Luvi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luvi
karatepei felirat
karatepei felirat
BeszélikAlsó-Hatti
TerületAnatólia
Beszélők száma0 (anyanyelvi) fő
Nyelvcsaládindoeurópai nyelvcsalád
   anatóliai nyelvek
    luvi nyelv
Ágaklük nyelv
káriai nyelv
lüdiai nyelv[1]
Írásrendszerhieroglif írás (luvi hieroglif)
ékírás
Nyelvkódok
ISO 639-3xlu
a luvi nyelv használatának fontosabb térségei
a luvi nyelv használatának fontosabb térségei
A Wikimédia Commons tartalmaz Luvi nyelv témájú médiaállományokat.
Kubaba istennő bazalt szobra a British Museumban az i. e. 9. századból. A talpazaton luvi nyelvű felirat

A luvi nyelv (elterjedt írásmóddal luwi, luwian) az anatóliai nyelvek egyike. Az ókorban Anatólia délkeleti részén, főleg Kizzuvatna térségében beszélték. Írásrendszere merőben eltér a rokon hettita nyelvtől, mert míg a hettiták az asszír ékírást vették át és használták saját írásaikban, a luvik saját hieroglif írást alakítottak ki. A luvi nyelv sohasem volt a Hettita Birodalom hivatalos nyelve, de széles körben beszélték és használták. Az epigrafikus emlékeken a birodalmi korból is több feliratuk ismert, a luvi írás egészen Anatólia legnyugatibb részéig, Trója városáig is terjedt, mivel innen is ismert egy hettita tisztviselő luvi feliratú pecsétnyomója. A luvi nyelv fénykorában Anatólia központi és északi területein kívül szinte mindenhol ezt beszélték a Hettita Birodalom területén. A Hattuszasztól alig két napi járóföldre keletre eső Tapikka és az északkeletre eső Szapinuva levéltárai és pecsétnyomói alapján már a középhettita korban is messzire terjedt észak felé.

Az újhettita királyságokban fokozatosan átvette a hettita nyelv helyét, részben keveredett azzal is, és az arameussal. Ezek a jellegzetes hettita–luvi-arámi keveréknyelvek egész Észak-Szíria és Nyugat-Mezopotámia területén léteztek. A luvi nyelv – és keverékei – használata végül az i. e. 7. században, az újasszír hódítások idején tűnt el.

Rokonsága[szerkesztés]

Tarhuntanu luvi feliratú pecsétnyomója Trója VIIb rétegéből

A luvi nyelv az anatóliai nyelvcsalád tagja. Rokona a hettitának, talán annak egy nyelvjárása, vagy egy hettitaszerű nyelv ötvöződése egy korai nem-indoeurópai nyelvvel. A luvi nyelv jelentőségét az adja, hogy kapcsolatot teremt a hettita nyelv és az ógörög, etruszk (feltételes módon, mivel az etruszk nyelv még nem ismert annyira, hogy a rokonságát kellően megalapozottan lehetne kutatni) és latin nyelvekkel a belőle kialakuló lük, lüd, phrüg és káriai nyelveken keresztül.

Az indoeurópai nyelvek kentum ágával rendkívül sokrétű kapcsolata van. Így – a hettitához hasonlóan – főneveik többsége š hangra végződik (lásd görög sz, latin -us). A lokativusként használt -i és -iya ragok fontos helynévképzők a kentum nyelvekben. Az ógörög nyelvben gyakori – és sokáig nem-indoeurópainak gondolt – állandó mássalhangó-kapcsolatok is innen erednek, mint az ssz, nk, nkh, nt, nth, nksz, ksz, psz, kh.

Szerkezetében is hasonló hozzájuk, az úgynevezett tárgyeset nyelvekhez tartozik, mint a német, a latin és a görög is, bár ezekhez tartozik a finn, a magyar, a török és a japán is. Ezekben a nyelvekben az igék tárgya (a főnév) és az ige ragozása eltérhet egymástól. (Latinban például dominus venit, „az úr jön” és dominus servum audit, „az Úr meghallja a rabszolgákat”.)

A luvi eredetű és luviban jövevény szavak azonosítása és elkülönítése még komoly kihívást jelent a nyelvészek számára. Az ékírásos anyag hettita környezetben született, és semmi sem árulkodik arról, hogy ezekben melyik szó melyik nyelvből származik. Az ékírás írásképe egyébként is hettitizálhatta a luvi nyelvet – másképp mondva az ékírásos anyagban a hettita nyelv szabályainak és az ékírás lehetőségeinek megfelelően írták a szavakat. Norbert Oettinger 1986-ban az ékírásos luviból kifogástalan hettita fonológiát és morfológiát vezetett le. Craig Melchert ezeket a levezetéseket következetesen elutasítja. Ugyanakkor elismeri, hogy a hettita és a luvi nyelv összetett rokonsági viszonyban van egymással, nemcsak ősük lehetett közös, hanem a történelem folyamán oda-visszahatás érte mindkettőt a másik részéről. Ma már úgy tűnik, hogy a luvi nyelv hatása a hettitára sokkal mélyebb volt, mint azt a 20. század végén eredetileg feltételezték. A hettita nyelv szerkezetének változása az óhettita és a középhettita között – így például a ragok alakulása – a luvi hatása lehet.

