fényképészeti múzeumot egy parasztházban a francia Laurent Juoualt rendezte be.
- Egy családi ház egyik szobájában, amelyet a tulajdonos-kurátorok „a nagyszülők szobájá”-nak neveztek el, népművészeti kiállítás látható.
- Több 20. század elején épült faház.
Népessége[szerkesztés]
- 1880-ban mind a 490 lakosa román nemzetiségűnek és ortodox vallásúnak vallotta magát.
- 2002-ben 924 lakosából 923 volt román és 922 ortodox.
Gazdasági[szerkesztés]
- Téli és nyári turizmus.
Források[szerkesztés]
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- A falu turisztikai honlapja
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és a Partium történeti és közigazgatási adattára. Csíkszereda: Pro-Print, 2003
- ↑ Bogdan Florin Popovici: Conscripția de la 1713: satele brănene. Cumidava 26 (2003): 79–83. o.
- ↑ Ioan Praoveanu: Așezările brănene: satul, gospodăria, locuința. Brașov: Transilvania Expres, 1998, 143. o.
- ↑ Bogdan-Florin Popovici – Emil Stoian: Carantina Branului: considerații istorice. București: Sigma, 2002, 85.
- ↑ Ioan Moșoiu: Branul și cetatea Branului. București: Turing-Clubul României, 1930, 76. o.
Galéria[szerkesztés]
-
A Cajanelu család négyosztatú, tornácos háza a törcsvári szabadtéri néprajzi múzeumban -
Brassó megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
