Ruholláh Homeini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ruholláh Homejni szócikkből átirányítva)
Ruholláh Muszavi Homeini
روح‌اللّه خمینی.jpg
Iráni Iszlám Köztársaság 1. államfője
Hivatali idő
1979. december 3.1989. június 3.
Előd
Utód Ali Hámenei

Született 1902. szeptember 24.
Homejn
Elhunyt 1989. június 3. (86 évesen)
Teherán
Párt Mértékletesség és Fejlődés Pártja

Házastársa Khadijeh Saqafi
Gyermekei
  • Mostafa Khomeini
  • Ahmad Khomeini
Foglalkozás
  • politikus
  • költő
  • religious leader
  • Akhoond
  • teológus
Halál oka Prosztatarák
Vallás

Ruholláh Muszavi Homeini aláírása
Ruholláh Muszavi Homeini aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruholláh Muszavi Homeini témájú médiaállományokat.

Ruholláh Muszavi Homeini[1] perzsául: Sound روح الله موسوی خمینی, klasszikus vokalizáció szerinti tudományos átiratban Rūḥullāh Mūsawī H̱umaynī; magyarul Homeini (olykor Khomeini) ajatollah, (Perzsia, Homejn, 1902. szeptember 24.Iráni Iszlám Köztársaság, Teherán, 1989. június 3.) iráni síita vallási vezető (ajatollah, mardzsa), az 1979-es iráni forradalom egyik vezéralakja, majd Pahlavi sah elűzésétől haláláig a „forradalom vezetőjeként” (rahbar-e engeláb) Irán államfője volt. Az iráni nép szellemi vezetőjeként sikeresen dacolt a nyugati befolyással szemben, eközben az egész iszlám világban hatalmas tekintélyre tett szert.

Életpályája[szerkesztés]

Ruholláh Muszavi Homeini (akinek a neve azt jelenti: "Isten lelke"), 1902. szeptember 22-én (egyes források szerint szeptember 24-én) született Irán Homejn nevű tartományában. Családja férfi tagjai nemzedékek óta köztiszteletben álló síita teológusok és jogtudósok – ajatollahok voltak (a perzsa kifejezés jelentése: Allah csodajele), így ő maga is e hagyomány folytatója lett. Ruholláh mindössze néhány hónapos volt, amikor elveszítette apját, akit a rezsim elleni kiállása miatt meggyilkoltak. A gyermeket apai nagynénje nevelte.[2]

Ruholláh hat éves korában kezdte a Koránt tanulmányozni, majd a következő évben a helyi iskolába iratkozott, ahol a vallás alapjait sajátította el, például siralmas énekeket és más, a muszlim iskolákban hagyományos tárgyakat tanult.[3] Egész gyermekkorában képezte magát a vallási tárgyakban, rokonai, köztük anyai unokatestvére, Dzsafar, [4] és a bátyja, Morteza Paszandideh segítségével.[5] Az I. világháború után arra készült, hogy tanulmányait Iszfahánban folytassa, de őt jobban vonzotta egy Arákban meghirdetett szeminárium, így végül 1920-ban oda költözött és Abdul Karim Haeri Jazdi ajatollah tanítványa lett.[6] A következő évben tanára áthelyezte szemináriumát a szent városba Komba (délnyugatra Teherántól), és tanítványai követték.[5] Homeini tanulmányozta az iszlám jogot (saría) és jogtudományt (fikh)[3] ezzel egyidőben a költészet illetve az iszlám miszticizmus és vallásfilozófia (irfán és kalám) terén is jártasságot szerzett.

