Rotacizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A rotacizmus vagy rotacizálódás terminus (alapja a görög ρ betű ῥῶ ’ro’ neve) olyan hangtani változást nevez meg, melynek során valamilyen mássalhangzó [r]-ré alakul. Különböző nyelvekben ez a jelenség különböző mássalhangzókat érinthet, és főleg diakrón jellegű, azaz hangtani fejlődéshez tartozik, de lehet szinkrón jellegű is, vagyis a nyelv aktuális állapotában a ragozásban nyilvánul meg, de ugyancsak történeti az eredete. A rotacizmus lehet csak nem sztenderd nyelvváltozatra is korlátozott.

Nyelvek történetében[szerkesztés]

Például az archaikus latin nyelvből a klasszikus latinba való fejlődés során a magánhangzók közötti [s] előbb [z]-be ment át, majd rotacizálódott. A jelenséget megemlíti Titus Livius a Furius tulajdonnév kapcsán, amelyről megjegyzi, hogy Fusius-nak is írják.[1] Az ige terén a főnévi igenév képzője -se volt, majd -re: amare ’szeretni’, legere ’olvasni’, audire ’hallani’.[2]

A latinból egyes újlatin nyelvekbe való fejlődés során is előfordult rotacizálódás. Ilyen például az [l]-é a keleti újlatin nyelvekben, például lat. molam ’malom’ > román moară, aromán moarã, meglenoromán moară, isztroromán morę.[3] Analóg jelenség a magánhangzók közötti protogermán [z] rotacisálódása a nyugati germán nyelvekben (vö. gót maiza > óangol māra > modern angol more ’több’).[4]

Egyes már megalakult újlatin nyelvekben is történt rotacizálódás utólagos fejlődésük során. A spanyolban példa erre az hombre ’ember’ szó. Fejlődése a latin homine(m)-ból indult, mely az óspanyolban az [i] kiesésével *homne[5] lett, majd az [n] elhasonult az [m]-től és [r] lett (> *homre), mivel két egymás melletti nazális mássalhangzót nem tudtak kiejteni, és végül az elhasonulást megerősítette egy ejtéskönnyítő [b] betoldása.[6]

Egyes nyelvek esetében csak bizonyos nyelvjárásokban volt, és esetleg megmaradt rotacizmus. 15. századvégi és 16. századeleji román szövegek igazolják, hogy Erdély és Moldva északi részén rotacizálódott a latin magánhangzók közötti [n]: lat. bene ’jól’ > rom. bine > bire, lat. pane(m) ’kenyér’ > rom. ne (vö. sztenderd pâine) > re.[7] Ez a rotacizmus jellegzetesen megvan az isztrorománban (bire ’jól’, spure ’mondani’) és a románban elszigetelten egyes falvakban az Erdélyi-középhegységben: găiră vs. găină ’tyúk’, lură vs. lună ’hold’.[8]

Számos olaszországi területi nyelvváltozatban (Piemontban, Lombardiában, Liguriában, Romagnában, Calabriában stb.) is megvan az [l] rotacizmusa: Milánóban hallható gora ’torok’ a sztenderd olasz gola helyett, vagy fiora ’lánygyermek’ vs. figliola; Luccában mignoro vs. mignolo ’kisujj’, vagy pentora vs. pentola ’fazék’; a lazioi Sorában [tawǝra] vs. tavola ’asztal’; Rómában er vs. il ’a(z)’ (hímnem egyes számú névelő).[2]

A ragozásban[szerkesztés]

Egyes nyelvekben van szinkrón jelenségként megjelenő rotacizmus, a ragozásban. Például a klasszikus latin 3. ragozású főnevek egyes szám alanyesetében megmaradt az archaikus -s rag, amely a többi esetben -r-re vált: arbos ’(élő) fa’ – birtokos eset arboris, genus ’nem’ – generis.[9]

Ilyesfajta rotacizmus nyilvánul meg az angol nyelvben is, a be létige paradigmájában: was ’voltam, volt’ vs. were ’voltál, voltunk, voltatok, voltak’.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (latinul) Consules inde A. Postumius Albus Sp. Furius Fusus. Furios Fusios scripsere quidam. ’A következő években konzulok voltak Aulus Postumius Albus és Spurius Furius Fuscus. Furius-t olykor Fusius-nak is írják.’ (Ab urbe condita, 3. könyv, [4]) (Hozzáférés: 2018. március 31).
  2. a b Dubois 2002, 412. o.
  3. Sala 1989, 275. o.
  4. a b Bussmann 1998, 1010. o.
  5. A szó előtti * feltételezett alakot jelöl.
  6. DEEL, hombre szócikk.
  7. Constantinescu-Dobridor 1998, rotacism szócikk.
  8. Sala 1989, 158. o.
  9. Bennett 1918, 7. o.

Források[szerkesztés]

  • (angolul) Bennett, Charles Edwin. New Latin Grammar (Új latin grammatika). Boston / New York / Chicago: Allyn and Bacon. 1918 (Hozzáférés: 2018. március 31)
  • (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2018. március 31)
  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline. DTL (Hozzáférés: 2018. március 31)
  • (spanyolul) Diccionario Etimológico español en linea (Online spanyol etimológiai szótár) (DEEL) (Hozzáférés: 2018. március 31)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1