a luvi írás és az égeikumi írások kapcsolata
phaisztoszi korong lineáris A írás lineáris B írás arkalokhóri balta luvi írás
02 04,07,10 04  ; a2, (?)
03 vagy CAPUT
07  ;  ; vagy SIGILLUM, IUDEX, IUSTITIA, LUNA
10 AB79 01 zu zo zi
11  ;  ;  ; SOL, SOL3
12 AB78 01 qe qe PANIS, pax
ka ROTA, ḫara, ḫari
15 A364 01 B232 wa7, wi7
16 AB74 01 ze? ANNUS, zi3,  ; VIR, zi2
17 A322 01 la2, li, lu
ke kix
mi mi2 a
di  ; tu3
du
to
18 AB37 01 ti ti  ; ta4, su, BONUS2
22 A318 01 THRONUS, MENSA
23 AB05 01 to vagy AB06 01 na na 13 13  ; na2
24 AB54 01 wa wa (?)
26 su2, CORNU
27 si2
28  ; li2, UNGULA
29 AB80 01 ma ma 08 08  ; LEO, BESTIA, ma max
30 AB13 01 me, AB85? mu
31 AB81 01 ku ku ka2, SUB ku
32 AVIS2
33 PISCIS
34 AB39 01 pi pi pi
35 AB04 01 te te 09 09 Telipinu
36 AB30 ni ni wi
37 rai, ra3 (?)
38 ASTERISK
39 AB28 01 i i 02 02 i, Tarḫunt (?) ḫatti, ḫa2
40 AB26 01 ru, AB27 01 re ru, re  ; ru2
41 (?)
ta  ; ASINUS, ta
43 AB66 01 ta2 ta2 ta4, lix
45 AB76 01 ra2 ra2 ra
sa  ; CAPRA, sa3
se
u u

Írásrendszere[szerkesztés]

Luvi nyelven kétféle írással írtak: az ékírás hettita változatával és a luvi hieroglifákkal. A luvi írásrendszert korábban a hettita nyelv hieroglif változatának tartották, ma is gyakran előfordul, hogy hettita hieroglifáknak nevezik, de ez tévedés. A fontosabb feltárt hettita levéltárak (Hattuszasz, Kanis, Szapinuva, Tapikka) mind tartalmaznak luvi nyelvemlékeket is. A hieroglif írásukból jelenleg 534 különböző jel jelentése ismert,[2] amelyek egy kis része kétbetűs szótagot, nagyobb része egy-egy komplett kifejezést jelent (vagyis szójel). Sem a képek rajzolatai, sem az írás belső logikája nem hasonlít a kortárs egyiptomi hieroglifákhoz, teljesen önálló alkotásnak tekintendő.

A két írásrendszert eltérő célokra használták. Folyóírásként az ékírást, mivel a kor írófelületén, az agyagon az ékeket sokkal könnyebb volt írni, mint a képeket. A hieroglifákat a faragást, festést igénylő felületeken alkalmazták.

Átírása[szerkesztés]

Az ékírásos anyagot a hettitával azonos módon írjuk át. A luvi hieroglifák átírása a hettita átíráshoz hasonló. Az írásrendszer félig szó-, félig szótagírás. Az ismert hangértékű jeleket dőlt kisbetűvel írják át. Azokat a hieroglifákat, amelyeknek hangértéke nem ismert, de jelentése igen, a nemzetközi megállapodás szerint dőlt nagybetűvel, latin nyelven adják meg.

Hangtana[szerkesztés]

A luvi nyelv hangtanának rekonstrukcióját az ékírásos nyelvemlékekre és más indoeurópai nyelvek hangtanának összehasonlítására alapozzák. Az alábbi táblázat a hangkészlet mássalhangzói közül legvalószínűbben jelen lévő hangokat tartalmazza. Valószínűleg voltak más mássalhangzók is, amelyeket a hettita nyelv leírására kialakított és alkalmazott ékírással nem jelölhettek. Az š azonos lehet a hettitában is jelen lévő š-szel, és valószínűleg itt is sz-ként olvasandó.

  bilabiálisok labiálisok alveolárisok palatálisok velárisok laringálisok
1* 2* 1 2 1 2 1 2 1 2 1 2
explozívák p b     t d     k g    
nazálisok   m       n            
pergőhangok           r            
réshangok         š z         ħ ʕ
approximantok       w   l   y        

* 1 = zöngés, 2 = zöngétlen

Csak három magánhangzó bizonyított, az a, i és u, mindháromnak van rövid és hosszú változata. A magánhangzó hosszúsága sokszor a szó adott helyzetbeni jelentésére, funkciójára utal. Megfigyelhető a rotacizmus, például īdi → īri (= megy) vagy wala → wara (= meghal). A d hang időnként zöngésedik mássalhangzó-torlódásnál, például adtuwari → aztuwari (= eszik).