Mestere halála után (1924) nem szűnt meg érdeklődése a filozófia és miszticizmus iránt, legnagyobb hatással talán Mirza Mohamed Ali Sahabadi volt rá, és a különféle történelmi szúfi misztikusok, például Mulla Szadra és Ibn Arabi. [7] Homeini görög filozófiát is tanult, Arisztotelészt tekintette a logikai gondolkodás atyjának, és Platón tekintélyét szilárdnak és megalapozottnak vélte. Az iszlám filozófusok közül főként Avicenna és Mulla Sadra munkáit értékelte nagyra. [8] Filozófiai tanulmányai mellett Homeini érdeklődött az irodalom és költészet iránt is. Összegyűjtött költeményeit halála után adták ki.[9]. Ezek főként kamaszkor elején születtek, elsősorban misztikus, politikai és társadalmi témákat öleltek fel.[10] Ruholláh Khomeini évtizedekig volt vezető tanára a nedzsefi és komi szemináriumoknak, így hamar ismertségre tett szert politikai színtéren is, az iszlám tudományok vezető tudósa lett. Tanított a politikai filozófiát, iszlám történelmet és etikát. Számos tanítványa - például Morteza Motahhari - később vezető iszlám filozófusok lettek. Mint tudós és tanár, Homeini számos írást jelentetett meg az iszlám filozófia, jog, és etika tárgyköréből.[11]

Szemináriumi tanításai során gyakran hangoztatta a vallás fontosságát a gyakorlati társadalmi és politikai kérdések terén, már a negyvenes években is folyamatosan dolgozott a szekularizmus ellen. Első könyve, Kasf al-Aszrar (Titkok feltárása) 1942-ben jelent meg, ebben cáfolta Ahmad Kaszravi antiklerikális történész Aszrar-e hazar szalih (Ezer év titkai) c. könyvében megjelent nézeteit, és kifejtette álláspontját Reza sah újításai, például a hidzsáb betiltása, vagy a nemzetközi időzónák iráni alkalmazása ellen.[12] Komból Teheránba ment Haszan Mudarrisz ajatollah előadásait hallgatni, aki a húszas években az iráni ellenzék vezetője volt. 1963-ban, Sejjed Huszajn Borudzserdi halála után megkapta a mardzsa címet.

1963 januárjában, a Shah bejelentette a Fehér forradalomnak nevezett mozgalmat, amelyben hatpontos reformprogramot hirdetett meg: földreform, az erdők államosítása az az állami tulajdonú vállalatok értékesítése magánbefektetőknek, választási reform például a nők felszabadítása, választójoga tekintetében és lehetővé tette a nem muszlimoknak is, hogy tisztségeket szerezzenek az államapparátusban, ugyanakkor nyereségrészesedést az iparban, egyúttal kampányt hirdetett a nemzeti iskolákban a műveletlenség felszámolása érdekében. Néhányat ezek közül az erős privilegizált hatalommal bíró síita ulema (hittudósok) különösen veszélyesnek ítélt. A nyugatosítási trendekre a tradicionalisták úgy tekintettek, mint konkrét támadásra az iszlám hagyományok ellen.[13] Homeini ajatollah Komban összehívta a vezető mardzsákat és meggyőzte őket, hogy bojkottálják a Fehér forradalom népszavazását. 1963 január 22-én Homeini egy deklarációban határozottan elutasította a sah terveit. Két nappal később a sah egy páncélozott hadoszlop élén bevonult Komba, és élesen támadó beszédet mondott az ulema ellen.

Khomeini továbbra is támadta a sah programját, kiáltványt adott ki, amihez megszerezte nyolc magas rangú iráni síita vallási tudós aláírását is. Ebben felsorolta azokat a különféle eseteket, amikben a sah szerinte megszegte az alkotmányt, elítélte az erkölcsi korrupció terjesztését az országban, és az Egyesült Államoknak és Izraelnek való engedelmességgel vádolta a sahot. Egyúttal elrendelte, hogy a norúz ünnepléseket az 1342-es iráni évben (ami 1963-ban március 21-re esett) ne ünnepeljék meg a kormányzati politikák ellen irányuló tiltakozás jeleként.

1963. június 3-án Asura ünnepének délutánján Homeini beszédet tartott a Fejzijeh-medreszénél, amiben párhuzamot vont Jazid muszlim kalifa (akit a síiták zsarnoknak tartanak) és a Reza Pahlavi iráni sah között. Beszédében a sahot nyomorult, silány embernek festette le, és figyelmeztette őt hogy ha nem változtatja meg politikáját, akkor eljön majd a nap, amikor a nép hálát ad majd, amikor az országból távozik.

