Ugrás a tartalomhoz

Felsőmoécs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőmoécs (Moieciu de Sus)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségAlsómoécs
Rangfalu
KözségközpontAlsómoécs
Irányítószám507134
SIRUTA-kód41523
Népesség
Népesség905 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 26′ 35″, k. h. 25° 19′ 46″45.443056°N 25.329444°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 35″, k. h. 25° 19′ 46″45.443056°N 25.329444°E
Felsőmoécs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőmoécs témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felsőmoécs (románul: Moieciu de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Hegyi falu a Bucsecs-hegység nyugati lejtőjén, Törcsvártól légvonalban 10, közúton 12 kilométerre délkeletre.

Története

[szerkesztés]

Törcsvár vidéki román falu volt. Először 1729-ben említették Felsö-Moets és F. Mojets néven.[2] A vidék többi falvával együtt hosszú ideig egy közigazgatási egységet alkotott Törcsvárral, 1872-ben vált ki onnan és lett előbb Felsőtörcsvár része, majd 1882-től önálló község. Szintén a vidékkel együtt előbb Brassó örökös birtoka volt, majd 1863-ban Fogaras vidékéhez, 1876-ban Fogaras vármegyéhez, végül 1925-ben Brassó megyéhez csatolták. Közben magába olvasztotta Melegmoécset, amelyet először 1713-ban említettek 27 családfővel.[3] 1761-ben 85 jobbágy- és 72 zsellércsaládot találtak benne. Közülük 61 volt havasalföldi, jelezve, hogy a település Erdély határán, állandó migrációs útvonalon feküdt.[4] Mindössze kilenc év múlva, 1770-ben jóval kevesebb lakossal írták össze. Ekkor ismét külön említették Felső- és Melegmoécset, előbbiben negyvennégy, utóbbiban huszonkét lakott házzal.[5] 1780-ban nyílt benne ortodox felekezeti iskola.[6]

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Ortodox temploma 1839–43-ban épült, 1943-ban újították föl.
  • A Valea Bângăleasa 148. szám alatti fényképészeti múzeumot egy parasztházban a francia Laurent Juoualt rendezte be.
  • Egy családi ház egyik szobájában, amelyet a tulajdonos-kurátorok „a nagyszülők szobájá”-nak neveztek el, népművészeti kiállítás látható.
  • Több 20. század elején épült faház.

Népessége

[szerkesztés]
  • 1880-ban mind a 490 lakosa román nemzetiségűnek és ortodox vallásúnak vallotta magát.
  • 2002-ben 924 lakosából 923 volt román és 922 ortodox.

Gazdasági

[szerkesztés]
  • Téli és nyári turizmus.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  2. Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és a Partium történeti és közigazgatási adattára. Csíkszereda: Pro-Print, 2003
  3. Bogdan Florin Popovici: Conscripția de la 1713: satele brănene. Cumidava 26 (2003): 79–83. o.
  4. Ioan Praoveanu: Așezările brănene: satul, gospodăria, locuința. Brașov: Transilvania Expres, 1998, 143. o.
  5. Bogdan-Florin Popovici – Emil Stoian: Carantina Branului: considerații istorice. București: Sigma, 2002, 85.
  6. Ioan Moșoiu: Branul și cetatea Branului. București: Turing-Clubul României, 1930, 76. o.

Galéria

[szerkesztés]