Nyelvtana[szerkesztés]

A hettita nyelvhez hasonlóan a luviban sincs nemi megkülönböztetés, ehelyett élő és élettelen ragozás van. Az egyes és többes szám mellett néhány élőfőnévnek lehet kétféle többes száma, az egyszerű és kollektív többes (collectivus). Hat eset létezik, ami kevesebb a hettitánál: alanyeset (nominativus), birtokos eset (genitivus), részes-helyhatározói eset (dativus-locativus), tárgyeset (accusativus), határozói eset (általános és eszközhatározó, ablativus-instrumentalis) és megszólító eset (vocativus).

A nyelvtan összességében még nagyon homályos. Az alábbiak nagyrészt Craig Melchert megállapításai.

Főnévragozás[szerkesztés]

Konszenzus látszik abban, hogy a -ša/-za végződések az egyes számú élettelen főnevek alany- és tárgyeset (nominativus-accusativus) végződése és ragja. Az élő főneveknél -iš/-in, kivéve az u-tövűeket, itt -uš. Az élők többes számú alanyesetvégződése -inzi/-anzi. Az esetragok nagyon hasonlóak a hettita ragozáshoz. Csak az alany- és tárgyesetben van különbség az élő és élettelen között.

egyes szám példa többes szám példa
luvi magyar luvi magyar
élő alanyeset -iš, -uš, -in telipinuš növény -anzi, -inzi telipinzi növények
növényeket
élő tárgyeset -n, -an telipinun növényt
élettelen alany- és tárgyeset -Ø, -n ḫar kerék
kereket		 -a, -aya ḫaraya kerekek
kerekeket
élő/élettelen birtokos eset -š, -ši ḫaraš keréké
–
–
élő/élettelen részes- és helyhatározó -i, -iya ḫariya keréknek
(keréken)1		 -anza ḫaranza kerekeknek
(kerekeken)
élő/élettelen eszköz- és általános határozó -ati ḫarašati kerékkel2 -ati ḫarašati kerekekkel
1A magyar helyhatározói eset nem egészen felel meg a locativusnak
2 A magyarban nincs határozói eset

Melléknévragozás[szerkesztés]

egyes szám példa többes szám példa
luvi magyar luvi magyar
közös alanyeset -ašiš, -išiš wàšiš jó -ašinzi wàšinzi jók
jókat
közös tárgyeset -ašin, -išin wàšin jót
semleges alany- és tárgyeset -ašanza, -išinza wàšanza jó
jót		 -aša, -iša wàša jók
jókat
részes- és helyhatározó -ašan, -išan wàšan jónak
(jón)		 -ašanza, -išanza wàšanza jóknak
(jókon)
eszköz- és általános határozó -ašati, -išati wàšati jóval -ašati, -išati wàšati jókkal

Névmások[szerkesztés]

  személyes névmás birtokos névmás
önállóan ragként önállóan
egyes szám én amu, mu -mu, -mi ama-
te tu, ti -tu, -ti tuwa-
ő (apa-) -aš, -ata, -an, -du apaša-
többes szám mi anzaš, anza -anza anza-
ti unzaš, unza -manza unza-
ők (apa-) -ata, -manza apaša-

Igeragozás[szerkesztés]

A luvi igeragozás nagyon hasonlít a hettita -ḫi ragozáshoz. Itt is csak jelen- és múlt idő létezik, az egyes- és többes szám, valamint a személyek az általános első-, második- és harmadik személyűek. Csak aktív igék ismertek, bár vannak jelei a középpasszív alakoknak is.

A főnévi igenév képzője: -una. (Pi = „ad”, piuna = adni)

jelen múlt felszólító jelen múlt felszólító jelen múlt felszólító
egyes szám 1 -wi -ḫa – piwi piḫa – adok adtam (adjak)
2 -ši -ta Ø piši pita pi adsz adtál adj
3 -ti(r) -ta(r) -tu(r) piti pita pitu (ő) ad adott adjon
többes szám 1 -mina -ḫana – pimina piḫana – adunk adtunk (adjunk)
2 -tani -tan -tanu pitani pitan pitanu adtok adtatok adjatok
3 -nti -nta -ntu pinti pinta pintu adnak adtak adjanak

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Thomas V. Gamkrelidze & Vaszilij V. Ivanov (1990). „Az indoeurópai nyelvek őstörténete”. Scientific American (magyar kiadás) (5), 77-83. o.  
  2. ↑ luwian signlist. [2016. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 1.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Luvi_nyelv&oldid=25924434”