Homeinire nagy hatással volt ifjúkora egyik leghíresebb ulémája (iszlám hittudósa), a Nagy Modarész, aki elítélte az 1925-ben hatalomra kerülő Pahlavi dinasztia nyugatosító, modernizációs törekvéseit. Reza kán - később Reza sah - uralkodásának első éveiben Homeini Kom korániskolájában tanított, és ifjú kora ellenére már ekkor nagy tekintélyű hittudósként emlegették. A hitbéli dolgok terén szerzett kivételes jártassága mellett rendkívüli, morális autoritása tett már fiatal ulémaként karizmatikus vezetővé.

Homeini a dzsihád hirdetője – a szó mindkét: a szent háború és az iszlám hívő önmegtagadó, belső harca értelmében is. Életformájában a legszigorúbb rendet és aszkézist juttatta érvényre: napi 5-6 óra alvással és 1 tál levessel és darab kenyérrel beérte, és az éjszaka egy részét a Korán olvasásának és az elmélkedésnek szentelte.

1964-től 1979-ig külföldi száműzetésben élt és a vallási fanatikusok, valamint a kapitalizmus vesztes rétegei ( a bazár kereskedői, korábbi törzsi vezetők, iparosok) támogatásával szervezte a sah rendszerének a megdöntését. Üzeneteit magnókazettán juttatta el Iránba.

Reza Pahlavi sah távozása után két héttel győzelmesen hazatért 1979 február 1-jén Iránba, kinevezte az új kormányt és gyakorlatilag azonnal megindultak a kivégzések a sah hívei és a nyugatosok ellen. Az országot átkeresztelték iszlám köztársaságra. A decemberben életbe lépett új alkotmány alapján Homeini lett az államfő, a fegyveres erők parancsnoka, a törvények forrása. Ezzel felszámolták a világi államot.

Rendkívül nagy a felelőssége, hogy a forradalom után Iránban a középkort idéző viszonyokat vezettek be (bíráskodás, nők jogai), a modernizáció hívei emigráltak, vagy börtönbe kerültek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Írásmódja az OH. szerint Homeini (a 2008-as Diákszótár szerint szintén), a KN. pedig így hozza: Homeini ajatolláh.
  2. Ayatollah Ruhollah Khomeini Biography - Facts, Birthday, Life Story. Biography.com. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  3. ^ a b Reich, Bernard. Political Leaders of the Contemporary Middle East and North Africa: A Biographical Dictionary. Greenwood Press (1990). ISBN 0-313-26213-6 
  4. Moin, Baqer. Khomeini: Life of the Ayatollah. St. Martin's Press (2000). ISBN 0-312-26490-9 
  5. ^ a b Milani, Mohsen M.. The Making of Iran's Islamic Revolution: From Monarchy to Islamic Republic. Westview Press (1994). ISBN 0-8133-8476-1 
  6. Moin Khomeini: Life of the Ayatollah, i. m. 22. old.
  7. Brumberg Reinventing Khomeini: The Struggle for Reform in Iran, i. m. 46. old.
  8. Philosophy as Viewed by Ruhollah Khomeini. Imamreza.net. (Hozzáférés: 2010. március 19.)
  9. Három gyűjteményes kötetben:A bizalmas, A szerelem kancsója és fordulópont, Díván
  10. perzsául Khomeini. web.archive.org (Hozzáférés: 2016. nov. 25.)
  11. Encyclopædia Britannica: Ruhollah Khomeini – Britannica Online Encyclopedia. Britannica.com. (Hozzáférés: 2010. március 19.)
  12. Khomeini, Ruhollah. Islam and Revolution : Writing and Declarations of Imam Khomeini, Translated and Annotated by Hamid Algar,, Berkeley: Mizan Press, 172. o (1981. december 9.) 
  13. [1] Sablon:Webarchive

Források[szerkesztés]

  • Reich, Bernard. Political Leaders of the Contemporary Middle East and North Africa: A Biographical Dictionary. Greenwood Press (1990). ISBN 0-313-26213-6 
  • Moin, Baqer. Khomeini: Life of the Ayatollah. St. Martin's Press (2000). ISBN 0-312-26490-9 
  • Milani, Mohsen M.. The Making of Iran's Islamic Revolution: From Monarchy to Islamic Republic. Westview Press (1994). ISBN 0-8133-8476-1 


Előző uralkodó:
Irán ajatollah-ja
19791989
Irán címere
Következő uralkodó:
Ali Hámenei